dohnanyi

MOZART/DVORÁK/BEETHOVEN/VASILIJEVA

1786 áprilisában, fél esztendei munka után fejezte be Mozart a Figaro házassága című olasz nyelvű vígoperát, amelynek szövegét Beaumarchais komédiája nyomán Lorenzo da Ponte írta. A bemutatót – hosszas huzavona, a szokásos intrikákat is meghaladó nehézségek és a darab forradalmi mondanivalója miatt támadt aggályoskodások legyőzése után – 1786. május 1-én tartották a bécsi Burgtheaterben.

A Figaro házassága című operához a nyitányt – szokásához híven – utólag írta Mozart, ez esetben azonban a nyitány zenéje nem áll kapcsolatban magával a darabbal, csak annak hangulatát, a „bolond nap” zűrzavarát, mámorát és életigenlését tükrözi.

Az a-moll hegedűverseny Antonín Dvořák három versenyműve közül időrendben a második. Megírásához a kezdő impulzust Johannes Brahms adta, aki a cseh zeneszerzőt neves kiadója, Nikolaus Simrock figyelmébe ajánlotta. Ő az 1870-es évek végén Dvořak több szláv ihletésű művét is megjelentette, ám a hegedűversenyt csak azzal a feltétellel volt hajlandó kiadni, hogy azt előbb a kor első számú hegedűse, a magyar származású Joseph Joachim hegedűtechnikai szempontból is jóváhagyja. Az 1879 kora őszén befejezett concertót Dvořák tehát rögtön elküldte Joachimnak, majd e szavakkal tájékoztatta kiadóját: „Joachim úr kívánságára átdolgoztam a hegedűversenyt – egyetlen ütemet sem hagytam érintetlenül. A teljes mű más arculatot kapott. Megtartottam a témákat, és újakkal is bővítettem őket, de a mű koncepciója más, mint eredetileg volt. A harmóniák, a hangszerelés, a ritmika – minden új benne”.  Az a-moll hegedűversenyt végül 1883. október 14-én a prágai Nemzeti Színházban mutatták be, s – bár Joachim végül sosem adta elő – a zeneszerzőnek elégtételül szolgálhatott, hogy másfél hónappal később Hans Richter is műsorra tűzte a Bécsi Filharmonikus Zenekar koncertjén.

Megérthető JUNIOR – TEMPLOMI ÜNNEPEK

A keresztény kultúra közösségi ünnepei évszázadokon keresztül a vallás, illetve a hit ünnepeihez kapcsolódtak. Ezeknek az ünnepeknek nélkülözhetetlen része lett a zene, így a szertartásokon az alkalomhoz illő hangulatú és hangszer-összeállítású művek szólalnak meg, amelyek az ünnephez illően sajátos, állandó illetve változó tételekkel rendelkeznek. Természetesen életünk számos ünnepe is évszázadokon keresztül a templomokhoz kötődött, legyen az egy esküvő, egy temetés vagy egy koronázás. A mai hangversenyen a templomi ünnepek zenei életébe fogunk mélyebb betekintést nyerni.

BRAHMS/KOVÁCS/BEETHOVEN/HOLLERUNG

Évadnyitó hangversenyünkön hallhatnak klasszikus műveket, illetve klasszikus igényű kortárs szimfóniát is. Nem véletlen a nyitány választása, hiszen ez az év zenekarunk számára igazi ünnep: ebben az évadban ünnepeljük a zenekar alapításának 20. évfordulóját.

A koncertet tehát Brahms Akadémiai Ünnepi Nyitánya nyitja, melyet a szerző a Boroszlói Egyetemnek dedikált hálából, hiszen díszdoktorrá avatták. Bár a zeneműnek az Akadémiai Ünnepi Nyitány címet adta, egyszerűbben csak Janicsár-nyitány néven emlegette az együttesben felhangzó nagydob, cintányér és triangulum hangzása miatt. A nyitány zenéje egyáltalán nem méltóságteljes, érezhetően közelebb áll a diáksághoz, mint a tudós professzor urakhoz. Brahms jókedű gondtalansággal halmozta fel benne a zenei témákat, nem feledkezve meg a hatásos befejezést képező Gaudeamus igitur motívumról és több, népi eredetű diákdal felidézéséről sem.

A nyitányt követően Kovács Zoltán, fiatal magyar zeneszerző I. szimfóniáját hallhatják, mely méltán kapott helyet két nagy elődje művei mellett. Másrészt a szerző, aki a fiatalabb zeneszerző generáció egyik legtehetségesebb tagja, maga is játszott zenekarunk fagott szólamában, így a jubileumi év alkalmából büszkén mutatjuk be szimfóniáját. Kovács Zoltán rendkívül szuggesztív zenét ír, művészetében sok szempontból a tanári generáció (Vajda János, Orbán György) filozófiáját követi, amely természetes elemként marad hű az előző évszázadok zenei hagyományaihoz és a 20. század kollektív zenei emlékezetéhez. Szimfóniája egy igazi nagyzenekari alkotás, amely minden hangszercsoport számára igényes feladatot ad, a közönségnek pedig egy romantikus igényű szimfónia élményét ígéri.

