Koncertek Archívált - Oldal 24 a 84-ből - Budafoki Dohnányi Zenekar

MEGÉRTHETŐ ZENE 22-23/1 – PÁRBESZÉD AZ ISTENEKKEL

Mozart 1788-ban jegyezte be szimfóniáját a többé-kevésbé rendszeresen vezetett műjegyzékébe, Szimfónia zárófúgával elnevezéssel. A Jupiter melléknév először egy 1821-es koncertnaptárban jelenik meg írásban. Az elnevezés találó, mert joggal érezhetjük úgy, hogy Mozart ezzel a művével bebocsátást nyert az Olimposzra. A mű első tétele jellegzetes párbeszéd az istenekkel, egy kérlelhetetlen kijelentő mód és egy szívből jövő kérdéssor áll egymással szemben. Ez a kettősség szokatlan módon a második tételben is fellelhető. A harmadik tétel a zenetörténet egyik utolsó igazi menüettje. A negyedik tétel pedig egy rejtélyes témára épül, melynek oly sok előfordulása van a zenetörténetben, de Mozart névjegy-motívumának is nevezik. A tétel vége egy különleges zeneszerzői bravúr, ahol egy rövid fúga csendül fel, ám nem csak egyetlen témából, hanem a darabban megszólaló valamennyi zenei anyag egymásra torlasztásával.

DOHNÁNYI BÉRLET 22-23/5 – A MONARCHIA HANGJAI

Mai hangversenyünk első részében a mindenkori konvenciókkal előszeretettel és zseniálisan szembenő Friedrich Gulda osztrák zongoravirtuóz és zeneszerző egyik legismertebb műve, az 1982-ben komponált Csellóverseny hangzik el. A szerzőnek a nemes és elegáns csellóhang, valamint a gyakran triviális katonazene ellentétét sikerült ebben a műben összebékítenie. A szólót Lida Limmer fiatal, osztrák csellóművész játssza.

A koncert második részét ifj. Johann Strauss egyik kevésbé ismert operettjének nyitányával kezdjük. A Waldmeister (Szagos müge) című színpadi műben a szerző fő motívumként egy olyan keringőtémát álmodott meg, amely magában foglalja a híres Kék Duna keringő első három hangjának fordított arpeggioját. S bár a kortárs kritikusok fanyalogtak e késői mű hallatán, Brahms csodálatát fejezte ki: Strauss pompás hangszerelése Mozartra emlékeztette őt.

A klasszikus zenekari repertoár kevés darabját övezi annyi rejtély, mint Schubert, legújabb számozás szerinti VII., „Befejezetlen” szimfóniáját. Egyrészt régebben általában nyolcadikként aposztrofálták, pedig korábban keletkezett, mint a hagyományosan hetedikként, mostanában nyolcadikként számozott, „Nagy”, C-dúr szimfónia. De valamelyest problematikus a „befejezetlen” jelző is, hiszen az elmúlt másfél század során sokan vélték úgy, Schubertnek valójában nem is igazán állt szándékában további tételekkel egészíteni ki a kompozíciót, miután felismerte, hogy e két tételben már mindent elmondott, amit akart. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a zeneszerző hozzákezdett egy harmadik tételhez is, amelynek Scherzóját egészében felvázolta, sőt a Trio-szakasz első ütemei is ránk maradtak. Akárhogyan történt is a dolog, a mű létezése hamarosan feledésbe merült, s a két befejezett tételt tartalmazó kéziratra csupán 1865-ben bukkant rá Johann von Herbeck, a komponista egykori barátja.

Az estet első vendégkarmesterünk, Guido Mancusi saját művével, a „Stil & Eleganz”, azaz Stílus és Elegancia című keringőjével zárjuk.

