BRAHMS/FAURÉ/WERNER

Johannes Brahms 47 évesen, egy nyaralás alkalmával komponálta tragikus (Op.81) nyitányát, párban az Akadémiai ünnepi (Op.80) nyitánnyal. Egyik barátjának úgy emlegette ezeket, hogy „amíg az egyik sír, a másik nevet”. A vidámabb hangvételű Akadémiai nyitányt fenségesen hangzó nevének ellenére német kocsmadalok ihlették, míg a másik nyitányról nem tudjuk biztosan, minek a hatására íródott. Brahms nem utalt konkrét tragédiára, nem történt haláleset ezidőtájt környezetében, a szerző sem volt különösebben szomorú. Maga a „tragikus” jelző sem tetszett neki annyira, a drámai vagy melankolikus jobban illett volna hozzá, de fele ennyire sem hangzott volna jól. „Melankolikus természetemtől nem tagadhattam meg, hogy írjak egy nyitányt egy tragédiához” – mondja a szerző.
1873-ban a Münchenhez közeli starnbergi tónál töltött ideje alatt írta koncertünkön elhangzó másik művét, a Variációkat egy Haydn-témára. Két zongorás és zenekari verzió is született belőle. Brahms korábbi variációs műveiben a dallam volt a legfontosabb, később azonban máshonnét közelítette meg a variálás kérdését; a dallam helyett az
alapmotívum szerkezetére és a harmóniákra helyezte a hangsúlyt, a Bach goldberg-variációhoz és a Beethoven Diabelli-variációihoz hasonlóan. „St. Anthony” – variációknak is hívják a művet, egy burgenlandi dallam, a „St. Anthony korál” után. Ez a dallam az alapja a régebben még Haydnnak jegyzett hat Divertimento első darabja második tételének. Ma azonban köztudott, hogy Haydn tanítványa, Ignaz Pleyel volt a szerző. A mű formailag a téma bemutatásából, nyolc variációból és egy befejező tételből áll. A darab vége előtti kódában a brácsák és a csellók Haydn óra-szimfóniájának második tételéből idéznek. Ironikus módon ez lehet az egyetlen köze a darabnak a nagy osztrák elődhöz.
Az 1845-ben született francia zeneszerző Gabriel Fauré 1887 és 1890 között írta d-moll Requiemjét (Op.48). „A Requiemem megszületésének semmi különösebb oka nem volt-kedvtelésből írtam, ha szabad ilyet mondani.” –mondja róla a szerző. „Azt mondják, ez a Requiem nem fejezi ki a haláltól való félelmet, valaki a halál altatódalának nevezte. De ez
az, ahogy én a halált látom: egy boldog megszabadítás, vágyakozás a boldogságra odafenn, nem egy fájdalmas élmény. Gounod zenéjét kritizálták amiatt, hogy túlságosan az emberi érzékenység felé hajlik. De őt az ő természete tette hajlamossá, hogy így érezzen: a vallásos indulata ilyen formát öltött benne. Nem szükséges, hogy elfogadjuk egy művész természetét? Talán én is ösztönösen keresem a menekülési lehetőséget abból, ami mások szerint volt illő vagy helyénvaló, miután ennyi éven át orgonáltam temetéseken. Ismerem az egészet. Valami mást akartam írni.”

Szerkezetileg hét tételre osztható, de a hagyományos requiemmel ellentétben a Dies irae tétel egészében kimaradt, csak egy része, a Pie Jesu szerepel benne. A mű végén, szintén
rendhagyó módon a temetési szertartásból kivett In Paradisum hallható. Fauré többször átírta a művet, többféle verziója létezik a mai napig, a kisebb létszámú együttestől a nagyzenekarig. 1924-ben a szerzőt e szerzeményével kísérték utolsó útjára.

