DOHNÁNYI BÉRLET 22-23/2 – A ROMANTIKA ARCAI

Szereti ön Brahmsot? Ha igen, ezt a hangversenyünket háromszorosan is élvezni fogja, hiszen egy Brahms mű mellett két olyan alkotást is hallhat, amelyek – bár jóval Brahms után, a 20. és 21. században születtek – legromantikusabb lelkületű nézőink szívét is megdobogtatják.

Orbán György első szimfóniája – mely a mai esténken először csendül fel közönség előtt – a szerző klasszikus és romantikus zenében gyökerező gondolkodásának tanúságtétele. Már az a tény, hogy szimfóniának nevezi a művét, a klasszikus hagyományokhoz való ragaszkodását tükrözi, hiszen a XX. század óta egyre kevesebb szimfónia születik. Orbán első szimfóniájának zenei struktúrája a tőle megszokott közérthetőséghez képest is tovább egyszerűsödik, a darab hangnemisége világos, felépítése is klasszikus. Mindemellett a sokat emlegetett kollektív emlékezet számos gesztusára is ráismerhetünk a műben, legyen az egy dies irae-dallam, vagy a „Könnyűjáró kismenyecske, dobszerda” népdal fordulata. (Orbán György gondolatait a műről ide kattintva olvashatják)

Sosztakovics I. hegedűversenyét 1948-ban fejezte be, és David Ojsztrah világhírű hegedűművésznek dedikálta. Kultúrpolitikai okokból a mű ősbemutatójára csak 1955-ben került sor Ojsztrah szólójával. „A Hegedűversenyben…engem a csodálatos komolyság, az alkotói gondolat mélysége és az igazi szimfonikus gondolkodásmód kap meg. A Hegedűverseny partitúrájában nincs semmi, ami esetleges lenne, ami csak a külső hatásra számítana, amit nem az anyagfejlesztés belső logikája indokolna.” – így írt Ojsztrah az ősbemutató után fél évvel, és szavai igen találóan ragadják meg a mű lényegét. A darab nemcsak terjedelme és komplexitása révén, hanem négytételes szerkezetében is a szimfónia műfaját idézi. Ugyanakkor a tételek belső kidolgozottsága, izgalmas polifóniája és a mű hangszerelése is kamarazene-szerű: a szólista és a zenekar szembenállása, „versengése” nem nagy formatömbök váltakozásában, hanem gyakran egy-két hangszer és a szólista egyenrangú párbeszédében bontakozik ki. A hegedűverseny szólóját mai hangversenyünkön Daniel Matejča játssza, akit közönségünk a 2021-es Virtuózok műsorból ismerhet. Fiatal kora ellenére számos nemzetközi versenygyőzelmet (Telemann Verseny, Concertino Praha Verseny, stb.) mondhat magáénak. 

Koncertünk zárásaként Brahms első zenekari műve, az I. szerenád hangzik el. Brahms 1857-től kezdve a virágzó zenei életéről híres detmoldi hercegség szolgálatába állt. Ebben az időszakban Brahms a bécsi klasszikusok hagyatékát is tanulmányozta, különös tekintettel Mozart és Haydn szimfóniáira és divertimentóira. Ezt a stílust eleveníti fel az I. D-dúr szerenád. A darabot Brahms 1858-ban még kamara zeneműnek szánta kilenc vonós-, illetve fúvóshangszer számára. Ebben a formában adták elő egy detmoldi hangversenyen. A zenekari változat 1860 márciusában, Hannoverben szólalt meg, az együttest Brahms barátja, a világhírű magyar hegedűművész, Joachim József vezényelte. A hat tételből álló szerenád nemcsak Haydn és Mozart hatásának nyomait viseli magán, hanem a közelebbi elődökét: Beethovenét és Schubertét is. De mindezen túlmenően felfedezhető már rajta több olyan vonás, amely Brahms zenéjét mindenki másétól megkülönbözteti: sajátos dallamfordulatok, hangszerelési megoldások és a műveire kiváltképpen jellemző súlyos veretű, komplementer ritmika.

