KONYAKOSMEGGY, VAGY AMIT AKARTOK
A BDZ ÜTŐSZÓLAMÁNAK ÖKOLÓGIAI DRÁMÁJA 5 FELVONÁSBAN
ÍRÁSBA FOGLALTA: BORBÉLY LINDA
SZEREPLŐK
Nagy Zsolt – szólamvezető, timpani. Őskövület
Tóth Péter (Petka) – excelguru, háttérhatalom.
Kiss Helga – A dallamhangszerek koronázatlan királynője
Kovács Péter Zoltán (KóPé) – cintányér, tom-tomok, bongó és még vagy 45 féle hangszer. Telefonon csatlakozik a beszélgetéshez.
HELYSZÍN
Kerepesi út, Budapest. A Budafoki Dohnányi Zenekar egyik szólampróbaterme
IDŐPONT
Két koncert között, próba előtt, valamikor 2022 januárjában
PROLÓGUS
„Úgy gondolom, hogy rólam kellene a legkevesebbet írnod. A legnagyobb hangsúly KóPén, Petkán és Helgán van, mert ők viszik majd tovább mindazt, amit nekik átadtam.”
1. FELVONÁS
Visszaemlékezés a nagysikerű szeptemberi BDZ-NAP-ra, illetve az Igazából karácsony ütősprodukciójára
Zsolt párás tekintettel a közelmúltba réved. Kópé beleköhög a telefonba, a többiek a plafont nézegetik.
ZSOLT
A BDZ-NAP-os koncertünk talán 2021 júniusában került szóba. Hollerung Gábor azt mondta, hogy egy kis színt vinne az egész rendezvénybe, ha lenne egy ütős műsorszám.
KÓPÉ
Eredetileg arról volt szó, hogy egy ütőhangszer bemutatót kellene tartanunk. Nem sokkal ez után derült ki számunkra, hogy a Zeneakadémia Nagytermében lesz ez a műsor. A szólamon belül elkezdtünk arról beszélni, hogy akkor ne egy klasszikus ütőhangszer bemutatót tartsunk, ahol csak végigmegyünk a hangszereken, hanem legyen egy rendes műsor is. Azért nem mindennap adatik meg az a lehetőség, hogy a Zeneakadémia Nagytermében zenélhetünk kamarazenekarként.
ZSOLT
De azt azért tudod, Kópé, hogy már régebben is voltak ütőhangszerbemutatók? Nekem az emlékeim egészen ’98-ig nyúlnak vissza.
PETKA
Nemrégiben a kezembe akadt egy 2013-as Hangoló, és abban szó volt egy ütős hangszerbemutatóról, ami a Klauzál Házban volt. A művekből csak pici részleteket játszottunk, a gyerekek pedig kipróbálhatták a hangszereket. Zelinka Tamás – aki rendszeres házigazdája a BDZ koncertjeinek – meglátta a száncsengőt, ami úgy néz ki, mint egy szőlőfürt, csak ő konyakosmeggynek titulálta. Azóta néha mi is így hívjuk. Nagyon vicces volt.
ZSOLT
Visszagondolva, nem nagyon volt olyan, hogy ilyen formában zenélhettünk a közönségnek. Csak gyerekeknek tartottunk hangszerbemutatót, és ennyi. A Zeneakadémián végül pont a tervezett programnak a fordítottja valósult meg: hangszerbemutató nem volt, cserébe adtunk egy szép koncertet.
PETKA
A műsort illetően közösen ötleteltünk. Szempont volt, hogy négyen vagyunk a szólamban, emiatt a nagyobb kamarás művek kiestek, illetve a duó is. Olyan darabokat kellett választani, amik négy-, maximum ötemberesek. Ráadásul olyan műveket szeretünk volna eljátszani, amik rövidek, 3-4 percesek.
HELGA
Mindenféle stílust szerettünk volna.
PETKA
A reneszánsztól napjainkig.
