Bach, Vivaldi

Mai karácsonyi koncertünk első részében Bach két remekművét hallgathatják meg. Először a d-moll kettősversenyben zenekarunk két kiváló hegedűse, Berán Gábor koncertmester és Kalla-Tóta Hajnalka hegedű szólamvezető játssza a szólót. Ez a mű Bach egyik legnépszerűbb műve, és kiváló példája az olasz stílusú barokk versenyműveknek.

A h-moll szvit Bach zenekari szvitjei közül különválik, különösen, ami a hangszerelést illeti. Ebben a műben csak egy fuvola társul a vonósokhoz, s tele van a fuvolára írt szóló részekkel. Mai koncertünkön Réman Zsófia  játssza a szólókat.

A szvit tételei: A kezdő, pontozott ritmusú Ouverture tételében a vonósok méltóságteljes kísérete fölött a fuvola szól, majd a lassú rész után egy gyors „koncertáló-fúga” követi, ezután pedig a kezdő zenei anyaggal tér vissza, s ezzel adja meg Bach az Ouverture keretét. A Rondeau cím utal a felépítésre (kisrondó), ugyanakkor a szó eredeti körtánc jelentésére is. A Sarabande Bachnál a mű lassú tételének a szerepét tölti be. A felső szólam (hegedű-fuvola) témáját a basszus kvintkánonban imitálja. Ezután egy mozgalmasabb Bourrée tétel következik, majd egy karakteres Polonaise tánc. A rövid menüett tétel után a h-moll szvitet a virtuóz és jól ismert Badinerie (jelentése: tréfálkozás/fecsegés) tétel zárja.

A koncert második részében Vivaldi számos Gloriája közül a leghíresebb hangzik fel, amelyben hol a hagyományos egyházzenei gondolkodásra, hol Vivaldi virtuóz concertóinak világára, hol az éppen első virágzását élő olasz opera világára ismerhetünk rá.

Gyöngyösi: Sinfonia concertante; Csajkovszkij: A diótörő – The Swinging Nutcracker

Magával ragadó jazz dallamok, vérpezsdítő latin muzsika, világzenei motívumok és mese, mese, mese…

ZenePlusz bérletünk soron következő koncertje igazi csemegének ígérkezik: korunk négy kiemelkedő zeneszerzője saját stílusára szabva alakítja Csajkovszkij Diótörőjét.
Az eredeti mesét picit modernizáljuk, a zenei átiratokhoz igazodva, narrátor segítségével pedig szövegesen is megjelenítjük.
Útitársaink: Sárik Péter, Szentpáli Roland, Révész Richárd és a Talamba Ütőegyüttes. Utazzon velünk ön is!

A hangverseny két, egymástól időben és stílusban is eltérő darabját az idén 20 éves Talamba ütőegyüttes köti össze, akik Gyöngyösi Levente: Sinfonia concertante-jában is közreműködnek.

Formabontó stílus, popos beütés, Bernstein, Bartók megidézése – mindez egyetlen műben! Nem érdemes kihagyni!

Gyöngyösi Levente Sinfonia concertante című műve háromtételes, hagyományos gyors-lassú-gyors tételrendet követő kompozíció. A szólistáinak hangszerparkjában a dallamhangszerek dominálnak: marimba, vibrafon, xilofon, harangjáték. A két szélső tételben egyfajta virtuóz, könnyűzenés ritmikájú hangvétel uralkodik, ahol az ütőjátékosok megcsillogtathatják fantasztikus hangszertudásukat. 

A második tételben fontos szerepet játszik az afrikai talking drum (beszélő dob) – amelynek a különlegessége, hogy gyorsan és széles ambitust bejárva lehet játék közben változtatni a hangmagasságát -, valamint a Szivárvány havasán c. székely népdal. A zeneszerző ezzel a tétellel az akkoriban elhunyt világhírű hegymászó, a Mount Everest első magyar megmászója, Erőss Zsolt emléke előtt kívánt tisztelegni, akit rendkívül nagyra tartott.

