A kérdést egy szőke kisfiú tette fel rendszeresen édesanyjának, amikor autóval elhaladt a Müpa mellett. Ekkor még nem tudta, hogy kérdésére az élet milyen hamar megadja a választ: igen, igen, igen! Igen, a szőke kisfiú játszani fog a Müpában: ő lesz a BDZ 14 éves művészvendége a 2019-es újévi koncerten, és ő fogja zongorajátékával és szeretnivaló egyéniségével elvarázsolni közönségünket. Majd elfelejtettem: a szólista Balázs-Piri Soma lesz, a Virtuózok 2018-as versenyében a „kicsik” győztese –, de gondolom, már rég kitalálta, kedves Olvasónk!
Szöveg: Viant Katalin
Szép az újszegedi utca, szép a családi ház, de a legszebb, hogy belépve a Balázs-Piri család otthonába, gyönyörű zongoraszót hallok: Soma játszik a kertre néző, tágas nappaliban. Édesapja, Zoltán jött elém a vasútra, édesanyja, Ildikó fogad a lakásban, de előbukkan a nagymama és persze a testvérek is: Bence és a szöszi Borika. „Terülj, terülj asztalkám!” mellett üldögélünk (Soma rendre „csipeget”, s nem mindig azt, aminek anyukája örül…) és hármasban beszélgetünk, sokat nevetünk, mert Soma nem épp bőbeszédű, de a humora: szuper! Elmélkedünk, hogy s mint alakul majd Soma élete most, amikor már napnál világosabb: rendkívüli tehetség. Ahhoz képest, hogy Soma 14 éves, és hogy csak 8 éves kora óta zongorázik, életének ez a szakasza kész regény. Szép, izgalmas, fordulatos, örömben-szeretetben és sikerben gazdag regény, mely mégis sokszor a véletlenek sorának köszönhetően alakult így: mindig volt egy óvó néni, egy véletlen találkozás, egy költözés, aki és ami Soma útját egyengette Horgosról Szegeden át talán Budapestig, és még ki tudja merre, hová, mikor. A távoli jövő helyett a közeli jövőről, az újévi koncertről beszélgetünk.
Tudod már, hogy mivel kápráztatod el közönségünket a Müpában, az újévi koncerten?
Mendelssohn g-moll zongoraversenyének III. tételét biztosan eljátszom. és esetleg készülök egy ráadással is…
No, a sikerben biztos vagyok, készülj nyugodtan a ráadással! Ezt a Mendelssohn-művet Cziffra György is játszotta, meg is hallgattam tőle…
(Soma) Igen?
Igen… Csak hangból is mennyi van benne! Persze biztosan épp a szükséges számú, hogy Mozart híres mondására utaljak…
(Ildikó) Valóban meg kéne számolni egyszer, hogy hány hangot is kell lejátszania a zongoristáknak egy-egy darabban! Én matematikus vagyok, „számokban” gondolkodom. És nemcsak lejátszania kell sorban, egymás után, hiszen most már tudom, utána következik még az igazán komoly munka.
Pláne, ha fejből, kotta nélkül játssza valaki! Mi kell a fejből játszáshoz: különös szellemi képesség, abszolút hallás?
(Soma) A memorizálás nekem útközben jön, sokszor nem sorban haladok, hanem először a kedvenc részekkel kezdem, a nehezebb vagy kevésbé szimpatikus részek maradnak a végére. Még nem próbáltam ki, van-e abszolút hallásom. Nagyszerű dolog lenne, de tartogatom még magamnak ezt a kísérletet, addig is él a remény…
(Ildikó) A memorizálásra valamiféle képleteid is vannak, igaz? Mesélted, hogy van egy futam, amiből neked már automatikusan következik a folytatás. Vagy nem?
(Soma) Nem egészen…
Talán a tonika-szubdomináns-domináns-tonika segít?
