BDZ-NAP – Megérthető zene 24-25/1 – JAZZ ÉS OPERA TALÁLKOZÁSA

Gershwin Porgy és Bess című operája kiemelkedő pillanata a huszadik századnak, amiben Gershwin jazz-zel való anyanyelvi viszonya találkozik a klasszikus opera tradícióival. A kicsit bonyolult történet hihetetlenül kifejező és plasztikus jelenetekben, zeneszámokban kel életre. Az operából többfajta hangversenyre szánt zenekari szvit készült, többek között Gershwin tollából is. A mai estén a BDZ kiemelkedően tehetséges muzsikusa, Szüts Apor által készített zenekari szvitet szólaltatjuk meg, amelyben az opera szinte minden emblematikus motívuma megszólal.

Megérthető zene 24-25/2 – ORIENT ÉS OKCIDENT

A keleti kultúra mindig nagy ihletője volt a nyugati művészetnek, és ez a zenében sincs másképp. Mozarttól kezdve Rimszkij-Korszakovon, Griegen, Csajkovszkijon át egészen Bartókig számos érdekes zenemű született, amelyben felismerhető egyfajta orientális színezet. Ezek a zenék természetesen igen távol állnak a valódi keleti dallamvilágtól. A hangverseny középpontjában Nielsen Aladdin-szvitje áll, amely szintén nem valódi orientális zene, ám zenei és dramaturgiai ötleteivel az Ezeregyéjszaka meséi világába röpít bennünket.

 

SZENVEDÉLY ÉS EROTIKA – DOHNÁNYI BÉRLET 24-25/6

Mi a szenvedély? A szó eredete szinte minden európai nyelvben összefüggésben áll a szenvedés szóval. Legyen szó szenvedélyes szerelemről, szenvedélyes gyűlöletről, szenvedélyes érdeklődésről, szenvedélyes kutató szellemről, egy bizonyos: a szenvedély kényszerít, lelkesít, olykor valóban idegfeszítő szenvedést okoz. Ezt a mindent elsöprő, mindent felülíró érzést próbáljuk mai hangversenyünkön zenében megfogalmazni. Bemutatjuk a szenvedély arcait, legyen az lágyan lírai, romantikus, megrendítően fájdalmas, vérpezsdítő vagy akár magával ragadóan érzéki.

HANGOK A MÚLTBÓL – DOHNÁNYI BÉRLET 24-25/5

Mester Dávid: Hangok a múltból

„Hangok a múltból c. szimfonikus zenekarra íródott nyitányom fő gondolatisága, hogy gesztusaiban felidézze Bartók és Kodály szellemiségét, a forradalom hangjait, melyen végül a magyar népdal  diadalmaskodik. A híd formában íródott kompozíció egyszerre kíván visszatekinteni az elmúlt évszázadra, nosztalgikusnak tetsző hangzásokat létrehozva, valamint megszólítani a ma emberét – némiképpen meg-megvillantva filmes hangzásokat –  s olykor, illetve groteszk humorú részeiben a könnyedkezűséget és sziporkázó Scherzo jelleget.” (Mester Dávid)

Bach – Stokowski: Chaconne

Bach Chaconne-ja egy szólóhegedűbe zárt világmindenség, ezért évszázadokon keresztül nem hittük el, hogy szólódarab. Számos zeneszerző próbálta az elveszettnek hitt kíséretet megírni. Stokowski feldolgozása kiemelkedik a kísérletek sorából, mert monumentális zenekari hangszerelése a jelenkor embere számára érthetővé és átélhetővé teszi a bachi zene univerzumát.

Bruckner: VI. szimfónia

Bruckner a késő romantikus zene legkonzervatívabb zeneszerzője. A klasszikus szonátaformát bővítette ki mind időben, mind zenei gondolkodásban. Zenéje gyökerei azonban mélyen a bécsi klasszikusokhoz nyúlnak vissza.

