A koncert nyitánya Bánfalvi Zoltán, a Pannon Filharmonikusok koncertmesterének divertimentója, mely a 20. századi neoklasszicizmusra, valamint generációja a korábbi korok hagyományait is szem előtt tartó bátor dallamépítkezési invenciójára épít.

Ezt követi Camille Saint-Saëns az a-moll első csellóversenye, amit 1872-ben komponált a belga cselló- valamint gambaművész, Auguste Tolbecque számára. A zenemű annyira elismertté vált, hogy később sok zeneszerző, többek közt Shostakovich valamint Rachmaninoff is a Saint Saens alkotást minden csellóversenyek legjobbikaként emlegeti.

A darab a hagyományos versenyművekre jellemző három tétel helyett egy folytonos tételből áll, három megkülönböztethető részegységgel. A zenemű elejéről elmarad a hagyományos zenekari bevezetőrész, a cselló rögtön megszólal a fődallammal. A középső szakaszban egy csellószóló is elhangzik, majd a záró rész megismétli az addigi zenei témákat aztán egy teljesen újjal zárja a művet.

A zenemű csellószólamát a 2014-es Casals Verseny második helyezettje, a fiatal Tomasz Daroch szólaltatja meg.

Rimszkij-Korszakov az Ezeregyéjszaka meséiből négy történetet választott ki szimfonikus zenekari szvitje számára. Az első Szindbádról, a tengeri hajósról, a második Kalender herceg tréfáiról, a harmadik az ifjú hercegnő és herceg szerelméről, a negyedik pedig egy bagdadi ünnepség forgatagáról és a viharos tengeren mágneshegynek ütközött és porrá zúzott hajóról szól.  A partitúra nagy, romantikus zenekart vonultat fel, fa- és rézfúvósokkal, több ütőhangszerrel, hárfával és teljes vonóskarral. Emellett meghatározó szerepet játszik a szólóhegedű, amely a címszereplőt, Seherezádét személyesíti meg. A mese többi szereplőjét is jellegzetes hangszerek és hangszercsoportok jelenítik meg: a szultán, Sahriár képét elsősorban a mély harsonák és a tuba festik meg; Szindbád hajója a csellók által megrajzolt hangzatfelbontás-hullámokon siklik; Kalender herceget a fagott mutatja be, a szerelmeseket pedig a két hegedűszólam szimbolizálja.