„A legfontosabb, hogy jó emberek”

A különböző nyári elfoglaltságok miatt távirati stílusban elkövetett beszélgetés a Budafoki Dohnányi Zenekar két fúvós szólamából Kotroczó Szabolcs fagottművész és Monoki Attila trombitaművész életébe enged bepillantást. Mindkét muzsikus egy-egy versenyműben csillogtathatja meg tudását a következő évadban, ennek apropóján ismerhetjük meg őket közelebbről.

Hány éve zenéltek a zenekarban?

Szabi: 2010 októbere óta

Attila: Állásban 22 éve vagyok (1999 szeptembere óta), de 23-24 éve játszom a zenekarban.

Milyen itt játszani?

Szabi: Szeretek itt dolgozni és ez főleg a kollégáknak (Bazsinka Ivett szólamvezető, Korda Nikoletta és Keszera Éva fagottművészek) köszönhető!

Attila: Alapvetően nagyon jó. Mindig van valami kihívás, de adódnak könnyebb időszakok is. A zenekar rengeteget fejlődött az itt töltött időm alatt, és jó ennek tanúja lenni.

Milyen a szólamotok?

Szabi: Remekül kijövök a lányokkal. Mindig van miről csevegni velük. Vagy csak hallgatom, ahogy nevetgélnek valami csajos dolgon…

Attila: A legjobb! Mindig számíthatunk egymásra. ( A szólam többi tagja: Csatos Ferenc szólamvezető, Nagy Antal Endre és Somorjai István trombitaművészek – Szerk.)

Milyen volt annak idején a próbajáték? Emlékeztek még rá?

Szabi: Izgalmas volt és nehéz is! Rosszkor volt, mert éppen csak lediplomáztam, és kihagytam az egész nyarat fagottozás szempontjából (pihentem). Gyorsan kellett felkészülni, ami mehetett volna jobban is…A légkör nagyon barátságos volt a próbajátékon, ez sokat segített. És Hollerung Gábor is nagyon kedves volt.

Attila: Bekerülésemkor nem volt meghirdetve próbajáték. 1-2 éve kisegítettem már a zenekarban, és mivel elődöm, Nemes Kriszta elment szülni, gyorsan kellett őt pótolni. Így az akkori szólamvezető Spitzer Zsolt úgymond kezességet vállalt értem Gábor előtt. Később persze nem “úsztam meg”, mert volt egy belső próbajáték, ami függöny mögött zajlott.

Mit javasolnátok a fiatal zenészeknek, hogyan készüljenek fel egy próbajátékra?

Szabi: Hagyjanak időt a felkészülésre, és hallgassák meg a zenekari állásokat, hogy ne játsszanak más tempókat!

Attila: A próbajáték egy nagyon nehéz műfaj, amire nem elég az adott alkalom előtti “gyors” felkészülés. A zenekari részleteknek állandóan “kézben” kell lenniük és természetesen a versenyműnek is. A trombitán ez adott: Haydn Esz-dúr trombitaversenye. Természetesen egy próbajáték közeledtével sokkal intenzívebben kell gyakorolni ezeket, de túlzásba sem szabad esni, mert a legjobb formában kell megjelenni az eseményen. Nagyon fontos a mentális felkészülés is. Erre sokféle módszer létezik, én az agykontrollt preferálom.

Hogyan gyakoroltok, fejlesztitek magatokat?

Szabi: Hát igazán sok időm nem jut mostanában sajnos gyakorlásra a két állás mellett…De amit csak lehet, meghallgatok, és ha mást nem is, akkor szemmel verem a kottát. Az nekem nagyon hasznos, mert ha utána leülök fagottal, akkor sokkal hamarabb meg tudok tanulni bármit.

Attila: Rengeteg metódus létezik, de ezek annyira szakmaiak, hogy nem untatnék vele senkit. Azonban próbálok mindig hibátlanságra törekedni. “Úgy kell gyakorolni, mintha közönség előtt játszanál, és úgy kell koncerten játszani, mintha otthon gyakorolnál.” – mondta sokszor konzis tanárom, Huszár Gábor.

Kik hatottak rátok zeneileg?

Szabi: Elsősorban tanáraim. Kerekes Teréz a konziban (Békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola), Keszler György és Hartenstein István a fősulin (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézet) és Lakatos György a Zeneakadémián.

Attila: Rengetegen. Azonban ebből a sorból talán Maurice Andrét (legendás francia trombitavirtuóz, 2012-ben hunyt el) és Rolla Jánost (Kossuth-díjas magyar hegedűművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar egykori koncertmestere) tudnám kiemelni. Volt szerencsém sokat játszani a régi Liszt Ferenc Kamarazenekarral, és mindig hatalmas élmény volt.

Mit szerettek hallgatni?

Szabi: Leginkább könnyűzenét hallgatok. Vagy azokat a műveket, amiket meg kell tanulnom. Igazából ritkán hallgatok komolyzenét, csak úgy szórakozásból (ezt lehet inkább titkolni kellene…)

Attila: Mindenevő vagyok ebből a szempontból. A klasszikustól a jazzen át a könnyűzenéig mindenben van számomra jó zene.

