Zene és konyhaművészet találkozásáról a zenetörténetben kicsit is járatos hallgatónak elsőként Gioacchino Rossini jut eszébe, aki tehetséges, termékeny és sikeres operakomponistaként harminchat évesen felhagyott a zeneszerzéssel, hogy azután ideje jelentős részét a konyhai örömöknek szentelje. Egyik legismertebb műve „A sevillai borbély” című opera nyitánya, amelyben felvonultatja teljes zeneszerzői arzenálját, s megmutatja az olasz temperamentumot és humort.
Ottorino Respighi alighanem az olasz főváros szerelmese volt. Első sikerét „Róma kútjai” című zenekari darabjával aratta, ezt követte még két római témájú mű, a „Róma fenyői” és a „Római ünnepek”. A római triptichon középső darabja a város különböző részeit járja be. Tételei: I. „A Villa Borghese fenyői”, II. „Fenyők egy katakomba mellett”, III. „A Gianicolo fenyői”, IV. „A Via Appia fenyői”.
A koncertet záró mű igazi sikerdarab. Az európai, főként olasz eredetű vadnyugati filmek, az úgynevezett spagetti-western műfajának (ismét egy gasztronómiai utalás!) egyik legismertebb alkotása, a „Volt egyszer egy vadnyugat” című film zenéjéből hallhat részletet a közönség. A film zeneszerzője Ennio Morricone, a műfaj koronázatlan királya.