DOHNÁNYI BÉRLET 22-23/4 – TÜZES KEDVENCEK

A Tűzmadár című táncjátékát Sztravinszkij Gyagilev balettegyüttese számára írta. A szövegkönyv alapját egy orosz mese képezi. A gonosz varázsló Kascsej király birodalmában fogva tartja a hercegnőket. A cárevics vadászat közben elfogja a tűzmadarat, de vergődő könyörgésének engedve megkegyelmez neki. A tűzmadár jutalmul egy tollát nyújtja neki, amellyel veszély esetén a herceg segítségül hívhatja őt. Az éjszaka leple alatt a fogva tartott hercegkisasszonyok Kascsej kertjében, az aranyalmafa alatt táncolnak, amikor a herceg megpillantja szíve választottját. Kascsej uralmának a herceg a tűzmadár segítségével vet véget. Így válik a tűzmadár a halálon győzedelmeskedő élet madarává.

A darab az 1910-es párizsi bemutatón óriási sikert aratott, és azonnal meghozta a világhírt a fiatal zeneszerző számára, aki a táncjátékból később zenekari szvitet komponált, amelyet kétszer is átdolgozott. A mű jól mutatja a Sztravinszkij korai korszakának stílusát meghatározó hatásokat. Részben mestere, Rimszkij-Korszakov briliáns hangszerelési technikáját követi, részben átveszi a francia impresszionisták festői és merész hangzásait, s zenéjén az orosz népzene hatása is érződik.

Levitas Remembering Benny Goodman című műve vérbeli jazz concerto, melyet a szerző két klarinétra és szimfonikus zenekarra írt. A műben a Duo Gurfinkel, azaz Daniel és Alexander Gurfinkel működnek közre, akik már 12 évesen Zubin Mehta felkérésre az Israel Philharmonic Orchestra-val adtak közös koncertet. Azóta többek között a Zagreb Philharmonic, a Belgrade Philharmonic, a Vienna Tonkünstler Orchestra, és a National Ukraine Symphony Orchestra koncertjein működtek közre hatalmas sikerrel. Az ikerpár erős családi zenei gyökerekkel indult a világhír felé: nagyapjuk elismert klarinétművész, tanár és hangszerelő volt, apjuk pedig az Israel Symphony Orchestra első klarinétosa.

Hangversenyünk Dvořák IX. szimfóniájával zárjuk. Dvořák a New York-i Filharmonikus Zenekar felkérésére írt IX. (Újvilág) szimfóniájában az amerikai kontinens különféle típusú zenéit, köztük az ősi amerikai és az afroamerikai zene elemeit használja fel, amelyeket saját hazája zenei hagyományaival kever, ilyen módon teljesen új, sajátosan amerikai szimfonikus stílust teremtve. A közismert címet – „Az Újvilágból” – a szerző csak a komponálás befejezése után adta darabjának. Nem kétséges azonban, hogy kezdettől fogva tudatosan törekedett arra, hogy a kompozíciónak sajátos “amerikai” jellege legyen. A lassú bevezetéssel induló nagyszabású, szonáta jellegű első tételben például a melléktéma pentaton dallam. Nem “népdal”, de mégis olyan jellegű, amilyeneket Dvořák korabeli gyűjteményekben láthatott, s talán még az utcán is hallhatott.

Az est karmestere Vakhtang Kakhidze grúz zeneszerző és karmester, édesapja a szintén karmester Jansug Kakhidze. A moszkvai Állami Zeneművészeti Egyetemen végezte zeneszerzés és hangszerelés tanulmányait. A karmesterséget világhírű édesapjától tanulta. 1993 óta a Tbilisi Szimfonikus Zenekar karmestere.

