Búcsúzunk

Fájdalommal búcsúzunk Fodor Tamástól, aki a kezdetektől 2001-ig volt a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertmestere.

Meghatározó szerepe volt abban, hogy az ifjúsági zenekarként induló együttes a 2000-es évekre színvonalas hivatásos zenekarrá vált. A zenekar fiatalos összevisszaságában a nyugalom és bölcsesség megtestesítője volt. Fontos partnere volt a zenekar vezetésének, ugyanakkor mindenkihez volt egy kedves szava, amelyből áradt a szeretet és a segíteni akarás. A kapcsolat sosem szakadt meg a zenekar és közötte, Vigadós munkája során mindig jelentős segítségünkre volt az ott rendezett programjaink létrejöttében.

Szívünkben és emlékezetünkben megőrzünk.

Hollerung Gábor

és a Budafoki Dohnányi Zenekar

A fájdalom, a vezeklés és a megbékélés oratóriuma

Dvořák Stabat Matere az a zenei alkotás, amelyet egyszer hallván az ember szíve rögtön csordultig telik már csak a mű említésére is. Zenekarunk időről időre műsorra tűzi. Idén a Zeneplusz-sorozatunk koncertjén csendül fel a mű, a Budapesti Akadémiai Kórustársasággal karöltve. A mű keletkezésének háttértörténete nélkül is rendkívül hatásos és örök érvényű ez a zenei alkotás. De mennyivel tisztábban hallgatható, ha a körülményeket is ismerjük…

Szöveg: Ortutay Romola

Három különleges történet találkozik Dvořák Stabat Materében: a fia szenvedéseit, majd kereszthalálát végig kísérő édesanya szenvedéstörténete, egy gyermekeit drámai gyorsasággal elveszítő édesapa fájdalma és egy kicsapongó életet élő férj vezeklése felesége tragikus halála miatt. A végeredmény a zeneirodalom máig is legnépszerűbb és egyik legszebb Stabat Matere, mely végig visz az emberi szív fájdalmain, hogy aztán minden sebzett szívet felemeljen a Paradicsomba.

A mű keletkezése: a gyermekeit elveszítő édesapa

Dvořák a cseh zenetörténet legismertebb és talán legnépszerűbb zeneszerzője. Egy Prága melletti településen született 1841-ben, ahol általános iskolás korától kezdve tanult hegedülni. Apja felismerte elsőszülött fia tehetségét, így tovább taníttatta ezen a vonalon, így egészült ki Dvořák zenei nevelése a későbbi orgona és zongoraórákkal. Pénzkeresetét egy darabig a templomban végzett orgonálással biztosította, majd elkezdett komponálni, végül minden mást feladva csak a zenszerzésnek szentelte az életét. 1874-ig több darabját is bemutatta, egy idő után a saját vezényletével, de Prágán kívül nem nagyon sikerült ismertséget szereznie a zenei életben. Egy évvel később benevezett egy zeneszerzés versenyre, ahová 15 darabját is elküldte. A verseny bíráló bizottságában Brahms is helyet kapott, aki végül nemcsak jó szóval, hanem barátságával is kitüntette a fiatal zeneszerzőt. Dvořák a versenyt végül megnyerte, de az igazi elismertségre még várnia kellett. Sajnálatos módon egy tragikus esemény alapozta meg az utat számára: egyik kislánya születése után két nappal meghalt, ami mély fájdalommal töltötte el az ifjú zeneszerzőt. Nem sokkal ezután állt neki a Stabat Mater első verziójának, mely akkor hét tételből állt és zongorakíséretes kórusra készült el. A darabot Dvořák ebben a formában félretette, főleg, hogy újabb tragédia érte a családot. 2 hónap leforgása alatt másik két gyermekét is elvesztette, így a háromgyermekes családapából hirtelen gyermektelen szülő lett. Nem sokkal ezután újra elővette a Stabat Matert, ekkor már véglegesítette is, a hét tételt kiegészítette tízre, és a zongorakíséretet zenekari kíséretre változtatta. 1877-et írtunk ekkor, a bemutatóra azonban csak 3 év múlva került sor Prágában. Az igazán nagy sikert az 1883-as londoni bemutató hozta meg a mű és így szerzője számára. Olyannyira, hogy innentől kezdve több felkérést is kapott, így lett rendszeres előadója saját darabjainak Angliában, majd vált ismertté az USA-ban is, ahol végül zeneigazgatói pozíciót ajánlottak fel neki a National Conservatory of Music of America intézetében.