(Soma nevet) Igen, most pl. Mendelssohn Rondo Capricciosóját tanulom, abban is benne van, és természetesen ez is egy fajta segítség.
Mindjárt gondoltam… Hogyhogy Mozart Török indulójának jazzes változatát választottad a Virtuózokban?
Adódott rá a lehetőség. A döntőben játszhattam valami mást, valami „könnyűt”, és úgy gondoltam, ez jó választás. Ez Fazil Say átirata, amit már korábban megtanultam, csak úgy szabadon. Szóval „megvolt nekem” a darab.
Halottad Fazil Sayt „élőben” is, a Müpában?
Nem, még egyáltalán, soha nem voltam a Müpában, de Balázs János {zongoraművész, a Virtuózok egyik zsűritagja – Szerk.} mondta, hogy ők találkoztak.
Most már „nagy nevek”, nagy lehetőségek vesznek körül –, de hogyan jutottál eddig? Mesélnél erről?
(Soma) Úgy kezdődött, hogy Horgoson az óvó néni meghallgatta mindenkinek a ritmusérzékét, és ő mondta, hogy iratkozzunk be a zeneiskolába. Ugyanúgy kezdtem, mint mindenki: előkészítőbe, szolfézsra jártam, xilofonoztam, de hangszert csak 1 év múlva lehetett választani, és én persze a zongorát választottam az otthoni kezdetleges szintetizátorunk miatt.
(Ildikó) Az óvó néni Soma esetében valami különlegeset hallott, s szólt nekünk, mindenképpen írassuk be őt a zeneiskolába. Gondoltam, akkor már Somával együtt beíratom a bátyját, az akkor ötödikes Bencét, aki el is kezdte a zongorázást már abban az évben. És azt vettük észre, hogy amit Bence tanult, azt Soma magától, hallás után lejátszotta, pedig neki akkor még nem volt választott hangszere. Amikor ezt az óvó néni megtudta, azt mondta: azonnal hangszer kell a gyereknek, és hogy ilyenkor milyen jó lenne, ha kivételt tehetne a zeneiskola. És mennyire jól látta! {Magyarországon a zeneiskolai tanulmányokat a szolfézs alapjainak elsajátításával kell kezdeni. Csak egy vagy két év szolfézstanulás után kezdik meg a gyerekek hangszeres tanulmányaikat. – Szerk.}
Hány éves voltál ekkor, Soma?
(Soma) Hét, már iskolába jártam.
(Ildikó) A családban a férjem kivételével senki sem zenélt, ő 18 évesen basszusgitározott egy helyi együttesben. A muzikalitását nyilvánvalóan tőle örökölte Soma. Óriási meglepetés volt nekünk a fiúnk tehetsége. Onnantól kezdve, hogy bátyját utánozva sikerült neki lejátszania valamit, minden reggel zongoraszóra ébredtünk. Pizsamában, szinte félig alva, de leült pár percre a szintetizátorhoz, utána indult csak a nap.
A zeneiskolában nem volt „különleges tehetségek” osztálya, mint a Zeneakadémián…
(Soma) De most oda, a Zeneakadémia különleges tehetségek tagozatára fogok jelentkezni. Januárban vagy februárban lesz a felvételi.
Gratulálok és drukkolok. Ez lesz csak a nagy ugrás: Szegedről Budapestre, egyenesen a Zeneakadémiára.
(Soma) Hát igen. Nyolcadik után Pestre kell költöznöm. Nemrég változtatták meg a szabályokat, de ez nekem pont jó, mert a gimnáziumot is akkor kezdem, és így nem kell magántanulónak lennem.
(Ildikó) Soma Szegeden befejezheti a nyolcadikat az osztálytársaival, ebben a nagyon jó közösségben. Nagyon fiatal is lenne most még Budapesthez… és hát nekünk is nagyon nehéz lenne nélküle. Ő a család szíve-lelke, aki mindennap megölel, megsimogat.
