Friss, összművészeti, modern és archaikus

„A csak tánc már nem elég!”

ZenePlusz bérletünk második előadását  – többek között – a Feledi Project varázslatos tánca teszi felejthetetlenné. Stravinsky: Pulcinella című, egyfelvonásos balett-zenéjére Feledi János készít egyedi, klasszikus, mégis sajátosan modern commedia dell’arte koreográfiát. Erről és még sok másról is faggattuk a fiatal és elismert koreográfus-táncos-tanárt.

Szöveg: Borbély Linda

 

Hogyan „talált meg” téged ez a felkérés?

2021 novemberében Hollerung Gábor felhívott azzal, hogy: „2022. december 11-én lenne Stravinsky: Pulcinella. Elvállalod?” Erre azt válaszoltam, hogy „Gábor, azt se tudom,  hogy 1 hónap múlva mit fogunk csinálni, de persze, abszolút!” Egyébként ez már a többedik bemutatónk lesz, amit Hollerung Gáborral és a Budafoki Dohnányi Zenekarral együtt készítünk.

Nagyon jó ütemben talált meg a felkérés. Jó, hogy ennyivel előre tudunk tervezni, van idő mindenre, és nem az utolsó pillanatban derülnek ki a részletek. Úgy gondolom, hogy a sokéves munkakapcsolat és a kialakult bizalom indította Gábort arra, hogy rám merjen bízni egy ilyen komoly feladatot. Ráadásul most nem is ő fog vezényelni, hanem a zenekar első vendégkarmestere, az olasz-osztrák származású Guido Mancusi, úgyhogy számomra is tartogat újdonságot a BDZ-vel való együtt dolgozás. Másrészt, alkotói szemmel nézve, Stravinsky zenéje nem könnyű, úgyhogy ez a produkció izgalmas kihívás is lesz. Nagyon jó érzés élőzenével dolgozni, nagyon szeretem. Az pedig külön ajándék, hogy egy ilyen minőségű zenekarral alkothatok együtt.

A Feledi Project 2020-ban volt 10 éves. A covid egy kicsit átalakította az egész jubileumi évadunkat, de úgy gondolom, hogy ez a nagyzenekari produkció is méltó megkoronázása lehet fennállásunk tízéves ünneplésének. Ezalatt a 10 év alatt rengeteg alkotóval, művésszel – pályakezdővel és tapasztaltabbakkal egyaránt – dolgoztam együtt. Ebbe a Pulcinella bemutatóba is olyan fiatal, tehetséges, pályakezdő művészeket vonok be, akikben azt érzem, hogy ehhez az egész élőzenés, commedia dell’arte-s, Stravinsky-projekthez százszázalékosan tudnak csatlakozni. Fiatalok és tapasztalt művészek együtt fognak szerepelni a darabban, és szerintem egy nagyon izgalmas produkciót fogunk létrehozni.

Azt olvastam, hogy az 1920-es eredeti, párizsi bemutató jelmezeit Picasso tervezte.

Pont ma írtam az egyik jelmeztervező ismerősömnek, Bati Nikolettának a Pulcinella kapcsán. Ő az Operaházban dolgozik, és a legutóbbi darabomnak, Csehov Sirályának a jelmezeit ő készítette. Ezekben a jelmezekben nagyon erős volt az orosz világ; némiképp stilizálva, modernizálva jelent meg. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a jelmezeket illetően, úgyhogy a Pulcinellában is szeretnék Nikivel együtt dolgozni. Fontos egy előadásnál, hogy megmaradjon a műnek az archaikussága, de mégis valami frissességet, valami mait belevigyünk.

Tehát ez lesz az első kapcsolatod Pulcinellával.

Straviskyvel már dolgoztam, Pulcinellával még nem. Anno láttam a Bozsik Yvette-féle Pulcinennát a Müpában, de ezen kívül más kapcsolatom nem volt a darabbal.

Nálatok, a Feledi Projectnél hogyan zajlik az alkotás folyamata?

A felkérést követően egy elég erős kutatómunka veszi kezdetét. Ezt egyedül végzem, belemélyedek az adott darab történelmi, irodalmi, zenei hátterébe. Utána általában bevonulok a próbaterembe, elkezdek mozgolódni, kitalálok különféle lépéseket, kombinációkat, összerakom a dramaturgiát. A Pulcinellának van egy szinopszisa, egy elég erős storyboardja.  Ennél a darabnál azzal szeretnék majd játszani, hogy a színészi kvalitásokat a táncosokból hogyan tudom előhozni, mozgással kombinálva, úgy, hogy az egész tényleg egy mai, modern commedia dell’arte produkció legyen. A szereplők kiválogatásán borzasztó sok múlik, és azon is, hogy ők mennyire nyitottak erre a színészi játékra.

Van egy fiatal srác, akit felkértem erre a munkára, őt tökéletesen el tudom képzelni a címszerepben. Tánc-technikailag is nagyon felkészült, ráadásul láttam egy olyan darabban is, ahol prózai szerepe is volt, tehát színészileg sem esik kétségbe. Izgat a fiatalsága, a lendülete, a nyitottsága, a kreativitása.

Azt nem gondolnám, hogy ebben a Pulcinellában beszélni fognak a táncosok, de nagyon erősen ki szeretném használni ezt a commedia dell’arte stílust, ami nagy gesztusokból, nagy mozdulatokból áll, tulajdonképpen némaszínház. Ehhez nem csak jó táncosok, hanem nyitott és színészileg erős kvalitású előadók kellenek.

Én általában az első próbára szeretek nagyon felkészülten érkezni. Tudom, hogy melyik jelenteben mit szeretnék, hogy honnan hová szeretnék eljutni. Nálunk az első próba egy nagy beszélgetéssel kezdődik. Elmondom a táncosoknak. hogy miről szól a darab, kik a szereplők, mi fog történni, mit fogunk csinálni. Ki szoktam nekik adni, hogy olvassák el ők is a háttéranyagot, hallgassák meg a zenét. Minden anyagot átküldök nekik, hogy ne csak a próbateremben, hanem otthon, a saját perceikben is tudjanak tudat alatt ezzel foglalkozni.