Mária-tisztelet: a fia kereszthalálát végig kísérő édesanya

A Stabat Mater szövege a Jacopone da Todinak tulajdonított siralomének szövege, mely az egyik legszebb, ebben a témában íródott himnusz. A szöveg a 13. századból származik, és azon Szűz Mária tiszteletére íródott himnuszok egyike, melyek a 12. században megerősödő Mária-kultusz részét képezik. A Mária-tisztelet első nyomai a 2. századi kereszténységre vezethetők vissza, ahol Máriát, mint Isten anyját kezdik el magasztalni. A Mária-tisztelet részét képezi Mária életének 7 eseménye, mely Mária 7 fájdalmaként is neveztetik: Jézus körülmetélése; menekülés Egyiptomba; a 12 éves Jézus keresése; találkozás a kereszthordozó Jézussal; megfeszítés; levétel a keresztről; sírba tétel. A kultusz különböző formákban nyilvánult meg: ünnepeket szenteltek Máriának, kultuszhelyeket alakítottak ki, templomokat építettek a tiszteletére. Az első Mária ünnepet az 5. századtól jegyzi a hagyomány, Mária mennybevételének napjával, augusztus 15-ével. A 6. századtól ünneplik az Angyali üdvözlet napját március 25-én Krisztus fogantatásának fölidézésére. A 7. századtól vezetik be Mária születésnapjának ünnepét, szeptember 8-át, és a 8. századtól pedig a Szeplőtelen fogantatás eseményét. Nekünk, magyaroknak szintén különleges helyet foglal el Mária a hagyományainkban, hiszen Szent István az országot Boldogasszony Szűz Máriának ajánlotta föl, ezzel is megalapozva az országot védő Istenanya tiszteletét hazánkban.

A Mária-kultusz fontos részei még a Mária-jelenések. A katolikus hagyomány szerint Mária mennybevétele után többször megjelent földi embereknek, hogy imádságra és bűnbánatra szólítson, s a jelenések helye a mai napig is sok zarándokot vonz.

A képzőművészetben a 15. századtól kezdve találkozhatunk Mária-ábrázolásokkal, általában a kis Jézussal együtt jelenik meg, mint az élet forrása, az oltalmazó és közbenjáró Szűzanya, aki maga is lerója tiszteletét az isteni hatalom előtt, és alázatosságával mutat példát a híveknek. Mária a kultusz kezdete óta az, akin keresztül a kegyelem kiárad a világra, az Isten felé ő közvetíti az emberek imáit, s a mennybe is Márián keresztül lehet belépni, ő a Mennyek kapuja.

Jacopone da Todi szövege ennek a kultusznak az egyik legismertebb és legnépszerűbb himnusza, mely Mária életéből Jézus kereszthalálának eseményeit eleveníti meg. A vers szépsége rengeteg zeneszerzőt és művészt ihletett meg, több mint 100 zenemű alapja.

A szöveg: Jacopone da Todi, a felesége haláláért vezeklő férj

Jacopone da Todi, eredeti nevén Jacopo dei Benedetti, az umbriai Todiban született 1230 körül, innen kapta későbbi nevét. Nemesi családból származott, jogot tanult, jegyzőként dolgozott. Élete akkor vett nagy fordulatot, amikor feleségét egy szerencsétlen balesetben elvesztette. A fiatalasszony egy alázatos, tiszta lelkű, nemesi származású lány volt, aki próbálta kicsapongó, kétes ügyletekkel foglalkozó, a világi örömökben tobzódó férjét vallásos útra terelni. Férje erősködésére elment egy lovagi tornára, ahol az állvány, amin Jacopone felesége más asszonyokkal együtt ült, összeomlott, és az asszony életét vesztette. Jacopone ekkor szembesült azzal, hogy felesége vezeklőövet hordott a ruhája alatt férje bűnei miatt. A tragédia után Jacopo minden vagyonát eladta, és éveken át csak bolyongott, ostorozta magát, bűnhődni akart, gyűlölte magát, és azt kívánta, hogy mások is megvessék. Így próbált vezekelni, míg végül ferences rendi szerzetes lett.

A Stabat Mater eredetileg latinul íródott, Jézus keresztre feszítésének történetét idézi fel a keresztfánál álló édesanya szempontjából. Az elbeszélő azonosul az anya fájdalmával, aki elvesztette szeretett gyermekét. A himnusz első felében az anya fájdalmával való azonosulásnak ad hangot, majd a második felében a fájdalom és a sebek átvállalásáért könyörög, hogy részt vehessen a Szűzanya fájdalmában. A vers végére megfogalmazza imáját, melyben a Szűzanya pártfogását kéri, hogy vezesse őt az Isten országába. A szenvedésben való személyes osztozás vágyában az üdvösség reménye jelenik meg a himnusz végén.

Megszületik a mű: szöveg és zene egyesül

Dvořák Stabat Matere ugyanezt az utat járja be a zenében. Szerkezete is a himnusz szerkezetét követi, a tíz versszak tíz tételt eredményez. Az oratórium négy szólistára, kórusra és zenekarra íródott. 9 tétel Mária szenvedését és a Mária szenvedését látó ember együttérzését jeleníti meg, míg a végső tétel felvillantja a Paradicsom vízióját és ígéretét.

A tíz tétel közül mindegyik egy önálló egységet alkot, a maga tematikus zenei alapjával. Az utolsó tétel az egyetlen kivétel, melyben a szerző visszahozza az első tétel témáját. Az első tétel meghatározza az egész mű hangulatát, és megalapozza azt a fájdalmat és szomorúságot, amit a gyermekét elveszítő szülő érezhet. A következő tételekben a szólisták és a kórus egymást váltva szerepelnek. A zárótételben visszatér az első tétel tematikája, de most már nem a szenvedést fejezi ki, hanem fényes dúrban csúcsosodik ki, amit az Amen alatt szóló fúga követ a végső katarzissal, mely a megbékélés és remény érzését közvetíti.

