HAYDN: A TEREMTÉS

Haydn angliai útjai során ismerekdett meg  a helyi zenei élettel, és több Händel-mű, többek között oratóriumok előadásain is részt vett. Lenyűgözték Händel oratóriumai, és – noha korábban már írt oratóriumot – a kórus alkalmazása, a zenekar, a kórus és szólóének felhasználásának a drámai hatás szolgálatába állítása újszerű élményt adott számára. Peter Salomon, Haydn első angliai útjának szervezője, megmutatta neki Thomas Linley (1733–1795) költő szövegét (The Creation of the World, A Világ teremtése), ami John Milton Elveszett Paradicsom című műve nyomán született. Ezt a szöveget már Händel is megkapta, de ő túl aprólékosnak, részletezőnek találta a szöveget, ezért nem foglalkozott vele.
Haydnt viszont éppen a részletesen megírt természeti képek ragadták meg, ezért hazavitte magával Bécsbe. Ott Gottfried van Swieten báró, diplomata, irodalmár, a bécsi zenei élet egyik központi alakja fordította le németre, és néhány zsoltáridézetet is hozzáfűzött. Bécsen kívüli első előadására 1800. március 8-án, Budán került sor Haydn vezényletével, József nádor és Alekszandra Pavlovna Romanova esküvői-születésnapi ünnepségei keretében. A darab annyira népszerű volt Magyarországon, hogy 1820-ban utcát neveztek el róla – tévesen fordítva: a budapesti Alkotás utcát.

A zenemű három énekes szólistát (szoprán, tenor és basszus) és egy teljes vegyeskart foglalkoztat, összesen 34 tételből áll. Az első rész a teremtés első négy napjáról, a második az ötödik és hatodik napról, míg a harmadik rész az első emberpárról, Ádámról és Éváról szól. A Budafoki Dohnányi Zenekart és a Budapesti Akadémiai Kórustársaságot ezen az estén az együttes első vendégkarmestere, Guido Mancusi vezényli.

BDZ-NAP 2022

2022. szeptember 25., Zeneakadémia

Egy nap Hollerung Gáborral és a BDZ-vel

11:00 Megérthető zene

PÁRBESZÉD AZ ISTENEKKEL

Mozart: Jupiter szimfónia KV 551 

Mozart 1788-ban jegyezte be szimfóniáját a többé-kevésbé rendszeresen vezetett műjegyzékébe, Szimfónia zárófúgával elnevezéssel. A Jupiter melléknév először egy 1821-es koncertnaptárban jelenik meg írásban. Az elnevezés találó, mert joggal érezhetjük úgy, hogy Mozart ezzel a művével bebocsátást nyert az Olimposzra. A mű első tétele jellegzetes párbeszéd az istenekkel, egy kérlelhetetlen kijelentő mód és egy szívből jövő kérdéssor áll egymással szemben. Ez a kettősség szokatlan módon a második tételben is fellelhető. A harmadik tétel a zenetörténet egyik utolsó igazi menüettje. A negyedik tétel pedig egy rejtélyes témára épül, melynek oly sok előfordulása van a zenetörténetben, de Mozart névjegy-motívumának is nevezik. A tétel vége egy különleges zeneszerzői bravúr, ahol egy rövid fúga csendül fel, ám nem csak egyetlen témából, hanem a darabban megszólaló valamennyi zenei anyag egymásra torlasztásával.

Előad és vezényel: Hollerung Gábor

JEGYVÁSÁRLÁS

14:30 Családi koncert

PÉTER, PIROSKA MEG A FARKAS – CSALÁDI MESEJÁTÉK ZENEI ASSZOCIÁCIÓKKAL

Mese apának, anyának, nagyiéknak és főleg Neked arról, hogy ha a barátaink csak ránk számíthatnak, akkor igenis be merünk menni a sötét erdőbe és nem félünk a farkastól. Persze az sem árt, ha van egy legjobb barátunk és kicsit értünk az állatok nyelvén is.

Mindez rengeteg zenével Mozarttól John Williamsig!

A koncertet 5 éven felülieknek ajánljuk.

Szövegíró és mesélő: Turcsányi Ildikó
Vezényel: Hollerung Gábor

JEGYVÁSÁRLÁS

16:00 Műhelybeszélgetés – Solti terem

KI VISZI ÁT A MŰVÉSZETET…? – Összművészeti kerekasztalbeszélgetés zenéről, közönségről, jelenről, jövöről

A BDZ-NAP állandó eseménye egy-egy alkotói beszélgetés. Idei eseményünkön különböző művészeti ágak képviselői ülnek egy asztalhoz, hogy zenéről, közönségről, jelenről, jövőről beszélgessenek.

