Évadnyitó hangversenyünket Szentpáli Roland kitűnő tubaművész és zeneszerző eredetileg tubára és szaxophonra írt, majd zenekarunk kérésére zenekarra átírt 3 táncával nyitjuk.
Ezt követően Mozart Haffner szimfóniáját hallhatják, mely valójában szerenádként látott napvilágot. Mozart Siegmund Haffner felkérésére írt két szerenádot is, az első, K 250-es Köchel jegyzékszámút Elisabeth Haffner esküvőjére komponálta. A másodikat Haffner nemesi rangra emelésének megünneplésére rendelte, melyet Mozart a bemutatója után visszakért és jelentősen átdolgozott: kihagyta belőle a szerenád tételeket és egy menüettet is, és Bécsben szimfóniaként mutatta be. Hogy mennyire elégedett volt az így újragondolt művel, apjához írt levele is bizonyítja: „Az új Haffner-szimfónia egészen meglepett, mivel abból egyetlen szóra sem emlékeztem már. Egészen hatásos darab lehet.”
Hangversenyünk második felében Bartók muzsikáját hallhatják. Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művét Paul Sacher és az általa vezetett Baseli Kamarazenekar felkérésére írta. Bartók válaszlevelében azonnal rámutatott, hogy vonós és ütőhangszerekre írt műre gondol, tehát a vonósokon kívül zongorára, cselesztára, hárfára, xilofonra és ütősökre lesz szükség. Azt is hozzátette, hogy bár igyekszik – Sacher kérésének megfelelően – technikai szempontból aránylag könnyen előadható művet írni, de a ritmikai nehézségeket nem fog tudni elkerülni. Újnak számított több ritkán alkalmazott vonós játékmód, a fogólapra csapódó – ütőhangszeres hatású – vonós pizzicato vagy például pengetett hangok glissandója. Ezek a különleges eszközök sohasem kizárólag színelemként kapnak szerepet, hanem mindig dramaturgiai funkciót látnak el. Témáiban a kelet-európai folklórból merítkezik. A darab Baselben hangzott el először 1937 elején, óriási, a huszadik századi modern zene történetében szinte páratlanul nagy sikert aratva.