Általában egy egyhónapos, intenzív próbafolyamat alatt szoktam létrehozni a művet. Szeretek minél hamarabb elkészíteni egy koreográfiát, szeretem mielőbb fölállítani a darab 80-90 százalékát. Utána jönnek még ugyan a zenekari és a színpadi próbák, ott még tudunk finomítani, alakítani az egészen, de ha nincs meg az alap, akkor ez a folyamat sokkal nehezebb. Szeretek időt hagyni a táncosoknak, hogy beérjen a mozgásanyag, a sorrend, a sorozatok, a jelenetek. Hogy már ne azon gondolkodjanak, hogy milyen lépés következik, hanem arra fókuszálhassanak, hogy színészileg minél jobban legyenek jelen az adott pillanatban.

Tehát rögtönzés is lesz benne, mint az eredeti commedia dell’arte darabokban?

Igen. Szoktam úgy is dolgozni, hogy csak egy mozgásalapanyagot adok, meg. Ilyenkor megmondom a táncosoknak, hogy honnan hova kellene eljutni, milyen pontokon keresztül, de azon belül szabadon „garázdálkodhatnak”, pozitív értelemben, akár mozdulatokkal, akár szöveggel. Valószínű, hogy ebben a darabban is lesznek ilyenek. Lefektetjük a játékszabályokat, az alapokat, hogy honnan hová jut el a jelenet vagy az adott karakter, de azon belül egy részben vezetett improvizációnak is van helye.

Úgy szoktam alkotni, hogy előszőr általában nagyon elszállok az ötleteimmel. Aztán szépen lassan lejjebb adok az igényeimből, és kialakul a koncepció, ami mentén haladunk tovább.  Most, így az elején azt találtam ki, hogy egy nagy szekéren fognak a táncosok közlekedni a Müpa színpadán. Kicsit a saját szájam íze szerint szeretném formálni a darabot, nem pedig direktben megjeleníteni az olasz vándorszínházas világot. Egy egyedi produkciót szeretnék létrehozni, nem pedig egy olyat, amit már láttunk. Ahogy magamat és a Müpa hangversenytermét ismerem, biztos ki fogok találni valami őrületes látványelemet, amivel még meg lehet dobni az amúgy is izgalmas élőzenei varázst.

A legutóbbi közös produkciónk Mendelssohn: Die erste Walpurgisnachtja volt, amiben a kórusnak is volt egy kis koreográfiája. Abban a produkcióban én is benne voltam, mint kórustag, és imádtam. Nagyon jó volt, hogy végre nem kellett a kottát szorongatni, és hogy volt egy minimális mozgása a kórusnak. 

Azt a közös munkát én is nagyon élveztem. Tudjuk, hogy Gábor nyitott mindenféle újdonságra. Mivel elég széles a korosztálya a kórusnak, nem várhattam el azt a fajta mozgást, vagy azokat a fajta dinamikus kézmozdulatokat, amiket a profi táncosoktól, de szerintem ettől volt az egész nagyon izgalmas. Színes volt a kórus, és nagyon lelkes volt mindenki. Még a Müpában, az egyik helyszíni próba után is odajöttek hozzám a kórusból hölgyek, hogy mi lenne, ha ez vagy az a kézmozdulat máshogy lenne. Annyira aranyosak voltak, ahogy őket is elkezdte izgatni, motiválni az egész produkció. Nagyon szerettem ezt a közös munkánkat.

És Gábor elmondása szerint, jót is tett a kórus hangzásának, hogy nem voltunk a kottába tapadva.

Igen, ilyenkor még fókuszáltabb a figyelem. Más, amikor végig látod valakinek a tekintetét, az arcát.

A díszlet is nagyon ötletes volt a lufikkal.

A zenekar fenn volt a színpadon, kevés hely maradt a táncra. Szerettem volna, ha van valami látványelem is, ami ezt az elemelkedettséget, légiességet szimbolizálja, ezért találtam ki, hogy legyenek ezek az óriási léggömbök. Ez a térben nagyon izgalmasan hatott.

Ha minden jól megy, akkor 2023-ban lesz egy a capella kórusmű, amit én koreografálhatok. Erről még nem nagyon beszélhetek, de egy kortárs magyar zeneszerző művéről van szó. Nagyon izgalmas az egész, ahogy a kórus 45-50 percen keresztül énekel a capella, és közben folyamatosan fenn kell tartani a figyelmet. Ráadásul van egy olyan tervem, hogy felrakom a kórust a forgószínpadra, tehát ők éneklés közben mozogni is fognak. Szóval már ez a projekt is foglalkoztat… Az élőzenének, a kórusnak mindig van egy varázsa, amit egyszerűen nem lehet összehasonlítani a gépzenével.

Honnan szoktál a darabokhoz inspirációt meríteni?

Ezeknek a műveknek van egy erős dramaturgiai irányvonala. Nagyon érdekes, mert általában akkor jönnek az inspirációk, gondolatok, amikor utazom, akár BKV-zom, vagy biciklizem. De alapvetően az erős zenei alap, ami mindent meghatároz. Szeretek úgy dolgozni, és olyan produkciókat létrehozni, amik nem konkrétak és nem egyértelműek. Azt szeretem, ha a darab több asszociációra ad lehetőséget a nézőnek, attól függően, hogy az adott élethelyzetében, életszakaszában, abban az adott pillanatban neki mit mond, üzen a darab.

Mutasd be, kérlek, a Feledi Projectet!

A Feledi Project 2010-ben jött létre. Abban az esztendőben még az egri Gárdonyi Géza Színháznak voltam a táncművésze. Akkortájt kaptam egy lehetőséget; elkészíthettem az első, egészestés darabomat. Addig csak kisebb szólókat, betéteket csináltam. 2010. december 8-án volt az első önálló produkciómnak a bemutatója, ez az Idők folyamán címet viselte. Innentől kezdve indult el az alkotói műhelymunka. A csapat projekt alapon működik. Vannak bázistáncosok, akik majdnem mindegyik darabban benne vannak, és van, akit külön hívok meg különböző szerepekre, darabokra. Például csináltam egy Pilinkszy előadást “Szálkák” címmel, és ott azt éreztem, hogy érettebb táncművészek kellenek, nem pedig a legfiatalabb generáció. Úgy gondoltam, hogy olyan táncosokra van szükség, akik átmentek bizonyos élethelyzeteken, és rendelkeznek egy bizonyos fokú érettséggel.

