Heimann Családi Birtok

„A bor kultúra”

A szekszárdi garabonciások; a Heimann Családi Birtok életmeséi

 

Nem ismertük egymást személyesen. Mégis, valahogy rögtön tudtuk, hogy egymást keressük a forró nyári délutánra megbeszélt találkozó helyszínén. A vadonatúj „TAKE IT EASY: Flört, játék, szenvedély a zenében” című, a borral és a könyvvel összefonódó koncertsorozatunk együttműködését tervezzük közösen továbbgondolni. Heimann Ágnessel és férjével, id. Heimann Zoltánnal beszélgetek hosszasan, eleinte magázódva, majd a végére összetegeződve, így az írás már tegeződős formában születik.

Szöveg: Czingráber Eszter

Sok pincét megkerestünk az együttműködési javaslatunkkal, de Ti szinte azonnal, és pozitívan reagáltatok.

Oh, igen – kezd bele Ágnes, a családi vállalkozás egyik közgazdásza, borásza, anyja, felesége. – Elolvastuk a részleteket, megvitattuk, és egyértelműen úgy gondoltuk, ott a helyünk a bort és az irodalmat szervesen integráló, könnyed komolyzenei sorozatban.

Miért volt ez ennyire egyértelmű?

Mert nekünk a bor kultúra. És mert rendkívül fontos számunkra a kultúra különböző területeinek összeérintése, a bor beintegrálása.

Mit jelent ez számotokra a gyakorlatban?

Van például egy Barbár elnevezésű vörösborunk, amelyet Bartók Allegro Barbarója ihletett. Ez a bor pincészetünk zászlóshajója, ami több helyütt ma Magyarország tíz legjobbja között szerepel. Az új évjárat népszerűsítésére majd minden évben „Barbár ünnep”-et ülünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 200-300 résztvevővel egy amolyan gasztro-kulturális eseményt csapunk komoly zenével, irodalommal és, természetesen borkóstolóval. Közben pedig az egész rendezvény központi eleme a zene. Mindig van meghívott vendégünk a kulturális szférából. Vendégünk volt már Esterházy Péter, Cserna Szabó Imre, Grecsó Krisztián, vagy Szakcsi Lakatos Béla… 2022. november 10-én a 2019-es évjáratot mutatjuk be a Magyar Zene Házában.

Évente szervezünk „Heimann Kertmozit”, ahol kortárs magyar filmeket vetítünk, és augusztus végén rendezzük a hagyományos „Heimann Jazz Teraszunkat”. A most tavasszal megnyílt „Heimann BirtokBisztrónk” kortárs magyar festmények kiállításnak is helyet ad.

Teljesen egyértelmű, hogy a bor az életetek. De hogy alakult ez így? Hogy váltatok az ország egyik vezető borászatává?

Hosszú volt az út, amíg a bicskei, magyar „textiles” lány és a kilencedik generációs szekszárdi sváb parasztfiú eljutott idáig. Otthonról a textil vonulatot hoztam magammal – meséli Ági. – Közgázt végzett külkereskedőként a textiliparban dolgoztam, exporttal foglalkoztam leginkább. De aztán jöttek a gyerekek, a két fiunk. Otthon maradtam velük ’84 és ’94 között, s amikor visszaakartam térni, már egy egészen más világot találtam. Akkortájt kezdett a magyar bor újra népszerűvé válni. Zoli szüleinek volt egy fél hektár szőlője, őket segítettük eleinte. Amikor a ’90-es évek elején lehetett már magáncéget alapítani, mi is belevágtunk. Megalakult a Heimann Bt. Aztán elkezdtünk nőni, fejlődni, bővülni. Jómagam elvégeztem a Soós István Borászati Szakközépiskolát, így magam is borértővé váltam. Ekkor azonban még Solymáron laktunk, ahol közös családi életünket megalapoztuk.

Én közben visszaköltöztem Szekszárdra. – veszi át a szót Zoltán. – Öt évig távházasságban éltünk, de aztán jött utánam Ági is. Zoli és Gábor fiúnk addigra már „kirepült”, és külföldön kezdték meg egyetemi tanulmányaikat. Zoli borásznak tanult, így Geisenheim, Montpellier és Udine  egyetemein diplomázott, majd mestervizsgázott, és 2015-ben ért haza. Gábor Münchenben orvosnak tanult, és ott is alapított családot.

Milyen ütemű növekedést kell elképzelni?

