ONLINE KÖZVETÍTÉS! LAJKÓ FÉLIX: SZERENÁD SZIMFONIK

Lajkó Félix stílusa besorolhatatlan. Mindig is egy volt a lélekre különleges érzékenységgel ható zenészek közül, közvetítőként használva hangszereit önmaga és a külvilág között. Mindegy, mihez nyúl, kivel lép színpadra: a végeredmény mindig kristálytiszta, valamilyen mély forrásból táplálkozó, ösztönös, zsigeri lélek-zene vegyület. A hegedűs zenei világa önálló műfajt teremt, amelyet különleges érzékenységgel és érzékkel vegyít bármilyen, hozzá hasonlóan igényes zenei stílussal.

A Szerenád szimfonik koncerten a Budafoki Dohnányi Zenekar segítette Félixet  a szárnyalásban, zenélésben.

A koncertet március 27-én megtekinthetik a MÜPA weboldalán, facebook oldalán  vagy youtube csatornáján.

ELMARAD! BUDAFOKI 7 – Beischer-Matyó / Wagner / Schumann

Az „Ünnep” című szimfonikus költemény filozofikus és bensőséges mű, és mint a szimfonikus költemények általában, ez is programzene. A mű hangvétele nem külső ünneplésre, nem világi vagy egyházi ünnepre utal, még kevésbé a felvonulások vagy fesztiválok embertömegeire. Ez az ünnep belső ünneplés, a téli tengernyugvásé. Ovidius meséli el Alküoné történetét, aki Kéüx király felesége volt, és tengerbe vetette magát, mikor férje nem tért vissza egy alkalommal a tengerről. Ekkor Zeusz szánalomból jégmadárrá változtatta őket. A jégmadár a téli napforduló környékén költ, amikor Alküoné apja, Aiolosz, a szélisten, hét napra megállítja a szeleket, hogy a jégmadár pár nyugodtan költhessen. Ez az időszak a mélységes csönd, a tökéletes nyugalom szimbóluma. A mitikus történet közvetlen, programszerű ábrázolása helyett a szerző –  e megnyugvás „alküonikus hangját” (ahogy Nietzsche írja az Ecce homoban) – fejezte ki hangokban, ezt a különleges, semmihez sem fogható, ünnepi érzést.

A Wotan búcsúja és tűzvarázs igazi operasláger, nemcsak a Wagner-rajongók, de az operabarátok sokkal népesebb táborában is. Wagner Walkűr című operájának zárójelenetében Wotan búcsúzik lányától, Brünhildétől, aki szembeszállt apjával, és ezért büntetést érdemel. Apja álmot bocsát lányára, akit lángtenger őriz majd. Segítségül hívja a Tűzistent, Logét, aki lángokat szít. Ez a pazar jelenet a tűz ábrázolásának egyik mintapéldája a zenetörténetben, mely még a filmzeneszerzőket is megihlette a XXI. században.

Schumann négy szimfóniájának számozása nem a keletkezés, hanem a nyomtatott megjelenés sorrendjét tükrözi; a 3., “Rajnai” szimfónia valójában a zeneszerző utolsó alkotása ebben a műfajban. A megelőző években súlyos érzelmi és művészi válságon átesett, 40 éves komponista életpályájának pozitív időszakában keletkezett, röviddel azután, hogy 1850 szeptemberében elfoglalta a düsseldorfi városi zeneigazgatói posztot. A mű a klasszikus szimfónia-modellel szemben nem négy, hanem öt tételes; a harmadik helyen álló lassú és a finale közé Schumann még egy tételt illesztett be, melyet valószínűleg a kölni dóm épülete ihletett. (Az esz-mollban megkomponált, ünnepélyes karakterű tétel korálszerű dallamát megszólaltató harsonák itt szerepelnek a műben először.) Bár a zeneszerző elzárkózott a korábban „a rajnai élet egy darabjának” nevezett szimfónia esetleges programjának leírásától, a műre így is ráragadt a „Rajnai” jelző, s a lelkesülten szárnyaló, ragyogó nyitó tételt hallva nem nehéz valamilyen természeti képre asszociálnunk. A „Scherzo” feliratú, mérsékelt tempójú 2. tétel valójában semmiben nem hasonlít a szokásos szimfónia-scherzókra; a háromtagú és a variációs forma elemei keverednek benne. A gyengéden lírai 3. tételt, majd az esz-mollban megkomponált, archaizáló stílusú 4. tételt követő, könnyed, táncos finale a nyitótétel élénk tempóját és felhőtlenül boldog, derűs hangvételét hozza vissza.

