Elsőként az est karmestere, Guido Mancusi trombitaversenyét hallhatják. A darab dallamossága, virtuozitása könnyen Hummel trombitaversenyeit, vagy Arban Velencei karnevál című művét juttatja eszünkbe. Záró tétele igazi bravúrszám a szólista számára, melyet egy könnyed, virtuóz zenekari anyag kísér.
A Rózsalovag Richard Strauss Hugo von Hofmannsthal librettója alapján írt operája, mely egy letűnt kort (Mária Terézia korát) idéz meg némi nosztalgiával, fanyar és néhol pajzán humorral. Strauss a hangszerelés nagymestere volt, és ebbéli tudása megmutatkozik a zenekari hangzás pazar színeiben, virtuóz és élvezetes dallamaiban. Ezen az estén a Rózsalovag szvit változatát hallhatja a közönség.
Azt est második felében Bruckner VI. szimfóniája csendül fel, melyet a szerző nem hallhatott teljes egészében életében, hiszen az 1883-as bemutatón csak a két középső tételt játszották, mert nehézsége miatt a Bécsi Filharmonikusok nem vállalkoztak a teljes mű bemutatására. Azóta is a Bruckner-repertoár legritkábban játszott darabja, bár maga Bruckner úgy vélte, ez a műve a legszemtelenebb, mely könnyedebb hangvétele, áttetsző hangszerelése miatt könnyebben befogadható a közönség számára. Robert Simpson, angol zeneszerző szerint „a szimfónia témái rendkívül kifejezők és plasztikusak, harmóniái kifinomultak és rafináltak, a hangszerelés pedig talán a leginvenciózusabb valamennyi szimfónia közül. A klasszikus formálási elvek természetesen és magától értődően épültek be a szimfónia nyelvébe, a két bécsi mester – Brahms és Bruckner – soha ilyen közel nem volt még egymáshoz.”