DOHNÁNYI BÉRLET 22-23/3 – JELEN ÉS JÖVŐ CSILLAGAI

Mai koncertünket Balogh Máté fiatal zeneszerzőnk Alabama March című művével kezdjük. Balogh Máté a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett, majd itt szerezte doktori fokozatát, és 2018 óta tanársegédként dolgozik. Ebben az évben kapta meg a Junior Prima-díjat is. A ma este elhangzó művet Alabama állam fennállásának 200. évfordulója alkalmából, Vajda Gergely, a Huntsville-i Szimfonikus Zenekar vezető karmesterének felkérésére írta, saját bevallása szerint két nap alatt. A szerző így vall darabjáról: „Az induló egy létező zenei mozgásforma, és ez sokat segített. Az indulónak van egy hagyományos hangszerelési szerkezete, ami biztonságot adott. Alkalmaztam a műfajban megszokott szólisztikus dallam-fajtákat, részben a szokásos kísérő-figurákat. Egy korábbi darabomban, a Pseudomarschban, hasonló motívumokat használtam. Az a mű ugyan csak fúvószenekarra készült, mégsem kamarazenei jellegű, sokkal inkább tömbszerű hangzásokban gondolkodtam. A Pseudomarsch-sal 2017-ben első díjat nyertem egy zeneszerzőversenyen, azóta a Magyar Rádió is felvette, többször le is adták, és időközben több fúvószenekar is rendelt tőlem indulót, így az indulóírás, mondhatni viccesen, szinte már védjegyemmé vált.”

Jean Sibelius (1865–1957) Hegedűversenye a zeneirodalom egyik legnépszerűbb versenyműve: hangversenyek kedvelt darabja, és a XX. század végéig több mint 50 lemezfelvétel készült belőle. A hegedűsök bizonyára azért is kedvelik különösképpen, mert bár igen nagy technikai követelményeket támaszt az előadóval szemben, mégis minden futama, minden virtuóz eleme hálás játszani valót kínál, mintegy „kézre áll” a játékosnak, s a hangszerrel való elmélyült kapcsolatról árulkodik – nem véletlenül, hiszen eredetileg Sibelius is hegedűművésznek készült. Mintha a hangszer iránti minden szeretetét, minden virtuóz álmát ebbe a műbe – egyetlen versenyművébe – komponálta volna bele. A szerző a műfaj XIX. századi virtuóz hagyományait saját stílusával írja újra. Bár szinte mindvégig a szólista áll a középpontban, a tételek megformálása és kidolgozottsága mégis szimfonikus igényű, s a hosszú szólórészeket időnként jelentős tutti „kitörések” váltják. A mű hangzását ugyanakkor gyakran sajátos intimitás, kamarazene-szerűség jellemzi: a zenekari hangszerek, különösen a fafúvók gyakran szólalnak meg párban vagy kis csoportban, s egy-egy gesztus, sajátos színhatás erejéig fontos szerepük van a karakterizálásban és a zenei folyamat irányításában. A mai estén Kelemen Barnabás kelti életre Sibelius mesterművét.

Schumann egyik legnépszerűbb és legjelentősebb szimfonikus alkotása hangzik el a koncert záródarabjaként, a IV. szimfónia. A művet felesége, Clara Shumann születésnapjára fejezte be 1841. szeptemberében, amelyet decemberben Lipcsében mutattak be. Mivel a közönség mérsékelt lelkesedéssel fogadta a bemutatót, Schumann nem engedte a művet nyomtatásban megjelenni. Tíz évig pihentette a szimfóniát, míg végül 1851-ben újra elővette, egyes részeit átdolgozta, illetve teljesen újrahangszerelte. Végül két évvel később IV. szimfóniaként jelentette meg. Schumann IV. szimfóniája a szimfóniák klasszikus felépítését követi, ám abban mégis különleges, hogy az egyes tételek megszakítás nélkül hangzanak el, és átszövik a tematikus utalások, ezzel biztosítva a mű egységét.

DOHNÁNYI BÉRLET 22-23/2 – A ROMANTIKA ARCAI

Szereti ön Brahmsot? Ha igen, ezt a hangversenyünket háromszorosan is élvezni fogja, hiszen egy Brahms mű mellett két olyan alkotást is hallhat, amelyek – bár jóval Brahms után, a 20. és 21. században születtek – legromantikusabb lelkületű nézőink szívét is megdobogtatják.