Van-e esetleg olyan darab, amire úgy gondolsz, hogy szeretnéd egyszer megkoreografálni?

Konkrét darab nincsen. Elkezdtem egy olyan összművészeti dolgot létrehozni, amiben a táncművészek nagyon erősen jelen vannak, de nem csak kifejezetten táncos feladatuk van. Például prózai szerepük is akad, vagy zenélnek, énekelnek. Azt érzem most, hogy csak a tiszta tánc már nem igazán elégíti ki a közönséget, kellenek más impulzusok is.

Ezzel a táncosok is kimozdulnak kicsit a komfortzónájukból, ugye?

Igen, Csehov Sirályában is olyan helyzetbe hoztam a táncosaimat, ami – úgy gondolom – kihívás volt nekik. Például magassarkúban, csizmákban táncoltak, beszéltek magyarul, és angolul is a darabban. Az egyik lány megtanult egy monológot oroszul, míg a másik táncos harmonikán játszott. Mindegyik egy olyan izgalmas kihívás volt, amibe bele tudták helyezni magukat. Ez egy alkotói folyamat, amiben a dolgok változhatnak. A táncosok is hoznak néha ötleteket, gondolatokat, ha működnek, akkor beépítjük azokat is, ha nem, akkor elvetjük. Azt gondolom, hogy egy előadás sikere ezeken a közös gondolkodásokon alapszik; mindenki beleteheti saját magát.


A koncertre jegyvásárlás az alábbi gombra kattintva elérhető:

ŐSBEMUTATÓ A ZENEAKADÉMIÁN!

Orbán György: I. szimfónia

„Nem vagyok csúnyista”

Az elmúlt két évben Orbán György három szimfóniát is papírra vetett, elképesztő gyorsasággal és kreativitással. A Budafoki Dohnányi Zenekar óriási megtiszteltetésként éli meg, hogy a világon elsőként mutathatja be Orbán György I. szimfóniáját, hogy ilyen közelről tanúja lehet az orbáni alkotói energiák fellángolásának.

Az ősbemutatóra a Zeneakadémián kerül sor 2022. november 8-án 19.30 órakor.

A műről, annak keletkezési körülményeiről, saját hitvallásairól maga a szerző így mesélt:

„2020 és 2021 közepe között gyors egymásutánban írtam három szimfóniát. Tudatában vagyok tettem, vagy talán „vétkem” súlyának; a XX. század nagyjai nem írtak szimfóniát, többnyire szerénységből. Úgy vélték, ezt a műfajt a XVIII. és XIX. század színvonalán nem tudnák  megszólaltatni. (Sosztakovics és mások, hál’Istennek, nem engedelmeskedtek a „korparancsnak”. A késői Bartók sem: az ő Concertoja egy nagy, lenyűgöző  szimfónia, és mivel nem engedelmeskedett az ideológiai elvárásoknak,  nem osztályharcról és elidegenedésről szól, hanem csak életről, halálról, múltról, jövőről, elvesztett hazáról.) Az én generációmnak – tehetségeseknek is – még kevesebb oka van arra, hogy szimfóniákat írjon, mert már technikánk, nyelvezetünk is hiányosabb. Az igaz, hogy 2000 után, a kortárs zenék félévszázadnyi elsivárosodása után hirtelen megindult a zeneszerzők érdeklődése a múlt iránt („Hol rontottuk el?”), de a „neo-”és a „retro”-irányzatokból éppen olyan visszataszító zenék születhetnek, mint a XX. század bevallottan (fennen hirdetett) dekonstrukciós, „csúnyista” irányzataiból.

Tehát olyat nem tudunk írni, mint Haydn, és ha Haydnt utánozzuk, csúfos véget érünk. Ugyanakkor a Haydn által zseniálisan alkalmazott zenei eszközök univerzálisak, a fizika és a biológia törvényein alapulnak. (Szemben sok dogmatikus, szektás, nem túl rokonszenves ideológiai „izmussal”.) Egyetlen példa: a dallamoktól, a ritmikus lüktetéstől, az akusztika törvényeitől eltekintő vállalkozásoknak nincs sok esélye megragadni az ember zenéjében, mert a könnyű- és a népzene száz százaléka, a játszott komoly zene kilencvenkilenc százaléka a dallamokkal, világos ritmusokkal és mindmáig főleg dúr-moll akkordokkal él. Ez, persze lehet unalmas, mert a nyelvtan és a szókincs is az; a költő dolga beléjük lelket lehelni. Ez fizikailag, élettanilag, akusztikailag behatárolt tény. Válaszhatjuk ugyan az atonalitást tonális helyett (sok mindenre jó: szorongó, kozmikus asszociációkat kelt, én is használom itt-ott kontrasztként), de a tonális zene nem lehet „választásunk” tárgya, mert a természet, és az ember világa a rögzített frekvenciákat (hangokat), optimális hangrendszereket (5-7 fokú skálákat) és minden dallam, ének, dal, sláger hierarchikusan elrendezett hangjait teszi lehetővé és befogadhatóvá.

Az I. szimfóniám – mint általában műveim úgy 45 éve –, ebben a meggyőződésben készült. Történetesen négy tételes, az első hármat motivikus szálak kötik össze. Megjelenik benne pár ismert népdal-foszlány és egy közismert gyermekdal. Ezek nem idézetek, mert a szimfónia egésze össze van nőve velük. (Az ötvenes években elburjánzott kötelező „népdal-szimfóniák” rossz szájízt hagytak maguk után. Ugyanakkor a közösségi zene beemelése a „komponált zenékbe” ősrégi, a zenéléssel  egyidős tendencia: gregoriánok, zsoltárok, világi dallamok. Ezek a zeneszerzőknek éppoly kedvesek, mint a zenét hallgatóknak. Ezért kerültek művembe.

