A Zsoltárszimfónia a Serge Koussevitzky vezette Bostoni Szimfonikus Zenekar felkérésére született, 1930-ban. Stravinsky egy régebb óta dédelgetett tervét valósította meg, amikor kórusra-zenekarra komponált, s a bibliai zsoltárokat vette alapul. A Vulgata 38. zsoltárának utolsó, valamint a 39. zsoltár első sorait és a teljes 150. zsoltárt választotta.
„A három zsoltár egymás mellé helyezése nem véletlen- írja Stravinsky. – A bűnös könyörgése isteni irgalomért (prelúdium), az elnyert kegyelem köszönete (kettős fúga) és a dicsőítő himnusz a mű fokozati tervének alapjait szolgálják. A szövegeket életre keltő zene a maga szimfonikus törvényének engedelmeskedve bontakozik ki. A három tétel periodikus rendet követ, ebben az értelemben alkot »szimfóniát«, szemben a szvit minden rendszer nélkül egymás után következő darabjaival.”
Különleges adat, hogy 1963. május 8-án, utolsó (második világháború utáni egyetlen) budapesti látogatásán az Erkel Színházban Sztravinszkij éppen ezt a művet vezényelte el egy kivételes élményt adó koncerten.
