„Saját testemre hangolódtam”

 

El sem tudjuk képzelni, hogy az éneklés az emberi szervezetben mennyi mindenre van hatással! Egy rendkívül sikeres, fiatal mezzoszoprán énekművésszel, Balogh Eszterrel beszélgettünk énektechnikáról, traumákról, a szólisztikus és kórushangzásról, tudományos kutatásról, különleges vokális együttesekről és a flow-élményről.

Szöveg: Petró Margit

 

A BDZ Újévi koncertjén egy rendhagyó énekórát láthattunk. A humoros jelenetben fantasztikus színpadi játékkal alakítottad a felsőbbrendű, lekezelő énektanárt. Van ennek valami valóságalapja, valóban ilyen lelkileg is nehéz dolga van annak, aki énekelni tanul?

Amit az újévi koncerten a közönség látott, az énektanulmányaim traumái egy jelenetbe sűrítve. Hiába szerettem a zenét, nálam az éneklési vágy éveken át együtt járt az iszonyatos szorongással. Már amikor a Magyar Rádió Gyerekkórusában énekeltem, akkor is jelen volt ez a szorongás, olyannyira, hogy többször szinte ájulást váltott ki.

Tanulmányaim elején felfigyeltek rám a tanáraim, szóló éneklési feladatok is megtaláltak, de én ettől nagyon féltem. A félelem az egyedül énekléstől és a zene szeretete kéz a kézben járt nálam. Még a Zeneakadémián is elkísért a stressz és ez a trauma. Azt hiszem kellő odafordulással, oldással kezelve hamarabb megszabadultam volna ettől a gátlástól. Tulajdonképpen csak a legutóbbi időben, mostanában érkezett el a pillanat, hogy ezen az érzésen teljesen túljutottam. Ez a terápia, a folyamatos útkeresés eredménye, amely során nem adtam fel a vágyat, hogy a zenén, azon belül is az éneklésen keresztül fejezzem ki magam. Akkor sikerült az érzéseimet normális mederbe terelni, amikor már nem akartam görcsösen, amikor szinte már feladtam azt, hogy énekes legyek. Amikor úgy határoztam, hogy az értékeimet nem attól teszem függővé, hogy sikeres énekes vagyok-e, vagy sem. Úgy döntöttem, hogy nem tekintek magamra énekesként, csak, mint olyan emberre, aki a zenén keresztül szeretne kommunikálni. És egyszer csak beérett a folyamat. Azt mondtam magamnak: nem akarok énekes lenni, s akkor az ego elengedésével felszabadultam. Azóta minden tekintetben felszabadultabb vagyok és ez olyan jó! Biztonságérzetet ad, ami nem volt előtte.

Pedig a közönség régóta imád, rajong érted.

Én ezt így soha nem éreztem. Belül nem segített, hogy pozitívan értékelnek. Úgy éreztem fel tudom mérni, hogyan teljesítek. A színpadon sokáig szégyenérzetem volt, rossznak tartottam, amit csináltam. Ha valaki olyan énekesként szocializálódik zenésszé, hogy már kisgyermekként, a gyerekkórus óta rengeteg feszültség van benne, az a testében és az énektechnikai feszültségekben is megnyilvánul. Tehát diszfunkció alakul ki technikailag is, mivel a test és a lélek folyamatos feszültségben van. Én ilyen görcsben és folyamatos kognitív diszfunkcióban éltem, nem éreztem jónak, amit csinálok. Kiálltam a színpadra és rettegtem, hogy megszégyenülök. Az utóbbi időben kristályosodott ki bennem, hogy ha az ember megtalálja a saját hangját a testében, akkor elkezd harmóniában működni a teste és a lelke is. Ehhez nyújtott segítséget az útkeresés, ami az énektechnika tökéletesítését szolgálta, az önismeret tanulása és gyakorlása.

Legutóbb a Budapesti Akadémiai Kórustársaság jubileumi koncertjén mezzoszoprán szólistaként a könnyed, virtuóz előadásoddal arattál óriási sikert zenekarunkkal. A tudatos technikai felkészülés mellett van valami titka, hogy egy énekművésznek ilyen szép, bársonyos maradjon a hangszíne?