DOHNÁNYI BÉRLET 22-23/1 – ESTI VARÁZSLAT

A BDZ-nap egy varázslatos esti programmal ér véget. A hangversenyre Guido Mancusi olyan műveket válogatott, melyek valamilyen módon kapcsolódnak a mágiához.
Saint-Saëns Danse macabre című műve egy igazi fekete misét idéz. Halljuk, amint éjfélt üt az óra, felbukkan a sátán, felhangolja hegedűjét, majd ördögi táncba kezd, mely egyre vérpezsdítőbb, egyre magával ragadóbb, és láthatóan még a kakaskukorékolásra sem akar véget érni. Végül a hajnal kivirradtával elcsendesül.

Till Eulenspiegel, a polgárpukkasztó csínytevő kalandjai elevenednek meg Strauss szimfonikus költeményében, mely bemutatja hősünk útját a kalandokon keresztül elfogásáig, majd az akasztófáig. A zene híven követi utolsó rándulásait, ám az ezt követő Till-motívum felcsendülése felteszi a kérdést: vajon tényleg sikeres volt az akasztás?

Dukas Goethe balladájára írt művében a kis bűvészinas – mestere távollétében – elvarázsolja a seprűt, hogy az engedelmes szolgaként elvégezze helyette a házimunkát. Ám a seprű önálló életre kel. Inasunk hiába próbálja megállítani varázslattal, erővel, végül kénytelen egy baltával darabokra törni. És ekkor a seprű darabjai egyesével életre kelnek, és járják tovább vad ámokfutásukat. A mester a legjobb pillanatban tér haza, és egy egyszerű varázsszóval véget vet a felfordulásnak.

Nincs varázslat Harry Potter nélkül. John Williams zenéje által megelevenedik előttünk a varázsvilág összes sejtelme, a varázslatos lények, a titokzatos múltbeli események. Egy olyan világ, amelybe mindannyian szeretnénk a mindennapok elől egy kicsit elmenekülni.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/7

Haydn a bécsi klasszicizmus nagy mestere, gazdag életművet hagyott maga után. Mai napig népszerűek darabjai, melyek rendszeres szereplői hangversenyeknek. A mai estén egy talán kevésbé ismert műve hangzik el, a L’incontro improvviso című opera nyitányát adja elő a Budafoki Dohnányi Zenekar. Ez a mű Haydn 13 operája közül a hatodik, melyet az Eszterházy udvar magán színházának írt 1775-ben. Cselekménye a Közel-Keleten játszódik, orientalista témájú. S bár nem tartozik a legsikeresebb művei közé, nyitánya nagyon népszerű, és mindent tartalmaz, ami miatt a Haydn műveket szeretni lehet.

Schubert öt szimfóniát hagyott hátra befejezetlenül, ezek közül az E-dúr szimfónia az egyetlen, amely szerkezeti szempontból készen volt, és amelynek mindegyik tételéhez Schubert elkészítette a vázlatait, a mű lassú bevezetőjénél pedig a hangszerelést is elvégezte. A művet aztán egy opera megírása miatt félretette, és végül soha többet nem nyúlt hozzá. Az évszázadok alatt többen próbálkoztak azzal, hogy a közönség számára elérhetővé tegyék ezt a szimfóniát, a mai estén azt a változatot játssza a zenekar, mely Richard Dünser osztrák zeneszerző és Mario Venzago karmester munkájának köszönhető. Ez a változat azért is különleges, mert a kevésbé inspiratív középső tételt lecserélték, s helyére Schubert halálának évéből származó vázlatokat tettek. Ennek köszönhetően jött létre az a grandiózus, E-dúr szimfóniaként nevezett mű, mely a mai estén először hangzik el ilyen formában Magyarországon.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/6

