100 év után először Magyarországon budafoki koncertünkön
Több mint 100 éve mutatták be először az első horvát szimfóniát Drezdában. A korabeli leírásokból fennmaradt, hogy a mű olyan sikert aratott, hogy az előadás végén feltapsolta a közönség a mű szerzőjét a színpadra. Ám igen nagy megdöbbenést váltott ki, amikor a színpadon megjelent a szerző: egy nő, Pejácsevich Dóra.
Szöveg: Ortutay Romola
A Pejácsevich név talán ismerős lehet a zenében nem járatosaknak is vagy történelmi tanulmányokból, vagy Makk Károly Liliomfi című filmjéből, melyben szerepet kapott egy bizonyos Pejácsevich gróf. Bevallom, gyerekkoromban én is azt hittem, hogy egy képzeletbeli figuráról van szó a filmben. De nem így van. A Pejácsevich család generációkon át fontos politikai szerepet töltött be. Pejácsevich Dóra nagyapja és később édesapja is Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja volt, és ha ez nem lett volna elég a magas rangú származáshoz, édesanyja is magas rangú arisztokrata felmenőkkel rendelkezett. És bár Pejácsevich Dórát horvát zeneszerzőként tartják számon, nem feledkezhetünk meg az ereiben csörgedező magyar vérről édesanyjának köszönhetően.
Anyja lánya, tudománya
Pejácsevich Dóra, hivatalosan Pejácsevich Mária Theodóra Paulina, 1885-ben született Budapesten. Édesanyjának köszönhette, hogy már gyermekkorában megismerkedhetett a zenével és a zenéléssel. Édesanyja ugyanis képzett énekes volt, magas szinten tudott zongorázni is, így a zenei nevelés hamar elkezdődhetett Dóra életében. Első zongoraleckéit édesanyjától kapta, és mivel hamar kiderült, hogy jó érzéke van a zenéhez, később külföldön is tanult egy darabig hegedülni illetve zenét szerezni. Ezek a tanulmányok nem annyira a zenei képzését mélyítették el, hanem inkább a látókörét szélesítették. Így tulajdonképpen Dóra autodidakta zenész és zeneszerző volt, de mindezzel együtt, vagy ennek ellenére képes volt kiemelkedni a korabeli férfi komponisták közül. Első művét 12 éves korában szerezte, kezdetben zongoradarabokat, dalokat és szonátákat komponált, nagyobb volumenű műveit húszas évei második felében írta.
Dóra nemcsak a zenében volt tehetséges, nagyon jó nyelvérzéke volt, több nyelvet megtanult, ezen kívül érdekelték a tudományok. Nyitottságában nagy szerepet játszott a családi háttér, hiszen otthonukban rengeteg könyvhöz juthatott hozzá, és míg a vele egyidős lányok 18 éves korukra férjhez mentek, ő inkább tanult, olvasott, zenélt.
Háború, siker, hagyaték
1913-ban komponálta első zongoraversenyét, amellyel egyben a valaha írt első horvát zongoraversenyt is jegyzi. A BDZ által is műsorra tűzött fisz-moll szimfóniájával szintén „elsőt” alkotott; ez volt az első szimfónia a horvát zenetörténetben. Ezt a művét a háború évei alatt komponálta, 1916-17 között, édesanyjának dedikálva, de három évvel később újra elővette, tökéletesítette, javítgatta. Így került fisz-moll szimfóniája 1920-ban a közönség elé, hatalmas sikert aratva.
A szimfónia megírása előtt tett egy nagy kitérőt, és visszament a családi birtokra, Nekcsére, ahol önkéntes ápolónőként segített a háborús sérülteknek. Mélyen megindította a háború borzalma, a bajba jutott emberek látványa, és legfőképpen saját osztályának a közönye, tehetetlensége ezekben az időkben. Élesen kritizálta az arisztokráciát, és végrendelkezésében azt kérte, hogy halála esetén ne a családi kriptában helyezzék el hamvait.
Sajnos halála idő előtt, fiatalon vetett véget életének, zenei pályafutásának. 1923-ban, 38 évesen adott életet egyetlen gyermekének, viszont a szülést csak egy hónappal élte túl. Kérésére a nekcsei családi birtokon temették el, csak a keresztnevét és egyetlen mondatot írtak sírkövére: Nyugodj békében!
Pejácsevich Dóra összesen 106 művet hagyott az utókorra, főleg késő romantikus stílusban komponált alkotásokat, mely között találunk zongoradarabokat, dalokat, kamaraműveket, illetve zenekari darabokat is. Zenei öröksége nemcsak a komolyzenei körökben örvend nagy tiszteletnek a horvátoknál. Pejácsevich Dóráról nevezték el a horvát tehetségkutatóversenyt Dora névvel, illetve egy film is készült életének egy szakaszáról fiktív elemekkel.
