Mozart 40. szimfóniáját legszemélyesebb vallomásának tartják. Míg az egy hónappal a g-moll előtt elkészült Esz-dúr szimfónia (KV 543) az élet fényesebb, derűsebb oldalát mutatja, addig az „Nagy”
g-mollban a „Kis” g-mollban már előrevetített melankólikusabb, tragikusabb hang szólal meg, panaszos sírómotívumokkal. Bár az egész szimfóniát ez a szomorkás hangulat uralja, a darabot egy esteri fúga zárja le.
A Halottak napja ünnepéhez Mozart Requiemjével próbálunk kapcsolódni, amely mű sajnos a tragikusan fiatalon elhúnyt szerző hattyúdala is volt egyben.

Mozart: g-moll szimfónia K. 540
Mozart: Requiem K. 626

Csereklyei Andrea – szoprán
Megyesi Schwartz Lúcia – alt
Kálmán László – tenor
Cser Krisztián – basszus
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Vezényel: Rácz Márton