ZSOLT
A műsorösszeállítást illetően kilencven százalékban szabadkezet kaptunk. De a levegőben mindig benne volt, hogy Gábor azt mondja: gyerekek, na ezt ne!
PETKA
Szempont volt az is, hogy ne kelljen pakolni a számok között. Mi simán el tudunk tölteni 20 percet a színpadon azzal, hogy átpakolunk. Ez most nem fért bele.
HELGA
Ez nem egy bevett dolog, hogy ütősök koncerteznek a Zeneakadémián. Rajtunk kívül senki nem gondolt arra, hogy nekünk is kellene egy helyszíni próba. Felpakoltuk a hangszereket, de nagyon másra nem volt idő. Már a fénybeállás tartott, amikor próbáltunk, tehát hol sötét volt, hol világos, a kottát se láttuk rendesen.
A többiek néma fejbólintással jelzik egyetértésüket az elhangzottakkal.
2. FELVONÁS
A szólamvezető monológja
Zsolt feláll és magához ragadja a szót. A többiek kíváncsian hallgatják. Emígyen szóla:
ZSOLT
Az ütőhangszereken való gyakorlás minden esetben helyhez és hangszerhez kötött. A BDZ-NAP-ra a próbákat össze is kellett hangolnunk, ráadásul erre csak a próbateremben volt lehetőségünk, mert a méretekből fakadóan nem tudjuk hazavinni a hangszereket. A koncertek előtt is csak úgy van lehetőségünk próbálni, ha már a hangszer oda van szállítva a helyszínre. A BDZ-NAP ütőprodukcióját illetően az is nehézséget okozott nekünk, hogy az egész napos programsorozatban más műsorszámokba is be voltunk osztva, amik szintén erőt próbáló darabok voltak. Ezek mellett pedig nekünk az önálló ütős koncert próbáit is meg kellett szerveznünk, hogy mikor érünk rá mind a négyen. Nem volt egyszerű feladat. Az Igazából karácsonyon Vivaldi Négy évszakjának Tél tételéből játszottunk kettőt. Iszonyatos energiákat vett ki belőlünk ez a koncert, már maga az átirat is rettenetesen nehéz volt. Folyamatosan helyt kellett állnunk az egyéb nehéz műsorszámokban is, majd a koncertből némiképp kiszakadva játszottuk el az áthangszerelt Vivaldi tételeket szólisztikusan. Úgy érzem, hogy nálunk is hasonlóan kellett volna eljárni, mint a Corpus Harsonakvartett esetében az Újévi koncerten: Eljátszották a harsonaversenyt, majd levonultak a színpadról, a harsonaszólamba pedig kisegítőket hívtak. Ez a mi esetünkben azért nem is lenne egyébként megvalósítható, mert ha csak kisegítők lennének az ütőszólamban egy koncerten, akkor Gábor haja egészen biztos, hogy kihullana. Ráadásul, ha az ütőszólam tele van kisegítőkkel, akkor nekik körülbelül 3-4 szólampróbára biztosan szükségük lenne, hogy összeszedetten meg tudják csinálni a koncertet. Erre jó példa a tavaly nyári Zempléni Fesztiválos West Side Story a Fesztiválkatlanban. Gábor külön szólampróbát tartott az ütőszólamnak azért, mert sok volt a kisegítő, és nem volt összeszokott a csapat. Egyébként a filmzene koncerteknél is abba a problémába ütközünk, hogy néhány próba is elég a teljes zenekarnak, mert alapvetően ismerjük már a darabokat. Pedig nekünk egy filmzene koncert egy ökológiai dráma. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy mit szól Gábor és a zenekar, nem rakhatunk be csak úgy egy kisegítőt bármilyen ütőhangszer mögé. Ezért fontos, hogy melyikünk melyik hangszeren tud a legjobban játszani. Ráadásul nekünk nagyon nehéz összeszervezni, hogy ki, mikor, melyik hangszeren játszik egy adott műben. Ez Petka asztala, ő egy excelben vezeti, hogy melyik darabban hány ütőhangszer és hány ütős szükséges, és hogy ki min fog játszani.
