Évadnyitó hangversenyünk szerkezete nem követi a hagyományt, azaz a nyitány, versenymű, szimfónia sorrendet, hanem a zeneművek éppen fordított sorrendben követik egymást.
A hangversenyen elsőként felcsendülő Hetedik szimfóniáját Dvorák rendkívül rövid idő, mindössze három hónap alatt írta 1885-ben. A londoni ősbemutatót ugyanebben az évben ő maga vezényelte.
A mű első tétele komor küzdelem és válság színtere. Zenekari hangzásából a komponista száműzött minden öncélú fényt és színt, valósággal aszkétikusan kopár muzsikát írt ezúttal. A második tétel megnyugvásról, harmóniáról tesz tanúságot, itt már a romantikusan daloló kürtöt is megszólaltatja a zeneszerző. A scherzo nem vidám, inkább feszült muzsika, csak középrészében csendülnek fel a természet derűs hangjai. A zárótételben a komponista végre szabadjára engedi sodró temperamentumát, izzó hangszín-fantáziáját.
Ezt követően Derek Bourgeois, brit zeneszerző harsonaversenyét hallhatják, szólamvezetőnk, Sütő András előadásában. A szerző, számítva arra, hogy Harsonaversenyét a klasszikus zene és a jazz világában egyaránt érdeklődés kíséri majd, mindkét igényt kielégítő 3 tételes concertot komponált. Az alkotás szimfonikus zenekari kíséretét fúvós zenekarra és kizárólag rézfúvósokra is átdolgozta, így még szélesebb körben terjedhetett el.
A Johannesburg fesztivál nyitány William Walton angol szerző műve, amelyet Johannesburg fennállásának 70. évfordulójának alkalmából komponált 1956-ban. A felkérés úgy szólt, hogy az ünnepi mű dolgozzon fel eredeti Afrikai dallamokat is. Walton az African Music Society gyűjteményéhez nyúlt inspirációért. Ennek hatása hallható a 11 különböző hangszeren megszólaló ütőkarban. A szerző Jean Bosco Mwenda’s „Masangá”-ját is beleépítette a műbe, amelyet egyébként ő maga úgy jellemzett, hogy „megállíthatatan vágta…kissé bolondos, őrült és vugáris…”.