BDZ KAMARAEGYÜTTESEK AZ IDEI ZEMPLÉNI FESZTIVÁLON

BDZ A’la Carte Ensemble: Milonga

2022. 08. 14. 17:00, Tarcal, Rákóczi-szüretelőház

 


NAGY DUÓ

2022. 08. 15. 17:00, Disznókő Szőlőbirtok

 


GUIDO MANCUSI QUARTET

2022. 08. 15. 18:00, Sárospatak, A Művelődés Háza és Könyvtára, Pódiumterem

 


BDZ Fúvósötös

2022. 08. 16. 18:00, Pálháza – Térségi Művelődési Központ

 


MYNK Quartet

2022. 08. 18. 16:00, Újhuta – Kastélyszálló

 


Trüffel Quartet és barátai

2022. 08. 20. 18:00, Füzérradvány – Károlyi Kastély

SZABADBÉRLET

Az idei évtől a BDZ kínálatában: SZABADBÉRLET

Állítsa össze saját bérletét a BDZ aktuális koncert kínálatából!

A szabadbérletbe a Budafoki Dohnányi Zenekar 2022-23-as évadjában található összes bérleti koncertből válogathat.

Koncertjeinket itt tudja megtekinteni:

3 különböző hangversenyből álló bérlet: 15% kedvezmény,

4 vagy több különböző hangversenyből álló bérlet: 20% kedvezmény az eredeti jegyárhoz képest.

A szabadbérlet a készlet erejéig érhető el.

BÉRLETMŰSOROK 2022-23

A 2022-23-as évad bérletműsorait az alábbi linkeken tudja megtekinteni:

TOVÁBB A BÉRLETVÁSÁRLÁSHOZ

Mahler – Dal a Földről – bachtrack.com

A felkavaró, gazdag szövetű zenei anyag és a kétségbeesés hangján megszólaló költemények ötvözetének kábító elegye Mahler Dal a Földről című műve (Das Lied von der Erde), amelyet április 22-én este Roberto Paternostro vezényletével szólaltatott meg a Budafoki Dohnányi Zenekar. Hatalmas lendülettel vettették bele magukat a muzsikusok a nyitó dalba – Bordal a földi nyomorúságról – azonnal éreztük, hogy magas fordulatszámú utazás vár ránk.

Csakhogy a keverék arányait jól el kell találni. Egy ennyire erőteljes zenekari hangzás igazi „Heldentenort” követel, olyan hanganyaggal, amely átszól ezen. Erin Caves tenorját maguk alá gyűrték a rázúduló hanghullámok. Ez igencsak sajnálatos, mert Caves egyébként remekül ragadta meg a költemények karakterét. A Bordal refrénjének – „Dunkel ist das Leben, ist der Tod” (Az élet sötét és sötét a halál) – ismétléseivel egyre szenvedélyesebben tárta fel a Föld nyomorúságának feneketlen mélységét. Zseniális társa volt a zenekarnak a Fiatalságról című dalban, az egyetlen valóban felszabadult közjátékban, majd lebilincselően adta elő a Tavaszi részegséget. Caves lenyűgözően jelenítette meg a mélabús részeg figuráját – jobban mondva a látszólag víg részeget, aki az első adandó alkalommal nyomorúságos érzelgésbe fordul át.

A mezzoszoprán szerepére Vörös Szilvia betegsége miatt beugró Schöck Atala igen kiváló énekművész, csodálatos hangadással, különlegesen puha legátókkal, pompás hangszínnel és tisztán érthető német dikcióval. A felkészültség hiánya azonban valamelyes meglátszott a produkcióján: a frázisok végét helyenként rövidre zárta, pedig egy-egy kicsit hosszabban kitartott hanggal sokat adott volna a művészi hatáshoz, ha a mahleri szomorúság még tovább zengi be a teret.

Az első két dalban – Őszi magány és A szépségről – a szöveggel való azonosulása nem volt olyan elmélyült, mint ahogy azt reméltük volna. Schöck a záró dalban, a Búcsúban nyújtotta a legjobbját, ahogy megformálta az elválás mélységes fájdalmának és a világ gyönyörűségének kontrasztját. Hallva, ahogy Mahler szembeállítja az emberi halandóságot a világ örökkévaló szépségével, óhatatlanul elöntött az érzés: különösen keserű gondolat ez most, amikor kérdésessé vált a természeti világ puszta fennmaradása is.

Az este során számtalan kiváló szólisztikus megszólalást hallhattunk a zenekari művészektől, gyönyörű fa- és rézfúvós frázisokat, amelyek olykor kiemelkedtek, majd belesimultak a textúrába. Ahogyan az ebben a teremben lenni szokott, valamennyi hangszer részletgazdagon, külön és élénken hallható volt. Paternostro igen határozott karmester: nem játssza meg magát, egyszerűen adja a tempót, inti a belépéseket és láthatóan tökéletesen megértteti magát muzsikusaival.

