A bosszúálló Pöröly, aki Amerika kapitányt is beelőzte

Jess Nevins „A kosztümös bosszúálló evolúciója, avagy A szuperhősök 4000 éves története” című könyve is említést tesz róla. A „kilenc hős” egyike. A Mjölnir mellett a másik legnépszerűbb Pöröly. George Friedrich Händel oratóriumot írt róla. Jóval az első „hivatalos Bosszúálló”, azaz Amerika kapitány előtt élt. Ha már teljes a képzavar, akkor elárulom, hogy e cikk főhőse nem más, mint Júdás Makkabeus.

Szöveg: Kurta Klaudia

 

Händel 1710-ben megérkezett Londonba abban a reményben, hogy mint híres operaszerző, Angliában tovább menetelhet ezen a vonalon. Habár a műfaj Európában igen népszerű volt, az angol közönséget nem hozta lázba. Kezdetben nagy tömegeket vonzottak operái, de a zenekritikusok igen szkeptikusak voltak. 1711-ben Joseph Addison publikált néhány szatirikus kommentárt a The Spectator című, naponta megjelenő kiadványban. Händel első londoni operájáról, a Rinaldoról a következőket írta: „Két hete sétálgattam az utcán és láttam egy fickót, aki a vállán cipelt egy nagy kalickát, tele kis madarakkal. Azon gondolkoztam, hogy vajon mi célból, mikor szerencsémre találkozott egy ismerősével, akit ugyanez a kérdés foglalkoztatott. Kérdésére azt felelte, hogy az Operának vásárolt verebeket. Verebeket az Operának? Megnyalta a száját. Talán megsütik őket? Nem, nem, az első felvonás vége felé kell majd berepülniük a színpadra…  Annyi ilyen röptetés volt már, hogy attól félnek, sosem szabadulnak meg ezektől a madaraktól és, hogy más darabokban is majd mindenféle jelenetben berepülnek, mikor nem kéne, arról nem is beszélve, hogy a nézők feje is kárát láthatja.”

 

Oratóriummal a közönségért!

Az 1730-as évek elejére a kritikusok támadásainak és az énekesek buja életstílusának meglett a böjtje. A londoni közönség belefáradt az olasz operába, és Händelnek elő kellett rukkolnia valami újdonsággal. Az oratórium lett a tökéletes megoldás. Ahogy az opera, ez is recitativokból és áriákból áll, viszont nincs dramatizálva, és általában a Bibliából választ témát. De a legfontosabb újítás a kórus lett, ami most először kapott kiemelkedő drámai szerepet. Händel a hírnevét és jövőjét az oratóriumokba írt kórusaiba helyezte, ez volt a hajszál a siker és a bukás között. A himnuszéneklés angol hagyományától átitatódott londoni közönségnek betalált ez az újdonság. Arról nem is beszélve, hogy Händel angolul írta oratóriumai szövegét, nem olaszul. A kitűnő kórus és a megnövelt érthetőség verhetetlen páros volt, örökre bebiztosítva Händel elismertségét Londonban.

 

Történelmi háttér a Júdás Makkabeushoz

1745-ben Charles Edward Stuart – II. Jakab trónfosztott egykori király unokája – úgy gondolta, itt az idő, hogy visszafoglalja a trónt családja számára. Ebbe már beletörött a bicskája minden felmenőjének, de ez őt nem tartotta vissza. Egy darabig úgy nézett ki, hogy sikeres lesz az akció, ám mikor Skóciából Anglia felé indult seregeivel, az ottani erők visszaszorították őket. Közben elfogyott az élelem, az időjárás sem volt kedvező, így a legyengült seregnek még a pihenő angolok ellen sem volt semmi esélye. Egy Culloden Moor nevű mocsaras területre kényszerültek visszavonulni, de mint később kiderült, mocsárban nem jó harcolni. Az egyik sarokban Cumberland hercege, Vilmos Ágost és a kiválóan képzett angol dragonyos lovasezredek, lövegek, kartácsok, velük szemben Charles Edward és az éhező skót felkelők kaszákkal, tőrökkel. Nem kell nagy képzelőerő a csata végkimenetelének elképzeléséhez.