Kovács Zoltán szimfóniáját követi a nagy előd, Beethoven legismertebb kompozíciója, az V. szimfónia. Nevét magától a szerzőtől kapta, aki a legenda szerint azt mondta a nyitótémára: „Így zörget a sors az ajtón”. Lehet azonban, hogy közismertségének titka a nyitótéma egyszerűségében, bárki által könnyű énekelhetőségében rejlik.

Bár a zeneköltő feltehetően nyomban az Eroica után belekezdett a c-moll szimfónia komponálásába, számos vázlatot készített, majd váratlanul abbahagyta ezt a munkát, és megírta a B-dúr szimfóniát, amely ily módon szimfóniái sorában a negyedik helyre került. Az V. szimfónián tehát tulajdonképpen négy esztendeig, 1804-től 1808-ig dolgozott Beethoven. A munka java részét 1807-ben végezte. A szimfónia bemutatója 1808. december 22-én zajlott  a Theater an der Wien-ben rendezett monumentális szerzői est ( „akadémia”, ahogy akkoriban nevezték) keretében, melynek műsorán az V. és VI. szimfónia, a C-dúr mise néhány tétele, a G-dúr zongoraverseny, egy ária és a Karfantázia szerepelt. A szimfónia ajánlása ugyanannak a Razumovszkij grófnak szól, akinek nevét az 59-es opuszszám alatt összefoglalt három vonósnégyessel tette halhatatlanná a zeneszerző.

BUDAFOKI PEZSGŐ- ÉS BORFESZTIVÁL 2012

Budafok-Tétény és testvérvárosai – VARSÓ

A mai estét a kerület lengyel testvérvárosának, Varsónak ajánljuk. Az első műsorszám kortárs mű, Vajda János tollából, aki a zenekar egyik házi szerzőjének számít már. Hollerung Gábor pedig a Vajda-életmű egyik igaz értője és propagátora. Ezt annál is inkább jó szívvel teheti, mert a közönség is mindig  örömmel fogadja Vajda műveit, amelyekben mindig tetten érhető a homo ludens, a Vajdára oly jellemző fanyar humor és egy pátoszt látványosan kerülő, ám mégis mély érzelmesség. Addinsell leginkább filmzenéiről vált ismertté, és a mai estén felhangzó Varsói koncert című, egytételes zongoraversenye is egy filmhez készült: a Suicide Squadron (Öngyilkos osztag) főhőse egy lengyel pilóta, aki egyben amatőr zongorista is. A film készítői először Rachmaninovot kérték fel a filmzene megírására, de nem tudtak megegyezni, így Addinsell, brit zeneszerző kapta a megbízást.

Az est zárószáma Csajkovszkij III. szimfóniája, mely több szempontból is unikum a szerző életművében: egyrészt ez az egyetlen dúrban írott, másrészt az egyetlen öt tételes szimfóniája. A lengyel melléknevet az utolsó tétel lengyel táncritmusa miatt akasztották rá az első londoni bemutató alkalmával.

HAYDN: TEREMTÉS

Haydn 1791–1792-ben és 1794–1795-ben járt Angliában, ahol megismerkedett a helyi zenei élettel, és több Händel-mű, többek között oratóriumok előadásain is részt vett.

Haydnt lenyűgözték Händel oratóriumai, és – noha korábban már írt oratóriumot – a kórus alkalmazása, a zenekar, a kórus és szólóének felhasználásának a drámai hatás szolgálatába állítása újszerű élményt adott számára. Peter Salomon, Haydn első angliai útjának szervezője, megmutatta neki Thomas Linley (1733–1795) költő szövegét (The Creation of the World, A Világ teremtése), ami John Milton Elveszett Paradicsom című műve nyomán született. Ezt a szöveget már Händel is megkapta, de ő túl aprólékosnak, részletezőnek találta a szöveget, ezért nem foglalkozott vele.
Haydnt viszont éppen a részletesen megírt természeti képek ragadták meg, ezért hazavitte magával Bécsbe. Ott Gottfried van Swieten báró, diplomata, irodalmár, a bécsi zenei élet egyik központi alakja fordította le németre, és néhány zsoltáridézetet is hozzáfűzött. Bécsen kívüli első előadására 1800. március 8-án, Budán került sor Haydn vezényletével, József nádor és Alekszandra Pavlovna Romanova esküvői-születésnapi ünnepségei keretében. A darab annyira népszerű volt Magyarországon, hogy 1820-ban utcát neveztek el róla – tévesen fordítva: a budapesti Alkotás utcát.

A zenemű három énekes szólistát (szoprán, tenor és basszus) és egy teljes vegyeskart foglalkoztat. Összesen 34 számból áll. Az első rész a teremtés első négy napjáról, a második az ötödik és hatodik napról, míg a harmadik rész az első emberpárról, Ádámról és Éváról szól.

A zenemű ezen az estén, a bérletsorozat hagyományainak megfelelően, vetítés kíséretében csendül fel.