Mit csináltok, amikor nem a zenekarban muzsikáltok?

Szabi: Babázom! Lassan 2 éves a kisfiunk Gergely. De nagyon szeretek úszni, kirándulni, és dartsozni is (erre mostanában nincs időm, sajnos).

Attila: Természetesen a családommal vagyok. Kisfiunk Ádám 2 és fél éves. Kvintettünkel, a Brass in the Five-val is járjuk az országot. Ezenkívül fotózással is foglalkozom. Már gyerekkori szenvedélyem, de komolyra igazán 2007-ben fordult, amikor elszegődtem Glázer Attila fotóshoz asszisztensnek. Ez afféle barter volt köztünk: ő tanított, én pedig segítettem cipelni a nehéz felszerelést, beállítani a fényeket, és esküvőkön másodfotósként is volt szerencsém kipróbálni magam. Főleg portrékat és esküvőket vállalok, de szeretek koncerteken, előadásokon fotózni és utazási-, tárgy-, és ingatlanfotókat is készíteni.

Mit tanácsoltok azoknak a szülőknek, akik fagottra vagy trombitára szeretnék íratni a gyereküket?

Szabi: Hajrá! Fagottozni jó!

Attila: Mindenképp tegyék! Nagyon fontosnak tartom, hogy továbbadjuk a zene szeretetét és kineveljük nemcsak a jövő zenész generációját, de a jövő műértő közönségét is. Ebben nagy szolgálatot tesz Gábor és a BDZ a Megérthető zene című bérletsorozattal. Feri (Csatos Ferenc) kollégám a Szt. István én pedig a Weiner Leó Zeneiskolában vagyok megtalálható.

Hogyan csinálnátok kedvet gyerekeknek, hogy fagottozni vagy trombitálni tanuljanak?

Szabi: Jöjjenek a Megérthető zene sorozat hangversenyeire a szüleikkel! Hátha kedvet kapnak hozzá.

Attila: Jöjjenek el a koncertjeinkre! Legtöbbször nagy szerepe van a trombitáknak, különösen a filmzene koncerteken.

Szabi hányszor kellett már eljátszanod a TV Maci zenéjét életedben?

A teljes művet (Pécsi József Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán című műve) csak néhányszor, de a kiragadott kis tévés részletet rengetegszer.

És neked Attila Lusta Dick trombitaszólóját a Macskafogó című rajzfilmből (zenéjét szerezte Deák Tamás)?

Még egyszer sem volt alkalmam. De ami késik…

Tanítatok is?

Szabi: Én már nem.

Attila: Én igen, ahogy említettem, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskolában és Zeneművészeti Szakgimnáziumban.

Attila, hogyan inspirálod a tanítványaidat?

Próbálom megértetni velük, hogy a befektetett munka végül mindig megtérül és természetesen küldöm, hívom őket koncertekre, javaslok nekik jó felvételeket, zenéket meghallgatni.

Mit szeretsz legjobban a tanításban?

Amikor sikerül rávezetni őket egy bonyolult feladat könnyebb megoldására. Ilyenkor jó látni rajtuk a felismerés örömét, vagy egy-egy fellépés után a sikerélményt. És a legfontosabb: mikor megtisztelnek a bizalmukkal és fontos gondolataikat, féltve őrzött titkaikat megosztják velem.

Mi a legemlékezetesebb élményed a tanítással kapcsolatban?

Egyet nem tudok kiemelni, mert szerencsére sok volt. Büszke vagyok a növendékeimre több okból is. Jól trombitálnak, szép eredményeket érnek el versenyeken és eddig még minden végzős növendékemet fölvették felsőoktatási intézménybe, ám a legfontosabb, hogy jó emberek. Nagy élmény az is mikor egy-egy volt növendékemet elhívjuk kisegíteni a trombitaszólamba, és szépen beilleszkednek mind szakmailag, mind emberileg.

Van „legemlékezetesebb” előadás számotokra a BDZ-vel?

Szabi: Nem nagyon tudnék kiemelni egy-egy koncertet. Minden évben van valami, ami nagyon meghatározó. Azért Csajkovszkij 4. és a 6. szimfóniáját eljátszani igazán felemelő élmény volt. Előbbit Vlagyimir Verbitsky orosz-ausztrál karmester, utóbbit Hollerung Gábor vezényletével adtuk elő.

Attila: Nagyon sok jó koncertünk volt, amire szívesen emlékszem vissza. Az egyik ilyen még az ősidőkben volt: Michael Stern vezényelte Richard Strauss Rózsalovag szvitjét, egy másik alkalommal Roberto Paternostro vezényelte Mahler III. szimfóniáját, és 2018-ban volt szerencsém eljátszani a zenekarral Joseph Haydn Esz-dúr trombitaversenyét kétszer is, egyik este Guido Mancusi, majd másnap Gábor vezényletével. A Verbitsky koncert valóban emlékezetes volt! Egyik fő instrukciója a trombitákhoz ez volt: Full power!!!  Mindent beleadtunk Ferivel.

