Évadnyitó hangversenyünkön hallhatnak klasszikus műveket, illetve klasszikus igényű kortárs szimfóniát is. Nem véletlen a nyitány választása, hiszen ez az év zenekarunk számára igazi ünnep: ebben az évadban ünnepeljük a zenekar alapításának 20. évfordulóját.
A koncertet tehát Brahms Akadémiai Ünnepi Nyitánya nyitja, melyet a szerző a Boroszlói Egyetemnek dedikált hálából, hiszen díszdoktorrá avatták. Bár a zeneműnek az Akadémiai Ünnepi Nyitány címet adta, egyszerűbben csak Janicsár-nyitány néven emlegette az együttesben felhangzó nagydob, cintányér és triangulum hangzása miatt. A nyitány zenéje egyáltalán nem méltóságteljes, érezhetően közelebb áll a diáksághoz, mint a tudós professzor urakhoz. Brahms jókedű gondtalansággal halmozta fel benne a zenei témákat, nem feledkezve meg a hatásos befejezést képező Gaudeamus igitur motívumról és több, népi eredetű diákdal felidézéséről sem.
A nyitányt követően Kovács Zoltán, fiatal magyar zeneszerző I. szimfóniáját hallhatják, mely méltán kapott helyet két nagy elődje művei mellett. Másrészt a szerző, aki a fiatalabb zeneszerző generáció egyik legtehetségesebb tagja, maga is játszott zenekarunk fagott szólamában, így a jubileumi év alkalmából büszkén mutatjuk be szimfóniáját. Kovács Zoltán rendkívül szuggesztív zenét ír, művészetében sok szempontból a tanári generáció (Vajda János, Orbán György) filozófiáját követi, amely természetes elemként marad hű az előző évszázadok zenei hagyományaihoz és a 20. század kollektív zenei emlékezetéhez. Szimfóniája egy igazi nagyzenekari alkotás, amely minden hangszercsoport számára igényes feladatot ad, a közönségnek pedig egy romantikus igényű szimfónia élményét ígéri.
Kovács Zoltán szimfóniáját követi a nagy előd, Beethoven legismertebb kompozíciója, az V. szimfónia. Nevét magától a szerzőtől kapta, aki a legenda szerint azt mondta a nyitótémára: „Így zörget a sors az ajtón”. Lehet azonban, hogy közismertségének titka a nyitótéma egyszerűségében, bárki által könnyű énekelhetőségében rejlik.
Bár a zeneköltő feltehetően nyomban az Eroica után belekezdett a c-moll szimfónia komponálásába, számos vázlatot készített, majd váratlanul abbahagyta ezt a munkát, és megírta a B-dúr szimfóniát, amely ily módon szimfóniái sorában a negyedik helyre került. Az V. szimfónián tehát tulajdonképpen négy esztendeig, 1804-től 1808-ig dolgozott Beethoven. A munka java részét 1807-ben végezte. A szimfónia bemutatója 1808. december 22-én zajlott a Theater an der Wien-ben rendezett monumentális szerzői est ( „akadémia”, ahogy akkoriban nevezték) keretében, melynek műsorán az V. és VI. szimfónia, a C-dúr mise néhány tétele, a G-dúr zongoraverseny, egy ária és a Karfantázia szerepelt. A szimfónia ajánlása ugyanannak a Razumovszkij grófnak szól, akinek nevét az 59-es opuszszám alatt összefoglalt három vonósnégyessel tette halhatatlanná a zeneszerző.