Csajkovszkij A diótörő című balettje az egyik legnépszerűbb darab és közkedvelt program karácsony tájékán. A mű The Swinging Nutcracker címmel új köntösben szólal meg: bizonyos részletek Csajkovszkij eredeti elgondolása szerint csendülnek fel, egyes tételekben a Talamba Együttes sajátos zenei gondolkodása és hangzásvilága dominál, egyes tételeket pedig Sárik Péter fantáziája kelt új életre, aki az elmúlt időszakban Bach, Beethoven és Bartók művei kapcsán már bizonyította, hogy az eredeti darab lelkének megőrzése mellett képes új gondolatokkal megtölteni a műveket. A hangverseny végén természetesen nem marad el valamennyi szereplő közös muzsikálása sem. E. T. A. Hoffmann meséjének felhasználásával a Diótörő meséje is új köntösben hallható majd.

Mozart, Szentpáli, Sosztakovics

The Symphony No. 1 in E♭ major, K. 16, was written in 1764 by Wolfgang Amadeus Mozart at the age of eight. By this time, he was famous in Europe as a wunderkind performer, but less as a composer. The piece was probably composed in the Chelsea area of London, since the family had moved there at the time because of Leopold’s illness. The work shows the influence of several composers, including Leopold Mozart and the sons of Johann Sebastian Bach, especially Johann Christian Bach.

The three-part form is customary among Mozart’s early symphonies, he only later took to four-part compositions. The first part essentially complies with the requirements of a sonata. The second part, written in C minor, features a repeating accompaniment consisting of sixteenth-triplets. The four-note motif highlighted in the second part can also be discovered in the finale of Mozart’s Jupiter Symphony. The third movement is a vivacious part of the composition and features an interesting clash of contrasts between the volume of the violins and that of the complete orchestra.

Roland Szentpáli’s trumpet concerto was composed upon the request of the Hungarian Radio Symphony Orchestra for the 40th birthday of trumpet artist Gábor Tarkövi. The piece consists of three movements, all of different character, atmosphere and musical concept. The basic concept of the composer – owing to his interest in the language of jazz – was to compose a piece traditional in terms of form and orchestration, but employing jazzy tools in musical language and harmonies. The first part builds on loop-like processes. It is driven by a continuous virtuoso internal rhythm, which the solo instrument occasionally hooks onto, but then continues in a completely opposite character. The second movement has an intimate, passionate character, in which the soloist plays the cornopean, an instrument that plays a much softer tone than a trumpet. The pulsation and musical material of the closing part is polyrhythmic, with the main theme often sounding like a mixture, characteristic in jazz and the movement features more of a structured improvisation rather than a composition. At the end of the part, the soloist plays on a piccolo trumpet, thus rendering the orchestration a new colour and character. Our soloist for the evening is Tamás Pálfalvi.

Shostakovich composed Symphony I. in F minor in 1925, at the age of 19, upon finishing his studies at the Conservatory of Petrograd as his graduation piece. The piece consists of four parts, however, the second two are played without interruption. The work begins with an introductory Allegretto section, which is developed from a duet between solo trumpet and bassoon and leads into the first theme. This lively march-like matter is reminiscent of the vaudeville and theatre music. The second subject is ostensibly a waltz. The development section features a return to mock-comic grotesqueries, although the sonata-form structure of this movement is entirely conventional. In the second movement we are presented with a ‘false start’ in the cellos and basses before a frantic scherzo begins with the clarinet. The piano features for the first time with rapid scalic runs. The third movement begins with a dark oboe solo transferring to a cello solo, and proceeds to develop into a crescendo, featuring a quotation from Wagner’s Siegfried. The consequent pianissimo passage for the strings anticipates the passacaglia from the Eighth Symphony. There is a drum roll attacca from the third movement into the fourth and the Allegro molto section culminates in a fortissimo timpani solo, a rhythmic motif featured in the third movement. A passage for solo cello and muted strings cleverly uses this motif along with several other elements, leading into a coda section which ends the work with rousing fanfare-like figures from the brass.