A területünk a kezdeti fél hektárról 25 hektárra nőtt. A tíz méteres pincénk mára 100 méteres pincerendszerré bővült, és az induló kétezer palack mára évi 150- 180 ezer. 2020-ban elkezdtük a bio gazdálkodásra való átállás, és 2025-re az egész szőlészet megkapja a bio minősítést.

Ez mit jelent?

Permetezünk mi is, de természetes anyagokkal. Nincs vegyszeres gyomírtás, nincs műtrágya, így lassan visszaáll a föld természetes biodiverzitása. Nem károsítjuk a földet, és a dolgozóink is biztonságban vannak. Nem utolsó szempont, hogy a bor is természetesebb, élettel telibb, izgalmasabb lesz.

Van jelentősége Magyarországon a bio bornak? Nekem nem rémlik, hogy a boltokban láttam volna ennek jeleit…

Magyarországon ez még gyerekcipőben jár, de a mi termelésünk jelentős része exportra megy, külföldön pedig kifejezetten előny a bio háttér.

És akkor jelenleg igazi családi birtok vagytok, jól értem?

Igen. Két fiúnk közül Zoli hazajött külföldi tanulmányai és német, osztrák, olasz, ausztrál gyakorlatai után. 2017 óta ő a főborászunk.  A céget két gyerekünkkel együtt, négyen tulajdonoljuk.

Úgy vélem, óriási dolog ez a szintű családi összefogás. Először is a külkeres, textiles feleség teljes mértékben bevonódott, majd a gyerekek is intergrálódtak… Gratulálok!

Köszönjük!

Ha jól tudom, nem csak a művészeti irányultságotok miatt örültetek megkeresésünknek. Ági, hogy is van a te kapcsolatod a kórusénekléssel és Hollerung Gáborral?

Gimis koromban már közel kerültem a kórusénekléshez, bicskei iskolámban Csizmadia tanár úr jóvoltából. Aztán a Közgázon beszippantott az akkori KISZ Központi Egyetemi Kórus, amelyet Hollerung Gábor vezetett. Az egyetem alatt végig énekeltem a kórusban, rengeteg élményem, az akkoriban még ritka lehetőségként megélt külföldi utam kötődik ehhez a közösséghez. Az egyetem és házasságkötésünk után Solymárra költöztünk, és, szerencsémre, ott is remek kórust találtam, amelyet Cser Miklós vezetett. Aztán, a gyerekek megszületése, nevelése, majd a Szekszárdra költözésünk után sok év szünet következett. Mígnem egyszer a Hollerung Gábor nevéhez kötődő és a BDZ közreműködésével előadott, nagy Müpa-koncerthez kötődő „Énekel az ország” betanító tábora Szekszárdon volt. Természetesen jelentkeztem, és rendkívül jól esett, hogy Hollerung Gábor megismert, emlékezett rám. A tábor és az azt követő Rossini mise éneklése a Müpa nagytermének színpadán óriási élmény volt.

Áginak lételeme az éneklés – veszi át a szót Zoltán. – Ha minden rendben van, folyamatosan énekel, dudorászik. Mostanában sajnos ez egy kicsit alábbhagyott.

Hogyhogy?

Sok a stressz. Például épp most cserélődött le a fél irodánk. De természetesen a COVID-ot is megsínylettük, bár talán még jobban a szomszédban zajló háborút. A Brexit is hatással volt ránk, és a szeszélyes időjárás, a nagy meleg is. Nem élünk most könnyű időket.

Mégis nyitott szívvel, lelkesen fogadtátok ötletünket, hogy működjünk együtt a „Take It Easy: Flört, játék és szenvedély a zenében” koncertsorozatunk kapcsán, amellyel a fiatal, a borok és a könyvek iránt is érdeklődő közönséget kívánjuk elérni, szórakoztatni.

Remek ötletnek és saját küldetésünknek is tartjuk, hogy olyan kapcsolódásokat találjunk bor és művészet között, amelyek nem a borból indulnak ki. Úgy gondoljuk, ennek a koncertsorozatnak hasznos, izgalmas és újító üzenete van a nagyvilág felé. Mi magunk folyamatosan inspirálódunk a kultúrából, mind boraink, mind címkéink, mind egyéb tevékenységeink tekintetében. Örömmel veszünk részt egy olyan rendezvénysorozatban, ahol a bor szerves részt képez, de nem az a kiinduló pont, hanem valamely más kulturális terület. Mert hisszük és valljuk, hogy a bor maga is kultúra.