ZENEÉRTŐ LESZEK – A VIRTUÓZ FAFÚVÓSOK

Bemutatkozik a fuvola, az oboa, a klarinét és a fagott.

MEGÉRTHETŐ JUNIOR – A CSODA

Orbán Görgy: A csodafa

WEINER/WOLF/RACHMANINOV

A Kossuth-díjas Weiner Leó Szerenád című művét 1906-ban, zeneakadémiai tanulmányai befejeztével írta. A magyaros hangú darabot a kortársak egyhangú elismeréssel fogadták. Csáth Géza író, kritikus ily módon méltatta a szerzőt és a kompozíciót:
„A filharmonikusok mai, ötödik hangversenyének elsőrangú érdekessége egy fiatal és nagytehetségű magyar zeneszerzőnek diadalmas bemutatkozása volt. Weiner Leónak Magyar szerenádját adták elő. (…) Igen, a várva várt magyar szimfonikus érkezett meg vele. (…) Amit ez a huszonkét éves cingár fiú a magyar ritmusokkal cselekszik, maga is kész bizonyítéka annak, hogy ő az, aki még sokat fog cselekedni nemzeti műzenénk továbbfejlesztése körül.”

Fürge rókalábak helyett virtuóz ujjak következnek hangversenyünk folytatásaként. Wolf Péter, Fényes Szabolcs- és Erkel-díjas zeneszerző sokoldalú alkotói pályát tudhat maga mögött, egyaránt ír könnyűés komolyzenei műveket is. Zongoraversenyében Balog József zongoraművész működik közre, aki a Budafoki Dohnányi Zenekar visszatérő vendége. A számtalan díjat nyert fiatal muzsikus a világ leghíresebb koncerttermeiben lépett már fel, az amsterdami Concertgebouw, a londoni Kensington Palace vagy a bécsi Konzerthaus közönsége után most a Klauzál Házba látogatókat kápráztatja el briliáns technikai tudásával, zenei érzékenységével és egyedi, kísérletező értelmezésmódjával.
Rachmaninov életenének utolsó műve a Szimfonikus táncok halála előtt három évvel készült el. A műről nyilatkozta a szerző, hogy „Csak Táncoknak kellett volna elnevezni, de attól féltem, hogy az emberek azt fogják gondolni, hogy jazz-zenekar számára írtam tánczenét.” A Rapszódia egy Paganini-témára művéhez hasonlóan ezt is megmutatta Michel Fokin koreográfusnak egy balett-produkció reményében. A mester lelkesedett is az ügyben, ám 1942 augusztusában bekövetkezett halálával Rachmaninov elvesztett egy jóbarátot és egy nagy sikerű balett lehetőségét. A három tételes alkotás mintegy összegzése eddigi életművének, megjelennek benne korábbi kompozíciók dallamai, úgy mint az óriásit bukott I. szimfónia vagy az utolsó tételben az Éjszakai áhítat.
A fináléban emellett felcsendülnek az orosz ortodox liturgia hangjai és a Dies Irae is. Talán sejtette, hogy ez lesz az utolsó műve, a kézirat végére ennyit írt: „Köszönöm, Uram.”

A SZERELEM ARCAI -3

A szerelem arcait bemutató sorozat harmadik estjén két olyan alkotást tűzünk műsorra, amely bizonyára igazi csemegének számít a hangverseny-látogató számára. Carl Orff neve rendre a Carmina burana szerzőjeként jelenik meg koncertplakátokon, pedig Trionfi című triptichonjának másik két mű is része. Ezek egyike az 1943-ban befejezett, főleg Catullus szerelmes verseire írt kantáta. Érdekessége, hogy a kórust és az énekes szólistákat négy zongorából, valamint kizárólag ütőhangszeresekből álló együttes kíséri. Az is érdekes – sőt valójában érthetetlen –, hogy a Catulli carmina semmivel sem roszszabb zene, mint a Carmina burana, mégis ritkán szólal meg hangversenyteremben.
Petrovics Emil 1962-ben keletkezett, majd kilenc évvel később átdolgozott egyfelvonásos operája Arisztophanész vígjátékából íródott – eredetileg musicalnek.
Az esten elhangzó mindkét mű élvezetes hallgatnivaló, az előadók ezúttal egy szintén nagyhírű társulattal szövetkeznek, hogy felejthetetlen élményben
részesítsék azokat, akik készek részt venni ebben a kalandban. A Kossuth-díjas Juronics Tamás és a Szegedi Kortárs Balett álmodott grandiózus táncés látványvilágot Orff művéhez, amit a Talamba
Ütőegyüttes közreműködése tesz még felejthetetlenebbé.

BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSVERSENY NYITÓHANGVERSENYE

Mendelssohn: II. szimfónia (Lobgesang)

 

 

CLASSICAL DISCOVERIES 3

A szövegkönyvíró túl terjengősre vette az Idomeneo librettóját, Mozart terjedelmes részeket vagdosott ki belőle, a szövegkönyvíró ezt nehezményezvén úgy vélte, a Hamlet-monológok is hosszúak,
mégis nagy sikernek örvendenek, erre Mozart közölte, hogy azokra is ráférne egy kis rövidítés. A sorban a címszerepet éneklő Anton Raaff következett, aki nem volt hajlandó túl mély vagy túl magas hangokat megszólaltatni és a szerző szerint „olyan volt, mint egy szobor”. A többi énekes a magánhangzókat kifogásolta, különösen a sok „i” hangot. Az 1781-es bemutató aztán nagy sikert aratott
és a szerző egyik főművének tartotta. Mozart rajongott a színházért, egy színpadi kísérőzenét is írt Tobias Philipp von Gebler: Thamos, Egyiptom királya c. drámájához. A mű egyes jeleneteinek hangulati aláfestése, mint egy szótár, ad kulcsot kezünkbe a mester zenéjének megértéséhez.
Beethoven kedvenc Mozart-zongoraversenyében Malcolm Bilson működik közre fortepianon. A historikus előadásmód élő legendája, a fortepiano mestere, akiről még egy aszteroidát is elneveztek –
„7387 Malbil”–, a Zeneakadémián tanulók számára sem ismeretlen, többször tartott mesterkurzusokat a Régizene tanszék hallgatóinak. Hangszere, a fortepiano a mai zongora közvetlen őse, 1700-ban született Bartolomeo Cristofori kezei között, Haydn, Mozart és a korai Beethoven erre írta zongoradarabjait. A csembaló és clavichord átalakításával olyan zeneszerszám született, amelyen csupán az ujjak ütési erejével lehet, mindenféle állítgatás nélkül, hangosan (forte) és halkan (piano) játszani.
Haydn egyik legismertebb műve a 88. számú G-dúr szimfónia, habár becenévvel ezt nem látták el, mint sok másik társát. A szimfóniát Johann Tost hegedűművésznek – és mint később kiderült, erkölcstelen gazfickónak – ajánlotta. A kiadók felkutatásával megbízott muzsikus nemhogy nem fizetett Haydn-nak a kiadásokért, és jogtalanul kiadatta más műveit is, hanem még más zeneszerzők műveit is Haydn neve alatt árusította. A négy tételes műben találunk meglepetéseket, például a második lassú tételben felbukkanó trombiták és üstdob, de ez a fricska nem volt idegen a mestertől, gondoljunk csak a szintén G-dúr „Üstdob”-szimfónia második tételére.