Händelnek sem kellett több, fogta magát és megkomponálta három felvonásból álló oratóriumát, a Júdás Makkabeust ennek a dicsőséges angol győzelemnek a tiszteletére. Na de mi köze van az ókorban élt címszereplőnek az 1700-as évek Cumberland hercegéhez?

 

A Júdás Makkabeus-legenda

Időszámításunk előtt 332-ben Nagy Sándor gondolt egy nagyot és megtámadta a Perzsa Birodalmat. Ezzel kezdetét vette a hellenizmus terjedése. A zsidóság számára nagy változást nem jelentettek az események, mivel a makedón király biztosította a zsidóság számára a vallási és belpolitikai önállóságot.  Sajnos ez a szép időszak nem tartott sokáig, ugyanis Nagy Sándor halála után a birodalom darabjaira hullott és egymással vetélkedő tábornokok kezébe került. A Mezopotámiában hatalomra került Szeleukosz-dinasztia szerezte meg a Kánaán völgyét, akik egy idő után erőszakos hellenizálásba kezdtek. Kirabolták a Szentélyt, betiltották a mózesi törvények gyakorlását, kötelezővé tették a görög istenek tiszteletét és áldozat bemutatását számukra. A görög istenek legjobban a zsidóság számára tisztátalan és tiltott disznót szerették, ezért a király katonái arra kényszerítették a zsidókat, hogy fogyasszanak az ilyen áldozatok húsából. Időszámításunk előtt 166-ban egy Modlin nevű városka helyi rabbija, Matiszjáhu megelégelte a dolgot és néhány hívével együtt rátámadt a katonákra, az erre fellelkesült tömeg pedig kiűzte a katonákat a városból. Egyre többen csatlakoztak a felkelőkhöz. A rabbi halála után egyik fia, Júda, akit ütéséről Pörölynek, pörölycsapás erejűnek, héberül Makkabinak hívtak, felszabadította Jeruzsálemet és újraszentelte a templomot. Innen ered a hanuka ünnepe is. A görögök kiűzésekor csak egy napra elég szent olaj maradt a Szentélyben, ami csodálatos módon mégis kitartott nyolc napig.

 

A lelkesítő oratórium

Ennek a hős Pörölynek és a hozzá csatlakozó lelkes tömegnek a történetét zenésíti meg Händel Júdás Makkabeus című, hatalmas sikert arató oratóriumában, mely tele van lelkesítő kórustételekkel, elragadó duettekkel és szenvedélyes áriákkal.

Librettóját egy Thomas Morell nevű lelkész írta, akinek nevéhez még három másik Händel oratórium szövege is fűződik. Morell művét sokat kritizálták, mondván otromba és nem elegáns, de Händel abbéli képessége, hogy bármilyen szövegből kihozza a legtöbbet a zene segítségével, most is érvényesült. A történet heves érzelmei a mű legelejétől az utolsó hangig érezhetők a színes hangszerelésnek és az emocionális énekes szólamoknak köszönhetően.

Érdekesség, hogy a See, the Conqu’ring Hero Comes! című fülbemászó tételt – mely eredetileg egy másik oratóriumból – Józsué – került ide – később sokan sokféleképpen feldolgozták, felhasználták. Beethoven zongorára és hegedűre komponált variációkat belőle. A németek adventi dalt, a svájciak húsvéti éneket írtak dallamára. A 19. században a britek minden új vasútvonal és vasútállomás megnyitásakor rezesbandával szólaltatták meg hangjait. A csilei légierő repülős iskolájának hivatalos díszszemle indulója lett. A japán iskolák díjátadó ceremóniáin a diákok Händel zenéjére vonulnak a színpadra átvenni az elismerést. A Boney M 1981-es Christmas Album lemezén is felcsendül az ismerős dallam a Zion’s Daughter című számban.

„Nézd a győztes, ékes hőst! Síppal, dobbal várják őt.

Néki lengjen pálmagally, néki zengjen háladal!

Nézd a győztest, fényben ég, perdülj vígan táncra, nép!

Rózsaág és mirtuszág rád ontja dúsan illatát.”