(A kedves Olvasónak elárulom, hogy míg beszélgetünk, Borika folytan Soma körül jön-megy, bújik testvéréhez. Bátyja is jön egy-egy kérdéssel édesanyjához, édesapja meg csak távolról pillantgat felénk, miközben tesz-vesz a kertben. A nagymama elköszön… zajlik a háromgyermekes család élete.)
Hát, Soma, ezek nélkül a puszik, ölelések nélkül nem lesz könnyű az életed…
(Ildikó) Mi Soma útját megértjük, mindenben segítjük. A férjem itt, Soma első zenekaros hangversenyén mondta azt nekem, hogy megérte átköltöznünk. Mi megyünk majd fel hozzá Pestre, ha sok dolga lesz. De legyen is, hisz ezért is megy, hogy bekerüljön a pesti zenei vérkeringésbe, ami itt Szegeden talán a legnagyobb hiány.
Ha csak a Zeneakadémia hallgatói páholyába ülsz majd be rendszeresen, már az sem lenne kevés.
(Soma) Be lehet ülni? Mindig? Tényleg? Remélem, felvesznek… majd meglátom, hogy is csinálom…
És addig hogy telnek Soma napjai?
(Ildikó) Március óta az iskola magántanulója, köszönhetően az igazgató úrnak, aki igazán nagyszerű feltételeket ajánlott ehhez a státuszhoz. Ez remek lehetőség számunkra. Jó döntésnek bizonyult! Van kellő ideje gyakorolni, ugyanakkor nem marad le az iskolai tananyaggal sem, mindenből ötös lett, pedig az iskolája ötödik az országos rangsorban.
Van egyáltalán valami, ami nem megy neked, Soma?
(Soma) A tanulásban? Alapvetően szeretek tanulni, kedvencem a történelem, a matek és az angol.
(Ildikó) Én a matekot szoktam vele tanulni, és azt vettem észre, hogy villámgyorsan képes megérteni bonyolultabb összefüggéseket. Könnyedén átlátja a témát, sokszor nem hogy le lennénk maradva az anyaggal, hanem a kíváncsisága, érdeklődése miatt még „túl is megyünk”. Pedig általában egy-egy hosszabb zongoragyakorlás után ülünk le tanulni.
És a zenében van, ami nem megy? Ugyanazokat a zongoraversenyeket játszod, mint a felnőttek. Ugyanúgy hangversenyzongorán, mint ők, hisz zongorából nincs kicsi, mint hegedűből. Akadály esetleg, hogy gyerekkezed van?
(Soma) Van, ami nekem nehéz. A Rapszódia például még technikailag is akadály, de még a kezem sem akkora, hogy el tudjam érni a hangokat. Chopint például azért is szeretem, mert a darabjai kicsi kézre vannak írva.
Nahát, erre nem gondoltam volna!
(Ildikó) Somának még a korosztályához képest is pici a keze, pici és rövid a lába. Volt olyan darab, amit Soma szeretett volna megtanulni, de végül ő mondta, hogy vár vele.
Ki kell várnod, hogy felnőj. Lélekben-gondolkodásban viszont már felnőtt vagy.
(Ildikó) Soma lelkileg mindig előrébb volt, mint a keze. A keze volt lemaradva. Ezt a technikai hátrányt kellett ledolgoznia az évek alatt. Tanárnője, Sóti Szobonya Emőke mindig elmondta, hogy ez a jobbik eset, mert ez kijavítható, de az a szellemiség, az a lélek, amit ő belesző a darabba, az nem tanulható: vagy van, vagy nincs. Hallatszott tisztán, hogy a játékában van mondanivaló, hatással van az emberekre, megérinti a hallgatóságot.
(Soma) Mindenképpen érdemes volt hangsúlyt fektetni a technika javítására, ez sok-sok skálázással, etűdök játszásával, rengeteg gyakorlással sikerült. Az ún. piszkos hangok eltűntek.