Végül egy apró tipp a szövegkiírást kezelőknek: a magyar és angol szövegek megjelenése tökéletesen időzítve különösen nagy segítséget nyújtott a német szöveg követéséhez.

Nem vagyok biztos abban, hogy egy hatalmas Mahler szimfónia elé szükséges-e betenni egy kisebb zenekar által előadott klasszikus művet. Így voltam ezzel ezen az estén is. Haydn No. 99-es Esz-dúr szimfóniája korrektül szólalt meg, de nem hagyott mély nyomot az emlékezetemben. Ellenben igyekszem a jövőben minden alkalmat megragadni arra, hogy a Dal a Földről című ciklust meghallgassam.

Forrás: https://bachtrack.com/review-peternostro-caves-schock-dohnanyi-orchestra-budafok-mupa-budapest-april-2022

Éliás szerepében: Günter Haumer

Május 8-án Mendelssohn nagyszabású oratóriuma, az Éliás csendül fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A címszerepet Günter Haumer énekli.

A nagyreményű osztrák baritonnak előadói sokoldalúsága szerzett nemzetközi hírnevet. Többek között Gustavo Dudamel, Christian Thielemann, Ivor Bolton, Jesús López-Cobos, Fabio Luisi, Andrés Orozco-Estrada, Philippe Herreweghe, Mirga Gražinytė-Tyla és Dan Ettinger vezényletével is énekelt már. A legfontosabb koncerttermek és fesztiválok színpadán lépett fel, így például a Wiener Musikverein, Wiener Konzerthaus, Auditorio Nacional de Madrid, Dresdner Philharmonie, Bayreuther Festspiele, Semperoper Dresden, Cité de la musique Paris, Tel Aviv Opera, Osterfestspiele Salzburg, Theater an der Wien, Wiener Festwochen, Jones Hall for the Performing Arts Texas, Utrecht Alte Musik Festival, Warschauer Philharmonie, Teatro Mayor de Bogotá, Styriarte Graz és a Fundación Juan March vendégeként.

Günter Haumer számos szerepet alakított, mint például Don Giovanni, Almaviva gróf a Figaro házasságában, Giorgio Germont a La Traviatában, a Cár a Cár és ácsban, Ping a Turandotban, Don Alfonso a Cosi fan tutte-ban, Malatesta a Don Pasquale-ban, Danilo a Víg özvegyben, Dr. Falke a Denevérben és Zebul a Jephthában. Haumer kiváló zeneértése miatt a kortárs zenei életben is keresett. Így például olyan ősbemutatókon is szerepelt, mint Gordon Kampe Immer noch Loge című műve a Bayreuther Festspiele-n vagy Christoph Ehrenfellner Judasában, illetve Christoph Schlingensief Mea culpa című művében Amfortasként – mindezen művekben a főszerepet játszotta. Ezeken túl pedig Friedrich Cerha, Luciano Berio, José-María Sánchez-Verdú, Detelf Glanert és Jonathan Harvey műveiben is hallhatta már a közönség.

Dolgozott többek között Rolando Villazón, Deborah Warner, Nikolaus Habjan, Christiane Lutz és Philipp Harnoncourt igazgatók keze alatt.

Günter Haumer 2012 óta tagja a bécsi Volksoper együttesének. Dalénekesként a műfaj egyik legjobb előadójaként ismert, gyakran Roger Vignoles, Julius Drake és James Baillieu kíséretében ad elő. Számos CD- és DVD-felvétele jelent már meg olyan kiadóknál, mint a Hyperion, cpo, Odradek Records, ORF Edition, s emellett sok TV- és rádiófelvétel is készült vele. Példaként említhetjük, hogy a Richard Strauss emlékév során részt vett a Hyperion Records London által kiadott teljes Strauss-dalgyűjtemény felvételén, Roger Vignoles kíséretében.

A ma bariton hangú énekesként ismert Haumer először a bécsi Musikhochschule klarinét és zongora szakán végezte zenei tanulmányait. Később éneket tanult a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen és a londoni Royal College of Music-on.  Énekesi tevékenysége mellett Günter Haumer éneket tanít a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen.

Forrás: https://ghaumer.info

BÉRLETEK 2022-23

BÉRLETVÁSÁRLÁSI- ÉS MEGÚJÍTÁSI INFORMÁCIÓK 2022-23

Kedves Zenebarátunk!

Indul a bérletek megújítása és vásárlása!

2022. május 2-án a BDZ virtuális jegypénztára ismét kitárja kapuit!

BDZ-bérletek vásárlásával Ön is egyedülálló és változatos koncertélmények részesévé válhat Budapest legrangosabb hangversenytermeiben. Biztosítsa magának a legjobb helyet kedvezményes áron bérletének május 2 – 16. között az akciós időszak alatti megváltásával!

Bérletmegújítás: 2022. május 2-8.

Bérletvásárlás akciós áron (a fennmaradt helyekre): 2022. május 9-15.

Bérletvásárlás teljes áron: 2022. május 16-tól egészen évadkezdésig, illetve a készlet erejéig.

Szabadbérlet vásárlás: Május 16-tól a készlet erejéig.

Állítsa össze saját bérletét a BDZ aktuális koncert kínálatából!