A program látogatása ingyenes.

A beszélgetést vezeti: Ókovács Szilveszter (a Magyar  Állami Operaház főigazgatója)
Résztvevők: Hollerung Gábor (a BDZ ügyvezető zeneigazgatója)
Juronics Tamás (a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője)
Bakos-Kiss Gábor (a Győri Nemzeti Színház igazgatója)

A PROGRAM LÁTOGATÁSA INGYENES

REGISZTRÁCIÓ

 

18:00 Nagyterem

 Zenei kalandozások a BDZ Big Banddel – Klasszikusoktól a filmzenékig

A BDZ-NAP közönsége most hallhatja először a BDZ Big Bandet, amely egyedülálló módon a szimfonikus zenekar tagjaiból alakult, és rendszeres fellépője a BDZ-hez kapcsolódó rendezvényeknek, koncerteknek.
Mai műsorukkal az újraértelmezett, big band köntösbe bújtatott klasszikus dallamoktól és filmzenéktől a hagyományos big band zenéig hívnak minket közös kalandozásra. Ebben az izgalmas zenei utazásban két kiváló vendégművész, Polyák Lilla és Gájer Bálint kíséri el BDZ Big Bandet.

Előadók:

BDZ Big Band

Csatos Ferenc, Monoki Attila, Nagy Antal, Puskás Csaba – trombita
Sütő András, Pálinkás Péter, Gáspár Olivér, Hegyi Gábor – harsona
Szepesi Bence, Horváth Marcell, Ablonczy Keve, Nagy Viktor, Mester Dániel – klarinét, szaxofon
Lázár Gyula – bőgő
Nagy Zsolt – dob
Csikós József – zongora

Polyák Lilla, Gájer Bálint – ének

JEGYVÁSÁRLÁS

20:00 Esti nagykoncert – Nagyterem

ESTI VARÁZSLAT

Camille Saint-Saëns: Danse Macabre
Richard Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínytevései
Paul Dukas: A bűvészinas
John Williams: Harry Potter – 2 részlet a szvitből

A BDZ-nap egy varázslatos esti programmal ér véget. A hangversenyre Guido Mancusi olyan műveket válogatott, melyek valamilyen módon kapcsolódnak a mágiához.
Saint-Saëns Danse macabre című műve egy igazi fekete misét idéz. Halljuk, amint éjfélt üt az óra, felbukkan a sátán, felhangolja hegedűjét, majd ördögi táncba kezd, mely egyre vérpezsdítőbb, egyre magával ragadóbb, és láthatóan még a kakaskukorékolásra sem akar véget érni. Végül a hajnal kivirradtával elcsendesül.

Till Eulenspiegel, a polgárpukkasztó csínytevő kalandjai elevenednek meg Strauss szimfonikus költeményében, mely bemutatja hősünk útját a kalandokon keresztül elfogásáig, majd az akasztófáig. A zene híven követi utolsó rándulásait, ám az ezt követő Till-motívum felcsendülése felteszi a kérdést: vajon tényleg sikeres volt az akasztás?

Dukas Goethe balladájára írt művében a kis bűvészinas – mestere távollétében – elvarázsolja a seprűt, hogy az engedelmes szolgaként elvégezze helyette a házimunkát. Ám a seprű önálló életre kel. Inasunk hiába próbálja megállítani varázslattal, erővel, végül kénytelen egy baltával darabokra törni. És ekkor a seprű darabjai egyesével életre kelnek, és járják tovább vad ámokfutásukat. A mester a legjobb pillanatban tér haza, és egy egyszerű varázsszóval véget vet a felfordulásnak.

Nincs varázslat Harry Potter nélkül. John Williams zenéje által megelevenedik előttünk a varázsvilág összes sejtelme, a varázslatos lények, a titokzatos múltbeli események. Egy olyan világ, amelybe mindannyian szeretnénk a mindennapok elől egy kicsit elmenekülni.

JEGVYVÁSÁRLÁS

ZENEPLUSZ BÉRLET 22-23/4 – JÁTÉKOK ÉS SZENVEDÉLYEK

Carmen-homokanimáció Cakó Ferenc alkotásában, Haydn pasticcio Hollerung Gábor összeállításában és Mozart hegedűverseny a világhírű Julian Rachlin tolmácsolásában a Budafoki Dohnányi Zenekar különleges, egyedi koncertjén április 22-én a Müpában.