Zsolt kimerülten visszahuppan a székébe. Minden szem Petkára szegeződik.
3. FELVONÁS
Az a varázslatos táblázat
Petka, az excel-guru bemutatja: Fájdalommentes kommunikáció, avagy hogyan szervezzünk hatékonyan ütőszólamot
PETKA
Az évek alatt folyamatosan alakult ki ez a rendszer. A kisegítőknek elküldöm a táblázatot, amiben általában van egy link az adott darabról, vagy felvétel, hanganyag, esetleg kotta is, ha nehéz a darab. Próbálok minden segítséget megadni ahhoz, hogy már az első próbára felkészülten érkezhessenek. A covid alatt kezdtük el Klaudiával, a kottatárosunkkal csinálni az egészet: ő előteremtette a kottákat, én pedig elkezdtem kigyűjteni, hogy melyik darabban hány és milyen hangszer szükséges. Ez a filmzene daraboknál hatványozottan fontos a mi esetünkben.
ZSOLT
Az utolsó pillanatos átiratokat általában nagyon későn kapjuk meg. Kinyitjuk a kottát az első próbán – mert akkora érkezik meg – és azzal szembesülünk, hogy nincs ott a fél hangszerpark. De igyekszünk ezeket a dolgokat megoldani, és ha sikerül, az Petka érdeme. Mindent próbál előre átlátni. Régen azért sem működhetett volna ez a rendszer, mert nem voltak hangszereink. A hangszerparkunk siralmas volt. Meg hát a régi próbaterem a Rottenbiller utcában… Vegyük például a Carmina Buranát! Annak a próbája úgy nézett ki, hogy csak a főpróbán tudtuk felrakni az összes hangszert, mert nem fértünk el. A régi próbateremben volt egy hátsó raktár, és az ajtón volt egy kis ablak, és onnan hátulról xilofonoztunk. Körülbelül hat éve normalizálódott a dolog, és alakult ki, hogy kinek mi az erőssége és hogyan szervezzük a munkát. Én egy gyakorlati ember vagyok, Petka pedig a munka (értsd: szólamszervezés) elméleti részét nagyon jól csinálja, és ezt tudja is magáról. A szólamon belül mindenkinek megvan a maga erőssége. Dallamhangszerben Helga például verhetetlen, az összes dallamhangszeres dolgot úgy játssza le, ahogy én soha sem fogom, ez tény. Mostanra ki merem jelenteni, hogy hála saját szervezettségünknek és az ebből fakadó előadásmódunknak, a zenekar szemében is olyan helyen szerepel az ütőszólam a zenekaron belül, ahol lennie kell. A szimfonikus zenekaroknál általában van egy szakadék a nem ütős zenészek és az ütősök között. Itt nincs ilyen.
HELGA
Szerintem nagyot lendített a zenekarbeli helyünk megtalálásán a szólókoncertünk. Most végre láthatták a kollégáink, hogy mennyi munkát fektetünk egy-egy produkcióba. Igazából, ha belegondolunk, fogalmuk sem lehet arról, hogy például egy filmzene koncert első próbája előtt Petka órákat dolgozik csak azon, hogy minden hangszer meg tudjon szólalni ott és akkor, ahol, és amikor kell. Most már én is úgy érzem, hogy a zenésztársak elismerik, amit csinálunk. És ez nagyon jó érzés!
ZSOLT
Valahogy mostanra ért be ez a dolog. Elkezdtünk egy közös nyelvet beszélni a zenésztársakkal, és úgy tűnik, hogy működőképes a dolog. A covid időszak alatt a biztonság érdekében beszerezett a vezetőség plexifalakat, amelyek valamennyire felfogják az ütőhangszerek hangját, és így a kollégáknak is komfortosabbá vált a közös zenélés. Alapvetően mi is próbálunk kommunikálni, szólni, hogy készüljenek fel, ha egy zajosabb rész jön, hisz mindannyiunk érdeke, hogy a zenekar egy erőteljes egységet alkosson.
