Peer Gynt mi vagyunk

A norvég nemzeti eposz hőse és a hagyma

Peer Gynt meghódította a világ színpadait, pedig Henrik Ibsen nem is színpadi műnek szánta. Elmondása szerint csak úgy magától íródott, alakult. Olyan mű lett „véletlenül”, mint a mi Tragédiánk: ott a világot utazza be, hogy önmagát megtalálja, itt a történelem helyszínein vándorol a főhős, hogy az ember célját megtalálja. Mindkettő mellett áll egy asszony és mindkettő a mindenkori emberi létezés problémáival szembesít.

Szöveg: Máté Kriszta

A Peer Gynt érdekessége, hogy ez a tipikusan norvég, Henrik Ibsen által írt dráma – amely egyébként Peter Christen Asbjornsen norvég tündérmeséit vette alapul – Olaszországban íródott. Ide vonult el Ibsen önkéntes száműzetésbe, itt született meg a Brand című drámája is. Amikor megkérdezték tőle, hogy tudott távol a hazájától, messzi idegenben olyan sokáig élni, így válaszolt: „Az ember úgy érzi, hogy Európához tartozik, és oda megy, ahol otthon érzi magát.” A mű sikere mindenesetre azt bizonyítja, hogy távolról is igencsak jól látott rá a norvég világra.

Grieg Peer Gynt zenéjének alapja a norvég népzene

Annak ellenére, hogy a darab eredetileg könyvdrámának íródott, nagy színházi karriert futott be. Henrik Ibsen 1867-ben írta drámai költeményét, és ő maga gondolta később úgy, hogy mégis színpadra tervezi ezt a népmesei ihletésű művet, amely egyszerre mozog a valóságban és a képzeletben. A valóságos szereplők mellett szimbolikus figurák is színre lépnek, többféle stílus és verselés keveredik, számtalan helyszín, életkép és látomás nehezíti meg a színpadra állítást. A darabhoz zenét is szeretett volna, ezért kérte meg Edvard Grieg, addigra már híres zeneszerzőt, hogy írjon hozzá muzsikát. Grieg zeneszerzői küldetése, saját bevallása szerint, pontosan az volt, hogy zenéjében kifejezésre juttassa Norvégia szellemét, lelkesedését a sagák, a hegyek, a fjordok, a falusi emberek iránt. A Peer Gynt mégis majdnem kifogott rajta. A norvég zene új csillaga (ahogy egy 1866-os koncert után nevezték) több mint egy évet töltött a mű megzenésítésével. Zenéje a norvég népzenét veszi alapul. Ibsenhez hasonlóan ő is némi iróniával szemlélte az akkori norvég életmódot, ezt szerette volna a zenéjével is kifejezésre juttatni. Egy barátjához írt levelében így fogalmaz: „Rettenetesen makacs ez a darab, főként néhány részlete, kivétel Solveig dala (…) Komponáltam a hegyi király barlangjához, és szó szerint képtelen vagyok meghallgatni, annyira ragaszkodik a tehénlepényhez, norvégtudatossághoz és öntömjénezéshez. Azt remélem, hogy észrevehető benne az irónia.” (1874. augusztus 27.) Meglepődne, ha tudná, milyen karriert futott be ez a zenei alkotás, amelyet nem tudott meghallgatni. Tény, hogy Grieg két Suite-et is komponált, amelyek önállóan is eljátszhatóak. Mindkettő óriási siker lett.

A Grieg-zene és az Ibsen-dráma viszonya meglehetősen ellentmondásosan alakult; a zenét többen túl romantikusnak találták a mű mondanivalójához, történetéhez képest. Ezért többször is írtak a Peer Gynt darabhoz modernebb zenét.  A dráma és a Grieg zene teljes terjedelmében viszonylag ritkán volt színpadon az 1876-os Christianiai (ma Oslo) bemutató óta, valószínűleg azért is, mert a zene hajlamos a nehéz szövegen eluralkodni és a dráma jelentőségét elfedni. Akárhogy is, annyira csodálatos zene, hogy hálásak lehetünk Ibsennek, hogy meggondolta magát, és a színpadra állítás részeként felkérte Grieget.

„Az ember célja mi a földön?”

Az ismert népmesei motívum alapján a főhős elindul szerencsét próbálni és különböző kalandokon át jut el valahova. Peer Gynt, a naplopó falusi suhanc, aki lélegzetelállító kalandokkal henceg, az erdőben kószál, lányokkal incselkedik, bejárja a világot, sikeres üzletember lesz, majd vagyonától megfosztva, évekkel később visszatér a szülőfalujába. Itt eltér a darab a népmesei fordulattól, hiszen nem siker koronázza visszatérését, hanem kudarc. Ennek oka, hogy egész életében önmagához szeretne eljutni, de mégsem tud önmaga lenni. Túl önzően, saját érdekeit hajszolva jár-kel a világban, hazugság és illúziók uralják az életét. Peer Gynt problémáját a hagyma szimbolizálja, amelyet lefejtve a végén semmi sem marad. A szakadatlan vágya az, hogy önmaga legyen, nem tud azonban másokért élni, így elveszti önmagát.