AHOJ! – DOHNÁNYI BÉRLET 24-25/4

Mai estünkön északi szomszédaink zenéiből hallhatnak egy összeállítást. Vítězslav Novák, cseh zeneszerző a 20. század első felében alkotott. Művei a késő romantika jegyeit hordozzák, ám nagy hatással volt rá a népzene is. Szlovák szvitjét egy szlovákiai utazás ihlette, amely öt, a szlovák tájat és életet bemutató részből áll. A zenei utazás először egy protestáns istentiszteletre kalauzol, majd a templomból kilépve gyerekek önfeledt játékát láthatjuk. A faluban tovább sétálva egy szerelmespárt követhetünk, majd egy táncmulatságba csöppenünk. Amikor leszáll az este, ismét a szerelmespár tűnik fel, ahogy meghitten borulnak össze a napnyugtában.

Petr Eben Csehország egyik vezető kortárs zeneszerzője. Hatalmas, egyórás orgonakoncertjét még ifjúkorában írta. Műfaját tekintve a zenemű egy versenymű és egy szimfónia szintézise, amelyet már a címe is tükröz: Symphonia gregoriana. A zenemű egy gregorián dallamra, a nagypénteki Mindenszentek litániájára épül, amely a ma este felcsendülő második tételben hangzik fel.

Smetana Hazám című szimfonikus költeménye a zeneirodalom egyik legnépszerűbb darabja, amelyben a szerző cseh tájakat, mitológiai és történelmi eseményeket mutat be. Ma két részletet hallhatnak belőle: az egyik a huszita háborúk egyik fontos helyszínére, Táborba, a husziták egykori központjába kalauzol, a másik pedig a Blaník-hegyre visz el minket. A legenda szerint a husziták a Blaník barlangjaiban alszanak, és arra várnak, hogy a haza segítségül hívja őket. A tétel vége Csehország dicső jövőjét hirdeti.

Ugyancsak felcsendül Josef Suk Prága című szimfonikus költeménye, amely a szerző szeretett városának titokzatos világát tárja elénk. Először a Moldva folyó jelenik meg a reggeli ködben, majd kirajzolódik Vyšehrad ősi erődítménye, amely a város dicső múltjára emlékeztet. Bár a dicső tónus egy pillanatra elsötétül a viharosabb időkre emlékezve, a darab végül mégis egy jubiláló, győzedelmes témával zárul.

MOZART ÖRÖK! – DOHNÁNYI BÉRLET 24-25/3

Vajon milyen zenét írt volna Mozart, ha a romantika, a posztromantika, a neoklasszicizmus vagy az atonális zene időszakában születik? Nos, erre a kérdésre sohasem fogunk választ kapni, ám mai hangversenyünkön megmutatjuk, hogyan szólnak Mozart örökzöld, mindenki számára ismert dallamai egy másik korszak zenei köntösében. Azaz: variációk Mozart zenéjére. Hangversenyünket egy eredeti Mozart-művel, A Figaro házassága nyitányával indítjuk, amely sodró lendületű, játékos zene. Ezt követik a variációk. Elsőként Dubrovay After Mozart című művét hallhatják, amely A Figaro házassága „Non più andrai” áriájára írt rövid variációsorozat. A szerző eredeti ötletekkel építi tovább a dallamot: a tételek során különböző hangszercsoportokat von be, kihasználva azok sajátos lehetőségeit. Igazi 20. századi alkotás, különleges effektusokkal és hatalmas zenekari apparátussal.

A „La ci darem la mano” kezdetű duettre komponált variációsorozatot Chopin tizenhét évesen írta. Ez egy friss, fiatalos alkotás, amely megcsillantja Chopin zsenijét. Schumann a darabot meghallgatva így nyilatkozott fiatal zenésztársáról: „Uraim, le a kalappal, egy zseni áll önök előtt!” Clara Wieck, a kor zongoravirtuóza, később Schumann felesége, így vélekedett a darabról: „Chopin darabja, amelyet nyolc nap alatt tanultam meg, a legnehezebb mű, amelyet eddig játszottam. Ez az eredeti, briliáns kompozíció azért oly kevéssé ismert, mert a zongoristák és tanárok nagy része nem érti, és játszhatatlannak ítéli.” A darab valójában a zongorista jutalomjátéka, a zenekari kíséret marginális szerepet tölt be, olyannyira, hogy Chopin a későbbiekben szólóban játszotta, és ezt a lehetőséget a partitúrában is jelezte.

