Művészi matekos, racionális zenész

„Keresem az utat a fiatalokhoz”

Izgalmas feladat bemutatni egy fiatal, kezdeményező, kísérletező, a művészetek világában sokrétűen tájékozott, sikeres művészt. Dubóczky Gergely már gyermekkorától egy tucat hangszeren játszott, majd mégis matematikus lett, de aztán a János passió lapozói szerepében rájött, hogy mégsem tud zene nélkül élni. Egy évtizede karmesterként hazai és nemzetközi hangversenytermekben kápráztatja el a közönséget. Több amatőr és profi együttes vezetője, aki igen sajátos látásmóddal tanítja az ifjú generációt.

Szöveg: Petró Margit

A mai elvárásokhoz igazodva változott a karmester szerepe?

Mára igen önállóak lettek a zenekarok, és a kortárs zenét kivéve egyre kevésbé igénylik a technikai eligazítást. Az azonban nem változott, hogy karmesterként hozzá kell adni valami pluszt a próbafolyamathoz, ami megkönnyíti az adott mű megfelelő interpretálását. A muzsikusokat inspirálni kell, megfelelő kisugárzással például csodát lehet művelni. Természetesen van konkrét mesterségbeli, tanulható része is annak, hogyan lehet a közös hangot a legjobban megtalálni a zenészekkel, és hogyan lehet minél hatékonyabban együttdolgozni.  De az interpretációra természetesen az is hatással va, hányszor játszották már a művet, mennyire él mélyen a zenészekben a korábbi előadásokon rögzült előadásmód.

A karmester feladata továbbra is az, hogy közös mederbe terelje a muzsikusokat. Hisz ahány zenész, annyiféle előadásmód… Betanítás-módszerbeli különbségek természetesen vannak a különféle együtteseknél, ám abban nincs eltérés, hogy mindenhol emberek ülnek, s egy-egy darabban hajlamosak ugyanazon a helyen hibát elkövetni. Míg egy profi zenekar hamar, magától megoldja a korrekciókat, addig egy amatőr együttesnek akár többhónapos munkára is szüksége lehet ehhez. Az azonban biztos, hogy egy tanuló zenekarnál el kell mondani a karmesternek saját konkrét elgondolását, és meg kell mutatni, hogyan épülnek a folyamatok egymásra.

A karmester egyénisége mennyire mutatkozik meg a mű előadásában?

Az előadásban természetesen a karmester egyénisége is benne van, hiszen a zeneszerző művét mi, karmesterek a magunk képére szabjuk. Mindig van elképzelésem, de utat engedek a zenésztársak javaslatainak is. Ha például a fuvola szólista hoz egy jó megoldást, azt beépítem.

Elvégezted el a matematika szakot, majd a zenész pályát választottad. Segíti a jelenlegi munkádat az elemzői szemlélet?

A matematikusok között mindig művész lélek voltam, a zenészek között meg inkább racionálisabb típus. Ez a kettősség nagyon szerencsés, mert a partitúra elsajátításánál nagyon sokat segít a rendszerező gondolkodásmód. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet másként megtanulni egy darabot, főleg ha olyan monumentális alkotásról van szó, mint például egy Wagner opera. A Ring-ciklus 15 óra zene, egy gigászi hangtömeg. Elképesztő rétegzettség, bonyolult, lenyűgöző motívumrendszer jellemzi. A BDZ-koncertem Schumann-szimfóniájának lassú tétele például, ahogy a kölni dómot felfesti, az maga a gótikus struktúra.

Hogyan segíti a különféle együttesekben a zenészeket egy felkészült karmester?

A mű elemzése és a felkészülés a próbákra korábban, íróasztal mellett, a próbafolyamat előtt történik. A zenészeknek az a jó, ha a felkészült karmester világos és hasznos instrukciókkal segíti a munkájukat. A próbán az ember néhány szavas eligazítást ad csupán. Amikor a zenekarnak rövid idő alatt kell felkészülnie, akkor a praktikus információ dominál. De persze az sem mindegy, hogy professzionális vagy amatőr együttessel dolgozik-e a karmester. Az általam vezényelt Medikus Zenekarral például orvostanhallgatókból áll, akik a szabadidejükben zenélnek, ezért készségbeli segítségre is szükségük van. Velük tíz év után most értünk el olyan szintre, hogy a Semmelweis Egyetem 250. évfordulója tiszteletére a Müpában Mahler szimfóniát fogunk játszani. Hihetetlenül lelkesek és szorgalmasak, és az együttzenélés öröme élteti a zenekart. Mindig nagyon izgalmas számomra új zenekarokkal is dolgozni, mert az rendkívül inspirálóan hat rám. Ezért is várom nagyon a a közös munkát a BDZ-vel.