HELGA
Amúgy természetesen meg lehet érteni a kollégákat. Aki ezeket a nagyon hangos dolgokat játssza, annak ez nem fáj, mert számít rá. Viszont aki előttem ül, az nem fogja tudni, hogy mikor jön és milyen hangos lesz. De szoktam látni, hogy írogatják be a kottájukba, hogy na, itt egy hangos rész jön.
ZSOLT
Vagy például mikor kicsit előrébb dőlnek, akkor látszik, hogy készülnek a hangosabb részre. De visszatérve, úgy látom, hogy tényleg működik ez a dolog. Fontos a szólamvezetőkkel való kommunikáció, akár a legtávolabbiakkal is – nagybőgő, cselló -, összenézünk, hogy az ütések egyszerre legyenek, vagy, hogy a pizzicato, a pengetés egyszerre szólaljon meg. Régen ezek ennyire nem voltak együtt.
Zsoltot egy szokatlan, bizsergető érzés járja át, ahogy a régmúlt eseményeire gondol. Nem tudja megállni, és anekdotázgatásba kezd.
4. FELVONÁS
Árnyak a múltból
Zsolt röviden összefoglalja a zenekarhoz érkezésének körülményeit
ZSOLT
Amikor Helgáék még nem voltak itt, Tóth Jancsival ketten alkottuk a szólamot. Őt fontos megemlítenünk, ha a BDZ ütőszólamáról beszélünk. Nem véletlenül hívtuk őt a szeptemberi BDZ-NAPra kisegítőnek az egyik darabhoz. Nagyon jó muzsikus, és nagyon jó ember. Elfogult vagyok vele kapcsolatban, hiszen a lányomnak ő a keresztapja. Igazából mindent neki köszönhetek. Amikor idekerültem, 14 éves voltam, Jancsi pedig olyan 18 lehetett. Sokáig ő volt a példaképem. Miután elment a zenekartól, a jó kapcsolat továbbra is megmaradt. Az egész ütőszólam nagyon sokat köszönhet neki, én személyesen meg aztán még többet. Nagyon sok mindenben segített. Korábban Gábornak nagyon nehéz természete volt, és olyan fiatalon, mint amilyen én voltam az idekerülésemkor, nagyon megterhelő tudott ez lenni. De Jancsi ezt is segített átvészelni.
KÓPÉ
Korábban nem volt jelenléti stabilitás a szólamban, azaz olyan helyzet, hogy ugyanaz a négy ember folyamatosan jelen legyen a szólamban. Ez a jelenség négyünkhöz köthető.
ZSOLT
Amikor elmentem a BDZ-től 2009-ben, akkor volt egy állandó kisegítőkből álló szólam, akikre lehetett számítani. A színvonal nem volt épp a legmagasabb, de – tegyük hozzá -, gyakorlásra se nagyon volt lehetőség; lásd az előző gondolatomat a Rottenbiller utcai próbateremről. Amikor visszajöttem a BDZ-be, szépen lassan lemorzsolódtak az emberek. Gáborral arról beszélgettünk, hogy ütő próbajátékot kellene kiírni. Hál’ Istennek, a dolog nagyon jól sikerült, és itt vannak ezek a drágák, akikkel nagyon jól lehet együtt dolgozni. Elviselnek engem – ez egy nagyon nagy szó, egyébként. Az, hogy valakivel együtt dolgozol, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jóban is vagytok, de szerencsére nálunk ez nem így van. Ki merem jelenteni, hogy nem csak szakmailag, hanem emberileg is számíthatunk egymásra. Bármi nézeteltérés van, meg tudjuk beszélni, és utána közösen tudunk a jövőbe tekinteni.
