Leírás

A hangversenyt zárt ajtók mögött megtartjuk, kedves közönségünket a BDZ virtuális koncerttermében várjuk: https://online-bdz.jegy.hu/#/event

Jegyvisszaváltással kapcsolatban innen tájékozódhat: https://bdz.hu/az-elmaradt-koncertek-jegyeinek-visszavaltasa/

*************************************************************************************************************************************

 

A dúsgazdag földbirtokos fiaként született Rachmaninov élete első zongoraversenyét (fisz-moll) még a pétervári konzervatóriumban, alig 19 évesen írta és mutatta be. Tehetségéről sokat elmond, hogy utolsó konzervatóriumi vizsgáját azóta is példa nélküli eredménnyel zárta. A vizsgabizottság elnöke, Csajkovszkij négy plusz jellel körbevett ötösre értékelte. 1899-ben meghívták Londonba, ahol játszott és vezényelt, a sikeres út egy új megbízást hozott számára. Felkérték egy új zongoraverseny komponálására. Nehezen haladt a munkával, ezért Nyikolaj Dalh hipnotizőrhöz fordult, akinek segítségével elkészült a művel, és Dalhnak ajánlotta a II. zongoraversenyt, melyet ezen az estén a Kossuth-díjas fiatal zongoraművész, Balázs János szólaltat meg.

„Az új szimfónia olyannyira melankolikus, hogy nem fogja tudni elviselni. A partitúrának gyászkerettel kell megjelennie” – írta Brahms kiadójának, Fritz Simrocknak nem sokkal a II. szimfónia 1877. december 30-i bemutatója előtt. A premieren azonban kiderült, hogy a zeneszerző csupán tréfált, mivel a mű az életmű egészét tekintve is a zeneszerző egyik legderűsebb kompozíciójának mondható. A Brahms által ironikusan emlegetett „melankolikus” hangvétel valójában csupán a második tételben érhető tetten, míg az első hangulatát sokkal inkább a „pasztorális” jelzővel ragadhatjuk meg – annál több joggal, mivel a szimfóniát Brahms köztudomásúan az évi nyári pihenője idején, Karintia csodálatos természeti szépségei között komponálta. A harmadik tétel egyfelől kissé darabos tréfaként is felfogható, hiszen a könnyűléptű oboatéma a későbbiekben szinte önmaga torzképévé alakul – másfelől viszont a régi kották között előszeretettel búvárkodó Brahms bizonyára jól ismerte a reneszánsz muzsika hasonló metrumváltásokra épülő úgynevezett „proporciós táncpárjait”, amelyek nyilvánvaló modellként szolgálhattak e tétel karaktervariációjához is. A finálé kezdetén alig hallható, szinte kísérteties vonóstéma szólal meg, de csakhamar kiderül, hogy ezúttal sem kell a melankólia visszatérésétől tartanunk: a visszafojtott energia rövidesen kirobban, és a tétel a Brahms-életmű talán legfelszabadultabb befejezése felé ragad bennünket.

 

műsor

Rachmaninov: II. (c-moll) zongoraverseny

Brahms: II. szimfónia

 

előadók

Balázs János  – zongora

Vezényel: Hollerung Gábor

Plakát

2020-12-09 - 19:30
Zeneakadémia - Budapest, Liszt Ferenc tér 8, 1061
ONLINE KÖZVETÍTÉS! – DOHNÁNYI/3 – RACHMANINOV / BRAHMS / BALÁZS / HOLLERUNG
Hozzadás a naptárhoz