INGYENES ONLINE KONCERT -PÄRT / MOZART / SOSZTAKOVICS / KAIV

Arvo Pärt észt zeneszerző Fratres (Fivérek) c. alkotása 1977-ben született. A három részes mű eredetileg kötött hangszerelés nélkül íródott meg, vagyis bármely hangszereken elő lehetett adni. Ez a technika használatos volt a középkori és a reneszánsz zenében is, melyeket Pärt tanulmányozott, mielőtt megszületett a fejében az ún. tintinnabuli stílus, mely később szinte a védjegyévé vált. Ez a zeneszerzői stílus a nyugati zene tonális hagyományaiból ered, és a hármashangzatok lehetőségeinek maximális kihasználására épül. Maga a tintinnabuli szó a harangok zúgását, felhangdús hangzását idézi, s ez a hangi világ és zeneszerzői technika az, amelynek köszönhetően Pärt zenéje egyedülálló módon képes egyszerre statikussá és folyamatosan áradóvá válni. Később több nagyon különböző hangszereléssel is megjelentette művét. A mai estén a vonószenekarra és ütőhangszerekre íródott változat hangzik el, melyet 1983-ban komponált. A maga szertartásos ütőhangszer-effektusokkal tagolt, nyugtalan mozgalmasságot és meditatív békét váltogató variációs folyamatával a Fratres a zeneszerző szerint azt illusztrálja, „ahogyan a jelen közvetlensége és az örökkévalóság küzd bennünk egymással”.

Pärt darabját a mai hangversenyre az est észt karmestere, Lilyan Kaiv választotta, aki a Dohnányi Akadémia 2019-es karmesterkurzusán olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hogy azzal a zenekar és Hollerung Gábor, a mesterkurzus vezetőjének elismerését egyaránt kivívta. Fogadják szeretettel!

Az Esz-dúr sinfonia concertante eredetileg fuvolára, oboára, kürtre és fagottra íródott Mozart négy hangszervirtuóz barátja számára 1778-ban, Párizsban. A művészeket a szerző még Mannheimban ismerte meg, s úgy tervezte, új darabját a párizsi Concerts Spirituels egyik rendezvényén mutatják majd be. A bemutató azonban elmaradt, sőt, a kéziratnak is nyoma veszett. Mozart ugyan néhány hónappal később egy levélben kifejezte szándékát, miszerint újból lekottázná a kompozíciót, erre végül mégsem került sor. Azt sem tudjuk, ki készítette a mű ma ismert formáját, az oboára, klarinétra, kürtre és fagottra írt változatot. Mai esténken zenekarunk négy kitűnő tagja mutatkozik be a szóló szerepekben.

Sosztakovics 1944 végén már tervbe vette a Hetedik és Nyolcadik szimfóniájával megkezdett sort lezárni hivatott Kilencedik szimfónia megírását. Terveiben egy monumentális, Beethoven Kilencedikjéhez hasonló apparátusú előadógárdát álmodott meg. Végül korábbi próbálkozásait félretéve, 1945. augusztus 5. és 30. között megírta a Kilencediket, amelynek november 3-i, leningrádi bemutatója aztán a szovjet zeneélet talán legnagyobb botrányába fulladt. A várt monumentális kórusszimfónia helyett egy könnyed hangvételű, szinte egyetlen nagy scherzónak tűnő “sinfonietta” szólalt meg a pódiumon. Úgy tűnt, mintha a szerző Beethoven hősi pátoszának felidézése helyett inkább Haydn tréfásan szókimondó egyszerűségét választotta volna követendő példának: az egyszerű tematika, a világos, viszonylag kis apparátusra szánt hangszerelés, az expozíció archaizáló megismétlése mind-mind szinte parodisztikus szándékot sejtettek. A művet már csak azért is nehéz lett volna a “háborús szimfónia-triász” betetőzésének tekinteni, mert öt tételének együttes hossza sem érte el a Hetedik vagy a Nyolcadik szimfónia akár csak nyitótételeinek eme dimenzióját. A szovjet kritikusok fenntartásait azonban az idő és az előadóművészek idővel megcáfolták: a háború emlékének elhalványodtával a Kilencediket immár sokkal több karmester tűzte műsorára, mint a súlyosan programatikus Hetediket és Nyolcadikat.