Koncertünk első felében Poulenc francia zeneszerző egyetlen szimfonikus alkotását, a Sinfoniettát játssza el a Budafoki Dohnányi Zenekar. Poulenc a 20. század második felének egyik kedvelt francia zeneszerzője és zongoristája, szinte minden nagyobb műfajban alkotott: írt műdalokat, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet, és zenekari műveket. A Sinfoniettát 1947-ben komponálta, bemutatójára egy évvel később Londonban került sor. A kicsinyítőképzős cím – „szimfóniácska” – arra utal, hogy a szerző sokkal inkább a különböző zenei karaktereket és a hangszerelést tartotta szem előtt a szimfonikus formai szerkezettel szemben. A könnyed, táncritmusokkal teli dallamoktól kezdve a lírai hangvételen át a lobbanékony, dinamikus részekig sokféle zenei karakterrel találkozunk, talán ez teszi könnyen befogadhatóvá a művet.

A koncert második felében Orbán György Missa Decima – Tizedik Mise – című  műve hangzik el. Az idén 75 éves zeneszerző így vall művéről:

„A mise írás részemről egy kihívás volt, tekintettel arra, hogy református vagyok. Ugyanakkor hiszek a zeneszerző hivatás okos, célszerű rendeltetésében. Egy mindenkori magyar zeneszerző feladatának tekinti ezt a nagymúltú koncerttermi műfajt, kipróbálja, és hozzá teszi a maga ötleteit. A 10. mise a 90-es évek közepén keletkezett, és igényeiben, formálásában, nagyobb dimenzióiban majdnem hogy egy Missa Solemnis méreteit öltötte magára. Egyes miséimet amatőr iskolai kórusok is be tudják mutatni, ezt nem. Kétségtelen ünnepi hangulatban keletkezett. A hagyományosan 6 tétel (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei), nem bomlanak további tételekre. A hangzásvilága hagyományos (nagyzenekarra, kórusra csak a fizikai törvények és a biológiai adottságok betartásával lehet írni). Így egy világos, hagyományos tonális zene keletkezett ezúttal is. Ugyanakkor ebben az időben a sok évszázados technika már engem is foglalkoztatott, hogy a zenéimbe beemeljem a közösség zenei hagyományát (korál, népének, népdal). Ez az 1400-as évek óta Európa zeneszerzőit élénken foglalkoztatja. Fontos megállapítani, hogy a 10. misében előforduló és felismerhető intonációk (népdalok, regősének-szerű foszlányok) a szerző magánügyei, kifejezetten csak a saját liturgikus szövegértelmezésének produktumai. Ugyanaz a dallam képviseli a Homo factus, és a Resurrexit sorait.”

Az estén Werner Gábor vezényli a Budafoki Dohnányi Zenekart.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/5

A mai este első műve zenekarunk névadójának, Dohnányi Ernőnek a darabja. Dohnányi Ernő a múlt század első felében mintegy három évtizeden át volt a magyar zenei élet meghatározó alakja. Zongoraművész, zeneszerező, karmester és zenepedagógus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, később főigazgatója volt. Fiatalkori vígoperájának, a Simona néninek nyitányát játssza elsőként a zenekar. Az operának 1912-ben volt a bemutatója Drezdában, de még a következő évtizedben is nagy sikerrel játszották a német színpadok. A magyarországi bemutatóra csak 1933-ban került sor, de ekkorra már a közönség ízlése más stílusra volt nyitott, így az opera hamar kikerült a repertoárból. A történetben Simona néni egy ódon itáliai villában éldegél egyedül unokahúgával, és házmesterével. Simona nénit fiatalkorában az oltárnál otthagyta vőlegénye, azóta gyűlöli a férfiakat, és távol is tartja villájától őket. Így az unokahúg is csak titokban tud ismerkedni, és együtt lenni szerelmével, aki néma kertésznek kiadva magát helyezkedik el Simona néni szolgálatában. Az opera végére természetesen Simona néni sem marad facéran, előkerül az elszökött vőlegény, és az egykori szerelmesek újra egymásra találnak. Ezúttal csak a nyitány lesz hallható, melyben érezni lehet Wagner és Strauss hatását. Három téma vonul végig a nyitányon, mely majd visszatér az opera szövetében, az egyik téma az idős szerelmesekhez, Simona nénihez és vőlegényéhez kapcsolódik, a másik motívum a fiatalokhoz, a harmadik pedig a vágy gondolatához társul.

