BLACK FRIDAY A BDZ-NÉL!

Csak november 26-án két BDZ-koncertre is óriási kedvezménnyel vásárolhatnak jegyet az érdeklődők!

Szergej Nakarjakov és a Budafoki Dohnányi Zenekar

A világhírű trombitaművész, Szergej Nakarjakov az 1990-es évek elején robbant be a nemzetközi zenei életbe. A legnagyobb karmesterekkel játszott, s a legjelentősebb lemeztársaságoknál rögzített lemezeket. A legfontosabb hangversenytermekben lép fel, versenyművek szólistájaként éppúgy, mint kamarazenészként.

Zenekarunk  közreműködésével az olasz romantika pompás hangversenydarabját, Amilcare Ponchielli trombitaversenyét, valamint a korszak egyik legjelentősebb francia trombitavirtuóza, Joseph Jean-Baptiste Laurent Arban nápolyi népdalra írt variációsorozatát, A velencei karnevált adja elő.

 


Igazából karácsony – szimfonikus koncertshow

Idén december 27-én a Papp László Budapest Sportarénába várják a közönséget, ahol meghitt karácsonyi légkört és egy igazán különleges ünnepi hangulatot varázsolnak a nézőtérre. Az este során szimfonikus zenekar, énekkar és szólisták kíséretében csendülnek fel a legnépszerűbb nemzetközi karácsonyi dallamok a klasszikus zene, a jazz- és a popzene világából. A zenét csodálatos látványshow egészíti ki, a légtornászok kecses mozdulataival, a táncosok kísérő lépéseivel, a fényjátékokkal és a vetítésekkel teszik még varázslatosabbá az élményt.

A koncert két sztárvendége Tóth Vera és Gájer Bálint lesz, közreműködik a Sárik Péter Trió, Révész Richárd zongorán, a Szironta Együttes a harangjátékával, a Magyar Légtornász Szövetség artistái, az ARLtistic Dance Theatre és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság.

Tájékoztató a BDZ koncertjein történő maszkviselésről

Kedves Közönségünk!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy a MÜPA és Zeneakadémia hangversenytermeiben a járványhelyzet miatt a koncertek látogatása kizárólag az orrot és a szájat eltakaró maszk viselésével lehetséges. A Klauzál Gábor Művelődési Házban nincs érvényben a koncertlátogatással kapcsolatos előírás, de az egészség megőrzése érdekében minden kedves látogatónak ajánljuk a maszk viselését.

Fussak? Inkább gyakorolok!

Danielle Akta alig 19 éves hölgy, és elmondhatja magáról, hogy világszerte számos nagy szimfonikus zenekar vendége volt szólócsellistaként, a világ legnevesebb koncerttermeiben léphetett fel, és zenei elismerések, versenydíjak birtokosa.

Szöveg: Ortutay Romola

Az izraeli csellóművésznő 2002-ben született zenészcsaládban. Zenei tanulmányait 4 éves korában kezdte, miután hallotta Jacqueline du Pré játékát egy felvételről. Szülei trombitán szerették volna taníttatni, de Danielle kitartó volt, és a cselló mellett köteleződött el. A Raanana Music Conservatory-ban kezdett csellózni tanulni, majd 2015-től a berlini Barenboim-Said Music Akademie hallgatója.

Tizenévesen már olyan neves zenekarok kísérték játékát, mint az Izraeli Filharmonikus Zenekar, vagy az Orosz Nemzeti Filharmonikusok, játszott a világhírű hegedűművésszel, a nem régiben a BDZ-vel a Müpában koncertező Vadim Repinnel, és turnézott az Amerika Egyestül Államokban a Jeruzsálemi Szimfonikus Zenekarral. Fellépett a világ nagy koncerttermeiben, többek között a New york-i Carnegie Hallban, a moszkvai Tchaikovsky Concert Hallban, a londoni The Barbicanben, a New yorki Lincoln Centerben. Tehetségét különböző díjakkal ismerték el: 2016-ban a The Daily Gazette beválasztotta őt a 10 legjobb klasszikus zenei előadó közé. Tudását zenei versenyeken is megmutathatta: 2013-ban megnyerte az izraeli nemzeti csellóversenyt, 2014-ben a Párizsban rendezett FLAME nemzetközi versenyt, 2014-ben és 2015-ben az athéni Muse nemzetközi zenei versenyt. A kritikusok elismerő szavakkal nyilatkoznak tehetségéről. Korát meghazudtoló érzelmi érettségét, technikai virtuozitását, zenei érzékenységét, muzikalitását, meleg hangú játékát dicsérik.

Danielle a sikerek és elismerések ellenére azt nyilatkozta, hogy szeretné mélyíteni technikai és zenei tudását, és nem csak a koncertezésre akar fókuszálni.

És hogy hogy telik egy tizenéves csellista élete a gyakorláson és fellépéseken túl? Szeret tanulni, utazni, a barátaival lenni a szabad idejében, és futni a családjával, ha épp sportolni támad kedve.

 

VILÁGSAJTÓ KRITIKÁK

„Az est szólista vendége a 14 éves izraeli csellófenomén, Danielle Akta volt. Max Bruch Kol Nidrei op. 47 darabját játszotta. Micsoda tehetség! Nemcsak egy virtuóz technikai tudásával rendelkezik, hanem páratlan muzikalitással is; bármit is játszik, a legtökéletesebb, legmelegebb, legsimogatóbb énekhangokat csalogatja elő a hangszeréből. Nagyon tetszett a zenélés féktelen öröme, ami tisztán leolvasható volt Danielle arcáról. Csupa élvezet volt hallgatni őt.”

Review by Joseph So, Musical Toronto

 

Bruch Kol Nidrei darabja még gazdagabbá vált azáltal, hogy a zenekarhoz csatlakozott a 14 éves izraeli csellista, Danielle Akta. Pazarul szólt maga a zenekar is, de az igazi sztár Akta kisasszony volt. Az ember elvár egyfajta virtuozitást az olyan fiatal zenészektől, akik ilyen jelentős zenekarral turnéznak, de nem feltétlenül vár el olyan mélységet, amit Aktától kaptunk. Életkorát messze meghazudtoló élettapasztalatot árasztott játéka.

Review By OperaRamblings

 

A színpadra kijött egy 14 éves lány. Játékának érzelmi intenzitása szinte sokkolta közönségét. Néztem a négy másik csellistát a színpadon, ahogy figyelik őt. Kettő közülük legalább kétszer annyi idős volt, mint ő, mégis teljes figyelemüket Aktának szentelték. Érthető, hogy miért: egyszerűen egy másik szintre emelte a zenélést.