Jegyvásárlás 30% kedvezménnyel

 

Különleges koncert várja a ezúttal is a BDZ közönségét. Az est világhírű vendégművészen Julian Rachlin Mozart G-dúr hegedűversenyét adja elő. A műsor további részében mindkét szám közismert zene, mégis meglepetésekkel szolgál.

Haydn életművében a ciklikusság, a tételek egymásutánja még nem feltétlenül jelenti azok szerves összetartozását, amint azt Beethoven óta a romantikában megszoktuk. Ezért egy olyan képzeletbeli Haydn szimfóniát hallunk, amelynek mindegyik tétele különböző szimfóniából van, mégis úgy hat, mintha ezt Haydn is épp így szerette volna megírni.

Bizet Carmenje, az operairodalom egyik legnépszerűbb alkotása, és a belőle készült zenekari szvitek is a közönség kedvencei közé tartoznak.

Scsedrin Carmen feldolgozása a legizgalmasabb ezek közül. Balettzenét írt a Carmenből felesége, a híres Maja Pliceszkaja számára. Különleges az előadó apparátus: a vonósok mellett jelentős szerephez jut a szokatlanul nagylétszámú ütőkar. Különleges a feldolgozásmód azért is, mert Scsedrin szabadon bánik a Carmen zenei anyagával, mind hangszerelés technikájában, mind dramaturgiájában és számít a hallgató fülében ott csengő, jól ismert dallamok emlékezetére, arra, hogy több olyan dallamot ismerünk fel a műben, amely valójában meg sem szólal, mégis hallani véljük.

Az előadáson ezúttal nem tánckar működik közre, hanem Cakó Ferenc, aki bámulatos homokanimációs technikájával egy általa elképzelt történetet mesél el majd.

 

ZENEPLUSZ BÉRLET 22-23/3 – Korngold – Shakespeare: Sok hűhó semmiért

Zenekarunk kreatív műhelyében formálódó legújabb produkcióban ezúttal a színházé és a színészeké a főszerep, hiszen a drámaíró óriás, William Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátéka kerül színpadra február 1-jén.

„Sok hűhó semmiért”….hm…mégis miféle cím ez, kedves William? Ha nem volna szentségtörés, felháborodva mondanánk: Na de kérem, ez abszurd! De mi lenne, ha most ki is mernénk ezt mondani? Nos, erre az elhatározása jutottak a darab alkotói is. Ha abszurd, legyen hát abszurd!

Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy a vígjátékot olvasva döbbenten állapítsuk meg, mennyire együgyű a történet, bárgyú fordulatokkal és dramaturgiai megoldásokkal, a legtöbb szereplő jelleme pedig végtelenül egyszerű. És akkor a huncut William ránk kacsint, és azt mondja: írok én nektek a „semmiből” is olyat, amiért évszázadokon át rajongtok majd! Shakespeare sziporkázóan szellemes és könnyed módon, amolyan shakespeari vígjátékosan adja el nekünk ezt a teljesen lehetetlen históriát, olyan pörgő és vitriolos szócsaták sorozatával kényeztetve minket, hogy csak kapkodjuk a fejünket, olykor pedig még a könnyünk is kicsordul a nevetéstől.

Mindezt természetesen – majd látni fogják, hogy szó szerint – parádés szimfonikuszenekari környezetbe ágyazva, reneszánsz, mégis mai jelmezekkel, pazar díszletekkel tálaljuk önöknek. Erich Wolfgang Korngold dúsan áradó, dallamgazdag és helyenként meglehetősen érzelgős zenéje olykor tökéletesen ellenpontozza a dráma néhány legkevésbé sem emelkedett pillanatát, olykor zseniálisan támaszt alá egy-egy drámai helyzetet. Korngold virtuóz módon képes egy-egy dallam-motívumot ezer alakban megmutatni, mindig más-más köntösben, egészen eltérő karakterrel felruházni. Ettől válik ideális társává a shakespeare-i szövegnek, „vígjátszásnak”.