ELMARAD! BUDAFOKI6 – HAYDN / STRAUSS / BEETHOVEN / VASHEGYI

Budafoki Hangversenyesték című sorozatunk április 16-ai koncertjét sajnos nem tudjuk megtartani. Azonban egy tavalyról elmaradt, eredetileg a Pesti Vigadóba tervezett koncertünk pótlására lehetőségünk nyílt, így ön április során sem marad budafoki hangverseny-est nélkül!

Április 23-án a szokásos időpontban, 19:00-kor várjuk önt egy, a Klauzál Házban rögzített, igazán izgalmas hangversenyre YouTube csatornánkon. A hangverseny érdekessége, hogy a világhírű hegedűművész, Kelemen Barnabás nem csak hegedűjátékát csillogtatja meg a hallgatóság előtt, hanem karmesterként is a BDZ élére áll.

MŰSORON:

Mendelssohn: Hebridák-nyitány

Mendelssohn: e-moll hegedűverseny

Schubert: V. szimfónia

A koncert részletes leírását elolvashatja itt:

https://bdz.hu/koncertek/ingyenes-online-koncert-karmester-es-szolista-kelemen-barnabas/

Amennyiben az eredeti, április 16-ai koncertre váltott jegyének, vagy Budafoki Hangversenyesték bérlete árának arányosított részét visszaigényelné, az alábbi űrlap kitöltésével jelezheti felénk:

Visszaigénylés

Találkozzunk április 23-án 19.00 órakor a BDZ YouTube csatornáján!

———————————————————————————————————————————————————————————————————-

Haydnt a bécsi klasszika első nagy mestereként, illetve a szimfónia atyjaként tartják számon. Ő az első zeneszerző, aki a szimfónia tételei közé beiktatja a menüettet, s így kialakítja a műfaj klasszikus, négytételes (gyors–lassú–menüett–rondószerű gyors) felépítését. Hatalmas életművében hivatalosan 104 szimfóniát tartanak számon, G-dúr szimfóniából is többet komponált, a mai estén ezekből a 88. szimfóniát hallgathatja meg kedves közönségünk. A hat párizsi szimfónia megírása után 1787-ben készül el Haydn ezzel a művével, melyet Eszterháza zenekarának komponál. A 88. szimfónia egyike Haydn legismertebb szimfóniáinak, ám sok más ismert szimfóniájával ellentétben nem rendelkezik olyan leíró becenévvel, mint például az Üstdob-szimfónia vagy a Búcsú szimfónia.

A négytételes mű egy Adagio bevezetésű Allegro tétellel indul, majd a lírai hangvételű lassú Largo tétellel folytatódik, ezt követi az Allegretto tempójelzésű menüett tétel, mely egy dobbantós táncra emlékeztet, míg végül egy szonáta-rondó formában megírt finálé zárja a szimfóniát.

