Alig van szereplője az egyetemes kultúrtörténetnek, aki mélyebb nyomot hagyott volna a zeneirodalomban, mint William shakespeare. Már kortársai is nagy érdeklődéssel fordultak művészete felé, de az utóbbi két és fél évszázad zenekultúrája valóságos alapvetésnek, viszonyítási pontnak tekinti shakespeare dramaturgiáját a zenés színpadon s a koncertpódiumon egyaránt.
A 2016-os shakespeare-év egyik jelentékeny záró eseménye lehet a Dohnányi zenekar nagyszabású vállalkozása, melynek során a shakespeare-ihlette zeneművek az ihlető forrás, jelesül shakespeare kilenc vígjátékának részleteivel együtt szólalnak meg.
Blaskó Péter színművész „vezényletével” a színművészeti egyetem hallgatói a vígjátékok legjellemzőbb jeleneteit játszák el, s kísérletet tesznek arra, hogy a színművek összefüggéseit, shakespeare gondolkodásmódját, páratlan emberismeretét és humorát is érzékeltessék. Blaskó shakespeare színészének szerepében, mint a kor tanúja konferál, kommentál, emlékezik és ha szükséges, beszáll egyegy jelenet előadásába, mint Prospero, vagy Herceg, vagy Leonato, vagy Falstaff. A fiatalok pedig megidézik a vígjátékok végtelenül sokféle alakját.

Wagner: Das Liebesverbot (Szerelmi tilalom) – nyitány
Berlioz: Béatrice et Bénédict – részlet
Korngold: Sok hűhó semmiért – részlet
Schubert: An Sylvia (Szilviához)
Weber: Oberon – nyitány

Morley: It Was a Lover and His Lass (Volt egy fiú és kedvese)
Goldmark: Téli rege – előjáték a II. felvonáshoz
Sullivan: A Vihar – részlet
Orbán György: Come Away (Gyere el)
Verdi: Falstaff – záró fúga

Közreműködők:

Szakács Ildikó -szoprán

Lehőcz Andrea – alt

Kálmán László – tenor

Pintér Dömötör – basszus

Blaskó Péter – színművész

a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész osztályának növendékei

Alkotók:

Selmeczi György – rendező

Góczán Judit – dramaturg

Vezényel: Hollerung Gábor