ONLINE KÖZVETÍTÉS! Zenedoboz – Oratorikus zene

16. rész Oratorikus zene

Az oratórium műfaja lényegében egyszerre született az operával, az 1600-as évek elején. Hollerung Gábor elárulja a Zenedoboz ORATORIKUS ZENE című epizódjában, hogy mi a különbség és mi a hasonlóság a két műfaj között. A zenei példák révén pedig megismerhetjük a műfaj legkiemelkedőbb alkotásainak részleteit is.

AZ EPIZÓDBAN ELHANGZIK:

Händel: Messiás
Bartók: Cantata Profana
Orff: Carmina Burana

KÖZREMŰKÖDIK:

Varga Donát – tenor
Országos Egyesített Énekkar
Budafoki Dohnányi Zenekar, vezényel: Hollerung Gábor

Hollerung Gábor ismeretterjesztő zenetanodája epizódonként egy-egy zenei témát taglal, felölelve a zenetörténet teljes spektrumát. A tizenkét perces részekből álló előadás-sorozat negyven epizódon keresztül, akár tízéves kortól élvezhető, színes, változatos módon avatja be nézőit a zene teljességébe.

A sorozatról bővebben itt olvashat: https://bdz.hu/zenedoboz/

MENDELSSOHN/BEETHOVEN/OLÁH/VÁSÁRY

Mendelssohn a Szentivánéji álom nyitányát 17 éves korában írta, a shakespeare-i vígjáték teljes kísérőzenéjét másfél évtizeddel később illesztette hozzá. Ennek ellenére, már a nyitány megírásakor, még félig gyermekként, vagy tán éppen ezért, sikerült megragadnia a tündérvilág illúzióját. A nyitány egyedülálló zenekari színei, fantáziadús ritmusai pompását kelti életre a tündérvilág meseszerűségét, a helyszínt adó erdő zsongását, valamint a drámában megjelenő szereplők jellemét.

Mendelssohn hegedűversenye a műfaj egyik kiemelkedő alkotása, mely a szerző életművének egyfajta örökségeként is értelmezhető. Életre kelnek benne Oberon tündérei és koboldjai, mely az est nyitányaként említett zenemű féktelen vidámságát és meseszerűségét idézi, de ugyanúgy jelen van benne a felhőtlen érzelmek, a Mendelssohnra annyira jellemző kicsit melankolikus, de zavartalan harmónia áradó dallamvilága is.

Beethoven kilenc szimfóniáját szinte kultikus imádat övezi. Kilenc szimfónia – kilenc karakter – mondhatnánk. Ha ez az összes szimfóniára nem is igaz, a hetedikről mindenképpen elmondhatjuk: táncos karaktere van. Richard Wagner „a tánc apoteózisának” nevezte, Bartha Dénes szerint az antik görög művészet és eszmevilág, a szüntelen napfény és derű ihlette meg Beethovent. A „Hetediknek” nincs igazi lassú tétele, valamennyi tételében a ritmikus elem uralkodik, ez adja táncos karakterét. Emellett mind a négy tételben meghatározó fontosságú az egy hosszú és két rövid hangból álló ritmusképlet, melyet a görög időmértékes verselésben daktilusnak nevezünk.

 

ÉNEKEL AZ ORSZÁG 2012

Immáron nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre ez az egyedülálló kezdeményezés, melyben többszáz énekes az ország minden tájáról fog össze, hogy egy kórustábort követően közös hangversenyt adjanak a Művészetek Palotájában. Az idei hangversenyen egy Vajda- és egy Webber-mű kerül bemutatásra. Vajda János változatok című műve igazi csemege: Szilágyi Domonkos verseire írt variációs darab, amely nem nélkülözi a humort, a szellemességet, a leleményességet, de a megrázó, drámai mélységet sem.

A hangverseny második felében felcsendülő Requiem talán szokatlan témaválasztás lehet egy musical-szerzőtől, ám Andrew Lloyd Webbertől sohasem állt távol az egyházi zene, a requiemen kívül számos templomi zenét írt. A zenemű népszerűségét mutatja, hogy a klasszikus zenemű kategóriában Grammy-díjat nyert 1986-ban, csodálatos líraiságú Pie Jesu tétele pedig a pop slágerlisták éllovasa volt Nagy-Britanniában.

A KIFEJEZÉS FORRÁSAI – A ZENE

Sokszor elhangzott, hogy Beethoven a romantika atyja. A szerző gondolkodásmódja, irodalomhoz való viszonya és a műveiben megjelenı programszerű gondolkodás alapozza meg a romantikus zenét egy évszázadra. Mindez természetesen csak úgy igaz, hogy Beethoven egyúttal a klasszikus, tiszta zenei gondolkodás betetőzője. A VII. szimfónia a klasszikus szimfóniák között az egyik utolsó nagy alkotás, amely tisztán a zene alkotóelemeiből építkezik, mint gyors-lassú, hangos-halk, súlyos-súlytalan.  Mindeközben az elsődleges élmény, hogy Beethoven számára e hagyományos keretek egyre inkább szűkebbek, és a szerző, bár tisztán zenei eszközökkel és magával ragadó természetességgel, de egyszer s mindenkorra szétfeszíti a hagyományos kereteket.