3 különböző hangversenyből álló bérlet: 15% kedvezmény,

4 vagy több különböző hangversenyből álló bérlet: 20% kedvezmény az eredeti jegyárhoz képest.

A szabadbérletbe a Budafoki Dohnányi Zenekar 2022-23-as évadjában található összes bérleti koncertből válogathat. Koncertjeinket itt tudja megtekinteni: SZABADBÉRLET 22-23

Szabadbérletét a https://bdz.jegy.hu oldalon tudja összeállítani. Válassza ki az Önt érdeklő koncerteket, válasszon ülőhelyet, majd tegye a kosarába a kiválasztott jegyeket. A kedvezményt a rendszer ezután érvényesíti, így Önnek már a csökkentett jegyárat kell csak kifizetni vásárláskor.

Koncertenkénti jegyvásárlás: 2022. május 16-tól a készlet erejéig.

A képekre kattintva a bérletvásárlás – és megújítás mellett meg tudja tekinteni új évadunk bérletárait és műsorait.

 

Az éneklés felszabadít! A karnagy pedig pszichológus

Balassa Ildikót egyetemista diákként ismertem meg 1992-ben, amikor berobbant a kórus (értsd: a Hollerung Gábor által vezetett Budapesti Akadémiai Kórustársaság) Rottenbiller utcai próbatermébe. Azt, hogy hegedűs, mindenki tudta, mert a hangszerrel a kezében érkezett, és attól soha nem is vált meg. Kiderült, hogy pécsi lányként kétlaki életet él; a Pécsi Tanárképző Főiskola hegedű tanszakának és a budapesti Zeneakadémia szolfézs-zeneelmélet-karvezetés szakának hallgatója. Csaknem húsz évig töretlenül tagja volt a kórusnak, majd rövid kitérő után nemrég visszatért, másodkarnagyi szerepkörben.

Szöveg: Petró Margit

A Budapesti Akadémiai Kórustársaságban (BAK) mindig is sok ambiciózus egyetemista énekelt, Ildikó lendületén, pörgésén rögtön láttuk, hogy ez nem csupán fiatal korával összefüggő hevület. Egyszer Hollerung Gábor karnagy a zongorához ültette, hogy kísérjen a próbán, amit ő hegedűs létére is hibátlanul oldott meg, pedig a zongorakíséret különös képességet igényel még a zongoristáktól is. Gábor a tőle megszokott nagyvonalúsággal odavetette: „Tanulj meg zongorakísérni!” És Ildi, miközben néha próbák előtt hegedűvizsgáira is gyakorolt, egyre többször ült a zongorához. Igazi tehetség! Hisz egyszemélyben képes megfelelni a zongorakísérői, a hegedű-szolfézstanári és a karvezetői pálya követelményeinek.

Hogyan határoztad el, hogy zenész leszel?

6 éves koromban döntöttem el, hogy hegedűs leszek. Ebben nagyon nagy szerepe volt első hegedű tanáromnak, Marosi Lászlónak. Eléggé zárkózott kisgyerek voltam, ő pedig egy vérbeli pedagógus személyiség. Emlékszem, hogy az első találkozáskor csak fogócskáztunk a teremben, addig nem kezdtünk el hegedülni, amíg tökéletesen nem hangolódtunk egymásra. Sokszor hátat fordított nekem miközben játszottam, azért, hogy a hangra tudjon koncentrálni. Így is meg tudta mondani, hogy konkrétan mi a baj a technikámmal. Imádtam gyakorolni és koncerten játszani, 12 évesen bejutottam egy Országos Hegedűverseny döntőjébe is. Marosi László később a pécsi főiskolán is a tanárom lett, és különleges kapcsolat szövődött közöttünk, ami egész pályafutásomat meghatározta. Tőle tanultam meg, hogy jobb, ha a tanár időt szán a munka légkörének megteremtésére, ha közösséget formál, egész embert nevel.

Hosszú évekig úgy tűnt, hogy a hegedű mellett egy életre elköteleződtél.  A Pécsi Tanárképző Főiskolán hegedűtanárként diplomáztál is. Mindezközben hogyan kerültél a Zeneakadémiára?

Sajnos a „konzis” évek nem úgy alakultak számomra, ahogyan szerettem volna, mivel eléggé szerencsétlen tanár-diák kapcsolat részese voltam. Valószínűleg Laci bácsit kerestem az akkori hegedűtanáromban is. Úgy éreztem, hogy megfeneklett ez a hegedű dolog és nyitni kell másfele. Nem volt kétséges, hogy maradok a zene mellett, csak más formában. Ugyanis a pécsi Mátyás király utcai Általános Iskolából hoztam a kórus szeretetét, ahol nagyszerű énektanáraim, egyben fantasztikus karnagyaim voltak. Élénken élt bennem a kóruspróbák, kórustáborok, a kórustalálkozók hangulata, az Éneklő Ifjúság szereplések. Ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom a szolfézs-zeneelmélet-karvezetés szakot a Zeneakadémián. Nagy meglepetésemre sikerült a felvételi. Persze a hegedülést sem tudtam abbahagyni, így végül két városban, két szakon egyidejűleg teljesítettem. Ez nem volt egyszerű időszak az életemben, de mindig valahogyan megoldottam, hogy eredményesen zárjak egy-egy évet. Akkor rengeteg energiám volt, ezért nem éreztem soknak, és mindig is szerettem tartalmasan tölteni az időmet.