Koncertünkön másodikként Strauss Négy utolsó ének című műve csendül fel.  A ciklus címe nem a zeneszerzőtől származik. Az sem egészen bizonyos, az idős komponista valóban ciklussá óhajtotta-e összefogni a 84 évesen komponált dalokat. Az idős mester sok keserű csalódás után némiképp új erőre kapva nagy kedvvel alkotta egyik dalt a másik után. Először az Alkonyfényben készült el, Joseph von Eichendorff versére, majd az 1946-ban Nobel díjjal kitüntetett Hermann Hesse verseire írott Tavasz és Lefekvéskor s végül a (véletlenül épp szeptemberben) a Szeptember partitúrájára tett a szerző pontot. A koncertgyakorlatban végül nem ez a sorrend honosodott meg: a sorrend cserét az indokolta, hogy az Alkonyfényben költői kérdéssel zárul, ami után bármiféle folytatás banálisan hatna. Csak a zenekar válaszolhat az énekes szavaira, röviden, messziről, a magasból, szelíden, megnyugtatóan. Halálról szól a többi darab is, még ha szó szerint ezt nem is mondja ki a másik három vers szövege. Még a tavaszi kép is az elmúlást juttatja az öreg Strauss eszébe. A sokat megélt komponista számára a halál nem utolsó ítélet és nem szenvedés, amit aztán drámai kontrasztként a “megdicsőülés” követhet. Ezek a romantikus képzetek már messzire tűntek. A békét, feloldást hozó halál zenéje mégis minden ízében romantikus. Fiatalkora zenei nyelvét beszéli Strauss továbbra is, csakhogy minden szélsőség, hatásvadászat nélkül, az öregkor bölcsességével. Pasztell-színű, gyakran magas regiszterű, légiesen lebegő muzsika a négy utolsó éneké.

A koncert második felében az ifjú Berecz Mihályt köszönhetjük Beethoven G-dúr zongoraversenyének szólistájaként. Berecz Mihály 2013-ban 16 évesen mutatkozott be Ravel G-dúr zongoraversenyével a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Kocsis Zoltán vezényletével.  Berecz Mihály több rangos külföldi vendégszereplése közül kiemelkedik németországi debütálásaként a berlini Konzerthausban adott koncertje 2013-ban, ahol Liszt Magyar Fantáziáját játszotta, majd 2017-ben a szintén berlini Philharmonie-ban lépett fel Beethoven c-moll zongoraversenyével. 2018-ban első díjat nyert a II. Manhattan Nemzetközi Zenei Versenyen és még ugyanebben az évben megnyerte a londoni Királyi Zeneakadémia Harriet Cohen díját is.

 

BUDAFOKI/5 – HINDEMITH / DOBSZAY-MESKÓ / MENDELSSOHN / MANCUSI

Amennyiben jegy/bérlethányadát visszaigényelné, az alábbi űrlap kitöltésével jelezheti felénk: https://form.jotform.com/203141994729058

Paul Hindemith német zeneszerző, hegedű-, brácsaművész. 1934-ben sikerrel mutatták be Wilhelm Furtwängler vezényletével fő műve, a Mathis, a festő című opera nyomán keletkezett, azonos című szimfóniáját. A szimfónia világszerte nagy sikert aratott, ma a műfaj modern klasszikusai között tartják számon. Három tétele az Isenheimi Oltár képeit eleveníti meg, mély és erőteljes fogalmazásban, tömör és meggyőző kifejezéssel, a modális középkori hangzásvilágtól az atonalitásig ívelő zeneszerzői technikával. Az első tétel (kép) címe: Angyalok koncertje. A cím az „Es sungen drei Engel ein süssen Gesang” kezdetű régi népénekre utal, amelynek dallamát a tétel zenei anyaga cantus firmusként használja fel. Ez a tétel volt egyébként az opera nyitánya. A lassú második tétel címe: Sírbatétel, az opera hatodik jelenetét idézi fel mély megilletődöttséget sugalló gyászzenéjével. A szimfónia legterjedelmesebb és legjelentősebb része a befejező, harmadik tétel, amely az opera fináléjának egyik részletét dolgozza fel: Szent Antal megkísértése. Nem titok, hogy Szent Antal és Matthias Grünewald alakja a zeneszerző képzeletében eggyé vált, a szent megpróbáltatásainak látomása a művész küzdelmeinek drámai ábrázolása során nagyon is konkrét formát, nagyon is világos értelmet nyer. A poklokon aratott győzelem és a magára talált művész erkölcsi diadala a tétel végén felhangzó gregorián dicsőítő ének (Lauda Sion Salvatorem) és Alleluja hangjaival fejeződik ki.