Orbán György első szimfóniája – mely a mai esténken először csendül fel közönség előtt – a szerző klasszikus és romantikus zenében gyökerező gondolkodásának tanúságtétele. Már az a tény, hogy szimfóniának nevezi a művét, a klasszikus hagyományokhoz való ragaszkodását tükrözi, hiszen a XX. század óta egyre kevesebb szimfónia születik. Orbán első szimfóniájának zenei struktúrája a tőle megszokott közérthetőséghez képest is tovább egyszerűsödik, a darab hangnemisége világos, felépítése is klasszikus. Mindemellett a sokat emlegetett kollektív emlékezet számos gesztusára is ráismerhetünk a műben, legyen az egy dies irae-dallam, vagy a „Könnyűjáró kismenyecske, dobszerda” népdal fordulata. (Orbán György gondolatait a műről ide kattintva olvashatják)

Sosztakovics I. hegedűversenyét 1948-ban fejezte be, és David Ojsztrah világhírű hegedűművésznek dedikálta. Kultúrpolitikai okokból a mű ősbemutatójára csak 1955-ben került sor Ojsztrah szólójával. „A Hegedűversenyben…engem a csodálatos komolyság, az alkotói gondolat mélysége és az igazi szimfonikus gondolkodásmód kap meg. A Hegedűverseny partitúrájában nincs semmi, ami esetleges lenne, ami csak a külső hatásra számítana, amit nem az anyagfejlesztés belső logikája indokolna.” – így írt Ojsztrah az ősbemutató után fél évvel, és szavai igen találóan ragadják meg a mű lényegét. A darab nemcsak terjedelme és komplexitása révén, hanem négytételes szerkezetében is a szimfónia műfaját idézi. Ugyanakkor a tételek belső kidolgozottsága, izgalmas polifóniája és a mű hangszerelése is kamarazene-szerű: a szólista és a zenekar szembenállása, „versengése” nem nagy formatömbök váltakozásában, hanem gyakran egy-két hangszer és a szólista egyenrangú párbeszédében bontakozik ki. A hegedűverseny szólóját mai hangversenyünkön Daniel Matejča játssza, akit közönségünk a 2021-es Virtuózok műsorból ismerhet. Fiatal kora ellenére számos nemzetközi versenygyőzelmet (Telemann Verseny, Concertino Praha Verseny, stb.) mondhat magáénak.

Koncertünk zárásaként Brahms első zenekari műve, az I. szerenád hangzik el. Brahms 1857-től kezdve a virágzó zenei életéről híres detmoldi hercegség szolgálatába állt. Ebben az időszakban Brahms a bécsi klasszikusok hagyatékát is tanulmányozta, különös tekintettel Mozart és Haydn szimfóniáira és divertimentóira. Ezt a stílust eleveníti fel az I. D-dúr szerenád. A darabot Brahms 1858-ban még kamara zeneműnek szánta kilenc vonós-, illetve fúvóshangszer számára. Ebben a formában adták elő egy detmoldi hangversenyen. A zenekari változat 1860 márciusában, Hannoverben szólalt meg, az együttest Brahms barátja, a világhírű magyar hegedűművész, Joachim József vezényelte. A hat tételből álló szerenád nemcsak Haydn és Mozart hatásának nyomait viseli magán, hanem a közelebbi elődökét: Beethovenét és Schubertét is. De mindezen túlmenően felfedezhető már rajta több olyan vonás, amely Brahms zenéjét mindenki másétól megkülönbözteti: sajátos dallamfordulatok, hangszerelési megoldások és a műveire kiváltképpen jellemző súlyos veretű, komplementer ritmika.