A Budafoki Dohnányi zenekar sokszor játszotta szerzeményeimet, Hollerung Gábor pedig igen megtisztelő figyelemmel kiséri munkásságomat. Gondolom, ennek egyik oka az, hogy a zenéről nagyjából ugyanazt gondoljuk. A jövő zenéje (amiről semmit sem tudunk), nem lehet a múlt megtagadása. A művészetről annyit ma már biztosan tudunk, hogy folyamatosan alakul.

Orbán György, 2022. július 15.

További információ, jegyvásárlás: https://bdz.hu/koncertek/dohnanyi-berlet-22-23-2-a-romantika-arcai/

ZEMA

A művészet körülvesz

Közönségünk már találkozhatott a ZEMA ékszermanufaktúra nevével. Hiszen eddig két alkalommal támogatta a cég egyedi porcelánékszer-szett tombolanyereménnyel Aranybálunkat. Mivel úgy tervezzük, hogy továbbra is együttműködünk, a családi vállalkozás egyik alapítóját, a ZEMA-designok megálmodóját, Papp Erzsébetet kérdeztük a cég történetéről, működéséről, kulisszatitkairól. 

Szöveg: Czingráber Eszter

A ZEMA budapesti bemutatótermében, fényes, ragyogó ékszer-pultok tövében beszélgetünk. Nehezemre esik levenni a szemem a mindenféle színben és formában pompázó, egyedi porcelán ékszerekről, de szerencsére maga a beszélgetőtársam is visel egy harmonikus, elegáns szettet, így a beszélgetés alatt sem kell lemondanom a ZEMA-ékszer-életérzésről.

Elmondaná, milyen kollekciót visel épp?

Ha közelebbről megnézni mondjuk ezt a szív alakú medált, láthatja rajta a galambot, amely olajágat tart. Ez a motívum köszön vissza a karkötőn, a fülbevalón és a gyűrűn is. „A béke sziluettje”, így neveztük el ezt az ékszercsaládot. Ez az egyik legfrissebb alkotásunk.

Van bármi köze a jelenlegi háborús helyzethez?

Természetesen ez is benne van. De ettől függetlenül is úgy gondoljuk, azt hirdetjük, hogy ha valaki ZEMA ékszert visel és belenéz a tükörbe, akkor azt fogja érezni, hogy békesség van körülötte.

Hogyan készül el egy ilyen kollekció?

A témát, a formát én álmodom meg. Ez egy hosszabb folyamat, lassan kristályosodik ki, hogy pontosan mit is képzelek el. Ha a témát kitaláltam, akkor annak utánaolvasok, belemélyedek, végül letisztultan a kollégák elé tárom egy skicc formájában. A következő lépés a szobrásznál vagy formakészítőnél történik, ha épp nincs még pont olyan és akkora öntött formánk. Ő műszaki rajzot készít, majd megformázza, amit elképzelek – például a mostani nyakláncom medáljának szív alakját (pont ekkora és ilyen alakú szívünk nem volt még) -, majd a forma átkerül a negatívforma készítőhöz. Onnan az üzembe visszük a negatívot, és beleöntjük a porcelánmasszát. Ha új formáról van szó, akkor akár több hónap is eltelhet, amíg kialakul a pontos megvalósítás. A formára festés innentől kezdve már egy rövidebb folyamat, bár ott is sok körben próbálgatjuk, mi legyen a végső megoldás.

Kikkel dolgoznak, milyen szakemberekkel?

Nehéz jó szakembert, egyáltalán szakembert találni, hisz ma már nincs Magyarországon porcelánképzés. Régi, nagymúltú és nagy hagyományú porcelánmanufaktúrák művészeivel dolgozunk, mert a nagy márkák többnyire már nem alkalmaznak kézi festést, így felszabadultak a művészek kapacitásai.

Mekkora céget kell elképzelnünk, hányan vannak benne?

Tizennégy fős a cég, menedzsmenttel és állandó művészekkel együtt. Ezen kívül dolgozunk időnként külsős művészekkel is.

Rengeteg féle témát, megvalósítást látok itt a bemutatóteremben. Említene néhány olyan kollekciót, ami valamiért különösen fontos önnek, önöknek?

Minden évben új kollekcióval rukkolunk elő. Ezt egy nagy, zártkörű divatbemutatón tárjuk a nagyközönség elé. Ezeken a bemutatókon akár négyszáz vendég is meg szokott jelenni. Ha itt, ősszel bemutatunk valamit, azt utána elkezdjük gyártani. De visszatérve a kérdésére, szívesen említeném a szecessziós témánkat, amelynek óriás sikere volt Lettországban. Két és fél évig vándorolt szecessziós ékszerkiállításunk az országban, különböző kastélyokban lehetett megnézni, még a covid időszak alatt is. Tavalyi kollekciónk a reneszánsz témáját járta körül. De itt kell megemlítenem a legutóbbi, Dubajban rendezett világkiállításra készített kollekciót is. A kiállító stáb kész egyenruhájához kellet ékszert tervezni a „víz-gyökér” témakörében. Ez nekünk olyan jól sikerült – a prezentációra nem csak skicceket vittünk, hanem prototípusokat is – , hogy minket kértek fel a teljes ékszerkollekció legyártására. Ott a helyszínen pedig óriási sikerünk volt! A félévig tartó kiállítás első pár hónapja alatt valamennyi, eladásra szánt ékszerünk elkelt, így újabb körben gyártottunk és szállítottunk Dubajba.

De az Édenkert kollekciónk legfrissebb darabjait is szeretném megemlíteni {Képünkön – Szerk.}. A Kárpátmedence szabadon fejlődő és található virágait eleveníti meg ez a megvalósítás.

A ZEMA külföldön is terjeszkedik?

A covid előtt jobban figyeltünk a külföldi vonalra, most sem hanyagoljuk el, de most elsősorban itthon építjük a márkát.