Hangversenyünket Dobszay-Meskó Ilona: Concerto per Flauto című művével folytatjuk, melyről a szerző így ír: “Fuvolaversenyem Vámosi-Nagy Zsuzsa diplomahangversenyére készült, egy időben Nárcisz és Psyché dalai című Weöres Sándor versekre írott kantátámmal.  A versenymű 2. és 3. tétele a kantáta 12. és 8. tételének zenei anyagát kölcsönzi és teljesedik ki virtuóz hangszeres muzsikává. A barokk concerto-k mintájára szinte egyenrangú a szólófuvola a kis létszámú zenekar szólamaival. A szóló eljátszása a legmagasabb fokú szakmai felkészültséget követeli meg, a szólistától egyaránt kíván virtuozitást és érzékenységet.” Mindezeket a mai estén zenekarunk fuvolaművésze, Bánki Berta mutatja be a közönségnek.

Mendelssohn első ízben húszévesen járt Skóciában, és az ott látott táj vad szépsége, valamint a hozzá fűződő fordulatos történelmi események sokáig foglalkoztatták. Az első vázlatok azonnal kialakultak a fejében, mégis jó tíz évet kellett várni a szimfónia elkészültéig, mely mesterien egyesíti a zeneszerző jellegzetes zenei nyelvét és a tájról nyert ihletét.

TOVÁBB A YOUTUBE-RA

ELMARAD! BUDAFOKI/4 – ÚJÉVI KONCERT 2021

A 2021. január 15-ére meghirdetett, klauzál házas újévi koncertünket nem tudjuk megtartani, viszont szeretettel hívjuk kedves közönségünket a képernyők elé: A BDZ 2021-es ÚJÉVI KONCERTJE a Müpában most sem marad el! A jelenleg érvényben lévő járványügyi szabályozások értelmében közönséget ugyan nem fogadhatunk a koncertteremben, de mi magunk ott leszünk, a Müpa Home Live közvetítésnek köszönhetően pedig önöket is meg tudjuk hívni az online nézők számára ingyenes új év köszöntésre, az eredetileg meghirdetett időpontban, 2021. január 9-én, 19.30 órakor.

BUDAFOKI/3 – BACH // CSAJKOVSZKIJ // BALOG // BERÁN

A Budafoki Hangversenyesték című bérletsorozatunk koncertje NEM MARAD EL!

A hangversenyt közönség nélkül rögzítjük, közönségünk pedig a meghirdetett időpontban virtuális koncerttermünk vendégeként online élvezheti az estet. A már bérlettel és jeggyel rendelkező koncertlátogatóink számára pedig ingyenesen megtekinthetővé tesszük a koncertfelvételt – erről e-mailben küldünk tájékoztatást. Kérjük, figyeljék online postafiókjukat!

TOVÁBB A VIRTUÁLIS KONCERTTEREMBE

———————————————————————————————————————————————————————————————————-

A ma elhangzó D-dúr szvit (BWV 1069) autográf kézirata nem maradt fenn, a legkorábbi fennmaradt forrás egy 1731-es szólamanyag. A D-dúr szvitet  (létezik egy másik is 1068-as számmal a Bach életműben) fényesebb zenekarra írta Bach, és jól elkülönül benne három hangszeres kórus, a trombiták az üstdobbal, a három oboa a fagottal, illetve a vonóskar.A mű egy francia nyitánnyal indul, melyet francia eredetű hagyományos tánctételek követnek. A bourrée és a gavotte eredetileg francia parasztánc volt, gyorsabb tempóval, örömteli karakterrel, s később vált stilizált műzenévé. Ezt követi a leghíresebb francia udvari tánc, a menüett, amely kezdetben szintén élénk tánc volt, lelassulásának azonban konkrét oka volt: az öregedő XIV. Lajos elrendelte, hogy játsszák a menüetteket lassabban, mivel számára túl megerőltető volt a gyors tánc. A szvit a réjouissance (jelentése: vidám szórakozás) tétellel zárul, melynek karaktere pergő tűzijáték, ahol ismét trombiták, oboák, üstdob, vonósok és continuo szerepelnek.

Bach A-dúr zongoraversenye – mely eredetileg csembalóra és vonószenekarra íródott – a szerző billentyűs versenyművei közül a negyedik. Keletkezését homály fedi, a zenetörténészek szerint a legvalószínűbb, hogy egy elveszett, másik hangszerre írt versenymű későbbi átdolgozása. Mai hangversenyünkön a szólót a többszörös nemzetközi díjjal kitüntetett Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Balog József szólaltatja meg.