Köztudott, hogy a BDZ rendszeresen játssza kortárs magyar szerzők műveit, hogy minél szélesebb körben megismertethesse és megszerettethesse a mai kor zenejét. A mai estén Ott Rezső műve hangzik el, akinek Fagottversenyét a tavalyi évadban már játszotta zenekarunk. Ott Rezső a Zeneakadémián diplomázott fagottból, majd zeneszerzésből. S bár „komolyzenészként” végzett, a könnyűzene is szerves része életének fiatalkorától kezdve, még rockzenekart is alapított. Ezt mutatja, hogy a komponálás mellett gyakran vállal hangszerelési feladatokat ismert könnyűzenei együtteseknek, művészeknek. Komolyzenei, zeneszerzői munkásságának elismerését pedig több díj is bizonyítja.

A mai estén a szerző Concerto no. 3B című darabja hangzik el az In Medias Brass előadásában. A rézfúvós együttes 2010-ben alakult a Zeneakadémián végzett vagy még akkor éppen oda járó hallgatókból. Az együttes azóta is a hazai és nemzetközi koncertélet rendszeres szereplője, ezen kívül számos nemzetközi kamarazenei verseny díjazottja. Az In Media Brass első nagy sikerét 2010-ben érte el a Dél-Koreában megrendezett, 6. Jeju Nemzetközi Rézfúvós Versenyen, ahol nemcsak a kamarazenei első díjat, hanem az összes szólóhangszeres kategóriát is megnyerték, amiben csak indultak. 2011-ben Junior Prima díjjal tüntették ki az együttest. Repertoárjuk a korai reneszánsz zenéktől kezdve a kortárs darabokig terjed, de szívesen játszanak könnyűzenei darabokat is.

A hangverseny záró darabjaként Dvořák utolsó „európai” szimfóniája, a VIII. szimfónia szólal meg. A szerző ezt a művét két és fél hónap leforgása alatt komponálta, amikor 1889 nyárutóján visszavonult vidéki házába. A szimfóniáját a Prágai Akadémiai kinevezése alkalmából írta, s ő maga is vezényelte el Prágában 1890-ben. Műve nagy sikert aratott, később Frankfurtban, Cambridge-ban és más európai városokban is bemutatták. Derűs hangulatú szimfóniát írt, mely a vidéki nyugalom idilli hangulatát tükrözi, pazar hangszereléssel, cseh népi gyökereken alapuló motivikus gazdagsággal, magával ragadó, vidám befejezéssel.

A mai estén zenekarunkat a Dohnányi családból származó Oliver von Dohnányi vezényli. A szlovák karmester 1955. március 2-án született Trencsénben. A prágai és bécsi Zeneakadémián tanult hegedülni és vezényelni. Számos nemzetközi karmesterverseny finalistáinak sorában megtaláljuk, megnyerte az olasz Premio Respighi versenyt is, illetve 2018-ban megkapta az orosz nemzeti színházak legnagyobb díját, az Arany Maszk kitüntetést, „A legjobb operakarmester“ kategóriában.

Több lemezfelvétel, operaprodukció, nemzetközi turné fűződik a nevéhez. Dolgozott a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekaránál, a Szlovák Nemzeti Színház és a Prágai Nemzeti Színház zeneigazgatója volt, emellett számos neves együttessel Európában, Amerikában és Ázsiában. A Zágrábi Filharmonikusok, a Staatsoper Stuttgart, a Dallasi Szimfonikusok, a Jekatyerinburgi Operaház és az Új-Zélandi Operaház, valamint a Horvát Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó vendégkarmestere. Oliver von Dohnányi a 2015/2016-os évadtól a jekatyerinburgi Uráli Opera és Balett első karmestere.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/4 ÚJÉVI KONCERT

A Budafoki Dohnányi Zenekar hagyományos újévi koncertje sok-sok meglepetéssel, zenei sziporkával.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/3

Az est kezdő darabja az osztrák zeneszerző, Emil von Reznicek Donna Diana című operájának nyitánya.

