ELMARAD! DOHNÁNYI/2 – BALOGH/BEETHOVEN/ RÁNKI FÜLÖP/RAJNA

Sajnálattal tudatjuk közönségünkkel, hogy a várhatón november 11-én életbe lépő szigorítások okozta bizonytalanságok miatt ez a koncertünk elmarad, így sajnos virtuális koncerttermünkbe sem tudjuk elhívni az érdeklődőket. Jegyvisszaváltással kapcsolatban az alábbi oldalon tájkozódhat: https://bdz.hu/az-elmaradt-koncertek-jegyeinek-visszavaltasa/

*********************************************************************************************************************************************************************************

Beethoven 1796-97-ben komponált, hivatalosan ugyan első, valójában azonban – a kiadatlan Esz-dúr versenyművet és a korábban komponált B-dúrt is számolva – harmadik, C-dúr zongoraversenye a műfajban hivatalosan először próbálkozó, alapvetően még a kortársak – tulajdonképp Mozart – hatása alatt álló fiatal szerző zsenijét példázza.

Ugyan valamennyi későbbi, jellegzetes beethoveni jegy, fordulat már kihallható e mű első két tételéből, ugyanakkor a záró, virtuóz, felettébb technikás rondo még alaposan merít a Viotti-hegedűversenyek, s ezen keresztül a Mozart-zongoraversenyek szerkezeti megoldásaiból, valamint a Haydn és Mozart által is gazdagon alkalmazott népzenei hagyományokból.

Belső rövid kadenciák, izgalmas részletek, könnyű kézzel jó helyre beillesztett tréfák: a fiatal Beethoven kezdeti, de már itt teljes értékű játéka ez.

Beethoven II. D-dúr szimfóniáján 1801 és 1802 között dolgozott: ez az időszak egybeesik a Heiligenstadti végrendelettel (1802. október 6.). Beethoven ekkor már tudta, hogy teljes süketség és társadalmon kívüliség vár rá; ebben a vigasztalhatatlan lelkiállapotban írta meg ezt a szimfóniát, amely szöges ellentéte a külső világnak: bizakodás, derű és az élet szeretete jellemzi. Ahogyan Tóth Dénes írja: „Alig van mű Beethoven életében, mely hangulatában, tartalmában annyira ellentmondana a költő külső életviszonyainak.”

A végrendelet utolsó sorai: „Így hát elvégeztetett. Örömmel megyek a halál elébe. Ha korábban jönne, semmint alkalmam nyílna tehetségem kifejtésére: súlyos sorsom is túlkorán érkezik s én későbbre várnám… De akkor is megnyugszom benne; hiszen végnélküli szenvedéstől vált meg. Jöjj hát, amikor tetszik, én bátran fogadlak. – Éljetek boldogul s holtom után ne feledjetek el egészen; megérdemlem, mert én is sokszor gondoltam rátok, hogy boldoggá tehesselek bennetek – legyetek is, kívánom!”

DOHNÁNYI/1 – LISZT / DOHNÁNYI / SCHUBERT / PERÉNYI / HOLLERUNG

Mai hangversenyünkön elsőként Liszt Funérailles („Temetés”) című zongoraművének Farkas Ferenc által készített bravúros zenekari átiratát hallhatják. Az 1848-as forradalom leverése, Batthyány minisz­terelnök és az aradi vértanúk kivégzése felett érzett gyászában írta Liszt 1850 és 1852 kö­zött az 1849 október alcímet viselő Funérailles-t, mely Liszt Ferenc életművének egyik kiemelkedő mesterműve. Zenei anyaga egyér­tel­mű­en magyar, formája változatos: bevezetés – A – B – C – kóda.

Ezt követően Dohnányi Ernő 1904-ben komponált Csellóversenye hangzik el, melyet az Európa-szer­te ismert művész 27 éves korában szerzett. A mű érdekessége – s ezért említik egyes források Konzert­stück néven is –, hogy nem virtuóz, hanem alapvetően lírai hangvételű. A darab Perényi Miklós gordonkaművész előadásában hangzik el, aki a koncertezés és az oktatás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik.