Review By Ron Reis, Buzz news Chicago

 

Az est legfőbb szóló darbja Csajkovszkij: Változatok egy rokokó témára című műve volt, mely sokszínűségével nagyszerű lehetőséget biztosít a szólistának arra, hogy művészete minden arcát megmutassa. A megdöbbentően fiatal Danielle Akta a korát meghazudtoló biztonsággal játszotta el a darabot és vezette végig közönségét a művön. Jobb karja olyan hajlékony, hogy lehetővé teszi a teljes mértékben kiegyenlített, ugyanakkor mérsékletes hangszínt, míg bal keze csodálatos intonációs alaposságról, pontosságról tanúskodik.

Review: DEON IRISH, At The City Hall, Cape Town, WeekendSpecial

 

A következő számot egy 13 éves cselló tehetség adta elő. Valójában olyan volt, mintha csellója és a zenekar beszélgetne egymással. És milyen bámulatos beszélgetés volt ez! Csodálatosan sokoldalú, technikailag pontos, bámulatosan muzikális, mindig könnyed, természetes előadót ismerhettünk meg.

BY GERALDINE FREEDMAN/For The Daily Gazette

 

Ez a tehetséges, többszörös versenygyőztes csellista nemcsak bámulatos technikával játszott a koncerten, hanem rendkívüli muzikalitással és érzékenységgel, ami ritka az ilyen fiatal zenészeknél. Jegyezzék meg a nevét, mert még sokat fognak hallani róla, akárcsak példaképéről, Jacqueline du Pre-ről, akit Danielle 4 évesen hallott lemezről. Ez az élmény indította el őt a csellózás útján.

By Marsha Wagner , Island Reporter

Forrás: Hangoló 2021. ősz – a BDZ időszaki programmagazinja

KÜRT PRÓBAJÁTÉK

A BUDAFOKI DOHNÁNYI ERNŐ SZIMFONIKUS ZENEKAR

próbajátékot hirdet

kürt váltó 2-4 állásra

 

A próbajáték anyaga:

Mozart: III. Esz-dúr kürtverseny, KV 447. 1. tétel kadenciával

Zenekari állások:

Bartók: Kossuth szimfónia

Beethoven: VII. szimfónia

Beethoven: IX. szimfónia

Bruckner: VII. szimfónia

Dvořák: IX. szimfónia

Haydn: 55. szimfónia

Mahler: I. szimfónia

Mozart: Cosi fan tutte

Sosztakovics: V. szimfónia

Schumann: III. (Rajnai) szimfónia

Strauss: Don Quixote

Strauss: Ein Heldenleben

Strauss: Alpesi szimfónia

Csajkovszkij: IV. szimfónia

Wagner: Götterdämmerung

Wagner: Walküre

 

IDŐPONT: 2021. december 10. 10:00 óra

HELYSZÍN:  1087 Budapest, Kerepesi út 29/B. IV. épület

JELENTKEZÉS: A kurta.klaudia@bdz.hu e-mail címen, vagy a +361/322-1488-as telefonszámon lakcím, telefonszám, magyar nyelvű önéletrajz mellékelésével Kurta Klaudia kottatárosnál, illetve Galambos Evelin művészeti titkárnál.

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2021. december 7.

A zenekari állások kottáit a jelentkezés beadása után, egyeztetés alapján lehet átvenni a zenekar titkárságán, illetve elektronikus úton is igényelhetőek. A próbajátékon zongorakísérőről nem tudunk gondoskodni.

Budapest, 2021. október 22.

Hollerung Gábor

ügyvezető, zeneigazgató

Szergej Nakarjakov, a „nem csodagyerek”

„Isten trombitást keresett, Szergej Nakarjakovot választotta.” – lelkesedik Jean-Jacques Roth, francia zenekritikus. Bárki legyen is ez a Jean-Jacques, a lelkesedése hamar átragad az emberre, amint néhány felvételt meghallgat, vagy videót megtekint az 1977-es születésű orosz-izraeli trombitaművész zenélésével. Én is fejest ugrottam rögvest a világhálóba, a róla fellelhető mindenféle cikkek, interjúk közé. A népszerű online fordítóprogrammal és az orosz nyelvű interjúkkal való tragikomikus küzdelmem után rábukkantam egy 2004-ben készült, német gyártású filmre. „No more Wunderkind” a címe, ami körülbelül annyit tesz, „Nincs több csodagyerek”.

Szöveg: Kurta Klaudia

Ha az ember csak annyira érzékeny, mint egy postaláda, már akkor is könnybe lábad a szeme a bevezető képkockák láttán, pedig jószerével még el sem kezdődött a film. Egy szelíd arcú fiatalember fehér pólóban zötykölődik Nyizsnyij-Novgorod utcáin egy öreg orosz buszon. A háttérben Csajkovszkij 1. vonósnégyesének 2., Andante cantabile tétele szól. (Természetesen szárnykürtre írva.) A zötykölődő busz említett utasa teljesen hétköznapinak tűnik, lehetne a szomszéd sportpályáról egy tollaslabdaedző vagy a sarki gyógyszertár munkatársa, de mi, akik ezt a filmet nézzük, tudjuk, hogy a „trombita Paganinijét” látjuk. Azt az embert, akit 13 éves kora óta emlegetnek így.

Indul a film

Szergej Nakarjakov szülővárosáról mesél, miközben a tájat, a lakótelepeket, a régi orosz házakat figyeli az ablakból. Nyizsnyij-Novgorodot a 13. században alapították. Szentpétervár volt a feje az országnak, Moszkva a szíve, Nyizsnyij-Novgorod pedig a zsebe, mivel ide érkeztek a kereskedők adni-venni a világ minden szegletéből. A szovjet időkben zárt város volt, melynek neve 1932. és 1990. között Gorkijra változott, az író Makszim Gorkij után. Zárt város, azaz idegenek nem mehettek be, a bentlakóknak pedig rettenetesen nehéz volt kijutni. Ide született bele 1977 májusában Szergej, és innen költözött el családostul 14 év múlva.

A snittek között újabb zene csendül fel, Maria Mejerovics orosz kamarazenész-zongoraművésznő kíséretével Schumann op.73-as Fantáziadarabok című művét adják elő.

Vita Nakarjakova, az édesanya a családjukról mesél egy kertben üldögélve gyermekeivel. 1969-ben házasodtak össze a szülők, kilenc hónapra rá született meg Vera, Szergej nővére. Míg férje Misa – Mihail Nakarjakov – egy zeneiskolában zongorát tanított, addig ő egy nagy gyárban dolgozott.  Az édesapa egy kicsit arrébb, a Valerij Cskalov emlékmű alatt ücsörögve folytatja a család történetét. Szergejnek van egy nővére, aki hét és fél évvel idősebb nála, és a két szülő már a legelején elhatározta, hogy a kislányból zenész lesz. „Vera nagyon sikeres volt a zeneiskolában. Fiatal kora ellenére nagyszerű zenészeknek játszott már.” – vélekedik az anyuka. „Szergej is zongorázni kezdett, ugyanabban az iskolában, ugyanannál a tanárnál. De az eredmény picit más lett, mivel Szergej tele volt türelmetlenséggel, a zongorázáshoz pedig türelem kell. Ez sok nehézséget okozott számára. – mélázik édesapja. – És aztán megtörtént a baj…. Nagy tragédia történt, komoly sérülés érte Szergej gerincét. (Fára mászott a barátaival és leesett.) Három hónapot töltött kórházban. Utána megengedték neki, hogy egy picit álljon, picit sétáljon, feküdjön, de ülni nem lehetett még hat hónapig. Így aztán a zongorázást abba kellett hagynia.” (Egy vele készült interjúban Szergej azt mondta, hogy eléggé örült neki – már nem a gerincsérülésnek, hanem a zongorázás végének.)