A következő variáció a késő romantika korszakába repít minket. Reger Mozart A-dúr zongoraszonátájának (KV 331) egyik témájára írt nyolc variációt és fúgát. A variációk során a téma különböző arcait ismerhetjük meg: megszólal dúrban és mollban, lágy dallamossággal és feszes ritmikával, drámai és játékos karakterrel. Hamisítatlan romantikus hangulatú alkotás, szép, pasztell színű és dús harmóniákkal, változatos zenekari textúrával, széles dallamokkal, kitűnő hangszereléssel, grandiózus befejezéssel.

Végezetül pedig ismét egy eredeti Mozart-alkotást, az Esz-dúr szimfóniát hallgathatják meg, amely Mozart három „nagy” szimfóniájának egyike a nagy g-moll (KV 550) és a Jupiter (KV 551) mellett. A három szimfóniát pár hét alatt vetette papírra 1788 nyarán, keletkezésük oka és célja máig ismeretlen; sokan úgy vélik, hogy a darabokat saját örömére írta. Bár Mozartot ebben az időszakban rengeteg gond nyomasztotta, az Esz-dúr szimfónia mégis életörömöt és a Mozart zenéjére jellemző harmóniát áraszt. Már maga a hangnem választása is erre utal, hiszen az Esz-dúr a fenségesség és magasztosság kifejezője.

TÁNCVARÁZS – DOHNÁNYI BÉRLET 24-25/2

Mai hangversenyünk a tánc bűvöletében telik. Elsőként egy lengyel-litván zeneszerzőnő, Grażyna Bacewicz nyitányát hallhatják, mely a komponista neoklasszikus korszakából származik. Lendületes, derűs, ritmikus zene, amely igazán virtuóz játékmódot kíván meg a zenekartól. Ezt követően Lutoslawski Kis-szvitje csendül fel, mely egy Krakkó környéki falu dallamvilágát fűzi egybe. Az első tétele Stravinsky Tavaszi áldozat c. művére emlékeztet, melynek bemutatója éppen a darab megírását megelőző időszakban volt Lengyelországban. A második tétele egy humorosan nyugtalan ritmusú polka, harmadik tételében a melódia bűbájosan vált egyik hangszerről a másikra, zárószáma pedig egy igazi falusi tánc.
A lengyel táncok után magyar tánc következik. Weiner Magyar népi táncok című darabja a szerző parasztzenével való megismerkedésének gyümölcse. Lajtha László ismertette meg Weinerrel a 30-as években a magyar népzenét, ami új alkotókorszakot indított Weiner életében. A darab ősbemutatójára Rochesterben, Amerikában került sor, melyet a Rochester Journal szerint „a közönség úgy fogadott, hogy arra az »elragadtatott« jelző édeskevés lenne. Ez az üde szépségben ragyogó mű hol elbűvöl derűjével, hol elementáris erejével ragad meg. A közönség olyan kitörő lelkesedéssel fogadta a művet, hogy Weiner, engedve az általános óhajnak, megismételte a záró-tételt.” Mai hangversenyünkön a zenemű legnépszerűbb számát, a IV. tételt hallhatják.
Hangversenyünk második felében Rachmaninov utolsó nagy műve, a Szimfonikus táncok csendül fel. A zenemű Stravinsky Tavaszi áldozatát idéző, energikusan ritmikus zene, telt harmóniákkal. Rachmaninov szándékosan idéz e darabban korábbi műveiből, így életműve egyfajta sommázataként is tekinthetünk rá. Az első tételben első szimfóniájának dallamára ismerhetünk, mely itt azonban dúr-hangnemben csendül fel. A második, enyhén kísérteties hangulatú tétel eredetileg az alkony címet viselte, az utolsó tétel pedig egyfajta küzdelem a Dies irae-téma és a Vesperásaiból ismert feltámadást bemutató utolsó tétel dallama között, melyből ez utóbbi kerül ki győztesen.

ELŐDÖK NYOMDOKAIN – BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 24-25/7

Korunk komponistái gyakran merítenek ihletet korábbi zeneszerzők munkásságából. Mai hangversenyünkön három olyan művet mutatunk be, melyek tudatosan vagy tudattalanul idézik fel a nagy klasszikusok zenei stílusát.

Bella Máté műve a régi minták és a modern minimálzenei elemek izgalmas találkozása. A zenemű egyértelműen a barokk concerto grosso hagyományait követi, de modern, XX. századi köntösben, repetitív zenei elemekkel. A záró tétel (Haláltánc) hallatán talán Vivaldi Négy évszakának nyári vihara juthat eszünkbe, de a haláltánc hangulatát a Dies irae dallamának vészjósló témája alapozza meg.