Rohantál, vonatoztál, szervezted az óráid, vizsgáztál és betoppantál a Rottenbiller utcai próbaterembe, ahol a BAK „hőskorában” a rendkívül igényes, magas színvonalú munkában is részt vállaltál.

A Pécsi Főiskolától azt kaptam, amit vártam; jó tanárok és körülmények. Sajnos a zeneakadémiai tanulmányokban viszont csalódtam. A karvezetés oktatás nem azt adta vissza, amit általános iskolás koromban, vagy később a Budapesti Akadémiai Kórustársaságnál a kórusvezényléssel kapcsolatban megtapasztaltam. A Zeneakadémián elbizonytalanodtam: megfelelő a tudásom a választott pályához, jól választottam? Ekkor jött a fordulópont, ugyanis egy váratlan indíttatásból elmentem a Hollerung Gábor által szervezett és vezetett karvezetés kurzusra Tahitótfaluba. A 90’-es évek első felében ezek az alkalmak rendkívüli inspirációt, szakmai fejlődést jelentettek több, azóta már világszínvonalon is eredményes, tehetséges karnagy számára. Életem meghatározó élménye volt a találkozás Gáborral, rendkívüli hatást váltott ki az ő zenei gondolkodása és a kórus megismerése, vezénylése.

Értsük ezt úgy, hogy Gábor világította meg számodra a zene lényegét?

Óriási siker volt számomra, hogy Gábor a zene logikáját feszegető fifikás kérdéseire milyen könnyedén tudok válaszolni. Akkor rájöttem, hogy Gáborral nagyon hasonló a gondolkodásunk. A zenei megközelítésnek van egy objektív része, amit nem lehet másképpen értelmezni, s amely az adott mű keletkezési idejéből és felépítéséből következik. Ez a felismerés nagyon nagy önbizalmat adott.  A mai napig is sok időt töltök el a darabok értelmezésével, és érzem, ahogyan tisztul a kép és egyre magabiztosabb lesz a zenei elképzelésem. Kialakul a jó tempó, a zenei megformálás, a hangsúlyozás, és egyszer csak minden rész a helyére kerül. Igazából Tahiban értettem meg azt, hogyan kapcsolódnak össze a Zeneakadémián tanult tantárgyaknak különböző szegmensei egy nagy egésszé.

Menet közben mennyiben változott meg benned a kórusról, a vezénylésről kialakított kép?

Gábor személyiségén túl a másik hihetetlen élmény a Budapesti Akadémiai Kórustársaság vezénylése volt. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Zeneakadémián rossznak minősített vezénylésem mégiscsak érthető és inspiráló, s az általam közvetített zenei szándék könnyen megvalósítható a kórus számára. Érdekes, hogy a kórus nemcsak a mozdulatokat figyelte, hanem számukra legalább olyan fontos volt a vezénylő személyisége. A gyakorlatban derült ki, hogy mennyire összetett, finom és speciális tevékenység a karnagy munkája. Csodálatos érzés egy nagy zenei apparátus irányítása, a különböző felkészültségű, adottságú énekesek kifejezésmódjának harmonizálása és a zenemű megszólaltatása, vezénylése. Ez óriási sikerélményt jelentett. Örökké tartó szerelem szövődött közöttünk. Gábor és a kórus visszaadta a hitemet önmagamban, a zenélésemben. Tulajdonképpen ekkor kezdődött a pályám.

Mi volt a feladatod a Budapesti Akadémiai Kórustársaságban?

20 évig dolgoztam a BAK-nál korrepetitorként, majd 1998-tól másodkarnagyként. Mindent, amit a kórusvezetésről tudok, azt itt tanultam meg a rengeteg próba, koncert, turné alatt. Az oratóriumkórusban az én munkám egyfajta betanító-karnagyi tevékenység, vagyis a művek blattolásától eljuttatni a kórust az első zenekari próbáig. Szeretem ezt a munkát, mert nagyon látványos és eredményes, amelyben az amatőr, kottát kevésbé olvasó emberek nagyon hálásak mindenfajta segítségért. Ez a tevékenység engem is nagyon motivál, s tudom, hogy ennél nemesebb ügy kevés van a világon. Mindig jó érzés a koncerteken hallani a kész produkciót, nézni azt az örömöt, ami a hobbiból éneklők arcáról visszatükröződik.