„Rettenetesen szeretem ezt a szerenádot…” írta a komponista nem sokkal a mű elkészülte után a kiadójának, s a közönség azonnal csatlakozott hozzá: már a nagy sikerű december 21-i, moszkvai bemutatón felismerte, hogy remekművet hall, s a Vonósszerenád azóta is Csajkovszkij egyik legnépszerűbb darabja. A mű a klasszikus, négytételes szimfóniák és vonósnégyesek formáját követi, a „scherzo” funkciójú keringővel a második helyen. A zeneszerző mindegyik tételnek külön címet adott. Az első tétel címe: „Darab szonatina-formában”. A fényes, tömör vonóshangzással megszólaló lassú bevezetés különös hangsúlyt kap a műben: visszatér a nyitótétel, illetve a finale végén is, mintegy keretbe foglalva a teljes kompozíciót. A lehelet könnyű, „tündértánc”-szerű melléktéma Csajkovszkij balettzenéinek rokona. Az artikuláció finomságaival ellenállhatatlanul táncossá tett, tüneményes „Walzer” tételt már az ősbemutatón meg kellett ismételni, s azóta is szinte önálló életet él. Az egyetlen, romantikusan szárnyaló témát feldolgozó harmadik tétel („Élégie”) új színt hoz a műbe: bevezetése mintha egy négysoros orosz népdalt idézne. A „Finale (tema russo)” címmel maga a szerző is hirdeti, hogy a finale alapanyaga immár valódi orosz népdal – nem is egy, hanem kettő: az egyik a lassú bevezetés, a másik a gyors szonáta tétel főtémája. Ugyanakkor a gyors tételbe való átvezetés szellemessége, s a főtéma kontratánc-karaktere egy bécsi klasszikus szerző, Joseph Haydn nevét juttatja eszünkbe.

BUDAFOKI/2 – LISZT/DRAGONY/BRAHMS/WERNER

A Les Préludes Liszt egyik leggyakrabban előadott szimfonikus költeménye. A kompozíció genezise egészen 1844-ig vezethető vissza. Az első hallásra furcsának tűnő címet (Előjátékok) Alphonse de Lamartine (1790-1869) Költői elmélkedések című munkája ihlette. A darab költői programját a vers alapján így határozta meg Liszt: “Mi más az életünk, mint előjátékok sorozata ahhoz az ismeretlen énekhez, amelynek első hangját a halál csendíti meg?” Ma már tudjuk, hogy ezt a programot Liszt az utolsó pillanatban, a mű elkészülte után illesztette a zenekari darabhoz, ezzel azt a látszatot keltette, mintha a Lamartine-szöveg inspirálta volna

Dragony Tímea szimfonikus költeménye 2017-ben született. A Crann Bethadh, a kelta mitológiában az Élet fája. A kelták szentként tisztelték a fákat, mivel ők adtak élelmet, védelmet és energiát az embereknek. Az Életfa az élet bőségét jelképezi, melyben minden nap részesülhetünk. Ágaival felér a földön túli világba, gyökereivel a föld mélyére hatol. Erőt ad ahhoz, hogy harcolni tudjunk a céljainkért. Az Életfa híd, amely összeköti a múltat és a jövőt, az eget és földet. A műről így vall a szerző: „A fa három világát és annak sokféle hangulatát hallhatjuk. A fa felső része az égi világ, földön túli világ (mennyország), középső része a földi létet mutatja be, az emberek harcait maguk között és az istenekkel. A fa alsó világa a tenger világa, a purgatórium és a végső győzelmek tere. Az emberek egy ősi “rítussal” köszönik meg az isteni védelmet, a teremtő esőt és a sugárzó napot. Az élet és a szent fa dicsőítésében teljesedik ki a kompozíció. A zene, az Élet fájának zenéje így mutatja be, teszi hallhatóvá számunkra az élet összetettségét, sokszínűségét!”