A hangszín testi, genetikai adottság, minden embernek egyedi hangszíne van. A hang akkor tud kivirágozni, ha az éneklő megtalálja a saját hangját, és azt természetes funkcióján szólaltatja meg. Megőrzi természetességét, egyediségét, felszabadulttá és görcsmentessé válik, ha nem próbál hasonlítani valakihez, s nem akarja azt manipulálni. És attól marad egészséges a hangszín, ha az ember megtartja a saját természetes hangját. Amilyen egyszerű maga az éneklés, a profi énekes dolga énektechnikai szempontból annyira bonyolult.

A művészi pálya rendkívül nehéz. De a hétköznapi életben énekléskor bárki átélheti – ahogyan te fogalmaztad „az egészséges hangon való szabad éneklés élményét”?

Sokan mondják, hogy nem tudnak énekelni. Minden ember, a hobbi énekes is elérheti, hogy egy saját szintjének megfelelő dalt szabadon tudjon elénekelni. Nem kell ehhez profi énekesnek lennie. Amikor magára hangolódik, amikor fölszabadul a hangja és vele együtt a személyisége is, megéli, hogy milyen az, amikor szabadon áramlik a zene.

Ma már vannak magántanítványaim, s ez egy jó terápia, olyan, mint a tükör. Amikor a saját problémáimat látom másokon és tudok nekik segíteni, az nekem is óriási sikerélmény. Az ember nem is tudja sokszor beazonosítani, hogy hol van a testében a blokk, ami miatt nem áramlik szabadon a hang. A legfontosabb lépés kifejleszteni az antennát, amivel az egyén ráhangolódik a saját testére, hogy észrevegye, hol a feszültség. Ez egyfajta befelé fordulás, ami a jógához hasonló. Észreveszem-e, hogy feszesen veszem a levegőt, vagy már félek az első hang kiadásától és feszültség van bennem? Hol van az elakadás, a vállamban, a torkomban, a hasamban? Mindent meghatároz, hogy mennyire vagyunk képesek a saját testünkre hangolódni.

Mindenki képes arra, hogy megtalálja a saját hangját, s ez az egész személyisége fejlődésére hatással van. Nemcsak az éneklésére hat pozitívan, hanem a lelkére, a mentális és testi egészségére, az életérzésére. A ráhangolódás mindenkinél változó tempóban valósul meg. Például jár hozzám két pszichológus lány, ők rendkívül fogékonyak a testi érzetekre. Hamar felismerték magukon, hogy a levegő szabad áramlása lelki felszabadulással jár, s hogy a test felszabadítása magával hozza a lelki felszabadulást. Jó látni a fejlődésüket, s ahogy épül önismeretük.

A saját hangunk megtalálása miben, hogyan segíti az önfejlődést?

Segít például a testtudatosságban, hiszen észrevesszük, felismerjük, hogy például egy magas hangnál befeszül a testünk. Ha előtte stresszelünk, megszületik a gondolat, majd a félelem, hogy jaj, hogy fog ez szólni, már jön is az izomfeszültség. És ettől bekrepál a hang. Amikor megtanuljuk elengedni a félelmet, a gondolatot, amikor engedjük inkább, hogy csúnya legyen a hang, akkor már nem fog úgy feszülni az izomzat. Meg kell tanulni ítéletmentesen elengedni. Ha megszűnik a félelem, elkezdődhet a fejlődés, s ezt az érzést az ember az életében tovább viszi más területen is. Addig kell ezt gyakorolni, amíg ez beépül az izommemóriába. Ez hosszú út, de közben vannak kis sikerélmények. Persze mindehhez fontos a megfelelően elfogadó környezet megteremtése, hogy a tanuló tét nélkül, felszabadultan bármilyen hangot ki merjen adni. Addig nincs fejlődés, amíg félelem van.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen oratórium-dalének szakon végeztél. 2019-ben elsöprő győzelmet arattál a londoni Händel Énekversenyen. Azóta is sok barokk zenét énekelsz. Hogyan alakult ki e korszak iránti elköteleződésed?

Nem vagyok a barokk elkötelezettje, nem horgonyoznék le egyik korszak zenéje mellett sem. Nagyon szeretem a barokk zenét, de mindenevő vagyok. Szeretem a popot, a jazzt, az egyházi zenét, a népzenét, az operát. A barokk vonal azért erőteljesebb talán, mert nekem a természetességben sokat segített. A barokkban letisztultabban kell énekelni, ezért hosszú távon egészséges marad a hang és nem teszi tönkre megerőltető feladat. Nem vagyok egy született hang. Sok őstehetség van, aki 15 évesen bármit el tud énekelni, többen 20 évesen már befutnak, nagy szerepeket kapnak. Aztán néha előfordul, hogy túl hirtelen számukra nehezeket énekelnek. Az egészséges hangom megőrzésében nekem talán az is segített, hogy a sok technikai görcs számomra ezeket az erőszakolt állomásokat nem tette lehetővé.