DOHNÁNYI BÉRLET 22-23/1 – ESTI VARÁZSLAT

A BDZ-nap egy varázslatos esti programmal ér véget. A hangversenyre Guido Mancusi olyan műveket válogatott, melyek valamilyen módon kapcsolódnak a mágiához.
Saint-Saëns Danse macabre című műve egy igazi fekete misét idéz. Halljuk, amint éjfélt üt az óra, felbukkan a sátán, felhangolja hegedűjét, majd ördögi táncba kezd, mely egyre vérpezsdítőbb, egyre magával ragadóbb, és láthatóan még a kakaskukorékolásra sem akar véget érni. Végül a hajnal kivirradtával elcsendesül.

Till Eulenspiegel, a polgárpukkasztó csínytevő kalandjai elevenednek meg Strauss szimfonikus költeményében, mely bemutatja hősünk útját a kalandokon keresztül elfogásáig, majd az akasztófáig. A zene híven követi utolsó rándulásait, ám az ezt követő Till-motívum felcsendülése felteszi a kérdést: vajon tényleg sikeres volt az akasztás?

Dukas Goethe balladájára írt művében a kis bűvészinas – mestere távollétében – elvarázsolja a seprűt, hogy az engedelmes szolgaként elvégezze helyette a házimunkát. Ám a seprű önálló életre kel. Inasunk hiába próbálja megállítani varázslattal, erővel, végül kénytelen egy baltával darabokra törni. És ekkor a seprű darabjai egyesével életre kelnek, és járják tovább vad ámokfutásukat. A mester a legjobb pillanatban tér haza, és egy egyszerű varázsszóval véget vet a felfordulásnak.

Nincs varázslat Harry Potter nélkül. John Williams zenéje által megelevenedik előttünk a varázsvilág összes sejtelme, a varázslatos lények, a titokzatos múltbeli események. Egy olyan világ, amelybe mindannyian szeretnénk a mindennapok elől egy kicsit elmenekülni.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/7

Haydn a bécsi klasszicizmus nagy mestere, gazdag életművet hagyott maga után. Mai napig népszerűek darabjai, melyek rendszeres szereplői hangversenyeknek. A mai estén egy talán kevésbé ismert műve hangzik el, a L’incontro improvviso című opera nyitányát adja elő a Budafoki Dohnányi Zenekar. Ez a mű Haydn 13 operája közül a hatodik, melyet az Eszterházy udvar magán színházának írt 1775-ben. Cselekménye a Közel-Keleten játszódik, orientalista témájú. S bár nem tartozik a legsikeresebb művei közé, nyitánya nagyon népszerű, és mindent tartalmaz, ami miatt a Haydn műveket szeretni lehet.

Schubert öt szimfóniát hagyott hátra befejezetlenül, ezek közül az E-dúr szimfónia az egyetlen, amely szerkezeti szempontból készen volt, és amelynek mindegyik tételéhez Schubert elkészítette a vázlatait, a mű lassú bevezetőjénél pedig a hangszerelést is elvégezte. A művet aztán egy opera megírása miatt félretette, és végül soha többet nem nyúlt hozzá. Az évszázadok alatt többen próbálkoztak azzal, hogy a közönség számára elérhetővé tegyék ezt a szimfóniát, a mai estén azt a változatot játssza a zenekar, mely Richard Dünser osztrák zeneszerző és Mario Venzago karmester munkájának köszönhető. Ez a változat azért is különleges, mert a kevésbé inspiratív középső tételt lecserélték, s helyére Schubert halálának évéből származó vázlatokat tettek. Ennek köszönhetően jött létre az a grandiózus, E-dúr szimfóniaként nevezett mű, mely a mai estén először hangzik el ilyen formában Magyarországon.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/6

Koncertünk első felében Poulenc francia zeneszerző egyetlen szimfonikus alkotását, a Sinfoniettát játssza el a Budafoki Dohnányi Zenekar. Poulenc a 20. század második felének egyik kedvelt francia zeneszerzője és zongoristája, szinte minden nagyobb műfajban alkotott: írt műdalokat, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet, és zenekari műveket. A Sinfoniettát 1947-ben komponálta, bemutatójára egy évvel később Londonban került sor. A kicsinyítőképzős cím – „szimfóniácska” – arra utal, hogy a szerző sokkal inkább a különböző zenei karaktereket és a hangszerelést tartotta szem előtt a szimfonikus formai szerkezettel szemben. A könnyed, táncritmusokkal teli dallamoktól kezdve a lírai hangvételen át a lobbanékony, dinamikus részekig sokféle zenei karakterrel találkozunk, talán ez teszi könnyen befogadhatóvá a művet.