Richard Strauss oboaversenye a szerző késői műve. Kijelentette, hogy a Capriccio után írt műveit csak „csuklógyakorlatnak” tekinti. Nos, egy ilyen csuklógyakorlat az Oboaverseny is, kis apparátusra, áttetsző hangszereléssel, melyben Mozartot idézi mind dallamosságában, mind játékosságában.

Brahms zongoranégyese a kamarazene-irodalom egyik gyöngyszeme. Nekünk, magyaroknak különösen kedves a fantasztikusan sodró erejű Rondo alla Zingarese című zárótételével, amely az akkor magyarosnak hitt cigányzene stílusában íródott. A művet mind zenei, mind érzelmi dimenziói a szimfóniák sorába emelik. Talán ezt érezte Schönberg is, amikor zenekari átiratot készített. Tréfásan meg is jegyezte, hogy az átirattal valójában Brahms ötödik szimfóniáját alkotta meg.

Belcanto Symphony – BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 24-25/6

Mai előadásunkon az olasz operairodalom méltán legnépszerűbb nyitányait játsszuk, megelevenítve azt a szenvedélyes dallamgazdagságot és azokat a drámai szembeállításokat, melyekért ezt a műfajt annyira szeretjük.

Az olasz opera már Monteverdi Orfeója – azaz az első opera – óta egy kisebb zenekari művet illesztett a cselekmény elé, aminek szimplán praktikus okai voltak. A zenei nyitány azt a célt szolgálta, hogy jelezze a publikum számára az előadás kezdetét: mindenki elfoglalhassa a helyét, szemrevételezze a többi vendéget, és felkészüljön az előadásra.

A zeneszerzők nem vették túl komolyan a nyitány intézményét, sokszor az utolsó pillanatra hagyták a megírását (Mozart pl. gyakran az előadás kezdete előtti órákban vetette papírra a nyitányt), így egyre gyakoribbá vált, hogy a komponisták az opera zenei témáiból “fércelték össze” a nyitány anyagát. Szerencsés esetben a szerzőnek a nyitánnyal sikerült ráhangolnia közönségét az elkövetkezendő zeneműre.

Rossini, Bellini és Donizetti zsenialitását mutatja, hogy szokatlan, briliáns zenei effektusokkal keltették fel az összegyűltek figyelmét, legyen az az arco battuto (a hangszer vonóval való ütögetése) vagy a pizzicato alkalmazása, esetleg a dinamika és a tempó fokozása.

Jellemzővé vált, hogy a nyitány az opera legnépszerűbb áriáit, dallamait idézi, illetve az opera cselekményéből egyfajta összefoglalót nyújt, akár egy mai trailer – előzetes.

BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK 24-25/5 – SACRUM ET PROFANUM

Szüts Apor Missa brevis című műve érdekes kísérlet a virtuóz romantikus zene és a 20-21. század éteri kórusmuzsika összekapcsolására, amely mind az előadó, mind pedig a hallgató számára egyedülálló élmény lesz. A kompozíció a misék klasszikus szerkezetét követi: Kyrie, Gloria, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei. A Kyrie a darab központi eleme, amelynek témája rondószerűen visszatér, összeköti a tételeket, és az Agnus Dei végén lezárja a művet. A Credo helyén, a darab dramaturgiai közép- és mélypontján, Schubert Doppelgänger című dala szólal meg. A dal ugyanolyan dramaturgiai felépítésű, mint maga a mise: kupolás szerkezetben a semmiből indul, és a semmibe tart, mint egy kis „hasonmás”.

A koncert második felében Beethoven IV. szimfóniája csendül fel, amely szokatlanul derűs hangvételű, akárcsak a szerző hangulata az idő tájt. Egy barátja szerint Beethoven akkoriban „minden tréfára fogékony, vidám, élénk, életvidám, vicces” hangulatban volt, és minden jel szerint IV. szimfóniája is ezt tükrözi vissza. Robert Schumann szerint ez Beethoven legromantikusabb szimfóniája, ami Josephine Brunsvikhoz fűződő szerelmének köszönhető.