A hangverseny második felében Schubert Nagy C-dúr szimfóniája csendül fel. „Aki ezt a szimfóniát nem ismeri, az keveset tud Schubertről” – írta Robert Schumann erről a műről. A Schubert-szimfóniák számozását tekintve teljes a zűrzavar, attól függően, hogy a befejezés, vagy a bemutatás időpontját tekintik-e mérvadónak. A biztonság és bizonyosság kedvéért napjainkban e szimfóniát „nagy” C-dúr-ként és 9-es számmal emlegetik. A szimfóniát a szerző 1825-ben írta Bad Gasteinban, és életében nem került bemutatásra. Halála után tíz évvel Robert Schumann adta a kéziratot Mendelssohnnak, aki 1839-ben, Lipcsében mutatta be, és ezzel indult diadalútjára.

“Sem emlék, sem varázslat”: Ahol az álmok nem érnek véget…

Vida Mónika Ruth diplomakoncertje.

A hangversenyre ingyenes a belépés. Regisztrációs jegyek elérhetők a Zeneakadémia jegypénztárában 2020. március 1-től.

Vida Mónika Ruth zongoraművész gyermekkora óta a zene szeretetének szenteli életét. Álma, hogy a muzsika öröme és gyógyító ereje mindenkihez eljusson. Fiatal kora ellenére a legtöbb európai országban koncertezett már, de fellépett Afrikában, az Egyesült Államokban és több ázsiai országban is. Országos és nemzetközi sikereit követően mindössze 14 éves volt, amikor megnyerte élete első nemzetközi versenyét Szerbiában, röviddel ezt követően Kínában debütált a Shanghai-i világkiállításon. A többszörös verseny-győztes legutóbb az V. Coimbra Zongora Világtalálkozón állhatott dobogóra és az Olasz Parlament kitüntetésében részesült kiváló zenei munkásságáért. Kitüntetéses diplomáját 2016-ban szerezte a Zeneakadémián, majd 2019. őszén Balázs János és Falvai Katalin útmutatásával megkezdte zongora előadóművész mesterképzését is ugyanott. Első nagy hangversenysorozata, a “Sem emlék, sem varázslat” is szintén 2019. szeptemberében indult útnak.

A sorozat csúcspontja annak hetedik, záró eseménye, Mónika diplomakoncertje, élete eddigi zenei tanulmányainak záró pillanata és ünnepe. A koncert minden zenei és nem zenei részlete reflexiója a művész valódi, összetett személyiségének — a hallgató izgalmas est elé nézhet: ez első félidő nyitó darabja Beethoven F-dúr szonátája, mely ötvözi a klasszikus szonáta és a menüett elemeit, kiegyensúlyozott zenemű. Chopin c-moll noktürnje számos kritika szerint a szerző egyik legérzelmesebb műve, mely tökéletesen összefoglalja az alkotót: a mű felépítésében és szerkezetében elképesztő formában bújik meg a lélek folyamatos zakatolása. Igor Sztravinszkij Tűzmadár-szvit című művét a Szergej Gyagilev vezetésével Párizsban működő Orosz Balett számára írta, a mű a 20. századi zenetörténet egyik legnagyobb hatású alkotásává vált. Balettzene. A szerző mestere volt annak, hogy jellegzetes harmóniákat hozzon létre, amelyek varázslatos hangulatot teremtenek balettzenéiben. Sokszor két külön világ keveredését illusztrálja a zenében: az emberi és a balett-bábu világát, azok távolságát és ellentétét. Guido Agosti írta meg a mű zongorára átírt változatát. Az első félidő negyedik műve, Liszt Ferenc Spanyol Rapszódiája igen szuggesztív és közkedvelt alkotás, gyorsan felismerhetők benne a hagyományos spanyol népzenei vonások; 1845-ben, a szerző spanyolországi-portugáliai túráján keletkezett. A diplomahangverseny második felében Rachmaninov d-moll zongoraversenye csendül fel, mellyel a művész gyermekkori álma teljesül. Sokan minden idők egyik legnehezebb billentyűs alkotásának tartják a grandiózus versenyművet.