CLASH OF FATES – Verdi: Rigoletto

One of the miracles of the opera genre, as of every dramatic genre, is the ability to pause or accelerate time. Another marvel, however, is an attribute that only musical dramatic genres share, and that is multiple singers of the cast expressing their emotions simultaneously. In the vast majority of duets people’s understanding and loving towards each other is portrayed, yet a duet can also depict their conflicts.

Scenes involving multiple characters, quartets, quintets or sextets are able to reflect different reactions given by the characters to a particular situation. The fourth act of Rigoletto presents the tangled relations between the five characters with a breathtaking contrast of their distinct musical features. This scene is one of the pinnacles of opera history.

Élet, öröm, zene

A Budafoki Dohnányi Zenekar és Hollerung Gábor közös életéről, hétköznapjairól, küzdelmeiről, csodáiról, zeneiségéről szóló szimfonikus dokumentumfilmjében Sólyom András a kulisszák mögé kalauzolja a nézőt. Oda, ahol a zenészek, az irodisták, a “főnök” emberként is megjelenik. Az ismert és elismert operatőr, rendező – aki egyben a film társproducere is zenekarunkkal karöltve – Élő Nóra, zenekarunk mecénása felkérésre és ötlete nyomán kezdett el forgatni próbáinkon, koncertjeinken 2018 áprilisában, 25 éves születésnapunk apropóján. Rengeteg felvétel készült, András pedig zenekarunk „foglya” lett. Több mint egy éven át velünk élt, lélegzett, utazott, ugyanazt a próbajelenetet vagy akár koncertjelenetet több kameraállásból, több nekifutással is rögzítette, célzottan, tervezetten beszélgetett zenészekkel, szervezőkkel, és a végén, hosszú, fáradalmas munkával összeállított a sok nyersanyagból egy pörgős, lendületes, izgalmas filmet. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen csodálatos formában léphetünk közönségünk elé! Bízunk benne, hogy aki megnézi a filmet, az még jobban megérzi, megérti majd a BDZ jelenséget, a BDZ-örömzenélés titkát.

Sólyom Andrással, zenészeinkkel, Hollerung Gáborral és a BDZ-mecénás Élő Nórával is találkozhat közönségünk a filmpremieren. A vetítést követő, az alkotókkal és néhány érintettel folytatott beszélgetés a moziterem színpadán Juhász Anna vezeti majd.

A film premierjével 2019. november 9-én, szombaton 15.30 órakor az Uránia moziban várjuk közönségünket. Aki esetleg nem jut be a premierre, vagy akit annyira lenyűgöz a film, hogy újra megnézné, az jegyezze föl magának a következő két vetítés időpontját, szintén az Urániában: december 17., kedd, 18.30 és 2020. január 19., vasárnap 15.30.

Janacek, Smetana, Haydn

Ezen az estén a tavalyi karmesterkurzusunkon résztvevők közül, a zenekar által legjobbnak ítélt ifjú cseh karmester, Břetislav Hera vezényel. Műsorában Haydn egyik szimfóniája mellett két világhírű cseh zeneszerző művét dirigálja.

Koncertünket Haydn az Oxfordi szimfónia néven híressé vált művével kezdjük. Az 1788-ban komponált szimfónia melléknevét három évvel később nyerte: 1791. július 7-én ezt a művet játszották Oxfordban, Haydn díszdoktorrá avatása alkalmából. Eredeti rendeltetése szerint ez is a párizsi szimfóniák sorába tartozik, betetőzve, sőt, valósággal megkoronázva a sorozatot. Részben az 56 éves mester érett művészete, részben Mozart nyilvánvaló hatása eredményezte azt a mesterségbeli virtuozitást és kifejezésbeli koncentrációt, ami az „Oxford” szimfóniát remekművé avatja. A lassú előjáték nyomán felhangzó gyors első tétel (Allegro spiritoso) kidolgozási szakasza a motivikus munka remeke és egyben a koncentrált szerkesztés mintapéldája is. A második tétel (Adagio) derűs poézisét a középső szakasz drámai moll-epizódja árnyékolja be. A zárótétel szokásos rondó formáját a szonáta összetettebb képletével helyettesíti a mester.

