1945-ben a brit Nevelésügyi Minisztérium megbízta Benjamin Brittent, hogy írjon zenét egy olyan oktatófilmhez, amely a szimfonikus zenekar hangszereivel kívánta megismertetni az ifjúságot. A zenekar hangszerei című filmhez készült zene később lett hangversenydarabbá. Britten négy csoportba osztotta a zenekar hangszereit: vonósokra, fafúvósokra, rézfúvósokra és ütőhangszerekre. Bevezetésül a témát, Purcell Abdelazer-szvitjének rondó tételét eredeti formájában a teljes zenekar játssza el, majd sorban mind a négy hangszercsoport. ezután minden hangszer előadja a maga külön változatát – azok is „szóhoz jutnak”, amelyek többnyire csak a nagyzenekarokban kapnak szerepet –, végül pedig fúga következik. Ebben az igen bonyolult, többszólamú formában írt tételben a hangszerek ugyanabban a sorrendben lépnek be, amelyben a variációk során bemutatkoztak. Az eredetileg is gyerekeknek, oktatási céllal íródott mű jó alkalom arra, hogy a közönség felfrissítse a szimfonikus zenekarra, annak hangszereire vonatkozó ismereteit is.
Ki ne volna kíváncsi arra, hogyan működik egy szimfonikus zenekar, hogyan készül fel egy hangversenyre, mi történik egy opera- vagy balettelőadás próbáján, hogyan gyakorolnak a népzenei együttesek, vagy hogyan telik a dzsesszbanda egy napja? A kétrészes koncertek első felében a közönség a műsorvezető mentori közreműködésével bepillantást nyer a próbaterem mindennapjaiba, valamint – az elhangzó utasítások és magyarázatok, az egyes részletek többszöri eljátszása, gyakorlása által – a zenei folyamatokba. A hangverseny második részében színpadi öltözetben, illetve jelmezben jelennek meg az előadók, és az előzőleg alaposan megismert zeneművek részleteit összefüggő színpadi előadásban hallgathatja-nézheti meg a közönség.

Britten: Fiatalok zenei kalauza

Előad és vezényel: Hollerung Gábor