ELMARAD! Budafok-Tétény Tavaszi Művészeti Fesztivál

A hegedűre, gordonkára és zongorára írt hármasverseny a “sinfonia concertante” egyre kisebb jelentősséggel bíró műfajának kései példája, Beethoven egyetlen kompozíciója e műfajban. Az induló karakterű nyitótétel, a kifejező Asz-dúr Largo és a táncos Polacca tematikáját mindvégig meghatározza a pontozott ritmus jelenléte. A mű érdekessége, hogy Beethoven, nála egyébként szokatlan módon, figyelembe veszi a szólisták képességeit: a viszonylag könnyen játszható zongoraszólamot tanítványának, Rudolf főhercegnek írta, míg a vonósoktól lényegesen többet kívánhatott. A hegedűt és a gordonkát ugyanis a főherceg udvarához tartozó professzionális muzsikusok szólaltatták meg.

Hangersenyünk második részében Georg Friedrich Händel máig legnépszerűbb műve, egyben a világ egyik leggyakrabban játszott oratóriumának, a Messiásnak a második, úgynevezett Passió részét hallgathatják meg. Első alkalommal 1742. április 13-án Dublinban szólalt meg, s az alkotás diadalmenete a következő évi londoni koncertekkel folytatódott. Händel számára az általa irányított koncerteken rendkívül fontos volt, hogy minden szöveg elhangozzék, mivel – a zenetörténetben talán egyedüliként – kizárólag a Bibliából vett, szó szerinti idézeteket dolgozott fel (a szövegkönyvet barátja és munkatársa, Charles Jennens állította össze). Ezen az estén a Budafoki Dohnányi Zenekar állandó partnere, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság tolmácsolásában hallgathatja meg a közönség.

ELMARAD! BEETHOVEN 250

A hangverseny a Beethoven emlékév kiemelkedő eseménye, melyen Beethoven C-dúr hármasversenye mellett a IX. szimfónia csendül fel. A hegedűre, gordonkára és zongorára írt hármasverseny a “sinfonia concertante” egyre kisebb jelentőséggel bíró műfajának kései példája, Beethoven egyetlen kompozíciója e műfajban. A mű érdekessége, hogy Beethoven, nála egyébként szokatlan módon, figyelembe veszi a szólisták képességeit: a viszonylag könnyen játszható zongoraszólamot tanítványának, Rudolf főhercegnek írta, míg a vonósoktól lényegesen többet kívánhatott. A hegedűt és a gordonkát ugyanis a főherceg udvarához tartozó professzionális muzsikusok szólaltatták meg.

Beethoven életművének nem egy opus magnuma van, hiszen kétségtelenül ilyen a Fidelio, a Missa solemnis, a Nagy fúga vagy a Hammerklavier-szonáta is – de ha csupán egyetlen emblematikus alkotást említhetünk, olyat, amely a legszélesebb közönséget képes megszólítani, az vitathatatlanul a IX. szimfónia. Ez a mű több szempontból is kulcsszerepet játszik az életműben: ez a kései stílus izgalmas fejlődésfolyamatának betetőzése, ez a szimfóniaműfaj Mahlerig mutató forradalmi megújítása – és ez a beethoveni humanista üzenet legvilágosabb, leginkább kézzel fogható megfogalmazása.

CZF5 Gálakoncert

Az idei fesztivál zárókoncertjének sztárvendége egy olyan hegedűs, aki tizennégy éves kora óta a legnagyobb koncerttermek ünnepelt fellépője, és máig a legfiatalabb győztese a legjelentősebbek között számon tartott brüsszeli Erzsébet Királynő Versenynek. Amikor Vadim Repin először játszott Magyarországon, még egy Stradivari volt a kezében, azóta két Guarnerit is lecserélt, most a harmadikat – 1743 Bonjour – hozza el a Zeneakadémiára. Grieg, Csajkovszkij és Ravel – csupa jutalomjáték nemcsak neki, de kamarapartnerének, egyben az est másik szólistájának, Balázs János zongoraművésznek is.

L’homme armé – A felfegyverzett férfi

L’homme armé – egy ismert középkori dallam, amelyet Gyöngyösi Levente és Vajda János is idéz művében. A cím magyar fordítása: A felfegyverzett férfi – ezen az esten ez csodálatos hanggal felfegyverkezett férfiakat, a Honvéd Férfikart jelenti. A Honvéd Együttes családjából velük tart a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán látványos koreográfiájával, amelyet Tolcsvay László Testamentomára készített, a gyönyörű szimfonikus világot pedig a Budafoki Dohnányi Zenekar varázsolja elénk.