Soma, hogy te milyen jókat mondasz! És mit mondanál a zeneiskolai tanmenetről, a kötelező darabokról, vizsgákról? Ezek rád is vonatkoznak?
(Soma) A zeneiskolában 5. osztályos vagyok. Félévente vannak vizsgák, ahová mostanában kevesebbet kellett külön készülnöm, ugyanis a meglévő darabjaim sokszor illeszkedtek a vizsgakövetelményekhez. Komoly versenyeredmények esetén kaphatok felmentést a vizsga alól, de ezzel a lehetőséggel eddig csak egyszer éltem.
Gondolom, nem zongoraverseny a kötelező…
(Soma) Nem, nem az.
Vicces lehet. Egyébként hogyan választasz művet?
(Soma) Emőke nénivel szoktunk darabokat választani. Sokszor hallok valahol valamit, ami megtetszik, vagy Emőke néni küld néhány darabot e-mailben, amikből választhatok. Most belekezdtünk Chopin g-moll balladájába és Beethoven Patetikus szonátájába… Majd meglátjuk.
A Patetikus szonátába?! Szenvedély, szenvedés… – így jellemzik.
(Soma) Hát, igen… Lehet, hogy még nehéz.
(Ildikó) Emőke figyel arra is, hogy minél több átfedés lehessen a fellépéseken, vizsgákon, versenyeken, mert mindig időhiányban vagyunk. Most kezdjük utolérni magunkat, de még mindig sok a torlódás: már egy új fellépésre kell készülni, de még itt van ez a verseny, az a vizsga. És hát itt a felvételi is lassan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe.
(Soma) Nagyon komoly a felvételi anyag, még sokat kell tanulnom. Négy darabot kell vinni: én egy Bach prelúdium és fugát, egy romantikus darabot, egy komplett szonátát – talán Beethoventől és egy XX. századit, valószínűleg Bartókot viszek. Elég sok… S hát nem tudjuk, sikerül-e.
(Ildikó) Ha nem, akkor a „konziba” megy.
Reméljük, sikerül – ahogy most a Virtuózokban is.
(Soma) Kétszer próbáltam már korábban a Virtuózokat, de nem volt elég darabom, nem voltam még felkészülve. Most már elegendő volt a repertoárom, de még most is tanultam darabokat úgy „út közben”. Első lettem, de mindenki más is nagyon-nagyon ügyes volt.
(Ildikó) Mi már nem akartuk, hogy Soma harmadjára is induljon a Virtuózokban, de ő valamiért idén annyira akart menni. Kerek Ferenc professzor úr, aki időnként segít Somának egy-egy verseny előtt a felkészülésben, biztos volt benne, hogy Somának most el meg kell mérettetnie. Meggyőzött, és igaza volt!
Tudják, kiben mi szunnyad, és olyan légkört tudtak varázsolni, melyben minden gyerek a legtöbbet tudta kihozni magából, igaz?
(Soma) Teljesen igaz! Nagyon jó volt a légkör, minden szempontból.
Soma ráadásul énekesnőtől, Miklósa Erikától kapta a hegedűt. {A Virtuózok zsűritagjainak adássorozatonként egy-egy hegedű-szobor átadása tetszőleges versenyző részére adja meg a lehetőségét annak, hogy további versenyzés nélkül a végső döntőbe juttassák az általuk kiválasztott fiatal zenészt. – Szerk.}
(Ildikó) Talán a válogató adásban izgultunk a legjobban, mert korábban két alkalommal innen esett ki Soma, és óriási megkönnyebbülés volt, hogy tovább jutott, ráadásul kis hegedűvel. Így utólag persze talán indokolatlannak tűnik a bizonytalanság, hiszen kb. egy éve a Virtuózok első két évada kapcsán elhangzott, hogy Erikára Soma volt a legnagyobb hatással. Sőt elmondta azt is, hogy ő bizony küzdött Soma továbbjutásáért 2016-ban. Sajnos, nem sikerült zsűritársait meggyőznie. Mindezek tudatában, mégis, amikor ott voltunk és vártuk az eredményt, mi is elbizonytalanodtunk. Tudtuk, hogy Soma a zsűri előtt a legjobb formáját hozta, Emőke szerint ott játszott talán eddig a legjobban valaha, mégis annyi sok tehetséges gyerek állt ott Soma mellett, hogy a torkunkban dobogott a szívünk.
