TAVASZIDÉZÉS NAPFÉNNYEL ÉS VIHARRAL
Legutóbbi, március 22-ei budafoki koncertünkről Zelinka Tamás, nyugalmazott zenei főtanácsos, a Parlando zenepedagógiai újság főszerkesztője, a BDZ koncertjeinek állandó látogatója, időnként házigazdája írt rövid beszámolót a BDZ-hírlevél olvasók számára.
A Budafoki hangversenyesték-koncertsorozat március 22-ei hangversenyének közönsége kettős élményben részesült: Debussy Kis szvitjétől és Schumann 1. („Tavaszi”) szimfóniájától tavaszi napfényt és derűt, Thomas Kornél Szaxofonversenyétől pedig heves és megrendítő érzelmi vihart kapott.
Kezdjük a viharral! Thomas Kornel világpolgár-karmester, aki Budapesten és Bécsben tanult, jelenleg New Yorkban lakik, az USA és Európa között ingázik, mert kedvelt vendége zenekarainknak. Jól mutatja ezt, hogy a Szent István Filharmonikusok, a Duna Szimfonikusok és a Magyar Állami Operaház (Purcell: Dido és Aeneas) után a BDZ-hez is megérkezett.
Mindenki nagyon várta Thomas Kornel dinamikus és érzelmekkel teli vezénylését, de még inkább alt szaxofon szólóra, nagydobra és vonósokra írt Szaxofonversenyét, amely világpremierjének részesei lehettünk a március 22-ei pénteken Budafokon. Az ősbemutató a BDZ szólamvezető klarinét- és szaxofonművésze, Szepesi Bence közreműködésével valósult meg, akinek a mű ajánlása is szól. Szepesi Bence a koncert előtt úgy nyilatkozott, hogy ilyen nehézségi szintű művel pályája során még nem találkozott. A mű promóciójában is hasonló mondat szerepelt: könnyedség és brutális nehézségi szint. Ebből szerencsére csak a könnyedség volt észrevehető a közönség soraiból, ugyanis Szepesi Bence virtuóz játéka teljes mértékben észrevehetetlenné tette a közönség számára a Szaxofonverseny nehézségeit.
Bár Thomas Kornél Szaxofonversenye nem programzene, de egy kis sztorija azért van. Egy kalandvágyó szaxofonosról szól, aki bemerészkedik a vonósok és a nagydob alkotta klubba, és együtt-játékra próbálja rávenni őket… A derűt nélkülöző, ugyanakkor a XX. század második felének zenei irányzatait (minimál és repetitív zene, jazz, rock stb.) nagyon komolyan alkalmazó kompozíció elsöprő erejű befejezése után megérdemelten zúgott a taps, amelyből jutott a versenymű ütőhangszeres szólistájának, Kovács Hajnalkának is.
Schumann B-dúr szimfóniája azért kapta a „Tavaszi” melléknevet, mert ihletője a ma már alig ismert német költő, Böttgert egyik verssora: „A völgyben éled a tavasz”. Az idézett részleten kívül minden bizonnyal az a boldogító érzés is erősen hatott Robert Schumann lángoló fantáziájára, hogy ifjú felesége határozottan bíztatta szimfonikus művek írására. A nagy lendülettel, néhány hét alatt megszületett romantikus hevületű művet 1841 tavaszán Lipcsében mutatták be Clara Schumann zongorahangversenyén Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével.
A koncerten a közönség nagy tapssal köszöntötte a Corpus Harsona Kvartettet (Gáspár Olivért, Hegyi Gábort, Pálinkás Pétert és Sütő András – mindannyian a BDZ művészei) abból az alkalomból, hogy 2024. március 15-én Liszt Ferenc-díjban részesültek. A beszámolóban szereplő koncerten azonban csak hárman működtek közre a BDZ-ben, hiszen Schumann csak három harsona szólamot komponált „Tavaszi” szimfóniájába.
Nagy tapsot kapott az az örömteli hír is, hogy Hollerung Gábor és a BDZ egy felújított Bösendorfer hangversenyzongorát ajándékozott a Nádasdy Kálmán Művészti Iskolának, melyet Hegedűs Endre zongoraművész kamarakoncertjével avatott fel.