Ugyanakkor a 2012. év fordulópontot hozott a szakmai életemben, mert egyre erőteljesebb lett az érzés, hogy nem elég számomra már a betanítás, szeretném a zenei felkészülés teljes folyamatát végig vinni egészen a koncertig. Az élet rögtön két lehetőséget is kínált, a fő munkahelyemen, a Weiner Leó Zeneművészeti Szakgimnáziumban megkaptam az iskola nagy vegyeskarának a vezetését, és felkértek az Eötvös Gimnázium Öregdiákjaiból alakult kórus irányítására is. Mivel elvállaltam mindkettőt, így abba kellett hagyni a BAK-nál folyó betanítói munkát. Nagyon fájt ez a döntés, hiszen ezer szállal kötődtem az énekkarhoz, de megléptem, mert úgy éreztem, hogy ha meg akarom összességében, teljesen folyamatában is tanulni a szakmát, akkor ez törvényszerű. Tulajdonképpen a kórusban vannak a gyökereim és nem szüntettem meg a kapcsolatot végérvényesen.

Hogyan találtál vissza a BAK-hoz?

2020 augusztusában csörgött a telefonom, Gábor hívott, hogy lenne-e kedvem visszajönni. „Szüksége van rád a kórusnak és nekem is”- mondta. Nagyon jól esett!  Mivel a gyerekeim már felnőttek, s nagyon hiányzott az elmúlt 8 évben a régi társaság, a barátok, így igent mondtam. Biztosan nem lesz egyszerű ismét második embernek lenni egy ilyen jellegű feladatban, de azt gondolom, hogy nagyszerűen kiegészítjük majd egymást. Mivel a zenei elképzelésünk közös kezdeteinktől hasonló, így nem esik nehezemre Gábor keze alá dolgozni. A kórus intonációs képességeinek a fejlesztése is a feladatom lesz, ami hosszú, összetett és nem könnyű folyamat. Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy a kórus évente egyszeri zenekari kíséret nélküli koncertjeit a Vígadóban én vezényelhetem. Amiért hálás vagyok, hogy a karnagyokra háruló szervezési munkától megszabadulok, mert itt a szakmai munkára kell csak koncentrálni, próbát tartani és vezényelni!

Zenetanárként milyen lehetőségeid voltak a közös muzsikálás irányítása terén?

Szakmai sikereket klasszikus értelemben a fiatalokkal értem el, ez érthető is, hiszen ők a profi zenészi pályára készülnek, ha nem is énekesként, hanem többnyire hangszeresként. A zene iránti fogékonyság, igényesség mindenféleképpen közös nevező, így nagyon könnyen megtaláltam velük a hangot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve egyszer megkérdeztem a hegedűvizsga után a kollégákat, hogy lenne-e kedvük zenekarba tömörülni és kísérni az énekkart. Legnagyobb meglepetésemre boldogan igent mondtak. Sokan közülük régebben aktív zenekari tagok voltak, így boldogan ültek újból a pultok mögé. Megnyílt előttünk a világ! Kisebb Mozart miséket, Bach kantátákat, Saint-Saens karácsonyi oratóriumot mutattunk be a vezetésem alatt. Az új zenei apparátus óriási szervezést igényelt és óriási élményt is adott mindannyiunknak. Sokszor a fél iskola együtt muzsikált a színpadon. Ez így volt egészen a Covid járványig. Közben alakítottam egy kamarakórust is az iskola legjobb hangú növendékeiből és 2019-ben megnyertük az Országos Szakközépiskolai Kórusversenyen az I. díjat! A közeljövőben egyedüli magyar kórusként másodszor fogunk részt venni a németországi Ochsenhausenben rendezendő kórustalálkozón.

Sikerült eredményeket elérni az amatőr kórusoddal is?

Az Eötvös kórussal kisebb magyarországi versenyeken indultunk, sok-sok koncertet adtunk különböző templomokban, mindig valamilyen jótékonysági céllal. Más kórusokkal összefogva Schubert G-dúr misét énekeltünk a Bazilikában, kórustalálkozókat szerveztünk az Eötvös Gimnáziumban. Sajnos a lehetőségek, financiális gondok miatt messzebb nem jutottunk. Amire különösen büszke vagyok, hogy összetartó közösséget sikerült létrehoznunk a zene erejével. Nagyon sok türelem kell az amatőr kórusokhoz, amit tökéletesen kárpótol a végigküzdött próbák után a koncerten hallható eredmény, a színvonalas, sikeres előadás. A kulcs az, hogy eszközöket adjunk az énekesek kezébe, ami legtöbbször nem a hang nemesítése, képzése, hanem inkább az egységes zenei artikuláció. Nagyon-nagy szerencse, hogy általában mérnökökkel, közgazdászokkal, orvosokkal dolgozhattam, mert így könnyű volt a zenei elképzelés megértése és megvalósítása. Mindig is csodáltam azt a fajta lelkesedéssel párosult ember feletti koncentrációt, amire a nem zenész emberek képesek a fellépések alkalmával. Mindenre emlékeznek, amiről szó volt a próbákon, hihetetlen igyekezettel meg is valósítják azokat, és ebből az együttes koncentrációból létrejön a csoda! Úgy szólalnak meg a darabok, ahogyan a próbákon sose, sokszor még a hangszíne is más a kórusnak. Szoktam is kérdezni utána, hogy ezt a gyönyörű, érzékeny hangot honnan vettétek, miért nem hallottam korábban. Ez az, amire nincs magyarázat, de azt hiszem nem is kell keresni, éppen az a lényege, hogy megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan. Amikor az előadáson hozzájön még valami, amit valószínűleg nem mi tettünk hozzá, hanem kaptuk, talán jutalmul az erőfeszítéseinkért. Ezt az élményt, ha egyszer megtapasztalja az ember, örökre rabja lesz és minden koncerten ezt keresi, ezt várja!