Az édesanya veszi vissza a szót: „Szergej papája mindig is trombitálni akart, erről álmodott. Fiúnk balesete után aztán úgy döntöttünk, a trombita megfelelő hangszer lenne számára. Ez a hangszer számomra addig csupán zaj-élményt adott, a katonaság hangszereként gondoltam rá. De mikor Timofei Dokschitzer – szovjet-orosz trombitaművész, a Bolsoj Színház szólótrombitása – felvételeit meghallottam, arra gondoltam, hihetetlen, hogy így is lehet rajta játszani.” Az édesapa folytatja: „Timofei Bach-átiratokat játszott a Wohltemperiertes Klavierből. Vett pár prelúdiumot és átírta trombitára és orgonára. Szergej is hallotta ezt a felvételt. És láttam, ahogy a kisfiam szeméből elkezdenek potyogni a könnyek. – „Sose fog ez nekem így menni!” – mondta Szergej. És ekkor már született meg a nagy elhatározása: márpedig ő klasszikus trombitaművész lesz.”

Kistrombitás

Moszkva, 1990., Szergejt bemutatják befolyásos zenészeknek, zenetanároknak. Hidegtől piros arcú kisfiú áll bojtos sapkában családjával az állami konzervatórium épülete előtt. Időnként a kamerába mosolyog. Odabent az édesapa Vladimir Spirakov hegedűművész-karmesterrel beszélget, tőle kapta Szergej első jó trombitáját. A kisfiú csak mosolyog. Édesapja így beszél: „Dokschitzer inspirálta Szergejt és engem is, hogy a trombitás vonalat kövessük. Mondtam is a gyereknek, s ő meg is értette rögtön, hogy emeljük a trombitát magasabb, mint egyszerű katona-ébresztő hangszer. Aztán hamarosan jöttek is az eredmények. Tízévesen már a legnehezebb trombita-darabokat játszotta.”

1989-es felvételt láthatunk; egy moszkvai koncerten Szergej a Szovjetúnió Védelmi Minisztériumának Zenekarával játszik. Sok komoly, egyenruhás katona, és előttük a kisfiú fehér nadrágban, fehér fodros ingben Arban Velencei karnevál című darabját játssza. Szó szerint szemrebbenés nélkül. A karmester úr néhány kérdést tesz fel neki. „Hány éves vagy és mióta trombitálsz?” „12 éves vagyok, és három éve trombitálok.”-érkezik a válasz. Karmester bácsi szava egy pillanatra elakad. „Tanultál valami mást előtte?” „Igen, zongorát három évig.” „Én húsz éve trombitálok, nagy tapasztalattal rendelkezem, de amiket te játszol, az az valamennyi trombitásnak nehézséget okoz. Sokat gyakorolsz?” „Igen, nagyon sokat.

Ismét 2004-ben vagyunk. Az állami bank impozáns épülete előtt folytatódik a beszélgetés, Szergej, az édesapa, és a jóbarát Jevgenyij D. Galkin trombitaművész részvételével. „ Akkoriban mindenki pénzt akart csinálni valahogy – meséli Misa, az apuka. – Mi temetéseken játszottunk, a barátom Jevgenyij trombitán, én pedig tubán. De tovább kellett lépnünk.  Egyszer azt mondtam Jevgenyijnek, mutatni akarok neki valamit. Szergejt mutattam neki. „Szergejnek nem volt szüksége órákra. Ha volt is valami, amit nem tudott, és az apja, aki egyébként nem trombitás, nem tudott neki segíteni, nekem csak egyszer kellett megmutatni. Egyből megragadta és működött a dolog.” – meséli Jevgenyij. A tanárok próbálták ráerőltetni a hagyományos módszereket. De ő nem volt rájuk vevő. Konfliktusok támadtak, és azt kellett mondjam az édesapjának, hogy hadd csinálja úgy, ahogy ő akarja. (Szergej mosolyog a napszemüvege alól.) Itt egy fénykép egy tévéműsorból, amin a karmester, Szergej és én vagyunk rajta. Szergej mindössze 22 kiló volt, a legkisebb az osztályában.”

1990-es felvétel, Szergej nővérével, Verával gyakorol, az édesapa foglalkozik velük. A kisfiú elakad. „Nyugodj meg és játszd el újra! Ne akarj új sebességrekordot felállítani! Kis virtuozitás jó, de csak egy kicsi. Figyelj inkább a minőségre, és zeneileg tedd érdekesebbé! Játszd olyan hangulatban, amilyenben vagy! Nagyon jó volt úgy.” Boehme Tarantelláját gyakorolják, később egy koncertfelvételen is ez hallható, és egy újabb vágással már 2004-ben járunk, ahol a már korábban említett Maria Mejeroviccsal is ezt játsszák.

„Amikor 12-13 éves voltam, a szüleim abbahagyták a munkát, én kezdtem el pénzt keresni. koncertezéssel. 1990-ben Dmitrij Szitkovetszkij (szovjet-orosz hegedűművész, karmester) meghívott egy finnországi fesztiválra. Ekkor láttam életemben először kapitalista országot. Jevgenyij Kiszinnel játszottuk Sosztakovics 1. zongoraversenyét.”

„Mivel Moszkván keresztül intéződött – veszi át a szót Misa – , nem volt semmi gond. Kaptunk engedélyt Gorkijt elhagyni – ami akkor még zárt város volt, idegeneket nem engedtek be, a sok katonai gyár, sok katonai titok miatt. A fesztivál után Szergej rengeteg meghívást kapott és sok nehézségen keresztül kaptunk mindig engedélyt. Sok hangverseny meghiúsult, mivel csak az indulás másnapjára érkezett meg a hivatalos engedély az utazásra Moszkvából. Rájöttem, hogy ha itt maradunk, a fiam sose fogja látni a világot. Be lesz zárva egy kalickába. Mint az én szüleim, mint én is. Szóval eldöntöttük, hogy elmegyünk.” „Izraelbe költöztünk – folytajta Vita, az édesanya -. Én zsidó vagyok, de nem cionista. Ez volt az egyetlen esélyünk: elköltözni, koncertezni.” „A honvágy persze nehéz – fűzi hozzá Misa -. Ezért is jövök haza minden évben, hogy lássam ezt a gyönyörű várost, ezt a gyönyörű folyót. És néha bizony nagyon szomorú vagyok.