KÓPÉ
Zsoltnak, egyébként a Gáborral való 30 éves múltja behozhatatlan. Elő szokott fordulni, hogy Gábor mond valamit, és akkor a kisegítő nem annyira érti, hogy mire gondol. Zsolt meg ezt le tudja fordítani egy kétszavas kifejezésre, amiből az illető azonnal megérti, hogy hogyan kellene azt az adott részt jól játszani úgy, hogy az Gábornak is jó legyen.
HELGA
Igaza van a Kópénak, ez hatalmas előny és nagy segítség a szólam számára.
ZSOLT
Nincs is sok hajam, kihullott.
Nevetnek.
ZSOLT
Nemcsak mi változtunk az évek alatt, hanem Gábor is. Régen az ütőszólamot úgy kezelte, mint egy szükséges rosszt. Persze most tiltakozna, ha ezt hallaná, azt mondaná, hogy ez nem így volt. Nem is tudta rendesen az ütőhangszerek neveit, például köcsögdob, meg ilyen nevekkel illetve a hangszereket.
Mindenki nevetésben tör ki.
5. FELVONÁS
Komolyra fordítva a szót
Az oktatási rendszerről és az ütősök valós és elvárt képességei közti különbségről
A Zeneakadémián sok ütőhangszert nem oktatnak, s ezzel egy végzett ütős egy zenekarba bekerülve szembesül. Ezért veszi a fáradságot, és autodidakta módon elsajátítja ezeknek a hangszereknek a használatát. Helga és Zsolt erről és kedvenc hangszereikről kezdenek el beszélgetni.
ZSOLT
Én például nem szeretek csörgődobon és triangulumon játszani. Azzal ki lehet kergetni a világból.
HELGA
Annyi rengeteg hangszer van, hogy óhatatlanul minden ütősnek lesz prioritása. Valaki jobban érzi magát a doboknál, timpaninál, dobfelszerelésnél, van, aki a dallamhangszereknél. Én például dobfelszerelésen egyáltalán nem játszom.
ZSOLT
De ez nem is elvárható.
HELGA
Igen, ez soha nem is volt tantárgy a Zeneakadémián.
ZSOLT
A dobszerkózás egy külön szakma. Ezt sokan összekeverik. Azt mondják, hogy „na, szerkózni üljön be valaki”, mármint valamelyik ütős. Ez nem így megy, az egy teljesen külön dolog. Elvárják tőlünk, még zenész kollégák is, hogy mindenféle stílusban tudjunk játszani rajta: jazz, pop, latin, musical… Pedig nagyon sok olyan klasszikus darab is van, amiben olyan hangszer van, amit nem tanítanak a Zeneakadémián.
PETKA
Például az afrikai konga. Egy kongázás után játssz el egy Rameaut. Teljesen más stílus a kettő.
HELGA
Ezeken a hangszereken mindenki a szabadidejében tanul meg játszani. Általában úgy szoktuk csinálni, hogy mindenki beül egy olyan hangszer mögé, ahol jól érzi magát. Viszont ha egyikünk azt mondja, hogy most úgy játszanék dallamhangszeren, akkor megoldjuk azt is. Kialakult egy alapséma, de rugalmasak vagyunk, nincsen „hangszeririgység” a szólamban.
ZSOLT
És igyekszünk arra is időt, energiát áldozni, hogyha valaki nem komfortos egy hangszeren, akkor többet játsszon rajta, és otthonosabbá válhasson számára.
Majd arról kezd el mesélni, hogy miért látványos és izgalmas, ha egy ütőhangszer szólózik.
ZSOLT
Egyébként nekünk sem árt megmutatni a szólisztikus tudásunkat. Azt, hogy az ütőhangszerek szólóban és kamarában is tudnak jól működni. A zenekar is úgy van vele, hogy az ütőszólam bejátszik egy-két hangot és ennyi. De amikor a múltkor meghallották a szóló darabokat, akkor azért rácsodálkoztak, hogy mi is folyik ebben a szólamban. Szóval ezek a lehetőségek arra jók, hogy meg tudjuk mutatni, nemcsak átlag zenekari muzsikusok vagyunk.