A koncerteken többször a társművészetek bevonásával szólítják meg a fiatal generációt. Szerinted miért jó és hogyan születik meg egy-egy összművészeti produkció?

A nem konvencionális keretek segíthetnek a hallgatónak, hogy előítélet mentesen hallgassa a zenét. Szokatlan helyzetben, vagy alternatív helyszíneken általában sokkal kedvezőbben fogadtatása egy-egy műnek. Például ezért ilyen sikeresek a BFZ Midnight Music koncertjei, ahol babzsákokon heverészve, szokatlan körülmények között ismerkedhet a hallgató a művekkel. Vagy ilyen a BDZ Megérthető zene beavató sorozata, ahol Hollerung Gábor beszél a közönséghez.

A társművészetek segítségével analógiákat lehet találni ugyanannak a problémának, gondolatnak a kifejezésére. Egy zenei alkotás könnyebb megértését segítheti például, ha a vizuális művészettel együtt mutatjuk be. Erre jó példa a Budapest Sound Collective-vel bemutatott Haydn-Esterházy-Nádler: Hét utolsó szó című projektünk. Mindegyik alkotó ugyanazt az utat járta be az irodalom és a festészet eszközeivel, mint Haydn a zeneművével. Az utóbbi időben egyébként szorosabb kapcsolatom alakult ki a vizuális művészetekkel. Ennek köszönhetően sokszor másként tartok próbát, sokkal jobban meg tudom értetni a kollégákkal hogyan, hányféle tónusban lehet a hangot megszólaltatni.

De létezik más szokatlan megoldás is, például tavaly egészen különleges módon játszottuk a Müpában Georg Friedrich Haas: in vain cimű művét. Ott nem volt más művészet, de azáltal, hogy a nézőtér teljes sötétségbe borult, megfosztotta a művészeket, zenészeket és a közönséget az elsődleges érzékszervüktől, a látástól. A klasszikus zenész kottát használ, itt természetesen az sem volt a színpadon. A közönség a szokatlan szituációban kénytelen volt megváltoztatni a zenéhez való viszonyát, és a koncert végén katartikus élményről számoltak be, a muzsikának teljesen más rétegeit érzékelték.

Korábban is jöttek létre a művészetek kölcsönhatásában komplex alkotások?

Igen, korábban is volt ilyen, de változtak a korok, változnak az eszközök is. Wagner vállaltan a Gesamtkunstwerk, azaz az összművészeti alkotás létrehozását tűzte ki célul; a saját maga által megírt librettó mellett a látványra is nagy hangsúlyt fektetett. Elég, ha csak a zárójelenetre gondolunk: a Rajna partján égő máglya mellett a Rajna is kiönt a medréből, és míg a sellők játszanak a visszakapott arannyal, látjuk, ahogy az istenek éppen elégnek az égben Walhall várában. Ez olyan erős hatást váltott ki a nézőkből, hogy kialakult a Wágner-kultusz. Ennek egyik megnyilvánulási formája például a 19. században épült Neuschwanstein kastély, melyet maga II. Lajos, Bajorország királya építtetett Wagner iránt érzett csodálata jeléül.

Diákként bejártál a bölcsészkari esztétika-filozófia előadásokra is. Mi motivál, mi a célod szerteágazó tanulmányaiddal?

A mélyebb megértés igénye vezet, és ezért szélesebb mezsgyén igyekszem haladni. A kérdés: hogy ami megszületik, az ad-e élményt a hallgatónak, működik-e az elképzelés, sikerül-e átadni egy zseniális mű üzenetét. Én utat szeretnék találni a fiatal generációhoz, akik más zenei kultúrán szocializálódtak, ezért számukra nem evidencia a klasszikus zene nyelvezete. Arra törekszem, hogy megtaláljam az utat, a közös nyelvet, amivel el lehet őket is érni, hiszen a klasszikus zenének éppúgy van ma is mondanivalója, mint a kortárs zenének. Szeretném megmutatni, hogy az értékes zene egyáltalán nem emészthetetlen, nem unalmas, nem komoly, sőt, sokszor vicces… Ha el tudom érni, hogy újradefiniálják a hangokhoz való viszonyukat, nyert ügyem van.

Hogyan készülsz a Budafoki Dohnányi Zenekarral való közös koncertre?

Nagy izgalommal várom az együttműködést, mert a BDZ egy nagyszerű zenekar, és számomra kedves szerzők műveit fogjuk előadni. A koncerten a két nagy klasszikus – Wagner és Schumann – mellett egy kortárs magyar alkotás is szerepel, Beischer-Matyó Tamás: Ünnep című műve. Bízom benne, hogy a teljes estre jellemző lesz e kortárs zenei alkotás címe, azaz ünnep lesz a koncert mind a zenészek, mint a közönség számára.