 A mélységesen zárkózott Brahms nem szívesen engedett bepillantást alkotói műhelyébe, s saját munkáiról alig hagyott nyomokat maga után. A IV. szimfóniáját 1884 és 1885 nyarán komponálta. A meiningeni bemutatón a mű ugyan sikert aratott, semmiképp sem sorolhatjuk a zeneszerző legkönnyebben befogadható kompozíciói közé. A Brahmsszal amúgy is feszült viszonyban lévő Hugo Wolf kritikájában maró iróniával egyenesen úgy fogalmazott, hogy „akárcsak a Jóisten, Brahms úr is érti a módját, hogy a semmiből csináljon valamit”, s ennyiben „az ötlet nélküli komponálás művészete egyértelműen Brahmsban találta meg méltó képviselőjét.” Manapság számos elemző úgy sejti, az értetlenség részben egyfajta „titkos program” számlájára is írható, amelyet a zeneszerző senkivel sem osztott meg. Erre példa a finálén végigvonuló híres basszusmenet, mely Bach 150. kantátájának záró kórustételéből származik, ahol a „Napjaimnak a szenvedésben / Isten mégis örömben vet véget” sorokhoz kapcsolódik. Felix Weingartner tehát alighanem jó nyomon járt, amikor Brahms utolsó szimfóniájának zárótételében a Beethoven Kilencedikjét lekerekítő finálé egyfajta ellenpárját vélte felismerni: míg utóbbiban az Öröm mámora ragadja magával a hallgatót, Brahms zenéje bizonyos értelemben „a pusztulás valóságos orgiáját” tárja elénk.

BUDAFOKI/1 – DOBOS/BEETHOVEN/MUSZORGSZKIJ/ HOLLERUNG

Dobos Dániel Sylvanus című műve hegedűre és szimfonikus zenekarra íródott, és 2019 májusában hangzott el először a szerző mesterdiploma koncertjén, a Zeneakadémián. Dobos Dániel, fiatal kora ellenére már rangos díjak tulajdonosa, 2018 novemberében Drumul Dracului című művével megnyerte a Bartók Világversenyt. A moldvai táncdallamra épülő zongoradarabbal érdemelte ki 2019. február végén a Junior Artisjus-díjat is. A mai este szólistája Vizeli Máté népzenetanár, aki 2018-ban Prima Junior díjat vehetett át, és ugyanebben az évben saját művével, a Kalotaszegi szonátával nyerte el a A Magyar Zeneszerzők Egyesülete Kodály születésének 135. évfordulója alkalmából hirdetett pályázatán az első helyezést. (Érdekesség, hogy ugyanezen a versenyen Dobos Dániel lett a második helyezett Vale /Istenhozzád című négy népi énekesre és nagybőgőre írt kompozíciójával.)

A hegedűre, gordonkára és zongorára írt hármasverseny a “sinfonia concertante” egyre kisebb jelentősséggel bíró műfajának kései példája, Beethoven egyetlen kompozíciója e műfajban. Az induló karakterű nyitótétel, a kifejező Asz-dúr Largo és a táncos Polacca tematikáját mindvégig meghatározza a pontozott ritmus jelenléte. A mű érdekessége, hogy Beethoven – nála egyébként szokatlan módon – figyelembe veszi a szólisták képességeit: a viszonylag könnyen játszható zongoraszólamot tanítványának, Rudolf főhercegnek írta, míg a vonósoktól lényegesen többet kívánhatott. A hegedűt és a gordonkát ugyanis a főherceg udvarához tartozó professzionális muzsikusok szólaltatták meg.

Muszorgszkij egyik legismertebb műve az Egy kiállítás képei, jellegzetesen orosz zene, a programzene mintapéldája. A mű tulajdonképpen ciklussá fűzött karakter darabokból áll, amelyeket a szerző előző évben elhunyt építész-festő barátjának, Viktor Hartmannak posztumus kiállítása ihletett 1874-ben.

ELMARAD! INGYENES ONLINE KONCERT – VADIM REPIN/HOLLERUNG

Amennyiben a hangversenyre szóló érvényes jegyének, bérlethányadának árát szeretné visszaigényelni, azt  ide kattintva az alábbi űrlap kitöltésével teheti meg.