Az ország egyetlen hivatásos férfikara, a Honvéd Együttes alapításának hetvenedik évfordulóját ünnepli. Érces tenorok, zengő basszusok, akik hivatásukat tekintve énekművészek, ám nevük alapján jogos elvárás, hogy egy-egy koncertjükön a katonalét zenei vonatkozásaiból adjanak ízelítőt. Ennek egy egészen nagyszabású összeállítását kínálják most közönségüknek: egy estén érzelmek széles spektrumát élhetjük át a férfikar egyfelől erős és drámai, másfelől érzelemdús, lágy és kifinomult hangzásán keresztül.

A műsorban elhangzó művek a katonasors aspektusait mutatják be, témájukon keresztül tekint vissza a kórus saját történelmére és megalakulásának körülményeire. Két drámai darab – Tolcsvay László Testamentom című oratóriuma, amely a magyar történelem tragikus pillanatait dolgozza fel egy nagy hatású műben, és Gyöngyösi Levente Katonasiratója, amely mordvin és zürjén katonabúcsúztató szövegekre íródott, Strausz Kálmán karigazgató felkérésére. A másik szemszöget pedig egy humoros történetet elmesélő kantáta, Vajda János szerzeménye hivatott képviselni.

ELMARAD! Matinékoncert – Beethoven 250

Negyed évezrede született a zenetörténet legnagyobb felforgatója, Beethoven, aki szétrobbantotta a klasszikus formákat, és előkészítette a romantikát. Ötvenhat évet élt, de művei tanúsága szerint mindig lázongó, ifjú lélek maradt. Nem csoda, hogy a Müpa is a fiatalokat invitálja délelőtti beszélgetős hangversenyeire.

Ludwig van Beethoven életművének nem egy opus magnuma van, hiszen kétségtelenül ilyen a Fidelio, a Missa solemnis, a Nagy fúga vagy a Hammerklavier-szonáta is – de ha csupán egyetlen emblematikus alkotást említhetünk, olyat, amely a legszélesebb közönséget képes megszólítani, az vitathatatlanul a IX. szimfónia. Ez a mű több szempontból is kulcsszerepet játszik az életműben: ez a kései stílus izgalmas fejlődésfolyamatának betetőzése, ez a szimfóniaműfaj Mahlerig mutató forradalmi megújítása – és ez a beethoveni humanista üzenet legvilágosabb, leginkább kézzel fogható megfogalmazása, amely nemcsak az örömről szól, hanem azon keresztül a nagy francia forradalmat követő évtizedek hármas eszméjét, a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolatát is képviseli Schiller szavaival: Seid umschlungen, Millionen – Átölellek, emberiség! Nem csoda, ha az Európai Unió éppen e szimfónia IV. tételét, az Örömódát választotta himnuszául.
Hollerung Gábor a délelőtti hangversenyen nemcsak vezényli a szimfónia zárótételét a Budapesti Akadémiai Kórustársaság és a Budafoki Dohnányi Zenekar élén, de gyakorlott műsorvezetőként a mű megértésében is segíti a beethoveni üzenettel ismerkedő gyerekközönséget.

Az előadás előtt, 9.45-10.30 óráig Ráhangoló címmel ingyenes interaktív, játékos foglalkozást tartunk, amelyre az előadásra jeggyel rendelkező iskolai csoportokat, illetve iskolás korú egyéni jelentkezőket várunk. Előzetesen jelentkezni legkésőbb az előadást megelőző szerda éjfélig lehet a csip@mupa.hu címen, a résztvevők létszámának és életkorának megadásával. A foglalkozást, amely hatéves kortól ajánlott, minimum 6 főnek tartjuk meg.

Korosztály: 10-14 év

Rendező: Müpa

ELMARAD! SZERGEJ NAKARJAKOV (TROMBITA) ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR

A világhírű trombitaművész, Szergej Nakarjakov az 1990-es évek elején robbant be a nemzetközi zenei életbe. A legnagyobb karmesterekkel játszott, többek között Sir Neville Marriner, Kent Nagano, Mihail Pletnyov, Sakari Oramo, Jaap van Zweden, Valerij Gergijev, Vlagyimir Szpivakov, Christoph Eschenbach, Vladimir Ashkenazy és Jiří Bělohlávek koncertjein működött közre. Tizenötnél is több CD-felvételt készített, melyeket a legjelentősebb lemeztársaságoknál rögzített. A legfontosabb hangversenytermekben lép fel, versenyművek szólistájaként éppúgy, mint kamarazenészként. Állandó zongorista partnere a belga Maria Meerovitch, illetve nővére, Vera Ohotnyikova.

