A hangversenyen elsőként elhangzó „Vardar – Bolgár rapszódia 1922-ben született meg, majd 1928-ban zenekari változat is készült belıle. Sok mindenhez hasonlítható zene, népies elemekkel sűrűn
tarkítva, virtuóz hegedűszólammal. Rapszodikus, romantikus kuszaság, amelyben a zenekar hegedűszólama megcsillogtathatja technikai tudását.
Ezt követően egy fiatal zeneszerző, Ott Rezső diplomamunkája, egy kürtverseny csendül fel. A szerző stílusa a hatvanas évek tompított modernizmusát az ötvenes évek szelíd neoklasszicizmusával ötvözi. A mai estén felcsendülő Kürtversenye a klasszikus formákon belül marad, és hallható benne zenéjének elfogulatlan őszintesége, minden spekulativitástól mentes inspiráltsága.
Hangversenyünk második részében a mesés Keletre kalauzoljuk önöket egy hamisítatlanul szláv szerző zeneművének segítségével. Rimsky-Korsakov Seherezádé-szvitje, a dús Kelet minden kifejezésbeli pompáját, színeinek gazdagságát híven visszaadó alkotás koncertáló hegedűszólót állít a hangszerek pompás együttesének élére. A partitúra elején Rimszkij-Korszakov közli az elbeszélés ismert programját, amit rövid zenei bevezetés jelez, majd ezt követik Seherezádé történetei:
Az első tételben Seherezádé a tengerész Szindbádról mesél sah Sahriárnak. A második tétel Kalender herceg vidám csínytevéseirıl szól, oly szellemesen, hogy Seherezádénak sikerül nevetésre bírnia az uralkodót. Következő meséje az ifjú hercegről és az ifjú hercegnőről gyermeki álmok tarka mesevilágába visz. Az utolsó éjszakán egy bagdadi ünnepről mesél, a tengerről és a mágneses hegynek ütköző, elpusztuló hajóról. A tragikus történet hallgatása együttérzésre és belátásra bírja a szultánt, aki eláll attól a szándékától, hogy megöleti Seherezádét.