Reznicek nem egészen osztrákos csengésű neve a cseh és román ősöknek köszönhető, de ő maga már Bécsben született 1860-ban, itt és később Lipcsében tanult zenét. Sok művet hagyott hátra, többek között szimfóniákat, zongoraműveket, kórusműveket, de igazán a Donna Diana operával vált ismertté. A művet 1894-ben írta, ez volt 14 operája közül a negyedik. A libretto egy 17. századi spanyol vígjáték adaptációja, melynek főhőse Donna Diana. A történetben a fiatal hölgyet számtalan kérő ostromolja, többek között Don Cesar is, akit azonban a lány minden egyes alkalommal visszautasít. A férfi azonban nem adja fel, s a történet végére Donna Diana belátja tévedését, és elfogadja Don Cesart. A bemutató nagy siker volt, s egyben kiugrási lehetőség az ismertlenségből Reznicek számára, de az idő múlásával a darab mégis kikerült a gyakran játszott operák repertoárjából. A nyitány viszont gyakran elhangzik a koncerttermekben, nem véletlenül, hiszen igazi bécsi zenét hallunk némi spanyolos árnyalattal, népszerűségét friss és vidám hangulatának köszönheti.

Az est másodikként elhangzó műve a fiatal magyar zeneszerző, Dobszay-Meskó Ilona műve. Dobszay-Meskó Ilona a zenei életben nemcsak zeneszerzőként, hanem karmesterként is ismert. Több versenyen ért el zeneszerzőként és előadóként díjat. Emellett oktat is, illetve művészeti vezetője és karmestere az általa 2003-ban alapított Ventoscala Sinfoniettának. Idén zeneszerzői tevékenységéért Erkel Ferenc-díjban részesült. A  Budafoki Dohnányi Zenekar életében ez nem az első alkalom lesz, hogy Dobszay-Meskó Ilona művét játssza, hiszen tavaly már elhangzott Fuvolaversenye, a Concerto per flauto című darabja. Korábban pedig Eszmélet című zenekari szvitjét, illetve a Jancsi és Juliska című mesedarabját hallhatta közönségünk a BDZ tolmácsolásában. A mai estén 2019-ben komponált trombitaversenye szólal meg Winkler Balázs trombitaművész előadásban.

 Brahms összesen négy szimfóniát írt, a mai estén az utolsó szimfóniáját adja elő a Budafoki Dohnányi Zenekar. A mű 1885-re készült el, s ez az egyetlen mollban írt szimfóniája Brahmsnak, egyúttal a legsötétebb tónusú is. A szimfóniát először egy kétzongorás változatban adta elő a szerző egy szűkebb baráti és rajongói körnek, s a fogadtatása nem sok jóval kecsegtette. Rengeteg kritikát kapott, de ez nem tántorította el attól, hogy a mű zenekari változatát bemutassa, melyen saját maga vezényelt. A bemutató átütő siker volt. A szimfónia négy tételes, az első Allegro non troppo két fő dallamra épül, egy lírai nyitótémára és egy ritmikus második témára, a második tétel Andante moderato szintén melodikus és ritmikus anyagokat állít ellentétbe egymással, a harmadik Allegro giocoso tulajdonképpen egy scherzo jellegű tétel, s végül az utolsó passacaglia vagy chaconne formában íródott tétel Allegro energico e passionato látványosan zárja a darabot.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/2