Mit ért márkaépítés alatt?

Fontos számunkra, hogy ismerjék a nevünket, hogy tudjanak rólunk, összekössék a márkát a minőséggel, a művészettel. Ezért is remek alkalom számunka a Budafoki Dohnányi Zenekar Aranybálja, ahol a szépségre, eleganciára különösen fogékony emberekhez juthatunk el.

Tudja már esetleg, milyen kollekciót ajánl fel 2023-as Aranybálunk tombola nyereményeként?

Oh, azt ilyenkor {2022 nyarán beszélgetünk – Szerk.} még nem tudom pontosan. Az biztos, hogy a béke sziluettje gondolatkörből fogok kiindulni őszi bemutatónkra, s az ottani kiemelt ékszerekből ajánlok majd fel egy szettet az Aranybálra is, de hogy ez pontosan milyen irányt vesz majd, azt még nem tudom.

Hogyan került kapcsolatba zenekarunkkal?

A Zempléni fesztivál kapcsán. Hiszen Budapesten csak a bemutató termünk van, heti kétszer járunk ide, az üzemünk Pálházán, lakhelyünk pedig Újfehértón található. Azaz közel vagyunk a Zempléni fesztivál helyszínéhez. És mivel mindig is fontos volt számunkra a zene – mindhárom gyermekem tanult zenélni, jómagam, majd gyerekeim is zenei általános iskolába jártunk, s ma is mindannyian szívesen járunk koncertekre – örömmel ajánlottuk fel támogatásunkat a fesztiválnak a művészek ZEMA ékszerrel való megajándékozása formájában. De a fesztivál közönségére is gondolunk. A fesztivál ideje alatt mindig tartunk egy nyílt napot, amikor megnyitjuk a pálházi üzemet, és akit érdekel, be tud jönni, meg tudja nézni, hogyan dolgozunk.

Esetleg ékszereikben is visszaköszön a zene?

Igen, van egy olyan kollekciónk, amely világhírű magyar zeneszerzők arcait és kottáit dolgozza fel.

Ön mindig is ékszerkészítéssel foglalkozott?

Textilipari szakközépiskolában végeztem. Utána végeztem el egy stylist képzést, később pedig az ékszerbecsüs képzést. Tehát összeállt egy olyan tudás a fejemben, amellyel már egyenes út vezetett az ékszerekhez. Eleinte nem porcelánnal foglalkoztunk, erre kb. 10 éve találtunk rá.

A többes szám a férjét jelenti?

A férjemet, üzlettársamat, a cég vezetőjét, igen, és három gyerekemet is. Férjemmel mindvégig közösen vittünk a vállalkozást. Ő a technikai ember, én vagyok a kreatív. Három gyermekünk már felnőtt, sőt, már nagyszülővé is tettek minket, és ők is aktívan részt vesznek a cég életében. A cég neve is azt tükrözi, hogy ez egy családi vállalkozás, hisz a gyerekek nevének kezdőbetűiből indultunk ki. Z (Zsófi), E (Eszter), M (Máté), A (apa-anya).

Érzem, hallom, mennyire büszke gyermekeire is. Van más büszkeség is, amit megemlítene?

Szó volt már a dubaji világkiállításról, ami számomra egészen meghatározó élmény volt. De mindenképpen meg kell említenünk, hogy 2021-ben a Hungaricum Bizottság véleménye alapján Kiemelkedő Nemzeti Érték minősítést nyertünk el. De büszkék vagyunk magára a hitvallásunkra is: a ZEMA művészet, amely körülveszi az embert, s amellyel béke, harmónia alakul viselője köré.

Heimann Családi Birtok

„A bor kultúra”

A szekszárdi garabonciások; a Heimann Családi Birtok életmeséi

 

Nem ismertük egymást személyesen. Mégis, valahogy rögtön tudtuk, hogy egymást keressük a forró nyári délutánra megbeszélt találkozó helyszínén. A vadonatúj „TAKE IT EASY: Flört, játék, szenvedély a zenében” című, a borral és a könyvvel összefonódó koncertsorozatunk együttműködését tervezzük közösen továbbgondolni. Heimann Ágnessel és férjével, id. Heimann Zoltánnal beszélgetek hosszasan, eleinte magázódva, majd a végére összetegeződve, így az írás már tegeződős formában születik.

Szöveg: Czingráber Eszter

Sok pincét megkerestünk az együttműködési javaslatunkkal, de Ti szinte azonnal, és pozitívan reagáltatok.

Oh, igen – kezd bele Ágnes, a családi vállalkozás egyik közgazdásza, borásza, anyja, felesége. – Elolvastuk a részleteket, megvitattuk, és egyértelműen úgy gondoltuk, ott a helyünk a bort és az irodalmat szervesen integráló, könnyed komolyzenei sorozatban.

Miért volt ez ennyire egyértelmű?

Mert nekünk a bor kultúra. És mert rendkívül fontos számunkra a kultúra különböző területeinek összeérintése, a bor beintegrálása.

Mit jelent ez számotokra a gyakorlatban?

Van például egy Barbár elnevezésű vörösborunk, amelyet Bartók Allegro Barbarója ihletett. Ez a bor pincészetünk zászlóshajója, ami több helyütt ma Magyarország tíz legjobbja között szerepel. Az új évjárat népszerűsítésére majd minden évben „Barbár ünnep”-et ülünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 200-300 résztvevővel egy amolyan gasztro-kulturális eseményt csapunk komoly zenével, irodalommal és, természetesen borkóstolóval. Közben pedig az egész rendezvény központi eleme a zene. Mindig van meghívott vendégünk a kulturális szférából. Vendégünk volt már Esterházy Péter, Cserna Szabó Imre, Grecsó Krisztián, vagy Szakcsi Lakatos Béla… 2022. november 10-én a 2019-es évjáratot mutatjuk be a Magyar Zene Házában.

Évente szervezünk „Heimann Kertmozit”, ahol kortárs magyar filmeket vetítünk, és augusztus végén rendezzük a hagyományos „Heimann Jazz Teraszunkat”. A most tavasszal megnyílt „Heimann BirtokBisztrónk” kortárs magyar festmények kiállításnak is helyet ad.

