Orbán György 4. szerenád című művét 2011-ben írta a Mahler-ünnepre, és a szerző elmondása szerint Bartók és Mahler munkássága előtt tiszteleg a pentaton szellemében. „Zeneszerzői pályámon Bartók és Mahler gyakorolta rám a legmélyebb benyomást, amiben az a különös, hogy két ilyen eltérő zenei habitust egyáltalán sikerült elhelyezni egymás mellett. A pentatónia Bartóknál esszenciális, hiszen erre alapozza nagy korszakait. Viszont furcsa módon előfordul Mahlernél is; persze az ő zenéjében csak színezék, játék, futó pasztorál-pillanat.” A darab egy igazi zenei kavalkád, örökmozgó ritmusokkal, a zenei stílusok teljes skáláját felvonultató dallamaival.
Jelen van benne a korai Stravinsky, Sosztakovics, a XIX. század leső felének jazz-világa, de a filmzenéket idéző elemek hatására felsejlenek a hallgatók előtt a romantikus filmek, vagy akár a kacagtató rajzfilmek legismertebb jelenetei.
Ezt követően Kovács Zoltán alkotását hallhatjuk, amely a Debreceni Filharmonikus zenekar felkérésére íródott 2007-ben. Az Operaház fagott művésze számos zenekari és oratorikus művet írt neves magyar szimfonikus együttesek megrendelésére, ezzel az alkotásával pedig 2008-ban elnyerte a Magyar zeneszerzők egyesülete negyven évnél fiatalabb zeneszerzőknek odaítélhető Istvánffy Benedek-díját.
„Régi csibésztörténet – rondóformában”: ez az alcíme Richard Strauss Till Eulenspiegel című szimfonikus költeményének, mely egy feltételezhetően valós személy polgárpukkasztó csínytevésit tárja elénk. A pikareszkregényt felépítő, egymással össze nem függő kalandokat a rondóforma epizódjai, a főhős személyiségének kontinuitását pedig az epizódok között mindig visszatérő téma, egyfajta refrén modellálja a zenében. A zene rajzfilmeket idéző képszerűséggel idézi meg, amint till a kofák sátrai közé ugrat és szétszórja áruikat; lelkipásztornak öltözve gúnyolja a papok kenetteljességét; udvarol egy leánynak, ám nem jár sikerrel; vagy éppen tekintélyes filisztereket tesz nevetségessé.
A hangverseny zárószáma Dohnányi: Szimfonikus percek című műve. 1933-ban, a Filharmóniai társaság zenekarának 80. születésnapját ünnepelték a három legjelentősebbnek számító magyar szerző egyegy művével. Kodály a Galántai táncokat, Bartók öt zenekari kíséretes népdalfeldolgozást, Dohnányi pedig a Szimfonikus percek című művet mutatta be ebből az alkalomból. Jóllehet Dohnányi műve a zenetörténeti asszociációk tárháza, együtt meghallgatva a tételeket tisztán kirajzolódik egy nagyszerű muzsikus összetéveszthetetlen egyénisége.