Most összejön az is, hogy a Müpában játszhass Hollerung Gábor meghívására a BDZ-vel, amit különdíjként kaptál. Milyen volt a találkozás Gáborral? Úgy láttam, nagyon jól összebarátkoztatok.
(Soma) Hát igen, nagyon… A próbaterem idegen volt, de amikor elkezdtünk játszani, annak élveztem minden egyes percét. A karmester is nagyon, nagyon szimpatikus és együttműködő volt. Nagyon-nagyon jó volt együtt zenélni. Volt, amikor ajánlott valamit, és el is fogadtam, mert nagyon jó ötletei voltak. Ez nagyon jó volt. És nagyon közvetlen is volt. Szólt pl., hogy túl gyorsan kezdem a darabot, és hogy kicsit lassabban kell. És milyen igaza volt! Együtt csináltuk, együtt dolgoztunk, együtt voltunk. Nagyon jó volt. Volt, amikor nekem volt a zenekar lassú, de Gábor mondta, hogy nagyon megkönnyebbült, amikor én úgy folytattam, ahogy ő elkezdte.
(Ildikó) Gábor kezdettől fogva figyelt Somára. A Mozart-darab tévés főpróbáján – pedig az nem zenekaros darab, és Gábornak hivatalosan nem volt ott dolga -, mégis végig ott volt, figyelt minden hangra, minden pillanatra, és mondta Somának, hogy ezt így és így csináld. Soma ennek nagyon örült, megtiszteltetés volt számára. De hozzám is odajött egyszer azzal, hogy „Nagyon nagy akarata van a gyereknek!” Azt hittem, hogy Soma tán nem fogadott szót vagy valami rosszat csinált, de nem. Gábor folytatta, hogy „jó értelemben”, mert véghezviszi, és megpróbálja, amit akar, és ő ezt szereti. Szereti, ha akarata van egy gyereknek, és az ilyen embereket nagyon kell segíteni.
És a zenekar tagjai? Szerettek téged?
(Soma) Mindenki nagyon kedves és barátságos volt velem. Nagyon derűs hangulatú próbák voltak, sokat segített, hogy bárkire néztem, rám mosolygott. Ez megnyugtatott és önbizalmat adott.
(Ildikó) Épp tavaly terveztük, hogy felmegyünk Pestre, egy koncertjükre. Ők játsszák a John Williams-filmzenekoncerteket is.
(Soma) Nekem is kedvencem John Williams… és nagy szimfonikus zenekar játssza a zenéit.
És más kedvenc, a menő zoknikon kívül?
(Soma) 7 éve teniszezem. Nagyon szeretem, hetente 3-szor is lejártam, korosztályos versenyeken is indultam. Sajnos, ma már szinte nem is megyek a kezem, a csuklóm miatt.
Szabó Marcell zongoraművészre hasonlítasz ebben, aki azért teniszezik (bár nem tartja a zongoristák sportjának), mert korábbi kedvencét, a görkorcsolyázást, két kéztörés után, abba kellett hagynia.
(Soma) auuuuuuuuuu… Én biciklizem.
Vásáry Tamás jógázik.
(Soma) Abban nincsen baleset…
Na, viccért te sem mész a szomszédba! Meglesz az összhang Gáborral.
(Ildikó) Szerintem is! Mondtam is Somának, hogy Gábor mennyire szimpatikus nekem, mert nem vette magát túl komolyan karmesterként sem. Mások komolyak, megközelíthetetlenek, de Gábor még fura módon táncolt is a Virtuózok döntőjében, és nem zavarta, hogy bárki látja. Élvezte a zenét.