A Taras Bulbát, Janáček rapszódiáját Gogol regénye ihlette. Taras Bulba alakját több 16. századi kozák történelmi személyiségből gyúrta át romantikus hőssé Gogol a regényében. A mű a regény három epizódját dolgozza fel festői programzenében, három tételben: Andrej halála; Ostap halála és Taras Bulba próféciája és halála. A darab ősbemutatója 1921-ben, a Brno-i Nemzeti Színházban volt.

Végezetül Smetana hat szimfonikus költeményből álló Hazám című ciklusának legnépszerűbb darabja, a Moldva hangzik el. A zeneszerző így foglalta össze műve tartalmát: A darab a Vltava (Moldva) folyását ábrázolja, amint elindul két forrásából a “hideg” és a “meleg” Vltava, majd egyesül a két folyó. Erdőkön és mezőkön át folyik a Vltava, keresztül a vidéken, ahol éppen vidám ünnepséget tartanak; holdvilágnál, amint a vízisellők táncolnak; sziklák alatt, ahol büszke várak, paloták és romok merednek az égnek. Vadul kavarog a víz a Szt. János-örvényben, majd széles mederben hömpölyög Prága felé közeledvén. Feltűnik Vyšehrad vára, majd a folyó eltűnik a messzeségben, mielőtt az Elbába ömlenék. Smetana mindezt gondosan feltüntette partitúrájában, de pusztán a zenét hallgatva sem tévedhetünk el. A változatos tájakat és eseményeket a híres Moldva-dallam foglalja egységbe; ezt a dallamot egy svéd népdalból alakította ki Smetana, aki az 1850-es évek második felében egy ideig Svédországban élt.

Verdi: Requiem

Verdi conceived the idea of a Requiem after the death of Rossini. He suggested that leading composers would commission separate movements to a composite Requiem, thereby honouring Rossini. The initiative did not succeed due to disputes among the composers, but Verdi still completed the full text later, starting from the “Libera me” movement that was initially assigned to him.

The visionary text of “Dies irae”was more and more interpreted as a dramatic scene by composers of the 19th century. Thus, requiems gradually outgrew churches and increasingly became concert pieces.

Verdi’s Requiem can be viewed as his most popular opera, in simplifying terms, because it is apparent that this work is clearly structured as a sequence of lyrical and dramatic pictures, where the composer contrasts the solo movements depicting the frail man with the choir movements painting dramatic scenes. In the performance, the imagination of the audience will be aided by pictures and lyrics.

Best of Cinemusic

A BDZ egy évtizedes múltra visszatekintő hihetetlen népszerű Cinemusic koncertje ez alkalommal a Papp László Sportarénában kápráztatja el a közönséget.
Közreműködik:Budapesti Akadémiai Kórustársaság

Vajda János 70. születésnapi koncertje

Színpadi munkáiban különösen értékes és nagyon változatos irodalmi alapanyagokhoz fordult, Thomas Mann, Csokonai Vitéz Mihály, Georg Büchner, Karinthy Frigyes vagy Federico García Lorca írásai inspirálták.

A görcsös újdonságkereséstől mindig is tartózkodott, a múlt értékei számára a jelenben is érvényes irányokat jelölnek ki. „Éppolyan izgalmas lehet az is, hogy miként tudunk élni az örökölt, sok száz éves kulturális tapasztalattal.

A zene elsősorban az érzékek felől közelít, elsődleges hatását tekintve egy primitív dolog: szíven üt, borsódzik a hátam, izzadok, sírok, nevetek… Ezt kikapcsolni nem szabad az alkotás folyamatából, mert e nélkül csak holt dolgok születhetnek” – vallotta egy interjúban.