MEGÉRTHETŐ JUNIOR – A FORRADALOM

A hangverseny egyaránt tiszteleg az ’56-os magyar forradalom évfordulója és Liszt születésnapja előtt.
Programján a szabadság gondolatát megfogalmazó művek szólalnak meg. A Rákóczi-induló már régóta a forradalom vagy szabadságharc szimbóluma volt, az Egmont-nyitány egy szabadsághőst, annak küzdelmét és áldozatvállalását állítja a középpontba, az ’56-os forradalomról készült nagyhatású film zenéje pedig a magyar himnusz dallamait fogalmazza újra. Sajátos módon kapcsolja össze a két évfordulót az a tény, hogy az 56-os forradalom alatt Beethoven egmont-nyitánya mellett Liszt Les préludesjének hangjai voltak a leggyakrabban hallható művek, és így a forradalom szimbólumává váltak.

ONLINE KÖZVETÍTÉS! Zenedoboz -Rock

31. rész
ROCK

A rockzene a 20. század egyik legprogresszívebb művészi irányzata. Hollerung Gábor arra hívja fel a figyelmet a Zenedoboz ROCK című epizódjában, hogy a rockzene segítségével újra lehetősége nyílt minden generációnak és társadalmi rétegnek a zenélésre. Az epizódban a műfajt teremtő Bill Haley-től, Elvisen át a világörökség számára is maradandót alkotó The Beatles-ig és Queenig megvizsgáljuk a kemény ritmus, a leegyszerűsített harmóniák és a fontos, gondolatébresztő szövegek világát. Természetesen a magyar „alapzenekar”, a Hungária sem maradhat ki a felsorolásból és a példakánt említésből.

AZ EPIZÓDBAN ELHANGZIK:
Bill Haley: Rock Around the Clock
Elvis Presley: A Little Less Conversation
The Beatles: A Hard Day’s Night
Queen: Mama
Hungária: Csavard fe la szőnyeget! (a Made in Hungária című filmből)
…………………………………………………………………………..
Hollerung Gábor ismeretterjesztő zenetanodája epizódonként egy-egy zenei témát taglal, felölelve a zenetörténet teljes spektrumát. A tizenkét perces részekből álló előadás-sorozat negyven epizódon keresztül, akár tízéves kortól élvezhető, színes, változatos módon avatja be nézőit a zene teljességébe.
A sorozat egész nyáron, augusztus végéig friss részekkel várja az érdeklődőket. Az egyes részek a meghirdetett premierek után is megtekinthetők.
A sorozatról további információkat itt talál:
https://bdz.hu/zenedoboz/

CAFÉ BUDAPEST 2016

Ha szívesen hallgatnak meg egy Beethoven IX. szimfóniát, egy patetikus Csajkovszkij-művet, vagy szeretik a zenében a monumentális ellentéteket, élvezik az iróniát, megérinti önöket a nosztalgia, ugyanakkor nyitottak annak megismerésére, hogy a XXI. század zeneszerzői hogyan ábrázolják a pátoszt, az iróniát és a virtuozitást, akkor itt a helye a
Kortárs romantikusok címet viselő hangversenyünkön. Az előadáson három olyan zeneszerző műveit hallhatják, akik a kifejezőeszközeikben nem ijednek meg a túlzásoktól, egyértelműen érzelmeket jelenítenek meg, és nem áll tőlük távol a romantikus korszak alapkérdéseinek újrafogalmazása, a szakrális és diabolikus, a groteszk és patetikus szembeállítása.
Orbán zenei nyelvezete nagyon is közérthető, gyönyörű színekkel, dzsezzes, blues-os elemekkel operál, IV. szerenádja pedig azért is igazán élvezetes, mert kicseng belőle Stravinsky, Sosztakovics, vagy akár Nino Rota hangja.
Dubrovay zongoraversenyének már a műfaja is megkívánja a klasszikus kereteket, hiszen ezek túllépésével a szólista és zenekar viszonya értelmetlenné válna. Dubrovay zenei nyelvére jellemző az erős karakterizálás, a groteszk, a lírai, a patetikus hangvétel erőteljes jelenléte.
Gyöngyösi Levente pedig a XXI. század egyik legragyogóbb zeneszerzője, karakteres, nagyon is érthető, egyéni zenei nyelvezettel. Istenkép című műve számunkra egy kiemelkedő alkotás – melyet az 1956-os forradalom 50. évfordulóján mi mutathattunk be, és most, a 60. évfordulón is előadjuk. A zenemű igazi programzene, kifejezőeszközeiben
teljesen klasszikus, üzenetében pedig abszolút örökérvényű, hiszen ennyi évvel a történések után már képes a történelmi és emberi tanulságok levonására, az események sommázására.

