MESKÓ/CHOPIN/KODÁLY
Mai hangversenyünk első számaként Meskó Ilona „Eszmélet” c. zenekari szvitjét hallgathatják meg, mely filmszerű, modern alkotás, nagyzenekari mű, több szólisztikus epizóddal (fuvola, hegedű, hárfa), mely olyan, a szimfonikus zenekarban nem megszokott hangszereket is felvonultat, mint a harmonika.
Chopin e-moll zongoraversenye a legismertebb művei közé tartozik. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag gyakran hallgatható darab. A második tételt (Romance -Larghetto) utcai muzsikusok előadásában (hegedű, mélyhegedű, gitár) felhasználták a Splash című film zenéjeként, továbbá szerepel a mű a The Truman Show című filmben, valamint Leonyid Zorin Varsói melódia című színdarabjában. Chopin számara a zenekar csak másodrendű szerepet játszik, minden gondolatát zongorára fogalmazza. Versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha a zongorán fogant gondolatokat a komponista mintegy kényszerűségből vitte volna át az együttes hangszereire.
Az első tételt impozáns tutti vezeti be, amint a zongora belép, szinte nem szorul a zenekar támogatására. A lassú tételt áthatja a zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szerelmi szenvedély, gyengéd, ábrándos muzsika. A záró tétel megőrzött valamit a Mozart zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei is karakterisztikus színeket kölcsönöznek a tételnek.
A Fölszállott a páva című népdalra írott variációkat Kodály az amszterdami Concertgebouw zenekar fennállásának ötvenedik évfordulójára írta. A művet a jubiláns együttes 1939 novemberében mutatta be Willem Mengelberg vezényletével. Két évvel korábban Kodály már feldolgozta Ady – ugyancsak népköltészettől inspirált – hasonló című költeményét, férfikarra. Az ötfokú ősrégi magyar dallam és Ady versének harcos keserűsége azonban a második világháború küszöbén fokozott mértékben vált időszerűvé: fokozott feladat hárult a magyarságot reprezentáló zeneszerzőre is, aki új kompozíciójával lépett a világ elé. Ezt a feladatot, az emberiesség szavának messze hangzó hallatását, Kodály úgy vélte, akkor oldja meg leghatékonyabban, ha az ősi magyar dallam és a haladó magyar költészet találkozását a variáció klasszikus formájában fejti ki.
Változatai a romantika idején kialakult összetettebb értelmű karaktervariációk mintájára készültek, nem írják körül a témában megadott modellt, hanem annak belső tartalmát tárják a hallgató elé, mondanivalójának minden gazdagságával. Ugyanakkor arra is gondot fordít a zeneszerző, hogy a változatok a nagyforma logikája szerint kövessék egymást és hangulataik meggyőző lélektani egésszé álljanak össze. Így követi a mű elején összecsapó szenvedélyeket a megtorpanás jajszava a variációk első csoportjában, majd a természet és a népi vigasság szabadabb levegőjét így borítja be a gyász komor viharfelhője, hogy a mű befejezéséhez közeledve ismét kivilágosodjék a horizont, és a népdal apoteózisa: a magyar nép sorsába vetett hit oldja fel a darab súlyos hangulatát.
ZENEPLUSZ SOROZAT – KÍSÉRTÉSEK
A sorozat utolsó előadásának központi gondolata az emberiség vágya a lehetetlen birtokba vételére. A lehetetlen, mint ördögi kísértés ugyanakkor a tudás és a fejlődés egyik záloga. Tallis és Mozart műve a maga szempontjából két kompozíciós-technikai nonszensz: a Tallis-mű egy 40 szólamú kompozíció, amely leginkább csak 3 hangot használhat, a Mozart szimfónia utolsó tételét betetőző quodlibet pedig egy senki által soha sikerrel meg nem írt négyes fúga tetőponti pillanatát idézi. Bach a zenetörténet azon kivételes zsenijei közé tartozik, akik ténylegesen birtokolták a lehetetlent. A chaconneja azon művek egyike, amelyek az utókor számára sokáig birtokba vehetetlen kísértésnek tűntek. Sokáig kételkedtek abban, hogy a mű valóban egy szólóhegedűre íródott, zenei és technikai nehézségei pedig valóban túlszárnyalják a romantikus korszak ördöginek tűnő virtuozitását. Mahler a fausti gondolat határokat nem ismerő újrafogalmazásának előjátékaként írta a Veni creator spiritust, amelyben az élet és halál, a hit és kételkedés, elkárhozás és megdicsőülés kozmikus méretű dimenzióit tárja elénk.
MEGÉRTHETŐ ZENE – HALÁL ÉS MEGDICSŐÜLÉS
Az egyik legjelentősebb nem latin nyelvű halotti mise, a szerző megrendítő emberi természetességgel ábrázolja a halált, a haláltól való félelmet, ugyanakkor a zenetörténet egyik legmonumentálisabb tetőpontjára emeli a megküzdött megdicsőülést, az öröklétbe vetett hitet.