A koncert második felében Orbán György Missa Decima – Tizedik Mise – című műve hangzik el. Az idén 75 éves zeneszerző így vall művéről:

„A mise írás részemről egy kihívás volt, tekintettel arra, hogy református vagyok. Ugyanakkor hiszek a zeneszerző hivatás okos, célszerű rendeltetésében. Egy mindenkori magyar zeneszerző feladatának tekinti ezt a nagymúltú koncerttermi műfajt, kipróbálja, és hozzá teszi a maga ötleteit. A 10. mise a 90-es évek közepén keletkezett, és igényeiben, formálásában, nagyobb dimenzióiban majdnem hogy egy Missa Solemnis méreteit öltötte magára. Egyes miséimet amatőr iskolai kórusok is be tudják mutatni, ezt nem. Kétségtelen ünnepi hangulatban keletkezett. A hagyományosan 6 tétel (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei), nem bomlanak további tételekre. A hangzásvilága hagyományos (nagyzenekarra, kórusra csak a fizikai törvények és a biológiai adottságok betartásával lehet írni). Így egy világos, hagyományos tonális zene keletkezett ezúttal is. Ugyanakkor ebben az időben a sok évszázados technika már engem is foglalkoztatott, hogy a zenéimbe beemeljem a közösség zenei hagyományát (korál, népének, népdal). Ez az 1400-as évek óta Európa zeneszerzőit élénken foglalkoztatja. Fontos megállapítani, hogy a 10. misében előforduló és felismerhető intonációk (népdalok, regősének-szerű foszlányok) a szerző magánügyei, kifejezetten csak a saját liturgikus szövegértelmezésének produktumai. Ugyanaz a dallam képviseli a Homo factus, és a Resurrexit sorait.”

Az estén Werner Gábor vezényli a Budafoki Dohnányi Zenekart.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/5

A mai este első műve zenekarunk névadójának, Dohnányi Ernőnek a darabja. Dohnányi Ernő a múlt század első felében mintegy három évtizeden át volt a magyar zenei élet meghatározó alakja. Zongoraművész, zeneszerező, karmester és zenepedagógus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, később főigazgatója volt. Fiatalkori vígoperájának, a Simona néninek nyitányát játssza elsőként a zenekar. Az operának 1912-ben volt a bemutatója Drezdában, de még a következő évtizedben is nagy sikerrel játszották a német színpadok. A magyarországi bemutatóra csak 1933-ban került sor, de ekkorra már a közönség ízlése más stílusra volt nyitott, így az opera hamar kikerült a repertoárból. A történetben Simona néni egy ódon itáliai villában éldegél egyedül unokahúgával, és házmesterével. Simona nénit fiatalkorában az oltárnál otthagyta vőlegénye, azóta gyűlöli a férfiakat, és távol is tartja villájától őket. Így az unokahúg is csak titokban tud ismerkedni, és együtt lenni szerelmével, aki néma kertésznek kiadva magát helyezkedik el Simona néni szolgálatában. Az opera végére természetesen Simona néni sem marad facéran, előkerül az elszökött vőlegény, és az egykori szerelmesek újra egymásra találnak. Ezúttal csak a nyitány lesz hallható, melyben érezni lehet Wagner és Strauss hatását. Három téma vonul végig a nyitányon, mely majd visszatér az opera szövetében, az egyik téma az idős szerelmesekhez, Simona nénihez és vőlegényéhez kapcsolódik, a másik motívum a fiatalokhoz, a harmadik pedig a vágy gondolatához társul.