Már kétéves korod óta énekelsz, kilenc évesen kezdtél járni a Magyar Rádió Gyerekkórusába. Zongoráztál, hegedültél, de kezdetben a popzene érdekelt igazán. Hogyan alakult a zenei ízlésed?

A Magyar Rádió Gyerekkórusában nagy dózisban kaptam a klasszikus zenét, de a mai napig szeretem a könnyűzenét is. Ez olyan, mint a szerelem, a vonzalom, mindenkinél másként alakul. De mivel azóta is szeretem a popzenét, örülnék neki, ha kapnék rá lehetőséget. Tavaly egy egyetemi rendezvényen Ella Fitzgerald számokat adtam elő, amit rettenetesen élveztem, felszabadító élmény volt.

A Zeneakadémia után a Purcell Kórusba nyertél felvételt, ahol azóta is sokat dolgozol.

Vashegyi György a kurzusán figyelt fel rám, bízott bennem, s felkért néhány koncerten való szóló éneklésre. Majd megismerkedtem Najbauer Lórival, a férjemmel, aki énekel a Purcell Kórusban, s ő tanácsolta nekem a kóruséneklést. A Zeneakadémia után kezdtem el velük dolgozni. Jó munkafolyamatba kerültem ott és egyre komolyabb szóló feladatokat kaptam. Ez jót tett a fejlődésemnek.

A kórusénekes és a szólóénekesi énektechnika mennyiben különbözik, össze lehet egyeztetni a kétfajta feladatot hosszú távon?

Más vagy ugyanolyan, ez jó kérdés. Nehéz mindkét fajta énekművészi szerepben megfelelni úgy, hogy közben az egészséges hangképzésen belül érjük el az eredményt. Ha az ember mindkét fajta énekesi feladatait profi szinten csinálja, akkor sok azonosság is van bennük. A kóruséneklésben követelmény, hogy homogén legyen a hangzás. Fel kell áldoznom a saját individuális hangomat, de nem azon az áron, hogy a saját hangomról elmenjek. A szóló éneklésben ugyanakkor meghatározó az individuális hang, mert ki kell tűnni attitűdben és hangszínben is A kórusban éneklő nem szólhat ki, nem szép, ha „szétszól” a kórus. Erre törekszünk például itthon az egy éve alakult, öttagú Cantica Aeterna énekegyüttesünknél, ahol mindenki profi énekművész. A legkényesebb műfaj az a capella, mert semmilyen kiséret nincs. Minden frázist egységesen kell megszólaltatni, össze kell hangolni a hangerőt, hangszínt. Egymásra figyelni úgy, hogy megtartod a saját hangodat. Finom hangzásra törekszünk és folyamatosan dolgozunk rajta, hogy még homogénebb legyen.

Jelenleg a szólista felkéréseim mellett énekelek több külföldi együttesben is projekt-szerűen, ahol mindkét fajta vokális zenélést megtapasztalhatom. A Collegium Vocale és a Vox Luminis belga kórusokban, ahol az utóbbinak minden tagja szólisztikus ultraprofi énekes.

Szabadúszó létedre nem unatkozol… Hány zenei formációban veszel részt tehát?

A Purcell Kórussal rendszeresen lépek fel, énekelek az előbb említett kórusokban, valamint az amatőrökből álló Capella Du Mont Kamarakórussal is vannak projekt alapú munkáim, velük szólistaként koncertezem. Az Énekel az ország koncertjét nagyon várom a különlegessége, monumentalitása miatt is, illetve az is mindig kedves pillanat, amikor férjemmel együtt énekelhetek.  {Az Énekel az ország idei bariton szólistája Najbauer Lóránt lesz. Balogh Eszter férje – Szerk.} A 2022-es produkcióban már részt vettem alt szólistaként. Hollerung Gáborral szeretek dolgozni. A színpadon nem akar alapvetően megváltoztatni, bízik bennem. A kritikus karnagyi hozzáállása, a maximalista elvárásai mellett bizalmat sugároz, s érzem, hogy önmagam lehetek. Ez ritka, felszabadító érzés. A játékos kisugárzásának köszönhetően is nem csoda, hogy imádja őt a közönség, mert fel tudja velük is venni a kapcsolatot. A legutóbbi újévi koncerten percekig állva tapsoltak. A jelenetünk után a hangmérnöki fülkéből figyeltük őt, s a zenei munkatársakkal egyöntetűen nyugtáztuk, hogy ezért érdemes ezt a pályát csinálni.