Teljesen egyértelmű, hogy a bor az életetek. De hogy alakult ez így? Hogy váltatok az ország egyik vezető borászatává?

Hosszú volt az út, amíg a bicskei, magyar „textiles” lány és a kilencedik generációs szekszárdi sváb parasztfiú eljutott idáig. Otthonról a textil vonulatot hoztam magammal – meséli Ági. – Közgázt végzett külkereskedőként a textiliparban dolgoztam, exporttal foglalkoztam leginkább. De aztán jöttek a gyerekek, a két fiunk. Otthon maradtam velük ’84 és ’94 között, s amikor visszaakartam térni, már egy egészen más világot találtam. Akkortájt kezdett a magyar bor újra népszerűvé válni. Zoli szüleinek volt egy fél hektár szőlője, őket segítettük eleinte. Amikor a ’90-es évek elején lehetett már magáncéget alapítani, mi is belevágtunk. Megalakult a Heimann Bt. Aztán elkezdtünk nőni, fejlődni, bővülni. Jómagam elvégeztem a Soós István Borászati Szakközépiskolát, így magam is borértővé váltam. Ekkor azonban még Solymáron laktunk, ahol közös családi életünket megalapoztuk.

Én közben visszaköltöztem Szekszárdra. – veszi át a szót Zoltán. – Öt évig távházasságban éltünk, de aztán jött utánam Ági is. Zoli és Gábor fiúnk addigra már „kirepült”, és külföldön kezdték meg egyetemi tanulmányaikat. Zoli borásznak tanult, így Geisenheim, Montpellier és Udine  egyetemein diplomázott, majd mestervizsgázott, és 2015-ben ért haza. Gábor Münchenben orvosnak tanult, és ott is alapított családot.

Milyen ütemű növekedést kell elképzelni?

A területünk a kezdeti fél hektárról 25 hektárra nőtt. A tíz méteres pincénk mára 100 méteres pincerendszerré bővült, és az induló kétezer palack mára évi 150- 180 ezer. 2020-ban elkezdtük a bio gazdálkodásra való átállás, és 2025-re az egész szőlészet megkapja a bio minősítést.

Ez mit jelent?

Permetezünk mi is, de természetes anyagokkal. Nincs vegyszeres gyomírtás, nincs műtrágya, így lassan visszaáll a föld természetes biodiverzitása. Nem károsítjuk a földet, és a dolgozóink is biztonságban vannak. Nem utolsó szempont, hogy a bor is természetesebb, élettel telibb, izgalmasabb lesz.

Van jelentősége Magyarországon a bio bornak? Nekem nem rémlik, hogy a boltokban láttam volna ennek jeleit…

Magyarországon ez még gyerekcipőben jár, de a mi termelésünk jelentős része exportra megy, külföldön pedig kifejezetten előny a bio háttér.

És akkor jelenleg igazi családi birtok vagytok, jól értem?

Igen. Két fiúnk közül Zoli hazajött külföldi tanulmányai és német, osztrák, olasz, ausztrál gyakorlatai után. 2017 óta ő a főborászunk.  A céget két gyerekünkkel együtt, négyen tulajdonoljuk.

Úgy vélem, óriási dolog ez a szintű családi összefogás. Először is a külkeres, textiles feleség teljes mértékben bevonódott, majd a gyerekek is intergrálódtak… Gratulálok!

Köszönjük!

Ha jól tudom, nem csak a művészeti irányultságotok miatt örültetek megkeresésünknek. Ági, hogy is van a te kapcsolatod a kórusénekléssel és Hollerung Gáborral?

Gimis koromban már közel kerültem a kórusénekléshez, bicskei iskolámban Csizmadia tanár úr jóvoltából. Aztán a Közgázon beszippantott az akkori KISZ Központi Egyetemi Kórus, amelyet Hollerung Gábor vezetett. Az egyetem alatt végig énekeltem a kórusban, rengeteg élményem, az akkoriban még ritka lehetőségként megélt külföldi utam kötődik ehhez a közösséghez. Az egyetem és házasságkötésünk után Solymárra költöztünk, és, szerencsémre, ott is remek kórust találtam, amelyet Cser Miklós vezetett. Aztán, a gyerekek megszületése, nevelése, majd a Szekszárdra költözésünk után sok év szünet következett. Mígnem egyszer a Hollerung Gábor nevéhez kötődő és a BDZ közreműködésével előadott, nagy Müpa-koncerthez kötődő „Énekel az ország” betanító tábora Szekszárdon volt. Természetesen jelentkeztem, és rendkívül jól esett, hogy Hollerung Gábor megismert, emlékezett rám. A tábor és az azt követő Rossini mise éneklése a Müpa nagytermének színpadán óriási élmény volt.

Áginak lételeme az éneklés – veszi át a szót Zoltán. – Ha minden rendben van, folyamatosan énekel, dudorászik. Mostanában sajnos ez egy kicsit alábbhagyott.

Hogyhogy?

Sok a stressz. Például épp most cserélődött le a fél irodánk. De természetesen a COVID-ot is megsínylettük, bár talán még jobban a szomszédban zajló háborút. A Brexit is hatással volt ránk, és a szeszélyes időjárás, a nagy meleg is. Nem élünk most könnyű időket.

Mégis nyitott szívvel, lelkesen fogadtátok ötletünket, hogy működjünk együtt a „Take It Easy: Flört, játék és szenvedély a zenében” koncertsorozatunk kapcsán, amellyel a fiatal, a borok és a könyvek iránt is érdeklődő közönséget kívánjuk elérni, szórakoztatni.

Remek ötletnek és saját küldetésünknek is tartjuk, hogy olyan kapcsolódásokat találjunk bor és művészet között, amelyek nem a borból indulnak ki. Úgy gondoljuk, ennek a koncertsorozatnak hasznos, izgalmas és újító üzenete van a nagyvilág felé. Mi magunk folyamatosan inspirálódunk a kultúrából, mind boraink, mind címkéink, mind egyéb tevékenységeink tekintetében. Örömmel veszünk részt egy olyan rendezvénysorozatban, ahol a bor szerves részt képez, de nem az a kiinduló pont, hanem valamely más kulturális terület. Mert hisszük és valljuk, hogy a bor maga is kultúra.