Kérnék szépen egy-egy kedvenc művet, amit már játszottatok vagy szeretnétek eljátszani?

Szabi: Ilyenem sincs sajnos. Ami jön a naptárban, én annak örülök!

Attila: Nagyon szeretem Bach oratorikus műveit, valamint zenekari szvitjeit, Mahler szimfóniáit és Richard Strauss szimfonikus költeményeit. Mahlertől a VII., IX. és X. szimfónia kivételével már volt szerencsém mindet eljátszani, Richard Strausstól pedig nagy bánatomra egy betegség miatt lemaradtam az Alpesi szimfóniáról.

Zenéltek a zenekaron kívül más formációban?

Szabi: Tag vagyok még a Concerto Budapestben is.

Attila: Igen, a fentebb említett Brass in the Five rézfúvós kvintettben játszom lassan 10 éve. Velük és Méhes Csaba pantomim művésszel karöltve vannak gyerekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató színházi előadásaink, melyeken garantált a könnyezős, hasfájós nevetés.

Meséljetek egy kicsit a családi hátteretekről!

Szabi: Feleségem Kotroczó-Kádár Csenge, aki sokáig fuvolázott, de végül más pályát választott, így közgazdász lett. Édesapám hobbiból gitározik és énekel, nővérem oboista, édesanyám nem zenél, csak szereti hallgatni, amit mi játszunk. Csenge szülei és bátyja is hegedisták. Csengével egy svájci turnén ismerkedtünk meg. Nem sokkal később össze is házasodtunk, és született egy gyönyörű kisfiunk, Gergely, aki épp most 2 éves. A vírus miatt az elmúlt időkben rengeteget voltam otthon, ami azt eredményezte, hogy olyan dolgokat láthattam Gergő fejlődésében, amit általában csak az anyukák láthatnak. Ott voltam az első kúszásnál, mászásnál, lépésnél, szónál…., szóval mindennél.

Attila: Párom, Ildi a bankszektorban dolgozik, most épp gyesen van 2 éves kisfiunkkal, Ádámmal. Édesapám csellóművész, pár éve ment nyugdíjba a Rádiózenekarból, Édesanyám pedig klarinéttanár a Weiner Leó Katolikus Zeneiskolában. Húgom, Orsi is tanult zenét, csellózott, de az élet másfelé terelte, dietetikus lett.

Mit kell tudni a versenyműről, amit játszani fogtok?

Szabi: Ott Rezső Fagottversenyéről – amit 2022. február 11-én fogok játszani a Budafoki hangversenyesték koncertjén – annyit tudok, hogy állítólag klarinétversenynek készült, de közben fagottversennyé változott. A 2018 nyarán szerzett mű négy különböző karakterű tételből áll, az első, kissé folyondárosabb jellegű tételt a második tétel feszesebb karakterisztikája ellensúlyozza. A harmadik, lírai, inkább mélyebb érzelmi vizekre evező tételt pedig a zárótétel könnyed táncossága oldja fel.

Attila: Október 30-án, a Dohnányi bérletsorozat hangversenyén fogom játszani Guido Mancusi, zenekarunk első vendégkarmesterének Trombitaversenyét.  Úgy tudom, egyik legjobb barátjának, Joseph Hofbauernek komponálta. Kis adalék, hogy a mű bemutatója előtt pár nappal Joe eltörte a bal kezét, ezért egy kézzel kellett játszania a bemutatón. Nem irigylem szegényt… Ha jól tudom, itthon még nem játszotta senki ezt a darabot, úgyhogy magyarországi ősbemutató lesz. Aki nem szereti a modern zenét, annak sem kell elrettennie, mert szép, dallamos, ugyanakkor technikás művet írt Guido.

Hogy telik a nyár, hogyan kapcsolódtok ki?

Szabi: Mármint az a kicsi, ami nem munkával telik? Családlátogatás. Grillezgetés. És végre el tudtunk utazni és bejártuk Krétát. Imádom Görögországot!

Attila: Balatonoztunk. Szerencsére van lehetőségünk sok időt tölteni a magyar tengernél, így idén is kihasználtuk, hogy szinte helyiek vagyunk már Lellén.

Mit kérdeznétek egymástól?

Attila Szabitól: Gyermeked születése óta mennyit tudsz gyakorolni? És aludni?

Szabi: Az az igazság, hogy nagyon lefoglal minket Gergő, úgyhogy nem jut túl sok idő a gyakorlásra, de azért igyekszem szinten tartani magam. Éjjelente azért felkelt minket egyszer-kétszer, de ilyenkor Csenge szokta visszaaltatni. Szóval alvás szempontjából nincs okom panaszra!

Szabi Attilától: Mi a hosszú élet titka?

Attila: Mondhatnám, hogy az elengedés, a nyugodtság, az egészséges életmód stb. De ezek helyett inkább egy rövidke történettel válaszolnék: Egyszer egy erdélyi bácsitól megkérdeztük: Milyen idő lesz ma, Józsi bácsi? Mire a fineszes öreg ezt válaszolta: Maaaajd este megmondom! Ennek analógiájára: remélem majd a végén meg tudom mondani én is, mi a hosszú élet titka.