A BDZ és a kiváló színésztársulat előadásának alcíme lehetne „Variációk a szerelemre”. Amikor szerelemről beszélünk, azt hisszük, egyre gondolunk, pedig annyiféle arca van, ahányan vagyunk. A zenész-színész társulat a párválasztási játszmák közül négyet mutat meg az est során. S ha jól figyel a kedves néző, talán ráismer köztük saját szerelem-variációira is…

ZENEPLUSZ BÉRLET 22-23/2 – Drámai és játékos szerelem

A koncerten legelsőként az est karmestere, Guido Mancusi Klangfiguren für Orchester című műve csendül fel. A cím (Hangzás-alakzatok) a zene, a hangszerelés, a dallamok játékosságára utal, a különböző harmóniák tánca vezeti át a hallgatót egyik táncvilágból a másikba.

Ezt követi Ravel talán leghosszabb és legszenvedélyesebb műve, a Daphnis és Chloé hatalmas zenekari apparátussal, burjánzó harmóniákkal fejezi ki a szélsőséges érzelmeket, eleveníti meg az ókori görög szerelmi történetet. A pazar impresszionista szimfonikus műből Ravel két zenekari szvitet is készített, amelyek azóta gyakran szólalnak meg a koncertpódiumokon.

A Nápolyban játszódó, Pulcinella szerelmi viszonyait elmesélő történet egy igazi vígjáték, tele a commedia dell’arte elemeivel, az olasz improvizált színház alapfiguráival. A tételek felváltva humorosak, líraiak és gúnyos romantikusak, a nápolyi leányzók – akik csábító táncaikkal magukhoz akarják csalni a sunyi Pulcinellát – különféle trükkjeire fókuszálnak. A Pulcinella nevű ravasz fiúval nem gyakran találkozunk a magyarországi színpadokon, így annál rendkívülibb, hogy ennek a bájos műnek a zenéjére készített koregoráfiát Feledi János a BDZ előadása számára.

Feledi János koreográfussal készült interjúnkat ide kattintva olvashatja: https://bdz.hu/friss-osszmuveszeti-modern-es-archaikus/

ZENEPLUSZ BÉRLET 22-23/1 – Dvořák: Stabat mater

Dvořák Stabat Matere a szerző egyik legjelentősebb alkotása, egyúttal a romantikus oratóriumrepertoár különleges, sok szempontból egyedülálló kompozíciója.

A zenetörténészek általában gyermeke elvesztéséhez kötik a darab megírását, ráadásul a mű komponálása közben további két gyermekét veszítette el. A Stabat Mater azért is tekinthető a keresztény kultúra egyik kiemelkedő alkotásának, mert a végtelen fájdalom mellett végül az életbe vetett hit fogalmazódik meg benne. Különleges értéke a darabnak, hogy a rendkívüli érzelmi mélységek mellett is mindig fegyelmezett és világos keretű tételekbe rendeződik, melyek felépítésükben, dramaturgiájukban, egymáshoz való viszonyukban a fájdalomnak hihetetlenül sok arcát jelenítik meg. A nyitó- és zárótétel kerete a műnek. A nyitótétel genezis típusú zene, amelyet értelmezhetünk a fájdalom születéseként. A zárótétel kezdete az első tétel repríze. A további tételek között legtöbbször indulókarakterű, jellegű tételek fordulnak elő: az Eia Mater gyászinduló, a férfikarra és tenorszólóra írt Fac me vere szinte harcias induló, és a darab egyik legszebb tétele, az altszólóra komponált ária, az Inflammatus et accensus monoton, egy helyben járást kifejező indulózene. A darab első felét lezáró kórustétel, a Tui nati igazi ringató. Természetesen Dvořák sem tudta kivonni magát az olasz operai hatás alól. A Quis est homo tétel jellegzetes operakvartett különböző zenei anyagok ütköztetésével. Hasonlóan operai pillanat a basszus szólista kétségbeesett, fájdalmas áriája, mintegy a színfalak mögött megszólaló égi kórussal. A Stabat Mater előadását a témához kapcsolódó képzőművészeti alkotások, illetve a szöveg kivetítésével tesszük teljessé.