ARIA HOTEL

Vattacukortól a zenei macaronig

 

Ön szeret finomakat enni? Szereti, ha közben kellemes zene szól? Szívesen kóstol egyedi, ínyenc desszerteket? Esetleg régóta keres a nyüzsgő belvárosban fellelhető reggeliző, netán koktélozó helyet? Jó hírünk van! Együttműködő partnerünk, az Aria Hotel Budapest és az annak üzemeltetésében működő Café Liszt kitüntetett figyelemmel – és jelentős kedvezményekkel! – várja a BDZ-koncertlátogatókat.

Szöveg: Czingráber Eszter

Tolnai Máté az Aria Hotel Budapest értékesítési igazgatója. Saját szavaival élve még akkor jött a szállodába dolgozni, amikor malteres vödrök jelezték a jövőbeni falak helyét.

Hány éve dolgozol az Aria Hotelben?

2015 elején jöttem, még nyitás előtt. Azaz több mint hét éve már.

Kezdettől fogva az értékesítéssel foglalkozol?

Igen, erre a munkakörre vett fel a tulajdonos.

Honnan érkeztél?

Már gyerekkoromban majd gimnazistaként is a vendéglátás, a szállodai szolgáltatás felé leselkedtem. Mindig is vonzott, hogy másnak jobbá tehessem az időtöltését, emelhessem az elégedettségi szintjét. Ez eleinte a vattacukorárus korszakomban éleződött ki, amikor a szemközti árushoz képest direkt több cukrot tettem a gépbe, emelve ezzel az általam nyújtott szolgáltatás minőségét. Így aztán egy idő után már csak nálam kígyóztak a sorok… Felnőttként pedig gyorsan megtaláltam a szállodaipart, ebben dolgoztam már évek óta korábban is, nagy és még nagyobb nemzetközi szállodaláncokban. Bár mindig is érdekelt és vonzott a nemzetköziség, amikor találkoztam az Aria Hotel kínálta lehetőséggel, egyetlen percig sem haboztam! Bár van még öt másik szállodánk világszerte, valójában nem nevezhető hálózatnak, a szó multinacionális értelmében semmiképp. A budapesti hotel egy kis, mindössze 49 szobás butique hotel. Amikor a tulajdonos elmondta, mit szeretne, milyen családias hangulatot, összetartó csapatot, és mindezt mindenekelőtt a már betért vendégek maximális kiszolgálását szem előtt tartva, beleszerettem a lehetőségbe. És ez a szerelem azóta is tart.

Ha jól érzékelem – hisz a zenei igazgatóval, Magyar Kornéllal korábban már beszélgettünk a Hangoló hasábjain -, nem vagy egyedül ezzel az elkötelezett lelkesedéseddel.

Valóban nem. Igazi csapat alakult itt minálunk. Nagyon jó példa erre a covid-időszak. Természetesen mi is bezártunk, nem fogadtunk vendégeket. De a korábbi személyzet nagy része átvészelte ezt az időszakot, nem mentünk el máshova, mást dolgozni, inkább beosztottuk magunkat, ki mikor őrzi az üres hotelt. A fiúk kapták az éjszakákat, a hölgyek a nappalokat.

Nagy közös bulikat tartottatok?

Nem, egyesével töltöttünk itt 10-12 órákat, az üres házban, hetente kétszer-háromszor. Hisz bizonyos rendszerek nem álltak le, azokat felügyelni kellett.

Nade szerencsésen véget ért ez az időszak. Most mennyi időt töltesz a szállodában?

Átalában reggel 9.00 körül érkezem, és itt vagyok, ameddig kell. Sokszor már épp mennék este 6-7 óra felé, amikor esetleg egy kolléga előáll valamilyen megbeszélendő, megoldandó üggyel. Ilyenkor nem kérdés, hogy maradok.

Hát azért ez nem egy családbarát időbeosztás…

Nem az, valóban. De szerencsére a párom elfogadta, hogy ez a munka életemnek igen fontos részét képezi. Aztán ha családot alapítunk, talán ez is változni fog picit.

A covid után hogy alakult itt az élet?

Sokat gondolkodtunk a nyugisabb időszak alatt, hogyan kezdjük újra. Végül arra jutottunk, hogy a földszinti éttermünket, a Liszt Éttermet hangoljuk újra elsősorban. A korábban hangsúlyozott monarchiabeli fine dining kínálatból jelentősen elmozdultunk és immár Café Liszt néven, júniusban újranyitottuk az éttermet, bevezetve mindazt az újítást, amit időközben kitaláltunk.

Mire számítson, aki betér a Café Lisztbe?

Alapvetően egy kicsit vagányabb, kötetlenebb világot alakítottunk ki, mint korábban, mind designban, mind kínálatban. Kiemelkedő újításunk, hogy már reggel 7.00 órától nyitva vagyunk reggeli, majd később bisztró kínálattal. Ez azt jelenti, hogy a korán kelők is találhatnak maguknak minőségi reggeliző helyet a belvárosban, itt a Bazilika tőszomszédságában. És aztán éjfélig nyitva is tartunk, ebédet, majd a zene által inspirált koktélokat is kínálva. Ráadásul elvitelre is berendezkedtünk, igazán hangulatos zenei karikatúrás poharakban lehet a legfinomabb kávékkal távozni, például.

Központi szerepet kapott a kávé?

A kávéra is kiemelt figyelmet fordítottunk, igen, mind a használt gépek, mind a képzett baristák szempontjából, de azért elsősorban a macaront kell megemlítenem.

Ezt hogy érted?