BRAHMS: NÉMET REQUIEM
Nem lehet pontosan tudni, mi ihlette Brahmsot e mű megírására. Az egyik lehetséges indíték édesanyjának halála, a másik feltevés szerint Robert Schumann elhunyta. Mint minden nagy művet,
Brahms ezt is sokáig érlelte. 1866-ban Becsben meg csak az első három tételt mutattak be, majd 1869-ben a lipcsei Gewandhausban hangzott fel a teljes mű először. A cím arra utal, hogy ez a mű nem a katolikus gyászmise latin szövegére íródott, mint a zeneirodalom sok nagy Requiemje, hanem anyanyelvi szövegre. Szövege nem is a mise latin szövegének fordítása, a mű alapjául a szerző által válogatott Ó és Újszövetségi szövegek szolgálnak. Ami nemcsak szövegében, de eszmeiségében is különbözik a hagyományos requiemektől. Míg a latin miseszöveg a végítélet fenyegető vízióját vetíti elénk, addig Brahms a halálban a megnyugvás es a hazatalálás érzését találja meg.
A Harmonia Garden lemezbemutató koncertje
A Harmonia Garden lemezbemutató koncertje sztárvendégekkel
UNGARESCA
A hangverseny első fele a magyar zene európai zenekultúrában való megjelenésének jellegzetes pillanatait villantja fel. Az eredendően cigánybandák által terjesztett magyaros motívumok különösen a
verbunkos térhódításával az európai zene egyik fontos, egzotikus koloritjává váltak. A hangverseny második részében az autentikus magyar népzenéből kinövő jelentős alkotások szólalnak meg. Az előadás különlegessége a zenekar tagjaiból alakult autentikus népzenét játszó együttes közreműködése, amely külföldi és hazai koncertjeinken hatalmas sikerrel mutatta már be azt az eredeti népzenét, amely Bartók, Kodály, Dohnányi művészetében hangversenyművekké nemesedett. A zenei programot a hangszerismertető és a néptánc teszi még izgalmasabbá.
ZENEÉRTŐ LESZEK – FÉNY ÉS ÜNNEP – A RÉZFÚVÓSOK
Bemutatkoznak a rézfúvósok: a trombita, a kürt, a harsona és a tuba.
MEGÉRTHETŐ JUNIOR – VERSENGŐ HANGSZEREK
Ezen a hangversenyen a versenyműveket vesszük górcső alá. A versenyműveket a zenekar tehetséges muzsikusai szólaltatják meg.
LISINSKI/BUJTÁS/HAYDN/BEETHOVEN
Vatroslav Lisinski Ignatius Fuch néven született német zsidó családba, később nevét azonban horvátosította, és munkásságával a horvát nemzeti kultúra szószólója lett. Porin című operája is a horvát nemzeti opera egyik példája. Ma esti hangversenyünket ezen opera nyitányával indítjuk.
Haydn ma este felcsendülő, rendkívül népszerű versenyművet hosszú ideig az Esterházy-zenekar gordonkásának, Anton Kraftnak tulajdonították, mivel az eredeti kézirat csak néhány évtizeddel ezelőtt került elő. Gordonkaszólama egyaránt igényli a muzikalitást és a virtuozitást, ugyanakkor a forma épületének is fontos tartópillére. Az első tételt terjedelmes tutti vezeti be, amely bemutatja a témákat, a főtéma azonban megtartja a barokk versenyművek ritornelljének funkcióját, emlékeztető, mottó jellegét. Ennek a témának jellegzetes fordulatát használja fel a lassú tétel tematikája is, a finálé pedig táncos-népies rondó. A versenyművet zenekarunk szólamvezetőhelyettese, Helecz Dániel szólaltatja meg.
Beethoven II. szimfóniáját 1803 áprilisában mutatták be a bécsi Theater un der Wien-ben, Beethoven vezényletével. Ha tekintetbe vesszük, hogy 1802. október 6-án kelt a zene történetének egyik legtragikusabb dokumentuma, az úgynevezett Heiligenstadti végrendelet, amelyben Beethoven – reménytelen fülbajának tudatára ébredve – mindörökre búcsút mond a boldogságnak, sőt, magának az életnek is, úgy a D-dúr szimfónia keletkezésének körülményeit éppenséggel nem nevezhetjük derűseknek. Pedig a mű csak úgy szikrázik az életörömtől, humortól és az optimizmustól! A mű harmadik tétele ezúttal már nyíltan viseli a Scherzo címet, a szerző valóban tréfát űz a villanásnyi motívumokkal, amelyeknek megmegszakadó menetét váratlan piano-forte, sőt, piano-fortissimo meglepetésekkel tetézi. A fináléban még fokozni tudja ezt a dallamforgácsokkal való szellemes játékot, itt azonban a féktelen vidámság mögött olykor ijesztő mélységek is feltárulnak: felhívja figyelmünket, a komédia közvetlen közelében rejtező tragédia örök lehetőségére is.
TÁMOGATÓK
