Dvořák hegedűversenye a cseh romantika szenvedélyes, dallamgazdag világába kalauzol, míg Brandenburg Ádám Metanoia című műve kortárs hangon keresi a változás és a megújulás lehetőségeit. A két különböző zenei világot Prokofjev szellemes, könnyed és ragyogóan friss Klasszikus szimfóniája kapcsolja össze. Három mű, három korszak, mégis egy közös élmény: a zene ereje, amely képes egyszerre megszólítani, meglepni és magával ragadni.
Brandenburg Ádám így ír művéről:
„Metanoia c. darabom alcíme: Zenei asszociációk A tékozló fiú példázatáról. Jézus talán legismertebb példázata egy plasztikus történet a címben szereplő teológiai fogalomról. Metanoia, azaz megtérés, a gondolkodás megváltozása.
A 4 rövid tételre osztható szimfonikus mű nem a példázat történetének zenei leírása kíván lenni, hanem azzal kapcsolatos gondolatok, asszociációk zenei ábrázolása. Erről tanúskodnak a tételek címei is:
- Távolodás
- Vertigo
- Metanoia
- Kintsugi
Ezek a fogalmak értelmezhetőek az egyén, de akár az emberiség egyetemes szintjén is. A metafizikai valósággal való ambivalens kapcsolatunk – vágyunk rá, de sokszor mégis távolodunk tőle –, az eltávolodás eredményeként történő sodródásunk, szédülésünk, majd ha megadatik, akkor az ezzel való tudatos szembenézésünk, gondolkodásmód átalakításunk, és végül „törött kerámia-életünk” arannyal történő összeillesztése – mint a japán kintsugi-művészetben –; ezek mind a darabhoz társítható gondolatok.
A tételek egybefűzve, attacca szólalnak meg és felismerhetővé válnak zenei gesztusok, amik átívelnek rajtuk. Ezzel az eszközzel és elrejtett, valamint kevésbé rejtett idézetekkel az asszociációs hálót kívántam gazdagítani.
Metanoia c. darabom párba állítható a 6 évvel ezelőtt – szintén az ArTRIUM fesztivál felkérésére – írt From Paradise – Édenből c. szimfonikus darabommal; mindkettőre egyfajta szonorikus freskóként tekintek. ” (2026)