Távol az otthontól

Szergej Poulenc „C” című művét adja elő szárnykürtön. Ennek a darabnak a különlegessége, hogy Poulenc Louis Aragon egy versét zenésítette meg, melynek címe Cé hídjai, és amely a rég elmúlt napokról szól, és az országról, melyet elhagyott, mikor átkelt Cé hídjain.

1993-as tévéshow felvétel, a 15 éves Szergej már nagyfiú, öltönyben érkezik édesapjával a színpadra. Párizsban vannak, a gyermek még nem beszél franciául, csak a papa. Grigoras Grinicu Hora Staccato című virtuóz művének trombitára készült átiratát adják elő. Képkocka képkockát követ, s egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Szergej japánul mutatkozik be egy fiatal hölgynek, „Nyikolaj vagyok.” Egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy tán elszenderedtem és lemaradtam valamiről, még a jegyzeteimet is átnézem, hogy esetleg nem sikerült volna cikkünk főhősének nevét megjegyeznem?!  Szergejtől tudom meg, hogy mi is történt kronológiailag. „Egy japán filmes cég keresett orosz akcentussal rendelkező trombitást. Nem sikerült találniuk senkit, így kockáztattak, és engem tanítottak meg inkább japánul. (A film címe: Taiga no itteki – magyarul: Kis csepp egy nagy folyóban.) Az egyik producer eljött egy koncertemre, utána egy aláírásosztásra, szóval megfigyeltek egy kicsit távolról, majd megkerestek, és elmesélték ezt a projektet. Izgalmas volt számomra ez az egész, természetesen. Elmentem Japánba a forgatásra, de semmit sem tudtam, hogy mi hogy merre, egy szót nem beszéltem japánul, így kellett mindent megjegyeznem. Idővel elvesztettem az otthon érzését. Annyit költöztünk, először Izraelbe, azután Franciaországba (ahol a párizsi konzervatóriumban tanultam)… , hogy végül úgy gondoltam, nekem az az otthonom, ahol az édesanyám van.”

És ha eddig nem sírták el magukat a kedves olvasók (filmnézők), akkor most itt a nagy lehetőség, hiszen ismét Csajkovszkij 1. vonósnégyesének Andante cantabile tétele csendül fel, miközben tovább figyeljük a nyizsnyij-novgorodi utcákat, házakat a buszból. De zsebkendőket eldobni, Szergej szerényen arról mesél tovább, hogy neki van a világon a legjobb hangszere.

„Azt hiszem, illetve biztos vagyok benne…, hogy nekem van a világon a legjobb szárnykürtöm, és elég büszke vagyok rá. – vallja Szergej. – Ez egy négydugattyús, egyáltalán nem átlagos szárnykürt. Kibővített hangterjedelme van, ami segít a különböző átiratokat előadni, például kürtversenyeket vagy csellóversenyeket. Mikor olyan darabokat játszom, amiket olyan fúvóshangszerekre írtak, mint például a kürt vagy a fagott, próbálom elképzelni, hogyan szólhatnának bizonyos részek vonóshangszereken, csak, hogy egy másik megközelítést is találjak. Persze nekik is kell lélegezni, de náluk ez nem olyan korlátozott, mint a fúvósoknak. Körlégzés-technikával megpróbálok „vonós-módra” játszani. Azt is mondhatjuk, hogy a szárnykürt az egy „fúvós-cselló”.

Átiratok

„Mielőtt elkezdek átiratot készíteni, meg kell hallgatnom a zeneművet és figyelnem kell nagyon, hogy a darab a részemmé váljon. Utána már nem kell a kottával üldögélnem, elmehetek akár sétálni is. Már el tudom képzelni, hogy szólna ez a darab trombitán vagy szárnykürtön. És arra is kell figyelni, hogy például csellózni vagy hegedülni sokkal könnyebb fizikálisan, mint trombitálni. Kell hagynom „ártatlan” helyeket, ahol nem kell semmi extrát játszani, maximum csak hosszú, kitartott hangokat.”-meséli az édesapa.

Akkor lett ez az egész kockázatos – veszi át a szót Szergej -, mikor a különböző koncertszervezők már komoly zenészként tekintettek rám és nem, mint fiatal tehetségre, aki virtuózan tud játszani. De ennek az időszak véget kellene érnie! Amikor például A velencei karnevált játszom egy koncerten, előtte pedig mondjuk Mozart egyik kürtversenyét, a hangverseny után odajönnek trombitások köszönni és el vannak ámulva, hogy hihetetlen, milyen gyorsan, virtuózan játszom  – utalva ezzel a Velencei karneválra. De a Mozart darab már nem olyan érdekes számukra. És ez nagy kár, ezt sajnálom, hisz nem ezért csinálom. Egyébként sosem éreztem magam csodagyereknek. Csak szerencsés vagyok, hogy korán megtaláltam önmagam – persze édesapám segítségével, aki egy rendkívül tehetséges ember.”

Édesapja így folytatja e gondolatot: „Ő nem „wunder” és egyáltalán nem „kind”.

A film végén egy vonatállomáson vagyunk, Szergej elköszön a papától, vonatra száll. Hogy merre viszi az útja, az nem derül ki.  De az biztos viszont, hogy idén áprilisban Budapestre tart. Legyen Ön is vendégünk 2020. április 7-én este 19 óra 30 perckor a Zeneakadémián, a Tavaszi Fesztivál koncertjén, ahol Hollerung Gábor vezényli a következő műveket, a BDZ-t és Szergej Nakarjakovot.

Műsoron: Verdi: Szicíliai vecsernye – Nyitány, Arban: Velencei karnevál, Ponchielli: F- dúr concerto, Respighi: Róma fenyői.

Jegyvásárlás: https://bdz.jegy.hu/program/zeneplusz-2021-22-2-verdi-ponchielli-arban-respighi-123383/719824

Forrás: Hangoló 2021. ősz – a BDZ időszaki programmagazinja

HEGEDŰ PRÓBAJÁTÉK

A BUDAFOKI DOHNÁNYI ERNŐ SZIMFONIKUS ZENEKAR

próbajátékot hirdet

 HEGEDŰ TUTTI

állásra

 

A próbajáték anyaga:

Bach: d-moll sarabande és gigue

Mozart: D-dúr K 218., vagy A-dúr K 219. hegedűverseny – I. tétel kadenciával

 

Zenekari állások:

Mozart: Varázsfuvola-nyitány

Mozart: Esz-dúr szimfónia K 543. – IV. tétel

Beethoven: I. szimfónia – II. tétel

Beethoven: VI. szimfónia – vihar eleje

Schubert: C-dúr szimfónia – II. tétel

Brahms: IV. szimfónia – IV. tétel

Mendelssohn: Szentivánéji álom – Scherzo

Smetana: Eladott menyasszony – nyitány

Strauss: Don Juan

Bartók: Concerto – V. tétel

 

IDŐPONT:                           2021. november 30. 10:00 óra (a november 4-i időpont technikai okok miatt megváltozott!)