HELGA
Ha egy ütős szólózik, az vonzza a közönséget, mert nagyon különleges hangszerek kerülhetnek elő. Szerintem Gábor fejében is ez fordult meg, mikor például a BDZ-NAP-ra felkért bennünket. Elképesztően közönségcsalógatók az ütőhangszerek, főleg szólóban, kamarában.
ZSOLT
Külföldi zenekaroknál egyébként úgy szokott lenni, hogy a timpanista csak a timpanin játszik, és mellette vannak az egyéb ütősök.
PETKA
De ott az oktatás is külön zajlik! Van olyan tanár, aki csak latin zenét tanít, a másik jazzt, szerkót, timpanit és van a többi egyéb ütőhangszer. Tehát ott specializálódnak a diákok az egyetemen. Nálunk ez ömlesztve van.
ZSOLT
Mindazonáltal jó érzés, mikor azt látjuk, hogy a befektetett évek megtérülnek. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne, hogy az ütőhangszerek és az ütőkamara elismert legyen az egész országban.
A szólam többi tagja ezzel a gondolattal teljesen egyetért. Lassan szedelődzködni kezdenek, majd elhagyják a színt. A teremre csend borul.
EPILOGUS
A teremből kilépve az alábbi beszélgetésfoszlány hallatszik be:
„Lesz mostanában valami ütős produkció?”
„Elküldték a márciusi dubai (Virtuózok) műsort. Szeretnék az üvegpoharas számot.”
„Na és ki fogja oda elszállítani az üvegpoharakat?”
BDZ ÜTŐSÖK – MINI NÉVJEGYEK
HELGA
16 évesen kezdtem el ütőzni, előtte zongoráztam és hegedültem. A konziból megemlíteném Holló Aurél tanáromat, akinek nagyon sok mindent köszönhetek. A zeneakadémiás éveim alatt már fölvettek ide a zenekarhoz, és azóta itt vagyok. Van egy félállásom, a zenekar mellett tanítok a Hubay Jenő Zeneiskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Szeretem a kortárs zenét, nagyon sok ezzel kapcsolatos projektben részt vettem.
KÓPÉ
A szüleim 8 évesen írattak be dobolni, de körülbelül hét év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ha sokat gyakorlok, akkor ez elég jól megy. Konziba érettségi után kezdtem el járni, párhuzamosan egy informatikai sulival. Menet közben rájöttem, hogy együtt nem fog menni a kettő, hogy ha akkor nem rakok bele mindent a zenélésbe, nem fogok olyan szintre jutni, ahova szeretnék. Ezért 2003-2015 között csak a zenével foglalkoztam. Az István konziban, Fábry Boglárkánál tanultam majd felvettek a Zeneakadémiára. Petkával mindkét iskolában sokat játszottunk együtt. A BDZ-be 2008-ban jöttem először kisegíteni, majd 2013 környékén váltam rendszeres taggá. 10 éven át tanítottam a 16. kerületi zeneiskolában és sokat játszottam más szimfonikus zenekaroknál is. 2015-ben a korábban félbehagyott műszaki fonalat újra felvettem és elvégeztem egy villamosmérnöki szakot a Kandón. Immáron 3 éve dolgozom mérnökként a GE-nél, orvosi műszerekkel foglalkozunk, mellette pedig a BDZ mint életem második szerelme, megmaradt. Kedvenc időtöltésem életem első szerelmével, a feleségemmel utazni a nagyvilágban. Kedvenc ételem a nasi goreng (indonéz sült rizs). Szabadidőmben szoktam rockzenét játszani testvéremmel, aki gitározik, másfél perc alatt rakom ki a Rubik-kockát és szeretek főzni.