MEGÉRTHETŐ ZENE 22-23/5 – A LÉLEK BOLYGÓI

Gustav Holst Planéták című műve a XX. század egyik emblematikus alkotása, és az egyik legerősebb mintája a modern filmzenének. Valamennyi tétel egy-egy bolygó és egyúttal egy-egy mitológiai istenség nevét viseli. Holst mindegyik tétel címében megjelöl bizonyos fajta emberi tulajdonságot, vagy az emberi léthez kapcsolódó jellegzetességet, emberi érzelmet, élményt, karaktert. A mű összesen hét tételéből öt szólal meg a hangversenyen. Maga Holst sokat merít a szimfonikus költemény mechanizmusából, ugyanakkor egyértelmű a tételek karakterizálásában egyfajta ábrázoló jelleg. Szinte valamennyi tétel önálló, zárt szám. A mű egyik leghíresebb részlete a nyitótétel (Mars, a háború hozója), amelynek zenei karaktere szinte egy az egyben jelenik meg John Williams Csillagok háborújában.

MEGÉRTHETŐ ZENE 22-23/4 ROSSINI: AZ ELSŐ ROCKER

„Édes Istenem, íme, befejeztem ezt a szerény kis Misét. Ez vajon maga a szent zene, amit írtam, vagy csak egy olyan zene, ami szentséges? Én a vígoperák írására születtem, tudod jól! Egy kevés kis tudás, hozzá egy kevés kis szív, ez minden. Légy áldott, és engedj be a Paradicsomba!” (Gioachino Rossini, Passy, 1863)

Rossini műve végül is egyedülálló az életművében, mind az előadói apparátust, mind a mű terjedelmét, illetve zenei tartalmát tekintve. A műben természetesen felismerhető a szerző operai vénája nemcsak az áriákban, hanem pl. az Agnus Dei tétel szólista és kórus felelgetéseiben, de felismerhetjük a szerző szándékát, hogy poeta doctusként (tudós művész) álljon az Úr színe elé, aki mestere az egyik legnehezebb zenei műformának, a fúgának. S bár a romantika korszaka e művet inkább csak az érzelmek felől közelíti meg, nem lehet nem észrevenni Rossini vígoperáinak monoton ritmikai képleteit, a ritmusokkal, súlyokkal való játszadozás mechanizmusait, amelyben mi, XX. század végi és XXI. századi emberek végül is a könnyűzene és ezen belül a jazz és a rock alapképleteit fedezhetjük fel.

MEGÉRTHETŐ ZENE 22-23/3 – BRAVÚROS SZABADSÁG

Bach számos műve a zeneszerzői virtus felfoghatatlan és utánozhatatlan példája. Ezek közé tartozik a Goldberg-variációk. A variációs műfaj az egyik legszabadabb műfaj a zenetörténetben, amely egy egyszerű zenei gondolatból kiindulva karakterek és érzelmek sokaságát képes felvonultatni. Bach műve sem más, csak hihetetlenül következetes logikával felépítve, és a többszólamúság zeneszerzői bravúrjával párosítva.

Az előadás különlegessége, hogy két német zeneszerző, Josef Rheinberger és Max Reger kétzongorás átiratában hangzik fel a mű, mely minden szempontból méltó az eredeti darabhoz, egyrészt a variáció szabadsága okán, másrészt pedig minden hang, ami megszólal – és nem Bachtól származik -, bizonyosan Bach megelégedésére szolgált volna.

MEGÉRTHETŐ ZENE 22-23/2 – A VILÁG GÖRBE TÜKRE

Sosztakovics 1944-ben egy újságíró kérdésre adott válaszában közölte, hogy 9. szimfóniájához keres megfelelő szöveget, mely nagyszabású, kórusra és zenekarra írt munka lesz majd. Az információ önálló életre kelt, és az a hír is szárnyra kapott, hogy a szerző ezt a művét a „Szovjetunió nagy győzelmének” fogja ajánlani. Bár Sosztakovics valóban tett kísérletet az említett kórusmű megírására, de vázlatait félretéve egy egészen új mű született, melynek bemutatója a szovjet zenei élet egyik legnagyobb botrányává nőtte ki magát. A mindenki által áhítattal várt pátoszos dicsőség-zene helyett egy groteszk, szinte parodisztikus hangvételű, könnyed zeneművet hallhatott a közönség, melyben semmi sem vehető igazán komolyan. Bár a maga korában nagy botrányt okozott a bemutató, mai szemmel nézve Sosztakovics egyik legjelentősebb szimfóniájával állunk szemben – mely mára a koncerttermek egyik legkedveltebb darabjává is vált. A zenemű rendkívül kifinomult ízléssel és mértékkel állít görbe tükröt a világ elé, melyben szerzőnk a klasszikus tradíciókhoz nyúl vissza, azzal a gesztussal, hogy ha már nevetni nem tudunk a világon, legalább mutassunk fityiszt neki.