VAJDA/SCHOENFIELD/GRIEG

Vajda János Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus. A Dohnányi Zenekar nagy szeretettel és gyakran tűzi műsorára műveit. A koncerten felhangzó Sinfonia, ma non troppo – azaz  Szimfónia, de nem nagyon…– a Miskolci Operafesztivál 10 éves jubileumára íródott. A hagyományos szimfóniák menetrendjét követi, de az egyes tételek rövidebbek. Sziporkázó zenei megoldások, szellemes hangszerelés jellemzi oly sok műve mellett ezt a darabot is.
„Olyan zenét szerettem volna írni – és szeretek általában –, amit rajtam kívül mások is szívesen meghallgatnak, és miután meghallgatták, nem megy el az életkedvük tőle. Az én zenémben van  harmónia, és van dallam is.” – nyilatkozik róla a szerző.
Paul Schoenfield 1947-es születésű amerikai zeneszerző, előszeretettel kombinálja a népzenét és a jazzt klasszikus zenével, melybe atonalitást is vegyít. Four Parables – magyarra fordítva Négy példázat – című 1983-ban debütált zongoraversenye négy tételből áll, melyek négy élethelyzetet zenésítenek meg. A tételcímek „Barangolás, amíg a hentes levág minket”, „Szenilitás útja”, „Elégia” és „Kutyamennyország” mind azt sejtetik, hogy nem hétköznapi zenét hallanak majd a koncertre látogatók.
Edward Grieg valószínűleg nem gondolta, hogy Ibsen Peer Gynt című művéhez írt kísérőzenéje a hívásvárakoztatási zenék toplistájának élére kerül, de bizonyára nem is ez volt a célja vele. A drámai költemény szerzője maga kérte fel Grieg-et a megzenésítésre. A muzsikus egy zenei kép-gyűjteményt alkotott, melyből később két zenekari szvit is készült. Erős nyomásra, rövid idő alatt kellett elkészítenie ezeket, így sok reménye nem volt benne, mégis hatalmas lelkesedéssel fogadta a közönség. A teljes zene legjobb dallamait tartalmazó szvitek népszerűbbek lettek, mint a teljes kísérőzene. A leghíresebb dallamok a Reggeli hangulat, Anitra tánca, A hegyi király csarnokában vagy a Solvejg dala mind felcsendülnek a Zeneakadémián.
A hangversenyen a Dohnányi Zenekar állandó vendége és a Tom és Jerry rajzfilmek nagy sikerű „szinkronizálója”, Oravecz György zongorázik.

ZENEÉRTŐ LESZEK – A VONÓS CSALÁD

Bemutatkozik a hegedű, a brácsa, a gordonka és a nagybőgő.

MEGÉRTHETŐ JUNIOR

Prokofjev: Péter és a farkas

COPLAND/PUCCINI/CRUSELL/LUTOSLAWSKI

A Budafoki Hangversenyesték márciusi koncertjén négy művet hallhatunk, melyeket a klarinétművész és karmester Jan Jakub Bokun vezényel.
A koncert egy ütős rézfúvós parádéval indul, Aaron Copland amerikai szerző Eugene Goossens karmester kérésére írta 1942-ben a Fanfare for a Common Man című művét, melynek címét Henry A Wallace a „Hétköznapi ember évszázadának” hajnalán mondott beszéde inspirált. Eredetileg katonáknak, tengerészeknek, pilótáknak dedikált fanfár végül az egyszerű halandóknak lett címezve és az adóbevallás időszakában debütált, az adóbevalló emberek lelkiállapotát lefestve. A mű Bob Dylan koncertjein kívül színesítette a Csónakok világa televíziós műsort, az Egyesült Államok tengerészetének toborzó kampányát, még űrsiklóra is feljutott, mint a legénységet ébresztő zene, de megihlette például a montreáli metrót is, melynek egyik kocsijának motorja az állomás  elhagyásakor a fanfár kezdőhangjaival kápráztatja el az utazóközönséget és a metróvezetőt.
A hangverseny folytatásában egy másik hangszercsalád, a vonósok szólalnak meg, vonósnégyesként Puccini Krizantémok című művében. A szerző ezt a rövid, ámde annál érzelemgazdagabb elégiát
Aosta hercegének – az első olasz király második fiának, aki három évig spanyol király is volt – halála alkalmából írta.
A finnországi Uusikaupunkiban született Bernhard Henrik Crusell a Sibelius előtti időszak legnagyobb finn zeneszerzője volt, annak ellenére, hogy élete nagy részét Svédországban töltötte. Negyven évig volt a Királyi Udvari Zenekar vezető klarinétosa, mely időszak alatt számos verseny- és kamaraművet, férfikari műveket, dalokat és különféle átdolgozásokat írt, utóbbiakat egy általa vezényelt katonazenekar számára. A hangversenyen második klarinétversenye szólal meg, melyben közreműködik a szintén finnországi kötődésű kiváló klarinétművész, Rajnai Csaba, aki Sopronból jutott a Kymi Sinfonietta zenekar szólamvezetői posztjáig.
Végül elhangzik a lengyel zeneszerző Witold Lutosławski 1950-54ig írt Concerto-ja. A három tételes művet fenyegető hangvételű 9/8-os ütő-ostinato vezeti be, mely még – Brahms most ugorja át ezt a részt, ha véletlen olvassa, de – Brahms Első szimfóniájának nyitányánál is félelmetesebb. A kelet-európai avantgárd UNESCO-díjas képviselőjének ez a mű nyitotta meg az utat nyugatra és tette ismertté.