Mai esténk nyitánya valójában filmzene: William Walton négy filmhez írt zenét, a Spitfire Prelude and Fugue a The First of the Few című filmhez írt zenéjének egy részlete.
A nyitányt követően Beischer-Matyó Tamás fuvolaversenyét szólaltatja meg Győri Noémi. Breathing through the Grass – ez a versenymű címe –, mely Emily Brontë regényének, az Üvöltő szelek utolsó mondatának egy részlete. „Sokáig időztem a három sír körül, a szelíd ég alatt; elnéztem a hanga és a harangvirág körül röpködő éji lepkéket, a füvet felborzoló könnyű szellőre figyeltem, és eltűnődtem rajta, miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalan az álmuk azoknak, akik odalenn alusznak ebben a békés földben.” A mű irodalmi fogantatású, azonban nem programzene, ugyanis nincs köze sem a regény cselekményéhez, sem Emily Brontë életéhez, viszont annál többet merít ennek az utolsó mondatnak a hangulatából. Ahogyan a regényt olvasva a zaklatott és változatos, erőteljes sodrású történet végére érünk és megpihenünk – a szereplőkkel együtt – a „szelíd ég alatt”, mélysége és különös jelentőségű árnyalata lesz ennek az idézetnek. A lelki és fizikai terhek alól felszabadulva végre észrevehetjük mindazt, amit eddig nem: a derűt és a fényeket, a természet nyugalmát. Úgy éreztem, hogy a fuvola, mint a legszelídebb fúvóshangszer, képes átadni azt a hangulatot, amit ez az utolsó bekezdés megjelenít, képes „lágyan susogni”, vagy akár „felborzolni a füvet”. Ez a gondolat volt az esztétikai vezérfonalam a versenymű írása során.
A kompozíció három tételből áll. Az első mérsékelten gyors és szenvedélyes. A második kissé melankolikus, melynek hangulatát élénkebb, lázálomszerű középrész töri meg. A harmadik tétel táncos karakterű rondó, melyben egyetlen téma uralkodik.
Strauss 1911-ben mutatta be operáját, a Rózsalovagot. Az operában keverednek az idősíkok, a különböző korok, a kitalált és valós személyek. A közönség évtizedes lelkesedésének köszönhetően Strauss 1945-ben az opera néhány részletét zenekari szvitben fűzte össze, mely impozáns keresztmetszet az opera történéseiből. Az I. tételben a rózsalovag Octavian belépőjét és az azt követő duettjét Sophie-val, a II. tételben Ochs báró keringőjét, a III. tételben a tenor áriáját az első felvonásból, a IV. tételben az első felvonás reggeliző jelenetét, az V. tételben a marsallné, Octavian és Sophie tercettjét halljuk. Végül a VI. tételben Sophie és Octavian záróduettje zárja le a szvitet.
