Respighinek ez a műve a képszerű komponálási technika egyik jellegzetes példája. A mű valamennyi tételében a szerző Róma egy jellegzetes helyéhez egy képet, hangulatot vagy történelmi jelenetet társít. Az első tételben Róma egyik legnépszerűbb parkja, a Villa Borghese hatalmas kiterjedésű kertje adja a hátteret a gyerekek játékának, csúfolódásának, illetve a sok gyerek keltette zűrzavarnak a zenei megfogalmazásához.
A második tétel a Fantasztikus szimfónia és az Egy kiállítás képeinek hangulatára emlékeztet. A katakombák titkát szerzőnk ezúttal gregorián dallamok felidézésével jeleníti meg.
A harmadik tételben a Gianicolo fenyői egy fülledt éjszakai kép hangulatát idézik meg, melynek a végén a csalogány dala jelzi a hajnal érkezését.
Az utolsó tételben egy történelmi emlék képe körvonalazódik, amint a győztes és dicső római hadsereg a Capitolium felé vonul.