HELYSZÍN:                          1087 Budapest, Kerepesi út 29/B. IV. épület

JELENTKEZÉS:                 a kurta.klaudia@bdz.hu e-mail címen, vagy a +361/322-1488-as telefonszámon Kurta Klaudia kottatárosnál, illetve Galambos Evelin művészeti titkárnál november 25-ig.

 

A zenekari állások kottáit a jelentkezés beadása után, egyeztetés alapján lehet átvenni a zenekar titkárságán, illetve elektronikus úton is igényelhetőek.

A próbajátékon zongorakísérőről nem tudunk gondoskodni.

 

Budapest, 2021. október 20.

Hollerung Gábor

ügyvezető, zeneigazgató

A tárogató klarinétos

Zarándy Ákos: Rákóczi-concertójának tárogató szólistája Horváth Marcell lesz, a BDZ klarinét szólamának és a BDZ egyik Varázsfutoda félmaraton-csapatának (valamint a futóverseny egyéni induló gárdájának) oszlopos tagja.

 

Szöveg: Kurta Klaudia

 

Beszélgetésünkkor a legaktuálisabb téma a Wizzair Budapest Félmaraton, amelyen belüli részversenyen, a Varázsfutodán nevezettek között volt interjúalanyunk is. Az egyéniben és váltóban is induló fiatal muzsikust pályája indulásáról, BDZ-hez és az előadandó concertóhoz fűződő kapcsolatáról, szabad idejéről kérdezgettük.

Hány éve zenélsz a zenekarban?

Több, mint huszonhárom éve játszom itt. Próbajáték akkoriban még nem nagyon volt ebben a zenekarban. Akkortájt jóval kisebb létszámban működött a zenekar, mint az utóbbi években.

Akkor milyen módon kerültél be?

Konkrétan emlékszem erre a tulajdonképp véletlen pillanatra. Szepesi Bencével (a Budafoki Dohnányi Zenekar klarinét szólamának vezetője) futottam össze a Zeneakadémia lépcsőjén és megkérdezte, ráérek-e kisegíteni a BDZ-ben. Petrovics Emil egyik művében kellett basszusklarinétozni; természetesen elvállaltam. Ez 1998-ban volt…

Milyen érzés BDZ-snek lenni?

Szeretem ezt a közösséget, hiányzott a karantén alatt is. Ráadásul több lehetőséget is kaphatunk zenészként, mint kizárólag a zenekari szólam eljátszása.

Erről beszélnél bővebben?

Például arra a koncertre gondolok, amely apropóján most beszélgetünk, nevezetesen Zarándy Ákos: Rákóczi-concerto című, tárogatóra és szimfonikus zenekarra írt alkotásának megszólaltatására, melyre a nyár folyamán kért fel Hollerung Gábor, zenekarunk igazgatója. De említhetném azt is, hogy egy alkalommal én játszottam Gershwin: Rhapsody in Blue című mű részletének zongoraszólamát. {Marcell végzett zongorista is  – Szerk.}

Milyen a BDZ klarinétszólama?

Még a 2000-es években is volt fluktuáció, de Bencével 1998 óta játszom itt együtt, és mostanra egy állandó, erős, összetartó szólamot hoztunk létre, melyben minden pozícióra megvan a megfelelő ember. (A szólam tagjai még Ablonczy Keve és Sándor Balázs.)

Mit javasolnál fiatal zenészeknek, hogyan készüljenek fel egy próbajátékra?

A zene egy szubjektív műfaj, nem lehet például időhöz mérni, így olykor igazságtalannak is érezhető egy verseny, vagy próbajáték. A jelentkező legyen képességeinek teljesen birtokában, emellett a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség az, amit elsőként figyelembe veszünk.

Hogyan gyakorolsz, fejleszted magad?

Szeretem tágítani a határaimat, illetve nehezen fogadom el a korlátaimat. Azt vallom, hogy vagy fejlődünk, vagy visszaesünk. Nem hiszek a stagnáló állapot eredményességében. Két éve zongoratanári diplomát szereztem a győri Széchenyi István Egyetemen, és bár ezen a hangszeren vannak lemaradásaim, a klarinét és szaxofon gyakorlása mellett igyekszem kiélvezni a zongorairodalom sokszínűségét.

Kik hatottak rád zeneileg?

Zeneszerzők közül Bach, Wagner, Richard Strauss, modern magyar, cseh és orosz komponisták. És szívesen hallgatom Richter, Arcadi Volodos, David Ojsztrah, Ian Bostridge előadóművészetét, vagy Pierre Boulez Sztravinszkij-felvételeit a Cleveland Orchestrával.

Milyen műfajt hallgatsz még szívesen?

A rockzenéig bezárólag mindent, különös tekintettel a big-band műfajra az 1940-es évektől.

Mit csinálsz, amikor nem a zenekarban játszol?

Nagykovácsiban tanítok klarinétot, zongorát és szaxofont, valamint tagja vagyok a Budapest Saxophone Quartetnek. Szabadidőmben pedig sokat kirándulunk, kutyázunk, kerékpározom, futok és olvasok.

Mit tanácsolsz azoknak a szülőknek, akik klarinétra (szaxofonra) szeretnék íratni a gyereküket?

Bátorítom őket, hiszen a zene segít a gyerekeknek kibontakozni, a hangszeren való jártasság is egyfajta önkifejezési lehetőség, és a kamarazenélés ennek a csúcsa. Mint egy drámajátékkal egybekötött csapatépítő tréning.

Mit szeretsz legjobban a tanításban?

Amikor a növendék megtalálja a saját hangját az adott hangszeren, és elkezdi élvezni a zenélést.

Legemlékezetesebb élményed a tanítással kapcsolatban?

Bármelyik kamaraóra.

Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb előadás számodra a zenekarral?

Richard Strauss: Hősi élet – Művészetek Palotája, 2010 tájékán. Vagy Mozart Don Giovannija tavaly Sárospatakon.

Kedvenc mű, amit már játszottál, illetve amit szeretnél játszani?

Klarinétosként nincs lehetőségem játszani Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művében, de remélem, egyszer valamelyik billentyűs szólamot megszólaltathatom.

Mesélj egy kicsit a családi hátteredről!

Két csodálatos gyermek boldogítja életünket, a szó szoros értelmében. Mindkét gyermekem zongorázik, Zsombort a dzsúdó mellett a biológia és a kémia érdekli, Mira pedig – jelenleg – állatorvos szeretne lenni.