Az est első darabjaként egy Argentínában született zeneszerző, Alberto Ginastera darabját játssza a Budafoki Dohnányi Zenekar. Ginastera a 20. század egyik legjelentősebb dél-amerikai zeneszerzője. Katalán édesapától, olasz édesanyától származott, Buenos Airesben tanult zenét, majd később ő maga is oktatott és nevelt ki ismert zeneszerzőket. Az este elhangzó szvit Ginastera második balettje, melyet 1941-ben írt az American Ballet Caravan megbízásából. A mű címe – Estancia – hatalmas földbirtokot jelent, s maga a mű egy 5 jelenetből álló darabnak készült az argentin vidéki életről. Különböző okok miatt a balett előadás a mű megírása után 11 évvel később, 1952-ben valósult csak meg, de mint zenekari művet 1943-ban bemutatták, miután a szerző kihúzva pár táncot a műből elkészítette a szvit változatot. Így az este elhangzó darab 4 tételből áll, melyben hallunk lendületes, argentin népzenei motívumokkal átszőtt tánctételt, illetve érzelmes, lírai tételt is.

Honegger összesen három versenyművet írt, s ezek közül az egyik az 1929-ben írt Csellóversenye. Ez a mű a szerző életművében az egyik legvidámabb és legszórakoztatóbb darab, ennek ellenére eléggé mellőzött a koncerttermekben. A művet az átláthatóság, egyszerűség jellemzi jazz-es elemekkel kiegészítve, emellett érzékelhető a szerző Beethoven és Bach iránti tisztelete a formai eszközökben, a hagyományos struktúrában és a kontrapunkt alkalmazásával. A csellóversenyek általános problematikája a szólóhangszer és a zenekar egyensúlyának elérése. Honegger zseniálisan oldja meg ezt az egyensúlyt oly módon, hogy a két fél között inkább párbeszéd zajlik, nem vita, s nem birkózik meg nagyobb filozófiai kérdésekkel, ahogy a szerző más műveiben teszi. Mai hangversenyünkön a szólót a fiatal spanyol csellista, Luis Aracama Alonso játssza, aki a madridi Zsófia királyné Zeneakadémia neveltje, tudását rendszeresen fejleszti nagyszerű művészek – Gulyás Márta, Gautier Capuçon, Enrico Dindo – mesterkurzusain, de a magyar közönség a Müpa idei szimfonikus felfedezések sorozatában találkozhatott vele.

Az este utolsó darabja Rimszkij-Korszakov Seherezádé című népszerű műve. A szerző 1888-ban írta és mutatta be ezt a művét, melyet szimfonikus szvitnek titulált. A mű megihletője a közismert arab mesegyűjtemény, melyben Seherezádé estéről estére mindig egy újabb történettel tartja fenn a szultán figyelmét, s hódítja meg szívét. Rimszkij-Korszakov művének mind a négy tétele egy-egy történetre épül: az első Szindbádról, a tengeri hajósról szól, a második Kalander herceg tréfáiról, a harmadik az ifjú herceg és hercegnő szerelméről, a negyedik pedig egy bagdadi ünnepség forgatagáról, illetve a viharos tengeren zátonyra futott hajóról.

Thomas Kornél a fiatal karmesternemzedék egyik tehetséges képviselője. Budapesten zeneszerzést tanult, Bécsben pedig karmesterképzést. Több nemzetközi karmesterverseny díjazottja. Emellett zeneszerzőként is több díjat tudhat magáénak, 2020-ban a Müpa Zeneműpályázatán két kategóriában is díjat nyert műveivel. Számos külföldi és magyar zenekarral dolgozott már együtt, a Budafoki Dohnányi Zenekart is több alkalommal vezényelte már.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 22-23/1