ZENEÉRTŐ LESZEK

A Liszt-díjas művészekből álló trió a legismertebb, állatokkal kapcsolatos klasszikus slágereket szólaltatja meg sok játékkal, humorral. Így találkozhatunk a tengelicével, a dongóval, a szöcskével és az elefánttal, de egyebek mellett lesz pillangó és macska is a műsorban olyan szerzőktől, mint Vivaldi, Rossini vagy gossec. Az előadást Dobos Emőke digitálisan készített illusztrációja gazdagítja, amelyet a közönség a zenehallgatással együtt élvezhet.

MEGÉRTHETŐ JUNIOR – A ZENE VILÁGNAPJA

A zene világnapján felcsendülő hangverseny a zene legvonzóbb arcait vonultatja fel: a humort, a szeretetet, a játékosságot és a magával ragadó lendületet.

Rossini nyitánya az életet habzsoló örömöt fogalmazza meg, amiben szinte minden tréfának tekinthető.

Mozart híres zongoraversenyének lassú tétele a gyengéd szeretet, két egymást szerető ember öszszetartozásának legszebb megfogalmazása.

Bartók Concertojának II. tétele pazar játék, ahol minden hangszercsoport jellegzetes arcát ismerhetjük meg: hol nehézkes, hol táncos, hol ironikus, hol kissé félelmetes karakterben.

A hangverseny befejező két száma két magyar tánc, mindkettő a verbunkos hagyományából merít.

Kodály Háry Jánosának intermezzoja a jellegzetes magyar népi hangszer, a cimbalom megszólaltatásával és feszes ritmusával az egyik leghíresebb verbunkos.

Brahms V. magyar tánca pedig egyike azon alkotásoknak, melyek az egész világon megismertették a világgal a romantikus korszakban jellegzetesen magyarnak tartott verbunkos zenét.

SAINT-SAËNS/MOZART/SZABÓ/HOLLERUNG

Mai hangversenyünk nyitánya Saint-Saëns: Sámson és Delila című operájának híres balettbetétje, mely szinte mindenki számára ismerősen cseng, hiszen a fülbe mászó, keleties dallamok ihlették szinte valamennyi keleties tárgyú film zenéjét. A bacchanáliát követő Mozart-zongoraverseny is több filmből lehet ismerős számunkra. A versenymű csodálatos, II. tétele megihlette a rajzfilmkészítőket csak úgy, mint a híres 007-es sorozat vagy az Elvira Madigan alkotóit is. Spongyabob Kockanadrág házi kedvencével, Csigusszal beszélget Mozart muzsikájának kíséretében, míg James Bond 1977-es, A kém, aki szeretett engem című opuszában a főgonosz, Stromberg víz alatti támaszpontjának bemutatása közben, mikor a négylábú, békára hajazó fémtákolmány kiemelkedik a habok közül, szintén az említett műrészlet csendül fel. A tétel egyik legihletettebb filmtörténeti feldolgozása az Elvira Madigan című filmhez köthető.
A francia zeneszerző, Camille Saint-Saëns 18 éves korában remek orgonista állást kapott a párizsi Saint-Merri templomban, de szabadidejében folytatta a komponálást, és megszületett az opusz 2-es számot viselő I. szimfónia. Mint ahogy azt a fiatal zeneszerzőknél megszokhattuk, ez a mű is számos más komponista jellemzőit viseli magán, ámde
büszkén. Beethoven, Mendelssohn, Berlioz szelleme ugyanúgy átjárja, mint ahogy találunk benne egy kis Wagnert, schumannt vagy gounod-t is. A mű konvencionális, négy tételes kompozíció. Az első, tradicionális szonáta-formát követő tétel után a „Marche-scherzo” címkével ellátott második tétel könnyed és dallamos, talán a legkevésbé agresszív
induló, amit elképzelni lehet. Inkább pásztorköltemény, mint harcias menetelés. A harmadik tétel merő varázslat, a szerző által valaha írt egyik legszebb, legérzékenyebb zene, holdvilági muzsika egy kiváló komponistától, aki a mű komponálásakor még nem volt húsz éves. Szünet nélkül lebegünk át a zárótételbe, hogy aztán a mű és a koncert is egy
pompázatos Esz-dúr fúgával érjen véget.