„Az ember célja mi a földön?
Legyen önmaga: – röviden –
s csak magamagával törődjön.
De úgy, uraim, élhet-e,
ha mást szolgál, mint egy teve?
„A pokolba ki kerül? Aki éjjel-nappal önmaga volt egészen.”

A mű töretlen sikerét valószínűleg részben az adja, hogy alapvető sorskérdésekre keresi a választ és minden korban aktuális, hiszen az anya-fia viszony alakulása, a csalódások, a becsapás, a hazugságok, vagy a hűség, a trollok visszataszító kispolgárnyája vagy a Peert kisemmiző üzletemberek mesterkedése mindenkinek ismerős. A hízelgés magas foka, ahogy Ibsen Peer szájába adja a következő szavakat:

„A születés címén,
világpolgár lelkem szerint.
Mi pályámon szerencse
Amerikától kaptam én.
Kincseit könyvpolcos szobámnak
köszönöm német iskoláknak.
Frankhontól mellényem szabását
kaptam, s szikrányi szellemet –
Angliától munkás kezet,
s érdekeim védni tudását.
(…) életemet egyszer a remek
svédacél tőr mentette meg.”

A darab sikerének másik oka az a gondolat lehet, amit maga Ibsen fogalmaz meg: „Minden művemnek szellemi felszabadulás és megtisztulás volt a célja, mert az ember sohasem él egészen felelősség és bűnrészesség nélkül a társadalomban. Írni annyi, mint ítélkezni.”

Peer Gynt Magyarországon

Schöpflin Aladár műkritikus, irodalomtörténész így írt a darabról a Nyugat 1932. évi 2. számában: „Előadni a Peer Gynt-öt minden színház legmagasabb becsvágya. […] Megvallom, önámítónak tartom, aki azt meri mondani, hogy ezt a költeményt maradéktalanul megérti, de éppen abban érzem leginkább izgató voltát, amit csak sejtve értek belőle. A logikai tartalom helyett a költő szuggesztiója hat rám, szabad teret engedve képzeletem kalandvágyának. Színházat, rendezőt, színészt méltán ambicionál ez a különös remekmű, leginkább azért, mert színpadi megoldását csak megközelíteni lehet, elérni nem. […] Rendkívüli rendezői feladatokat állít fel, nagy sereg alakot mozgat a legkülönfélébb helyzetekben, a hangok példátlanul széles regiszterét szólaltatja meg.” Valószínűleg ez ijesztette el a magyar színházi szakembereket, hiszen hazai színpadon az ősbemutató után csaknem harminc évet kellett várni. Ekkortól viszont töretlen volt a siker. Eszerint „1917 nyarán csoda történt Budapesten, a csoda a Magyar Színházban esett meg. A Peer Gynt bemutatójából fergeteges siker kerekedett, a darab sorozatban került a nézők elé, a június 2-i premiertől folyamatosan zsúfolt házak előtt. A csoda csiholói a színészek után elsősorban a nézők, akik tódulnak a színházba estéről estére nyomon követni a főhős, Peer Gynt hányatott sorsát.” olvasható Enyedi Sándor: Henrik Ibsen drámái magyar színpadokon című művében. „Az örök érték sohasem a divat problémája. A mi érzésünk az, hogy Ibsen kiállta a tűzpróbát.”

Az első bemutató tehát (Sebestyén Gyula fordításában) 1917. június 2-án volt, Törzs Jenő címszereplésével. A 100. előadásra 1921. december 22-én került sor, majd a darab továbbra is műsoron maradt. Minden évtizedben előadták, emlékezetes az 1941-es rendezés Jávor Pállal, Lehotay Árpáddal és Apáth Imrével a címszerepben , ahol furcsa rendezői ötletként, váltogatták a szereplőket. Az ötvenes években Ladányi Ferenc volt a címszereplő, Gobbi Hilda pedig hosszú évekig fonódott össze Aase szerepével. 1971-ben pedig Huszti Péter kapta meg a címszerepet, fergeteges siker volt! Már a szereplőgárda magáért beszélt: többek között Psota Irén, Körmendi János, Bencze Ilona, Almási Éva, Papp János. 1991-ben újra a Nemzeti Színházban játszották Bregyán Péterrel a címszerepben, majd három év múlva az Egyetemi Színpadon, itt Ungvári István volt Peer; 1999-ben az Evangélium Színház előadásában O. Szabó István kapta Peer Gynt szerepét; 2012-ben az Örkény István Színházban Polgár Csaba volt a címszereplő, és legvégül a Nemzeti Színház ugyanazon évbeli bemutatóján Stohl András alakította Peert. Természetesen vidéki színházak is felvették a repertoárjukba a darabot, felsorolni is nehéz lenne, hol mindenhol tette Peer Gynt története Ibsent Magyarországon is népszerűvé.