A Manfréd-nyitány Schumann zenés drámai költeményének, ahogy maga a szerző nevezte el művét, Byron hasonló című drámájához írt kísérőzene részlete. Byron a Manfréd című költeményt 1816-ban írta, majd a következő évben a harmadik felvonást újra írta. Egy metafizikus drámáról van szó Byron leírása szerint, amelyben természetfeletti lények, elemek szerepelnek, ugyanakkor egy mély lelki dráma hátteréül szolgálnak. A főhőst bűntudat emészti szerelme halála miatt, és a megbocsátást keresi. A mű végén a halál szabadítja meg lelki gyötrelmeitől. A mű főhősének drámai története miatt könnyen gondolhatunk az életrajzi párhuzamra, ugyanis Byron azután kezdte el írni ezt a művét, hogy elhagyni kényszerült Angliát. A távozást féltestvérével való állítólagos szerelmi viszonya indokolta, s a botrány elkerülése végett hagyta el hazáját. Schumann 1848-ban talált rá a műre, abban az időszakban, amikor hallucinációk gyötörték, és talán amiatt, hogy párhuzamot érzett a főhős és az ő lelki szenvedései miatt, hatalmas odaadással állt neki a zene megkomponálásának. A műből a Nyitány szokott a hangversenyek műsorán szerepelni, hiszen egy drámai hangvételű, szenvedélyes zene, mely jól tükrözi Byron főhősének viharos lelkiállapotát. Schumann művét 1852-ben mutatták be először Weimarban, Liszt Ferenc vezényletével.

Wagner Wesendonck dalok című műve szintén egy tiltott szerelem nyomán született. A daloknak nemcsak múzsája, de költője is Mathilde Wesendonck volt. Wagner 1858-ban pártfogója, Otto Wesendonck Zürich melletti villájában vendégeskedett, itt ismerte meg a házigazda feleségét, Mathildet. Az asszony nagy hatást gyakorolt Wagnerre, állítólag titkos szerelmi viszony is kialakult közöttük, s Wagner Mathilde hatására kezdett a Trisztán és Izolda megzenésítésébe. A Wesendonck dalok csak az asszony halála után nyerhették el ezt a címet, előtte Öt költemény női hangra címet tüntettek fel a kottákon. Az eredeti változat zongorakísérettel készült, de később Wagner egyik karmestere, Felix Motti elkészítette a zenekarra hangszerelt változatot, mely a Trisztán és Izolda hangzásvilágát követi.

Az este utolsóként elhangzó műve Johannes Brahms III. szimfóniája, melyet a szerző 1883-ban komponált, s elsőként Bécsben mutatták be. Brahms ragaszkodott a hagyományos formához, és klasszikus formában, négy tételben írta meg művét. Az első és utolsó tétel szonátaforma, a második tétel variációs jellegű, a harmadik tétel triós háromtagú forma.

A művet heroikus jellegűnek szokták jellemezni, ugyanakkor rejtélyes zeneműnek is tartják. A szimfónia alaphangneme F-dúr, de oly gyakran színeződik mollá, hogy az már a teljes kompozíció karakterére is borús árnyékot vet. Ezen kívül a szimfónia valamennyi tétele halkan fejeződik be, ami a lírai jelleget hangsúlyozza, s ez a romantika korában egyedülálló megoldásnak számít.

SULIKONCERTEK – SÁROSPATAK

A Budafoki Dohnányi Zenekar köztudomásúan elkötelezett a fiatalok komolyzenével való megismertetése, a szimfonikus zene megszerettetése iránt. Régi tervünk valósul meg március 28-án; a 2020-as budafoki Sulikoncertjeink után most Sárospatak is lehetőségünk nyílik valamennyi – állami és egyházi – általános és középiskolás tanuló számára térítésmentesen, az együttes saját költségén egymás után négy koncertet adni.

A fiatalokra szabott, számukra összeállított koncertműsor egy kerettörténetbe helyeződik: állatok tehetségkutató versenyét követhetjük végig. A zenei megértést Turcsányi Ildikó humoros versbe szedett narrációja teszi még élvezetesebbé és követhetőbbé. Az állatokat megidéző zenei részletekben felcsendülnek Saint-Saëns, John Williams, Leroy Anderson, Dan Brown, Henry Mancini, Leonard Bernstein és Smetana művei.