Egyébként tavasz óta járok légzés-coach-hoz. Ez fizikális edzés, a légző izmok elengedése, rugalmassá tétele, a mozgástartomány növelése. Az edző, légzésfejlesztő korábban profi kosaras volt. Most olimpikonokat, operaénekeseket oktat, visszaerősíti azokat az izmokat, amiket kisbaba korunkban ösztönösen jól használtunk. De sokféle problémával járnak hozzá, segít például asztmásoknak, gerincbetegeknek is. Nem is gondolnánk, hogy a légzésfejlesztés mennyi mindenre hatással van, még a gerincferdülésre is. Nem énektanár, de tanult énekelni. Akkor nem értette az éneklés folyamatát, majd elérkezett a megvilágosodás, s csak most utólag tudja megmagyarázni, amikor híres énekeseknek segít. Elképesztő, hogy ha az ember kinyitja az antennáit, mennyi mindenre ráeszmél. A testünk egyes funkciói összekapcsolódnak. Mióta hozzá járok, azóta nekem is ég és föld az éneklés.

Örülök, hogy mindenből van egy pici az életemben. A legtöbb feladatom alapja a közösségi munka, azt jobban szeretem, mint az individuális tevékenységet.

Ha jól tudom, részt vettél egy különleges ének terápiás módszerben, ami egy kutatás része. Mit lehet erről tudni?

Philipp György karmesterrel sokat dolgoztam együtt, aki Dr. Várdi Katalin pulmonológus somnológussal egy tudományos kutatásban érintett. A sokszor súlyos krónikus légzőszervi betegek életminőségének javítása céljából a SingLung védjeggyel ellátott terápiás módszer részeként létrehoztak egy kórust. Gyuri hívott énekóra kurzust adni tüdőbetegeknek a “Légzéssel a lélekért kórusba”. Egy hetet töltöttünk együtt a betegekkel a jó hangulatban zajló foglalkozásokon. Mi énekeltünk nekik, s ők a kurzus végén a Müpa színpadán a Fesztiválzenekar koncertjén léptek fel. Hatalmas lelki töltetet kaptunk mi is és ők is az éneklés által. Ez a kivételes misszió az éneklésen túl közösségformáló lelki terápiás funkciót is betölt. Egy rendkívüli siker, mely összekapcsolja a tudományt és a művészetet a zenén keresztül.

És te mitől töltődsz leginkább?

Ami most a legtöbbet adja, a Cantica Aeterna. Megélni, hogy egymást feltétel nélkül elfogadjuk, s hogy szabadon lehet mindenki önmaga. Mivel közösségi ember vagyok, néha jobban szeretem a kamaraéneklést, ami a közös éneklés non plus ultrája. Amikor öten éneklünk világi vagy egyházi műveket és megszületik az összhang, a harmónia. Ez a leggyönyörűbb! Ez egy igazi flow-élmény.

S mindemellett féléves házasok vagytok. Milyen a magánélet a szintén tehetséges énekművész férjed mellett?

Nagyon élvezem, lubickolok benne. Nagy biztonságérzetet ad, s jó átélni a szövetség érzését is. Sokat vagyunk együtt és segítjük egymást. Ma például együtt gyakoroltunk. Lóri a Máté passióra készül az Operában, s mivel én 14 évig zongoráztam, ezért kísértem őt gyakorlásunk során. Szabadidőnkben imádunk kirándulni, s van egy kutyánk is. Nagyon szeretjük a jó kézműves kávét, melynél fontos a pörkölés, s amit nagy élvezettel a szuper jó gépünk segítségével készítünk. És imádunk jókat enni.

Balogh Eszter éneklését legközelebb 2024. május 5-én 19:30 órakor a Művészetek Palotájában hallhatja közönségünk Händel: Izrael Egyiptomban című oratóriumának szólistájaként. További fellépők: Zemlényi Eszter – szoprán, Balogh Eszter – alt, Szeleczki Artúr – tenor Najbauer Lóránt – basszus, Kósa Lőrinc – basszus, Országos Egyesített Kórus, Budafoki Dohnányi Zenekar. Vezényel: Hollerung Gábor

Utolsó jegyek: Énekel az ország 2024.