 

Mit kell tudni a versenyműről, (Zarándy Ákos: Rákóczi-concertoja) amelyben szólistaként állsz a BDZ mellett?

Izgatottsággal vegyes izgalommal tölt el ez a lehetőség, mert, bár játszottam már korábban tárogatón, ez a mű komoly kihívások elé állítja az előadót; nem elégszik meg a megszokott, a hangszeren könnyen megszólaltatható dallamokkal. Bátran feszegeti a hangszer technikai határait. A műben fontos szerepet kap egy másik, szintén népzenében népszerű hangszer, a cimbalom.

És egyáltalán mi fán terem az a tárogató?

A tárogató – a klarinéthoz hasonlóan – egy nádnyelves fúvós hangszer. A mai tárogató felépítése a 19. század végén alakult ki, népi és népies dallamokat szólaltatnak meg rajta, ahogy Zarándy Ákos concertójában is felcsendülnek Rákóczi-korabeli dallamok.

Horváth Marcell tárogató játékát 2021. november 24-én 19.30 órakor hallhatja közönségünk a Zeneakadémián, Dohnányi-bérletsorozatunk 2. hangversenyén. A koncerten elhangzik: Haydn: 82. C-dúr (A medve) szimfónia, Zarándy Ákos: Rákóczi-concerto, Mozart: Prágai szimfónia KV 504. Vezényel: Halász Péter

Forrás: Hangoló 2021. ősz – a BDZ időszaki programmagazinja

„A legfontosabb, hogy jó emberek”

A különböző nyári elfoglaltságok miatt távirati stílusban elkövetett beszélgetés a Budafoki Dohnányi Zenekar két fúvós szólamából Kotroczó Szabolcs fagottművész és Monoki Attila trombitaművész életébe enged bepillantást. Mindkét muzsikus egy-egy versenyműben csillogtathatja meg tudását a következő évadban, ennek apropóján ismerhetjük meg őket közelebbről.

Hány éve zenéltek a zenekarban?

Szabi: 2010 októbere óta

Attila: Állásban 22 éve vagyok (1999 szeptembere óta), de 23-24 éve játszom a zenekarban.

Milyen itt játszani?

Szabi: Szeretek itt dolgozni és ez főleg a kollégáknak (Bazsinka Ivett szólamvezető, Korda Nikoletta és Keszera Éva fagottművészek) köszönhető!

Attila: Alapvetően nagyon jó. Mindig van valami kihívás, de adódnak könnyebb időszakok is. A zenekar rengeteget fejlődött az itt töltött időm alatt, és jó ennek tanúja lenni.

Milyen a szólamotok?

Szabi: Remekül kijövök a lányokkal. Mindig van miről csevegni velük. Vagy csak hallgatom, ahogy nevetgélnek valami csajos dolgon…

Attila: A legjobb! Mindig számíthatunk egymásra. ( A szólam többi tagja: Csatos Ferenc szólamvezető, Nagy Antal Endre és Somorjai István trombitaművészek – Szerk.)

Milyen volt annak idején a próbajáték? Emlékeztek még rá?

Szabi: Izgalmas volt és nehéz is! Rosszkor volt, mert éppen csak lediplomáztam, és kihagytam az egész nyarat fagottozás szempontjából (pihentem). Gyorsan kellett felkészülni, ami mehetett volna jobban is…A légkör nagyon barátságos volt a próbajátékon, ez sokat segített. És Hollerung Gábor is nagyon kedves volt.

Attila: Bekerülésemkor nem volt meghirdetve próbajáték. 1-2 éve kisegítettem már a zenekarban, és mivel elődöm, Nemes Kriszta elment szülni, gyorsan kellett őt pótolni. Így az akkori szólamvezető Spitzer Zsolt úgymond kezességet vállalt értem Gábor előtt. Később persze nem “úsztam meg”, mert volt egy belső próbajáték, ami függöny mögött zajlott.

Mit javasolnátok a fiatal zenészeknek, hogyan készüljenek fel egy próbajátékra?

Szabi: Hagyjanak időt a felkészülésre, és hallgassák meg a zenekari állásokat, hogy ne játsszanak más tempókat!

Attila: A próbajáték egy nagyon nehéz műfaj, amire nem elég az adott alkalom előtti “gyors” felkészülés. A zenekari részleteknek állandóan “kézben” kell lenniük és természetesen a versenyműnek is. A trombitán ez adott: Haydn Esz-dúr trombitaversenye. Természetesen egy próbajáték közeledtével sokkal intenzívebben kell gyakorolni ezeket, de túlzásba sem szabad esni, mert a legjobb formában kell megjelenni az eseményen. Nagyon fontos a mentális felkészülés is. Erre sokféle módszer létezik, én az agykontrollt preferálom.

Hogyan gyakoroltok, fejlesztitek magatokat?

Szabi: Hát igazán sok időm nem jut mostanában sajnos gyakorlásra a két állás mellett…De amit csak lehet, meghallgatok, és ha mást nem is, akkor szemmel verem a kottát. Az nekem nagyon hasznos, mert ha utána leülök fagottal, akkor sokkal hamarabb meg tudok tanulni bármit.

Attila: Rengeteg metódus létezik, de ezek annyira szakmaiak, hogy nem untatnék vele senkit. Azonban próbálok mindig hibátlanságra törekedni. “Úgy kell gyakorolni, mintha közönség előtt játszanál, és úgy kell koncerten játszani, mintha otthon gyakorolnál.” – mondta sokszor konzis tanárom, Huszár Gábor.

Kik hatottak rátok zeneileg?

Szabi: Elsősorban tanáraim. Kerekes Teréz a konziban (Békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola), Keszler György és Hartenstein István a fősulin (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézet) és Lakatos György a Zeneakadémián.

Attila: Rengetegen. Azonban ebből a sorból talán Maurice Andrét (legendás francia trombitavirtuóz, 2012-ben hunyt el) és Rolla Jánost (Kossuth-díjas magyar hegedűművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar egykori koncertmestere) tudnám kiemelni. Volt szerencsém sokat játszani a régi Liszt Ferenc Kamarazenekarral, és mindig hatalmas élmény volt.

Mit szerettek hallgatni?

Szabi: Leginkább könnyűzenét hallgatok. Vagy azokat a műveket, amiket meg kell tanulnom. Igazából ritkán hallgatok komolyzenét, csak úgy szórakozásból (ezt lehet inkább titkolni kellene…)

Attila: Mindenevő vagyok ebből a szempontból. A klasszikustól a jazzen át a könnyűzenéig mindenben van számomra jó zene.

Mit csináltok, amikor nem a zenekarban muzsikáltok?

Szabi: Babázom! Lassan 2 éves a kisfiunk Gergely. De nagyon szeretek úszni, kirándulni, és dartsozni is (erre mostanában nincs időm, sajnos).