PETKA
Kaposváron születtem, ott kezdtem el trombitálni, a helyi zenei általános iskolában. Hét-nyolc éves koromban kezdtem el ütőzni, mellette pedig végig zongoráztam. Pesten a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolába jelentkeztem, ahová ütőből és trombitából is felvettek. Egy évig a két szakot párhuzamosan csináltam. Az első év végén választanom kellett, és az ütőt választottam, pedig a trombita jobban ment és régebb óta is csináltam. De kitartottam emellett, és abszolút nem bántam meg. Ebben nagy szerepe volt a társaságnak: az „istvánosokkal” a mai napig tart a barátság. A Zeneakadémiára először zeneelmélet szakra jelentkeztem, egy évvel később pedig elkezdtem az ütőt. A mastert zeneteoretikus szakirányon (alkotóművészet és muzikológia-zeneelmélet szakirányon) végeztem, illetve ütőn. Aztán a két tanári kiegészítőt is megcsináltam. Mellette zenekaroztam, hakniztam, mint a többiek. Az istvánosokkal volt a nagy tapasztalás, nagyon sok mindent tanultunk öt-hat év alatt. Akikkel akkoriban játszottam, azokkal teljesen más a kapcsolatom; fél szavakból is megértjük egymást zenélés közben. Ezek mellett volt egy progmetál együttes is, ahol dobszereléseztem. Ez tíz évig működött, magamtól tanultam meg a dobszerkón játszani. Színházakban is szoktam játszani: Madách Színház, Pesti Magyar Színház, és a Vígszínház, ahol megfordulok. Ezeken a helyeken főleg dobszerkózom. Mellette pedig már hat-hét éve tanítok Martonvásáron. Kedvenc hobbim a munkám, úgyhogy én ezt nem munkaként fogom fel, hanem szenvedélyként. Szeretek focizni, kirándulni, olvasni. Kedvenc zenei korszakom nincsen, nagyon sok mindent szeretek a zenében. Kedvenc ételem a rántott hús sült krumplival, kakaóval.
ZSOLTI
Zongoristaként kezdtem, és sokáig ez a hangszer is maradt a szívem csücske. Aztán tizenkét évesen az ütőhangszerek foglalták el ezt a helyet. A Tanárképző Főiskolára jártam, majd 1994-be jöttem először a zenekarhoz. 2007-ben mentem el, 2013-ban pedig visszatértem, azóta aktívan dolgozom itt. 2002-ben lettem szólamvezető. Idén huszonegy éve tanítok, mint pedagógus.
ÜTŐS KERESTETIK A BDZ-BE!
Március 4-ére ütő próbajátékot hirdetett a BDZ. Erről Petka így nyilatkozott:
„A próbajátékra azért van szükség, mert a zenekar repertoárjához képest kevesen vagyunk a szólamban. Folyamatosan Timpani + 4,5,6, játékos műsorokat játszunk, így állandó kisegítésre szorulunk.
A próbajáték anyag elég különlegesre sikerült a megszokotthoz képest. Igyekeztünk olyan, nehezebb darabok közül válogatni, amiket ténylegesen műsorra szoktunk tűzni. Szakmailag kihívás, de reálisan elvárható, így jócskán belekerültek filmzene részletek is.
Az ütő próbajátékokon általában 50 mű részlete forog körbe-körbe a világon. Aki esetleg sokadik próbajátékról érkezik, az előnnyel indulhat a többiekkel szemben, főleg a pályakezdőkhöz képest. Úgy gondolom, így fair mindenkivel, ahogy mi csináltuk; meglehetősen újszerű próbajáték anyagot állítottunk össze, így mindenki új lappal indulhat.
Egy próbajátékon nem csak a szakmai tudás fontos, hanem az egyén humán oldala is. Mi, ütősök nagyon egymásra vagyunk utalva. Nem elég együttműködőnek lenni a zenekarral, karmesterrel, hanem a szólamon belül is elengedhetetlen az összhang. (Pakolás, helyigény, verőcserék, lapozás, hangszerek közti váltás stb.) Ezt az attitűdöt nehéz megállapítani egy pár perces játék alapján, de igyekszünk erre is törekedni egy közös játékkal, blattolással is.”
