Hogyan szólal meg egy romantikus zeneszerző kései klarinétszonátája egy 20. századi komponista zenekari átiratában? „Versenyművé” válik a darab attól, hogy a fúvós hangszer társául szimfonikus együttes szegődik? Milyen színeket asszociál Berio Brahms harmóniáihoz? Fedezzük fel együtt – és ne csak a régi-új művet: az előadóját is!
A fiatal belga klarinétművésznő, Annelien Van Wauwe egyaránt játszik modern klarinéton és annak historikus elődjén. Sabine Meyer növendéke volt, számos nemzetközi versenyen aratott sikert, ezek közül kiemelkedik az ARD müncheni Zenei Versenye, amelyet 2012-ben megnyert. Győzelme rendkívüli mértékben fokozta a művészete iránti nemzetközi érdeklődést: olyan zenekaroktól kapott meghívást, mint a Bajor Rádió, illetve a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekara, a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin, a Brüsszeli Filharmonikusok, a Liverpooli Filharmonikusok, a BBC Szimfonikus, valamint Filharmonikus Zenekara.
Egy pályakezdő muzsikusról sokat elárul, milyenek az ideáljai. A Győri Filharmonikus Zenekarnál Berkes Kálmán asszisztenseként dolgozó, Junior Prima-díjas Rajna Martin így nyilatkozott példaképeiről: „Számomra a legnagyobb példakép egyértelműen Carlos Kleiber. […] Rengeteget próbált, kíméletlen alapossággal, mégis próbafelvételein egy kollegiális, közvetlen személyt látunk, nem diktátort. […] A magyar dirigensek közül Kovács János személyisége és elképesztő felkészültsége példaértékű még, illetve újabban egyre nagyobb érdeklődéssel figyelem Teodor Currentzis munkáját.”
