Ezen az estén két Bartók feldolgozást hallhatunk Sárospatakon a Művelődés Házában. A klasszikus művek teljesen ellentétes, ugyanakkor egymást nagyon jól kiegészítő feldolgozási módjával találkozhatunk. Káel Norbert feldolgozása hagyományos módon játszik jazzt; témákat, zenei gondolatokat fogalmaz meg, azokra szabadon improvizál, egy alaptémából egy gondolatból kiindulva építkezik, és ez fűzi össze a művet, A fából faragott királyfit. A szerző magyarázata szerint ezektől a jazz-átdolgozásoktól a mű új aspektusba helyeződik, a rugalmas, rengeteg belső mozgással, lassítással és gyorsításokkal megírt Bartók zene kisimul és folyamatosság keletkezik. A bartóki alapműből, valamint a jazz és a klasszikus zene elemeiből építkező, az improvizációval fúzionált, teljesen új zenei kompozíciót hallhatunk.
Sárik Péter megközelítése teljes egészében az eredeti darabból indul ki, lényegében egyetlen hangot sem változtat A kékszakállú herceg várában. Saját szavaival élve: kommentálja a történéseket, szólamokat ír hozzá. Ez egyébként egy bevett technika volt a zenetörténetben; a romantikus zeneszerzők rengeteg nagy barokk művet vettek elő, ahol az eredeti műnek minden hangját megőrizték, csak kiegészítették új hangokkal, új megfogalmazásokkal, ezáltal hangulatában, karakterében még plasztikusabb, még izgalmasabb, virtuózabb és hatásosabb művet létrehozva. Ugyanez történik Sárik Péternél is. Ő két kadenciát és rengeteg ellenszólamot játszik a zongorán. Az énekesek minden hangja és ritmusa az eredeti mű szerint csendül fel, a feldolgozás ugyanakkor mégis új fénybe, új megközelítésbe helyezi a művet. Az alapot jelen esetben a jazz-dob és a jazz-bőgő adja, ami nagyon izgalmas, mert az ember végülis teljes egészében meghallgatja A kékszakállú herceg vára című darabot, mégis egészen más érzésekkel áll fel a koncertről, mintha Bartók művét eredetiben hallhatta volna.