Köztudott, hogy a BDZ rendszeresen játssza kortárs magyar szerzők műveit, hogy minél szélesebb körben megismertethesse és megszerettethesse a mai kor zenejét. A mai estén Ott Rezső műve hangzik el, akinek Fagottversenyét a tavalyi évadban már játszotta zenekarunk. Ott Rezső a Zeneakadémián diplomázott fagottból, majd zeneszerzésből. S bár „komolyzenészként” végzett, a könnyűzene is szerves része életének fiatalkorától kezdve, még rockzenekart is alapított. Ezt mutatja, hogy a komponálás mellett gyakran vállal hangszerelési feladatokat ismert könnyűzenei együtteseknek, művészeknek. Komolyzenei, zeneszerzői munkásságának elismerését pedig több díj is bizonyítja.

A mai estén a szerző Concerto no. 3B című darabja hangzik el az In Medias Brass előadásában. A rézfúvós együttes 2010-ben alakult a Zeneakadémián végzett vagy még akkor éppen oda járó hallgatókból. Az együttes azóta is a hazai és nemzetközi koncertélet rendszeres szereplője, ezen kívül számos nemzetközi kamarazenei verseny díjazottja. Az In Media Brass első nagy sikerét 2010-ben érte el a Dél-Koreában megrendezett, 6. Jeju Nemzetközi Rézfúvós Versenyen, ahol nemcsak a kamarazenei első díjat, hanem az összes szólóhangszeres kategóriát is megnyerték, amiben csak indultak. 2011-ben Junior Prima díjjal tüntették ki az együttest. Repertoárjuk a korai reneszánsz zenéktől kezdve a kortárs darabokig terjed, de szívesen játszanak könnyűzenei darabokat is.

A hangverseny záró darabjaként Dvořák utolsó „európai” szimfóniája, a VIII. szimfónia szólal meg. A szerző ezt a művét két és fél hónap leforgása alatt komponálta, amikor 1889 nyárutóján visszavonult vidéki házába. A szimfóniáját a Prágai Akadémiai kinevezése alkalmából írta, s ő maga is vezényelte el Prágában 1890-ben. Műve nagy sikert aratott, később Frankfurtban, Cambridge-ban és más európai városokban is bemutatták. Derűs hangulatú szimfóniát írt, mely a vidéki nyugalom idilli hangulatát tükrözi, pazar hangszereléssel, cseh népi gyökereken alapuló motivikus gazdagsággal, magával ragadó, vidám befejezéssel.

A mai estén zenekarunkat a Dohnányi családból származó Oliver von Dohnányi vezényli. A szlovák karmester 1955. március 2-án született Trencsénben. A prágai és bécsi Zeneakadémián tanult hegedülni és vezényelni. Számos nemzetközi karmesterverseny finalistáinak sorában megtaláljuk, megnyerte az olasz Premio Respighi versenyt is, illetve 2018-ban megkapta az orosz nemzeti színházak legnagyobb díját, az Arany Maszk kitüntetést, „A legjobb operakarmester“ kategóriában.

Több lemezfelvétel, operaprodukció, nemzetközi turné fűződik a nevéhez. Dolgozott a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekaránál, a Szlovák Nemzeti Színház és a Prágai Nemzeti Színház zeneigazgatója volt, emellett számos neves együttessel Európában, Amerikában és Ázsiában. A Zágrábi Filharmonikusok, a Staatsoper Stuttgart, a Dallasi Szimfonikusok, a Jekatyerinburgi Operaház és az Új-Zélandi Operaház, valamint a Horvát Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó vendégkarmestere. Oliver von Dohnányi a 2015/2016-os évadtól a jekatyerinburgi Uráli Opera és Balett első karmestere.