Nem lehet pontosan tudni, mi ihlette Brahmsot e mű megírására. Az egyik lehetséges indíték édesanyjának halála, a másik feltevés szerint Robert Schumann elhunyta. Mint minden nagy művet,
Brahms ezt is sokáig érlelte. 1866-ban Becsben meg csak az első három tételt mutattak be, majd 1869-ben a lipcsei Gewandhausban hangzott fel a teljes mű először. A cím arra utal, hogy ez a mű nem a katolikus gyászmise latin szövegére íródott, mint a zeneirodalom sok nagy Requiemje, hanem anyanyelvi szövegre. Szövege nem is a mise latin szövegének fordítása, a mű alapjául a szerző által válogatott Ó és Újszövetségi szövegek szolgálnak. Ami nemcsak szövegében, de eszmeiségében is különbözik a hagyományos requiemektől. Míg a latin miseszöveg a végítélet fenyegető vízióját vetíti elénk, addig Brahms a halálban a megnyugvás es a hazatalálás érzését találja meg.

Brahms: Német requiem

Miksch Adrienn – szoprán
Szegedi Csaba – bariton
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar
Vezényel: Dian Tchobanov