Sztravinszkij Esz-dúr concertója a Dumbarton Oaks melléknevet a művet a 30. házassági évfordulójuk alkalmából megrendelő washingtoni Bliss házaspár birtokáról kapta. A szerző neoklasszikus korszakából származó concerto kamarazenekarra íródott, és erősen érezni rajta Bach Brandenburgi versenyeinek inspiráló hatását. Ez volt Sztravinszkij utolsó Európában befejezett műve. A zártkörű előadásra 1938 májusában került sor a Dumbarton Oaks-i birtok zeneszalonjában, miközben a zeneszerzőt épp tüdőgyulladással kórházban kezelték. A nyilvános bemutató Párizsban volt egy hónappal később.
A Vorrei spiegarvi oh Dio… kezdetű A-dúr áriát Mozart sógonője, a rendkívüli hangi adottságokkal rendelkező Aloysia Weber kisasszony számára írta 1783-ban Bécsben. Az eredeti elképzelés szerint Pasquale Antossi operájának, az Il curioso indiscreto-nak betéteként szólalt volna meg, az első felvonás végén. Az opera témája egyébként meglehetős rokonságot mutat Mozart későbbi Cosi fan tutte című operájával.
Mozart másik, a mai estén elhangzó műve, a Constanze áriája méltán az operairodalom egyik ékköve. A rendkívüli technikai tudást igénylő áriát Catarina Cavalieri számára írta Mozart, aki korának egyik legünnepeltebb énekesnője volt. A mai estén mindkét áriát Miklósa Erika szólaltatja meg.
Richard Strauss Don Quijotéjának alcíme: “Fantasztikus variációk egy lovagi jellegű témára, zenekarra”. A szerző a búsképű lovag történetéhez klasszikus formamodellt, variációs szerkezetet választ, melyet azonban ezúttal is szélsőséges kifejezési eszközökkel állít a feje tetejére. A jól ismert történet szerint Don Quijote lovagregény-olvasmányai hatására, elveszítvén józan ítélőképességét, elhatározza, hogy maga is kóborló lovag lesz. A műben Don Quijote témája a szólócselló által kel életre, Sancho Panza témáját a basszusklarinét, tenortuba és szólóbrácsa szólaltatja meg. Strauss tíz variácón keresztül vezeti végig a hallgatóságot a történeten