DOHNÁNYI/SCHUMANN/FÜLEI/HOLLERUNG

Az idei évadot névadónk, Dohnányi Ernő I. (emoll) zongoraversenyével nyitjuk. Az 1897-98-ban íródott versenymű a klasszikus három tételes formát követi, bár az első tételt egy allegro maestoso vezeti be, melynek témája végigvonul az egész művön, visszacseng az első tétel végén, a második tételben, majd a harmadik tételben éri el drámai kiteljesedését. A moll versenymű végül egy győzedelmes É-dúrban ér véget.
A II.szimfóniát Schumann 1846-ban fejezte be. Nem sokkal azután kezdte meg komponálását, hogy betegsége egyre nyomasztóbb tünetekkel jelentkezett: idegesség, kedélybetegség, álmatlanság és kínzó halálfélelem gyötörte a zeneszerzőt ezekben a hónapokban,sőt, olykor fülbántalmak, hallási zavarok, hallucinációk is megjelentek. A betegséggel való szembenézés és küzdeni akarás jellemzi a művet. Ugyanakkor a mű egészét átitatja Bach művészi örökségének birtokbavétele. Az első tétel gigászi küzdelmet és hősi erőfeszítést sugall, ezt követi egy ragyogó scherzo, melynek első ütemeit a Magyar televízió régi Híradójának főcímzenéjeként ismerhetünk, ezután egy költőien kifinomult lassú tétel következik, a szimfóniát végül egy szenvedélyes tétel zárja.

ZEMPLÉNI FESZTIVÁL – BEHARANGOZÓKONCERT

Az idén 25 éves zempléni Fesztivál már júniustól várja programokkal az érdeklődőket. A Budafoki Dohnányi Zenekar nyitja a programsorozatot Sárospatakon és Tokajban.

MEGÉRTHETŐ ZENE – A VÉGTELEN MÉRTÉKEI – A MEGTISZTULÁS FORRÁSA

Bartók életművének meghatározó élménye és mindent megváltoztató új forrása lett a sok évszázados hagyománnyal rendelkező magyar parasztzenével való találkozása. ez Bartók számára a tiszta forrás, ami a 19. század folytathatatlan zenei nyelvezetéből az egész életművét meghatározó új utat mutatott.
Bartók ennek az élménynek a szimbólumát találta meg abban a román kolindában, ami a szarvassá változott fiúk legendáját jeleníti meg. Bartók ebben a műben saját hitét összegzi és egyben meg is erősíti: hogy számára és a hite szerint minden humanizmus és az eredendő emberi érték iránt elkötelezett ember számára nem lehet visszaút abba az értékvesztett civilizációba, ami feltartóztathatatlanul elzárja a természet és az emberi lélek tiszta forrásait.