Földes Imre tanár úr emlékére – Hollerung Gábor nekrológja
Földes Imre tanár úr emlékére
Drága Tanár Úr!
Megrendülten értesültem arról, hogy eltávoztál e világból.
Életemnek hihetetlen szerencséje, hogy főiskolás koromtól máig oly közel lehettem Hozzád. A múlt század hetvenes éveiből számtalan felejthetetlen elemzésed él bennem, mint a karvezető tanoncoknak tartott Psalmus-magyarázatod, vagy a legendás ismeretterjesztői kurzusodon a Téli utazás-analízised.
Jópárunkat öregek otthonába, egyetemi klubokba, de akár szakmunkásképzőkbe is küldtél zenei ismeretterjesztésre, hogy megismerjük és megtanuljuk a zenei ismeretterjesztés csínját-bínját. Ugyanakkor elvittél minket Varsóba, a Varsói Őszre, ami egyszerre sokkoló és felemelő élményeivel és persze a Te magyarázataiddal életre szóló tanulságként szolgált számomra.
Életem egyik legnagyobb megtiszteltetése volt, amikor a hetvenes évek végén, még hallgatóként magad mellé vettél, hogy az akkori Népművelődési Intézet Felsőfokú Tanárképző Tanfolyamán kortárs zenét tanítsak.
Tudásom, zenéről való gondolkodásom meghatározója voltál és maradsz. A közönséggel való párbeszéd fontossága, a zene lényegének, mechanizmusainak megérthető magyarázata Neked köszönhetően magától értetődő kötelesség lett számomra.
Megtisztelő, hogy a hetvenedik születésnapi koncertemen velünk voltál, és Tőled szokatlan módon maradéktalan dicséretben részesítettél. Legutóbb éppen egy hete hivatkoztam rád Megérthető zene koncertünkön Stravinsky Zsoltárszimfóniájának elemzésekor.
Búcsúzom az elmúlt jó fél évszázad magyar zenei életének kimagasló személyiségétől, az ámulatba ejtő tudású zenetörténésztől, a generációkat nevelő pedagógustól és – a szó legnemesebb értelmében – az igazi népnevelőtől.
Nyugodj békében!
Hollerung Gábor