—————————————————

Mai hangversenyünkön az orosz zene remekműveiből hallhatnak hármat. Elsőként Kabalevszkij (1904-1987) (Romain Rolland elbeszélése nyomán írt) operájának nyitányát hallgathatják meg. Az operát 1938-ban, Leningrádban mutatták be. A nyitány — Kabalevszkij egyik legkitűnőbb zenekari darabja — a mű címszereplőjének tömör és találó jellemzése: Colas Breugnon őserejű vitalitásának, humorának, öntudatosságának és bölcsességének remekmívű zenei kifejezése. Kabalevszkij a hagyományok engedelmes és tehetséges követője. Sokat és szívesen merít az orosz népdal dallam- és ritmuskincséből, ezen túlmenően egyszerű kifejezésmódjának, közvetlen és bensőséges hangjának, kedves humorának köszönheti azt, hogy korának és társadalmának kereteibe oly harmonikusan sikerült egész pályafutása során beilleszkednie. E műve megírása előtt alapos tanulmányokkal mélyedt el tárgyában, francia és burgundi népdalokat is felhasznált a darabban, és sikerrel illesztette be őket a maga stílusába.

Dmitrij Sosztakovics I. hegedűversenyét (a-moll, op. 77) David Ojsztrahnak ajánlotta. A darabban a szerző szakított a műfaj hagyományosan háromtételes formájával, és a szimfóniára jellemző négy tételben fogalmazta meg a versenyművet. Sőt, a versenymű programzenei színt is kap azáltal, hogy a tételekhez a tempójelzésen kívül cím is kapcsolódik: A hegedűverseny nyitó Nocturne-jét démoni Scherzo követi. A lassú tétel a barokk kornak hódoló Passacaglia, amely a repertoár egyik leghosszabb kadenciájába torkollik. A 4. tétel forgószélszerű Burlesque. A darab a végsőkig próbára teszi a szólista technikai felkészültségét és állóképességét. Ojsztrah a hegedűszólót Shakespeare-i szerepnek nevezte. A mai este szólistája Vadim Repin világhírű hegedűművész, aki tizennégy éves kora óta a legnagyobb koncerttermek ünnepelt fellépője, és máig a legfiatalabb győztese a legjelentősebbek között számon tartott brüsszeli Erzsébet Királynő Versenynek. Zenekarunk már muzsikált vele 2020 februárjában a Cziffra Fesztivál keretében, akkor is tomboló siker kísérte játékát.

A III. szimfónia több szempontból is kilóg Csajkovszkij hat szimfóniája közül. Ez az egyetlen dúr hangnemű, az egyetlen, amely a klasszikus négytételes modellt öttételessé bővíti, az egyetlen, amely alig néhány hét alatt készült el és később sem dolgozta át a szerző, végül pedig az egyetlen, amely az ősbemutató után csaknem azonnal feledésbe merült. A szimfónia, melyet Csajkovszkij 1875 júniusában kezdett komponálni tanítványa, Vlagyimir Silovszkij usszovói birtokán (a mű ajánlása is neki szól), s augusztus elejére készült el, a komponista két máig legnépszerűbb alkotásának, a b-moll zongoraversenynek és a Hattyúk tava című balettnek közvetlen közelében keletkezett. A III. szimfónia szintén tartalmaz szvitszerű elemeket: a szokatlan öttételes forma – melyhez mintát többek között Beethoven Pastorale szimfóniája, Berlioz Fantasztikus szimfóniája vagy Schumann “Rajnai” szimfóniája jelenthetett – két táncos jellegű tételt tartalmaz. A nyitótételt indító lassú bevezető szakasz a gyászinduló karakterét idézi, 89 ütemen keresztül a domináns “a”-hang feletti hatalmas orgonapont készíti elő a hagyományos szonátaformájú, csillogóan vidám tételt. A német valcerszerű B-dúr második tétel után, a mű centrumában áll az áradóan dallamos lassú tétel, ezt pedig a Scherzo követi, amelynek triójában Csajkovszkij egy korábban írt alkalmi kantátájának anyagát is felhasználja. A Finálé, amely Kjui ítélete szerint “adós marad a zenei tartalommal”, egy rondó formával ötvözött nagyszabású, ünnepélyes, briliánsan hangszerelt polonéz.