Ő ilyen: mindene a ritmus, a vidámság, a humor. Kell is: nehéz a zenész pálya. Te hogy látod ezt Soma? Gondolkodtál már erről?
(Soma) Hát, csak annyit, hogy szerintem azért, mert a zene a mindenem, azért semmi nem lehet akadály. Mert amit szeretek, azt nem érzem munkának. Az nem akadály. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de csinálni fogom, mert szeretem.
És arról gondolkodtál, hogy milyen lesz a Müpában fellépni?
(Soma) Nagyon nagy lehetőség, hogy a Virtuózok elvisz ilyen nagy koncerttermekbe. Eddig elképzelni sem tudtam, hogy ilyen helyekre eljutok.
Nagy lökést adott neked, hogy szimfonikus zenekarokkal játszhattál?
(Soma) Igen, nagyon. Jó volt. Nagyon jó volt a Mendelssohn g-moll zongoraversenyt eljátszani a döntőben! Annyira jó volt ott lenni!
És milyen lesz ma, az iskolád évzáróján lenni? Játszol is?
(Soma) Nem, ma semmit nem játszom. Csak bizonyítványosztás lesz. És jó lesz. Szerintem ötös lesz.
Soma jól, otthonosan érzi magát itthon, Szegeden is, s mint mondta egy különleges, ritka szóval, amilyen ő maga is, hogy „amotthon” is, azaz Horgoson is Remélem, hogy nagyon-nagyon jól érzi majd magát a BDZ-vel a Müpában is, hisz ezzel valóra válik egy álma – a kérdőjel helyére pont került…
Balázs-Piri Soma 2004. május 23-án született Szegeden. Horgoson (Szerbia) élt családjával, ahonnan Szegedre költöztek. Zenei tanulmányait a szegedi Király-Kőnig Péter Zenei Alapfokú Művészeti Iskolában folytatja, tanára Sóti Szobonya Emőke.
A grazi 5. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny 2. díjasa; a VIII. Ferenczy György zongoraverseny 3. díjasa. A budapesti Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny Nagydíjasa és épp a Virtuózok felvételei közben rendezett Országos négykezes és kétzongorás verseny 1. díjasa két kategóriában is.
2018-ban a Virtuózok kicsik korcsoportjának első helyezettje és Az év diákjává választották iskolájában, már másod ízben.
Kedvenc zeneszerzője: Chopin, Liszt Ferenc, Bartók Béla.
Hobbija a tenisz, a futás, a bűvészkedés, a számítógépes játékok, az Activity és a főzés.
A magyar nyelv az anyanyelvem, melyet gyerekkortól beszélek, szlovák óvodába jártam, így azt a nyelvet is anyanyelvi szinten ismerem. A Fegyverneki Ferenc Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskola és Gimnázium volt az első iskolám, és szlovák zeneiskolában kezdtem. Majd Balassagyarmaton tanultam tovább, ahol csak én használtam a palóc kiejtést, de próbáltam úgy beszélni, ahogy a többiek. Később szerettem volna felvenni a „szép magyar beszédet”, ahogy maguk beszélnek. Mert mi így tartjuk, hogy maguk beszélnek szépen. Meg is tanultam a tájszólás nélküli kiejtést, de megint hazakerültem Ipolyságra, ahol eleinte ugyan „magyarosan” beszéltem, de végül visszaszoktam a „sajátomra”.
Egy különlegesen nehéz, három, egymással (szerintem) tartalmilag összekapcsolódó műből felépített koncertet vezényel a BDZ élén. A rendkívül nehéz, de felemelő mondanivaló – szülők és gyermekeik kapcsolata, emberi tisztaság, erkölcs és erkölcstelenség – nehéz, de gyönyörű zenékben hangzik fel. Hogyan, ki választotta ki e műveket és hogyan kérték fel önt ezek vezénylésére?