Zenekarunk  közreműködésével az olasz romantika pompás hangversenydarabját, Amilcare Ponchielli trombitaversenyét, valamint a korszak egyik legjelentősebb francia trombitavirtuóza, Joseph Jean-Baptiste Laurent Arban nápolyi népdalra írt variációsorozatát, A velencei karnevált adja elő.

A koncert a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Müpa szervezésében valósul meg.

ELMARAD! Vigadó 2 – Mendelssohn/ Schubert / Kelemen Barnabás

A mai hangversenyünk érdekessége, hogy Kelemen Barnabás nem csak hegedűjátékát csillogtatja meg a hallgatóság előtt, hanem karmesteri kvalitásairól is tanúbizonyságot tesz.

Elsőként Mendelssohn Hebridák-nyitányát hallhatják, melyet a húszéves szerző a skóciai Hebridákra tett látogatásának elementáris hatása ihletett. 1832-ben még így ír egyik levelében: „A Hebridákat…nem tudom közzétenni, mivel még nem tekintem befejezettnek… A D-dúr, forte középrész nagyon nevetséges, és a tétel állítólagos kidolgozása több kontrapunktot kóstol, mint bálnaolajat, tengeri sirályt és sózott tőkehalat – ennek épp fordítva kellene lennie.” Mendelssohn szándéka tehát az volt, hogy a műben a Bach és Mozart zenéjén nevelkedett, „tanult” komponista szerkesztőművészete rejtve maradjon, s helyette a táj- és hangulatfestés kerüljön előtérbe.

Ezt követően karmesterünk hegedűjét is előveszi, és vezetésével Mendelsshon e-moll hegedűversenye csendül fel. Ez a mű szerzőnk utolsó alkotókorszakában keletkezett. A Hegedűverseny csillogó felszíne, a szinte tüntetően egyszerű tematika, a finálé „szentivánéji” hangulata azonban némileg megtévesztő: Mendelssohn számos formai újításnak is teret engedett e művében, melyek a korabeli közönség számára igencsak meglepőek lehettek – szemben a mai hallgatók gyanútlan többségével, akik számára részben épp e mű testesíti meg a mindenkori viszonyítási alapul szolgáló „A hegedűverseny”-t.

Hangversenyünk második részében két Schubert művet hallgathatnak meg. A szólóhegedűre és zenekarra komponált B-dúr polonézt első ízben 1818. szeptember 27-én játszották a bécsi árvaházban, amelynek szólista szerepére Ferdinand Schubert, a szerző fivére vállalkozott. A csiszolt zenekari hangzás, a színek érett és visszafogott alkalmazása mutatja, hogy a fiatal Schubert milyen kitűnően bánt a zenekari apparátussal. 

A koncertet a VIII. befejezetlennek nevezett szimfóniával zárjuk. A klasszikus zenekari repertoár kevés darabját övezi ennyi rejtély. Amellett, hogy hagyományosan nyolcadiknak nevezzük, voltaképpen korábban keletkezett, mint a hagyományosan „Hetedikként” számozott „Nagy” C-dúr szimfónia. De valamelyest problematikus a „befejezetlen” jelző is, hiszen az elmúlt másfél század során sokan vélték úgy, Schubertnek valójában nem is igazán állt szándékában további tételekkel egészíteni ki a kompozíciót, miután felismerte, hogy e két tételben már mindent elmondott, amit akart. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a zeneszerző hozzákezdett egy harmadik tételhez is, amelynek Scherzóját egészében felvázolta, sőt a Trio-szakasz első ütemei is ránk maradtak. Akárhogyan történt is a dolog, a mű létezése hamarosan feledésbe merült, s a két befejezett tételt tartalmazó kéziratra csupán 1865-ben bukkant rá Johann von Herbeck a komponista egykori barátja.