A világra szóló újításunk az Aria Macaron Collection by Chez Dodo. Mivel mi magunk szívesen ugrottunk át mindig a közeli Chez Dodo kávézóba macaronozni, arra gondoltunk, gyümölcsöző együttműködést alakíthatnánk ki céges szinten is. És láss csodát, nyitottak voltak a közös gondolkodásra. Ennek eredményeképpen nem csak az általuk készített, mennyei ízű macaronokat lehet nálunk is megvenni, hanem a kifejezetten a mi számunkra, a négy zenei épületszárnyunk által ihletett, saját, csak nálunk kapható macaronokat is.

Miféle kreálmányok ezek?

Szalai Dóra, a Chez Dodo alapítója olyan ízvilágokat álmodott meg, amelyek amellett, hogy rendkívül finomak, képesek zenei hangulatokat is felidézni. Klasszikus zenei épületszárnyunkhoz illeszkedik a Mozart macaron étcsokoládés, krémes, mandulás ízekkel, egy kis karamellizált, roppanós pisztáciával megbolondítva. A Bellini pezsgőkoktél ihlette az Opera szárnyunkhoz kapcsolódó Maria Callas maracont, a maga pezsgős-barackos ízével, fehércsokoládés robbanós cukorkával. A Jazz szárnyra rímelő macaron B.B. Kingről kapta a nevét, a testes-füstös konyakba áztatott aranymazsola és a fehér csokoládé harmóniájával. A pop zenei, Amy Winehouse-ról elnevezett macaron pedig citrusos-mandulás, a művésznőre jellemző kettősséget magán viselő sütemény lett.

Már az összefoglalótól is összefut az ember szájában a nyál… Gondolom, ti is állandóan „kóstolgattok”…

Hát nehéz megállni, de természetesen meghagyjuk vendégeinknek. Viszonylag tömény édességekről van szó, ezért túl sokat nem is lehet belőlük egyszerre fogyasztani.

A korai reggeli, a bisztró ételek, az ínyenc kávék, a finoman jelenlévő magyaros kínálat (például gombapaprikás), a nyüzsgő belvárosban kialakított megpihenés és az elvitel lehetőségén kívül mit kínál még a Café Liszt?

Kiemelném még a már említett koktéljaink. Külön koktélmenedzserünk van, aki az ételekkel, a hangulatokkal, a macaronokkal összhangban, de alapvetően mindig valamiféle ihletéssel alakítja ki egyedi koktéljainkat. Esetünkben a zene áll az inspiráció központjában. És még egy érdekességet meg kell említenem. Bizonyos estéken DJ-háttérzene teszi még teljesebbé a hangulatot. Külön említendő Myra Monoka neve, aki a zene-keverés mellett különleges énekhangjával is hozzájárul a Café Liszt hangulatának teljességéhez.

Az Aria Hotel egy zenei hotel. Ti, dolgozók is kötődtök a zenéhez?

Jómagam négy évig csellóztam gyerekkoromban, de nem találtuk meg egymást a hangszerrel. Jó ideje vonz viszont a zongora, kokettálok a gondolattal, hogy esetleg így, felnőtt fejjel is  belevetem magam a zongoratanulásba. De addig is, szívesen megyek BDZ-koncertekre, hiszen ott is hasonló teljesség-élményt találok, mint ami a mi hitvallásunk vendégeink felé.

Beszélgetésünk macaron-kóstolgatással és a BDZ és az Aria Hotel, illetve a hotel üzemeltetésében működő Café Liszt találkozási pontjainak összefoglalásával ér véget. Örülnek a zeneszerető vendégeknek! Így abban maradtunk, minden BDZ-koncertjeggyel érkezőnek 15% kedvezményt adnak a Café Liszt éttermi fogyasztásából, illetve az Aria Hotel wellness és spa, valamint szépség szolgáltatásaiból. A macaronokat pedig minden bizonnyal végigkóstolhatják 2023. évi Aranybálunk vendégei. Hölgyeim, Uraim, koncertre és kényeztetődésre fel!

 Aria Hotel Budapest és Liszt Café KEDVEZMÉNYEK

BDZ koncertlátogatók részére – BDZ jeggyel

Érdemes előre megvásárolni jegyét, vagy koncert után megőriznie azt. Hiszen a 2022-23-as évadra szóló jegy felmutatásával a következő kedvezményekben részesülhet. (Egy jegyre egy alkalommal jár egy féle kedvezmény.)

  • Az Aria Hotel üzemeltetésében működő Liszt Caféban 15% kedvezmény
  • Az Aria Hotel wellness, spa és szépség-szolgáltatásaiból 15% kedvezmény

BDZ Pártolói Klub tagjai részére – klubtagsági kártyával

A BDZ Pártolói Klub a zenekar különböző tevékenységeinek támogatására jött létre. Bárki tagja lehet, a saját maga által választott anyagi támogatási szinten. Tagjaink sokféle kedvezményben és exkluzív szolgáltatásban részesülnek. (részletek: bdz.hu/partoloiklub) Az Aria Hotel – támogatási szinttől függően – a következő kedvezményeket ajánlotta fel:

  • Az Aria Hotel üzemeltetésében működő Liszt Caféban akár 30% kedvezmény
  • Az Aria Hotelben reggeli + wellness belépő csomag akár 30% kedvezménnyel
  • Az Aria Hotelben test- és arckezelések akár 30% kedvezménnyel

További részletek a hotellel kapcsolatban:  www.ariahotelbudapest.com

BDZ KAMARAEGYÜTTESEK AZ IDEI ZEMPLÉNI FESZTIVÁLON

BDZ A’la Carte Ensemble: Milonga

2022. 08. 14. 17:00, Tarcal, Rákóczi-szüretelőház

 


NAGY DUÓ

2022. 08. 15. 17:00, Disznókő Szőlőbirtok

 


GUIDO MANCUSI QUARTET

2022. 08. 15. 18:00, Sárospatak, A Művelődés Háza és Könyvtára, Pódiumterem

 


BDZ Fúvósötös

2022. 08. 16. 18:00, Pálháza – Térségi Művelődési Központ

 


MYNK Quartet

2022. 08. 18. 16:00, Újhuta – Kastélyszálló

 


Trüffel Quartet és barátai

2022. 08. 20. 18:00, Füzérradvány – Károlyi Kastély