Attila: Természetesen a családommal vagyok. Kisfiunk Ádám 2 és fél éves. Kvintettünkel, a Brass in the Five-val is járjuk az országot. Ezenkívül fotózással is foglalkozom. Már gyerekkori szenvedélyem, de komolyra igazán 2007-ben fordult, amikor elszegődtem Glázer Attila fotóshoz asszisztensnek. Ez afféle barter volt köztünk: ő tanított, én pedig segítettem cipelni a nehéz felszerelést, beállítani a fényeket, és esküvőkön másodfotósként is volt szerencsém kipróbálni magam. Főleg portrékat és esküvőket vállalok, de szeretek koncerteken, előadásokon fotózni és utazási-, tárgy-, és ingatlanfotókat is készíteni.

Mit tanácsoltok azoknak a szülőknek, akik fagottra vagy trombitára szeretnék íratni a gyereküket?

Szabi: Hajrá! Fagottozni jó!

Attila: Mindenképp tegyék! Nagyon fontosnak tartom, hogy továbbadjuk a zene szeretetét és kineveljük nemcsak a jövő zenész generációját, de a jövő műértő közönségét is. Ebben nagy szolgálatot tesz Gábor és a BDZ a Megérthető zene című bérletsorozattal. Feri (Csatos Ferenc) kollégám a Szt. István én pedig a Weiner Leó Zeneiskolában vagyok megtalálható.

Hogyan csinálnátok kedvet gyerekeknek, hogy fagottozni vagy trombitálni tanuljanak?

Szabi: Jöjjenek a Megérthető zene sorozat hangversenyeire a szüleikkel! Hátha kedvet kapnak hozzá.

Attila: Jöjjenek el a koncertjeinkre! Legtöbbször nagy szerepe van a trombitáknak, különösen a filmzene koncerteken.

Szabi hányszor kellett már eljátszanod a TV Maci zenéjét életedben?

A teljes művet (Pécsi József Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán című műve) csak néhányszor, de a kiragadott kis tévés részletet rengetegszer.

És neked Attila Lusta Dick trombitaszólóját a Macskafogó című rajzfilmből (zenéjét szerezte Deák Tamás)?

Még egyszer sem volt alkalmam. De ami késik…

Tanítatok is?

Szabi: Én már nem.

Attila: Én igen, ahogy említettem, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskolában és Zeneművészeti Szakgimnáziumban.

Attila, hogyan inspirálod a tanítványaidat?

Próbálom megértetni velük, hogy a befektetett munka végül mindig megtérül és természetesen küldöm, hívom őket koncertekre, javaslok nekik jó felvételeket, zenéket meghallgatni.

Mit szeretsz legjobban a tanításban?

Amikor sikerül rávezetni őket egy bonyolult feladat könnyebb megoldására. Ilyenkor jó látni rajtuk a felismerés örömét, vagy egy-egy fellépés után a sikerélményt. És a legfontosabb: mikor megtisztelnek a bizalmukkal és fontos gondolataikat, féltve őrzött titkaikat megosztják velem.

Mi a legemlékezetesebb élményed a tanítással kapcsolatban?

Egyet nem tudok kiemelni, mert szerencsére sok volt. Büszke vagyok a növendékeimre több okból is. Jól trombitálnak, szép eredményeket érnek el versenyeken és eddig még minden végzős növendékemet fölvették felsőoktatási intézménybe, ám a legfontosabb, hogy jó emberek. Nagy élmény az is mikor egy-egy volt növendékemet elhívjuk kisegíteni a trombitaszólamba, és szépen beilleszkednek mind szakmailag, mind emberileg.

Van „legemlékezetesebb” előadás számotokra a BDZ-vel?

Szabi: Nem nagyon tudnék kiemelni egy-egy koncertet. Minden évben van valami, ami nagyon meghatározó. Azért Csajkovszkij 4. és a 6. szimfóniáját eljátszani igazán felemelő élmény volt. Előbbit Vlagyimir Verbitsky orosz-ausztrál karmester, utóbbit Hollerung Gábor vezényletével adtuk elő.

Attila: Nagyon sok jó koncertünk volt, amire szívesen emlékszem vissza. Az egyik ilyen még az ősidőkben volt: Michael Stern vezényelte Richard Strauss Rózsalovag szvitjét, egy másik alkalommal Roberto Paternostro vezényelte Mahler III. szimfóniáját, és 2018-ban volt szerencsém eljátszani a zenekarral Joseph Haydn Esz-dúr trombitaversenyét kétszer is, egyik este Guido Mancusi, majd másnap Gábor vezényletével. A Verbitsky koncert valóban emlékezetes volt! Egyik fő instrukciója a trombitákhoz ez volt: Full power!!!  Mindent beleadtunk Ferivel.

Kérnék szépen egy-egy kedvenc művet, amit már játszottatok vagy szeretnétek eljátszani?

Szabi: Ilyenem sincs sajnos. Ami jön a naptárban, én annak örülök!

Attila: Nagyon szeretem Bach oratorikus műveit, valamint zenekari szvitjeit, Mahler szimfóniáit és Richard Strauss szimfonikus költeményeit. Mahlertől a VII., IX. és X. szimfónia kivételével már volt szerencsém mindet eljátszani, Richard Strausstól pedig nagy bánatomra egy betegség miatt lemaradtam az Alpesi szimfóniáról.

Zenéltek a zenekaron kívül más formációban?

Szabi: Tag vagyok még a Concerto Budapestben is.

Attila: Igen, a fentebb említett Brass in the Five rézfúvós kvintettben játszom lassan 10 éve. Velük és Méhes Csaba pantomim művésszel karöltve vannak gyerekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató színházi előadásaink, melyeken garantált a könnyezős, hasfájós nevetés.

Meséljetek egy kicsit a családi hátteretekről!

Szabi: Feleségem Kotroczó-Kádár Csenge, aki sokáig fuvolázott, de végül más pályát választott, így közgazdász lett. Édesapám hobbiból gitározik és énekel, nővérem oboista, édesanyám nem zenél, csak szereti hallgatni, amit mi játszunk. Csenge szülei és bátyja is hegedisták. Csengével egy svájci turnén ismerkedtünk meg. Nem sokkal később össze is házasodtunk, és született egy gyönyörű kisfiunk, Gergely, aki épp most 2 éves. A vírus miatt az elmúlt időkben rengeteget voltam otthon, ami azt eredményezte, hogy olyan dolgokat láthattam Gergő fejlődésében, amit általában csak az anyukák láthatnak. Ott voltam az első kúszásnál, mászásnál, lépésnél, szónál…., szóval mindennél.