Jól értem, hogy az amatőr énekesek lelkesedéséből fakadó eredmény még jobban inspirálja a karnagyot, s ettől lesz igazán jó az előadás?

A koncertélményhez természetesen a kóruson kívül még két összetevő is meghatározó, mégpedig a karnagy személye és a közönség. Fantasztikus az érzés, ahogyan belépsz a közönség elé, megtapasztalod azt az óriási pozitív energiát, ami árad belőle, amit végig érzel a hátadon, miközben vezényelsz. Ez segít abban, hogy a maximumot hozd ki magadból. Továbbadod ezt az energiát a kórus felé, hozzáteszed a saját egyéniségedet, érzéseidet, habitusodat, érzékeli a kórus is, és ez még tovább lelkesíti őket. A minőségi zenélést hallva a közönség tovább gerjed, és kezdődik az egész energiaáramlás elölről.

Nekem nem adatott meg, hogy online koncertet vezényeljek, de kollégák elbeszélése szerint nagyon nehéz „felszívni” magadat önállóan, közönség nélkül, s eljutni abba a bizonyos másállapotba, amit érzünk a koncert közben. 2019-től egy új világ következett. A kórusok bezártak, a tanítás megmaradt, csak más formában, próbáltam átszokni, megszeretni az online munkát, több-kevesebb sikerrel.

Mi a véleményed a karnagy személyiségéről és a kóruséneklésről az amatőr énekkari mozgalomban?

Ahogy már többször említettem, nagyon fontos a szakmai tudáson túl a karnagy személyisége. Erősnek, határozottnak, magával ragadó egyéniségnek kell lennie, ez adja a tudással együtt a hitelességet. A kóruséneklésről azt gondolom, hogy óriási közösségformáló erő, legalább akkora, mint a foci. Kodály pontosan tudta, hogy egy kórusban megtanulja az ember még gyerekkorában a társadalmi beilleszkedés szabályait. Különböző egyéniségek olvadnak össze, s van, aki többet ad bele, van, aki kevesebbet. Megtanít arra is, hogy mikor kell előtérben lenned, mikor kell hátra húzódnod. Csak annyira kerülhet előtérbe az egyén, hogy a közösség egészébe még beleolvadjon. Mindenkire szükség van, bármilyen is a hangja.

Az éneklés felszabadít, gyógyít, ehhez meghatározó a próbák légköre. Nagyon fontos, hogy senki ne legyen frusztrált, és mindenki merjen énekelni! Itt óriási szerepe van a karnagynak, mint pedagógusnak, pszichológusnak. Érezni kell, hogy mikor lehet poénkodni, s mikor kell teljes erőbedobással próbálni.

Családanya is vagy. Újtára indítottad három csodálatos gyermeked. Most mivel tervezed eltölteni a felszabadult időt?

Szükséges, hogy különválasszuk a magánéletünket a munkahelyünktől. Folyamatos időzavarban éltem, s úgy éreztem, hogy ízekre szét vagyok szaggatva, és igazából egyik feladatomra sem tudok teljes egészében koncentrálni. Ezért is szükséges egy kis idő az áthangolódásra családanyából tanárrá, karnaggyá. Nem kis feladat mindenütt helytállni és közben a családdal is minőségi időt tölteni. Nagyon örülök annak, hogy a két nagyfiam zenész. Egész nap muzsikától zeng a ház, gyönyörű és teljes életük van. A lányom a tolmács-fordító pályát választotta, de ő is hegedül. A fiúk brácsa, cselló játékával éppen megvan a családi vonósnégyes, és igyekszünk is időt találni a közös zenélésre. Egyik ismerősömtől Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms, Dvorák vonósnégyes kötetet kaptunk ajándékba, így jó sokáig lesz mit játszanunk. A lányom az Angelica Leánykarban is énekelt, de mindannyian jöttek velem az összes kóruskoncertre, s együtt is énekelünk, hacsak lehet. Például az Énekel az ország koncerteken.

A gyermekek felnőttek, kezdődik az önálló életük, a lányom külföldre megy, fiaim pedig vidéki főiskolán fogják folytatni hangszertanulmányaikat. Kicsit furcsa lesz a csend, ritkábban találkozunk, de talán több időm lesz magamra. Németül jól beszélek, s nagyon szeretném az angol nyelvben levő hiányosságaimat végre bepótolni. Mondhatni, lételemem a mozgás, kocogok a Dunaparton a kutyával, jógázok, 2 éve aktívan pingpongozom, úszom, kirándulok. Szeretnék sokkal többet olvasni, többfajta meditációt tanultam, most talán lesz idő az alkalmazásukra. Fontos a lelki egyensúlyunkhoz, hogy megálljunk néha, s hagyjunk magunknak időt arra, hogy megéljük az életet. Erre és a kóruskarnagyi feladataimra készülök.

Az interjú a Hangoló 2021-es őszi lapszámában jelent meg.