Az alábbi interjú a budafoki Városházi Híradó újság február 26-i számában jelent meg:
Magyarországi ősbemutatót tart új, oratorikus művéből Szüts Apor zeneszerző a Klauzál Házban. A művet eddig csak Tajpejben hallgathatta meg a közönség.
– Mi ihlette saját művét, a Missa Brevist? Elhangzott már a darab valahol?
– Hosszú évek óta szerettem volna egyházi jellegű, oratorikus művet írni, viszont nem éreztem még magam elég felkészültnek. Tavaly januárban azonban jött egy felkérés Tajvanról, hogy egy amatőr kórus és egy kisméretű kamaraformáció számára komponáljak egy rövid misét, azaz Missa Brevist. Ennek a műnek a bemutatója Tajpejben volt 2024 áprilisában, Hollerung Gábor vezényletével. A mostani koncert hivatalosan magyarországi ősbemutató lesz. Tajvanon az előadás egy kis kamaraformációval valósult meg, most viszont nagyzenekarral szólaltatjuk a darabot.
– Milyen zeneszerzői eszközökkel élt a komponálásnál?
– A kórusnál mindig nagyon speciális, hogy mi az, ami megvalósítható vagy kivitelezhető. Ráadásul amatőr kórusról beszélünk, nem hivatásos énekesekről. Úgyhogy megpróbáltam a XXI. század modernnek ható kóruszenei eszközeit és a romantikus korszak hangszeres világának eszköztárát kombinálni.
– Az esten nemcsak zeneszerző, de karmester is. Milyen érzésekkel áll a pulpitusra saját darabja dirigálásánál?
– Amikor a zeneszerző saját darabját dirigálja, akkor az egyrészt lehetőséget ad arra, hogy az előadói apparátus megismerje a szerző saját gondolatait. Másrészt ez béklyó is tud lenni, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a zeneszerzőnek nem jutnak eszébe olyan előadói megoldások, amelyek egy másik, külső szemmel a műre tekintő előadónak viszont igen. Mivel jól ismerem a zenekart, tudom, hogy közösen fantasztikus munkát végzünk majd. Az is elképzelhető, hogy a zenészek részéről merülnek fel olyan megoldások, amelyek nekem nem jutnának eszembe.
– Az est másik két elhangzó darabja köthető-e valamilyen módon a Missa Brevishez?
– Schubert Doppelgänger című dala mindenképpen, hiszen ez a misébe ékelve fog elhangzani, mégpedig a Credo tétel helyén. Ez az eredeti ősbemutatóban nem szerepelt, hanem most merült fel bennem, hogy kamaraformációról nagyzenekarra áthangszereljem a művet. Elsősorban azért jutott eszembe, mert a misének a szerkezete kupolás, a semmiből a semmibe tartó utat mutatja meg, akárcsak Schubert fent említett dala, amely így a mise kellős közepén, egyfajta hasonmásként, doppelgängerként tud működni. A Beethoven-szimfónia inkább egyfajta továbbgondolása a doppelgänger jelenségnek. A szerző egy szokatlanul derűs, már-már felhőtlen zeneművéről van szó, amely viszont szokatlan komorsággal és depresszióval indul. Onnantól kezdve viszont egyetlen igazán szomorú pillanat nincs a darabban, csupa humor, virtuozitás, életvidámság jellemzi a művet. Így a koncert első felének ellenpólusaként tud működni.