Attila: Párom, Ildi a bankszektorban dolgozik, most épp gyesen van 2 éves kisfiunkkal, Ádámmal. Édesapám csellóművész, pár éve ment nyugdíjba a Rádiózenekarból, Édesanyám pedig klarinéttanár a Weiner Leó Katolikus Zeneiskolában. Húgom, Orsi is tanult zenét, csellózott, de az élet másfelé terelte, dietetikus lett.

Mit kell tudni a versenyműről, amit játszani fogtok?

Szabi: Ott Rezső Fagottversenyéről – amit 2022. február 11-én fogok játszani a Budafoki hangversenyesték koncertjén – annyit tudok, hogy állítólag klarinétversenynek készült, de közben fagottversennyé változott. A 2018 nyarán szerzett mű négy különböző karakterű tételből áll, az első, kissé folyondárosabb jellegű tételt a második tétel feszesebb karakterisztikája ellensúlyozza. A harmadik, lírai, inkább mélyebb érzelmi vizekre evező tételt pedig a zárótétel könnyed táncossága oldja fel.

Attila: Október 30-án, a Dohnányi bérletsorozat hangversenyén fogom játszani Guido Mancusi, zenekarunk első vendégkarmesterének Trombitaversenyét.  Úgy tudom, egyik legjobb barátjának, Joseph Hofbauernek komponálta. Kis adalék, hogy a mű bemutatója előtt pár nappal Joe eltörte a bal kezét, ezért egy kézzel kellett játszania a bemutatón. Nem irigylem szegényt… Ha jól tudom, itthon még nem játszotta senki ezt a darabot, úgyhogy magyarországi ősbemutató lesz. Aki nem szereti a modern zenét, annak sem kell elrettennie, mert szép, dallamos, ugyanakkor technikás művet írt Guido.

Hogy telik a nyár, hogyan kapcsolódtok ki?

Szabi: Mármint az a kicsi, ami nem munkával telik? Családlátogatás. Grillezgetés. És végre el tudtunk utazni és bejártuk Krétát. Imádom Görögországot!

Attila: Balatonoztunk. Szerencsére van lehetőségünk sok időt tölteni a magyar tengernél, így idén is kihasználtuk, hogy szinte helyiek vagyunk már Lellén.

Mit kérdeznétek egymástól?

Attila Szabitól: Gyermeked születése óta mennyit tudsz gyakorolni? És aludni?

Szabi: Az az igazság, hogy nagyon lefoglal minket Gergő, úgyhogy nem jut túl sok idő a gyakorlásra, de azért igyekszem szinten tartani magam. Éjjelente azért felkelt minket egyszer-kétszer, de ilyenkor Csenge szokta visszaaltatni. Szóval alvás szempontjából nincs okom panaszra!

Szabi Attilától: Mi a hosszú élet titka?

Attila: Mondhatnám, hogy az elengedés, a nyugodtság, az egészséges életmód stb. De ezek helyett inkább egy rövidke történettel válaszolnék: Egyszer egy erdélyi bácsitól megkérdeztük: Milyen idő lesz ma, Józsi bácsi? Mire a fineszes öreg ezt válaszolta: Maaaajd este megmondom! Ennek analógiájára: remélem majd a végén meg tudom mondani én is, mi a hosszú élet titka.

Forrás: Hangoló 2021. ősz – a BDZ időszaki programmagazinja

NYERJE MEG PÁROS BELÉPŐJÉT a BDZ-NAP-on a CINEMUSIC koncertre!

A Budafoki Dohnányi Zenekar BDZ-NAP című rendezvényén, szeptember 26-án a Zeneakadémián vegyen részt legalább még egy koncerten az Esti Nagykoncert mellett, majd legyen a zenekar vendége a 2021. november 13-ai  CINEMUSIC koncerten a Müpában!

A NYEREMÉNYJÁTÉK MENETE:

  1. Vásároljon jegyet az Esti Nagykoncertre a 2021. szeptember 26-ai BDZ-NAPon!
  2. Vásároljon egy további jegyet a rendezvény bármely koncertjére, vagy hozza magával Megérthető zene bérletét!
  3. A nap folyamán bármikor, de legkésőbb az Esti Nagykoncert kezdetéig, 19.50- percig keresse fel a BDZ INFORMÁCIÓ-pultot!
  4. A BDZ INFOMÁCIÓ – pultnál válaszoljon egy BDZ-kérdésre!
  5. Sikeres válasz esetén kérje jegyenként (vagy bérletenként) az egy-egy pecsétet és a két pecsételt jegyenként járó szelvényt!
  6. A szelvényt helyezze készenlétbe az Esti Nagykoncert szünetében, amikor a színpadi húzásra kerül a sor!
  7. Drukkoljon szerencséjének!
  8. Ha nyert, az Esti Nagykoncert végén fáradjon a BDZ INFORMÁCIÓ-pulthoz, és ott adja meg elérhetőségeit!
  9. Látogasson el november 13-án este a Müpába és élvezze velünk együtt a CINEMUSIC koncertet!

A BDZ-NAP PROGRAMJA:

11.00 Megérthető zene: BIBILA (Händel: Messiás – Passió rész)

15.00 BDZoo-FAKTOR – állati tehetségkutató (Saint-Saëns: Állatok farsangja – Családi koncert mesével és további zenei részletekkel)

17.00 MŰHELYBESZÉLGETÉS: Hollerung Gábor és Gyöngyösi Levente (a beszélgetés ingyenesen látogatható, így a nyereményjátékban nem vesz részt)

18.30 ÜTŐBEMUTATÓ

20.00 ESTI NAGYKONCERT:  Mozart: Linzi szimfónia KV 425
                                                        Mendelssohn: I. szimfónia

 

További információ: https://bdz.hu/koncertek/bdz-nap2021/

Boldog születésnapot, Laci bácsi!

Nemes László, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar alapító igazgatója. A BDZ első formációja, a Budafoki Ifjúsági Zenekar 1970-ben jött létre, azóta ível felfelé a pályafutása. A ma, 2021. szeptember 21-én 85 éves Nemes László, a „mi Laci bácsink” így nyilatkozott:

„Szinte álomszerű, hogy több mint fél évszázad mennyi örömöt adott valamennyiüknek. Bebizonyította, hogy összefogással, zeneszeretettel és – nem utolsó sorban – lokálpatriotizmussal sok mindent el lehet érni. Nagy öröm számomra az is, hogy, mint nevelő, mint zeneiskolai alapító igazgató-karnagy és mint a BDZ alapító igazgató-karmestere részese lehettem ennek a csodának. Őszinte szívvel gratulálok minden muzsikusnak – alapítóknak és a maiaknak -, kiemelten Hollerung Gábornak és menedzsmentjének az eddig elért sikerekhez.”

Mi is tiszta szívvel gratulálunk Laci bácsinak 85 születésnapja alkalmából, és még sok együtt töltött évet kívánunk neki! Laci bácsi, Isten éltessen sokáig!