Varietas delectat – Megérthető zene 25-26/3

A Varietas delectat – A változatosság gyönyörködtet gondolata a zeneművészetben a maga legragyogóbb valóságában különleges módon is tetten érhető. A művészetben a változatosság általában sokszínűséget, különbözőséget takar. Ugyanakkor a zeneművészet egyik legfontosabb technikája a változatok, amely az egy témából születő különböző variációk sorozata. A variációk egy alapdallamból indulnak ki, eközben a hallgatókat a változatosság legkülönbözőbb eszközeivel ajándékozzák meg. Így egy dallam virtuóz variációkkal gazdagodhat, de egyes variációk kimondottan bensőséges karakterek sorozatából is állhatnak.

Hangversenyünkön az elsőként felhangzó mű Bach szólóhegedűre írt Chaconne-ja, amely műfaj önmagában is variáció, egy ismétlődő basszus, illetve harmóniai támasz fölötti variációk, s amelyet Stokowski pazar módon hangszerelt.

Csajkovszkij Mozartianája egy stílusjáték, a szerző egy Mozart dallamra ír variációkat természetesen a saját, romantikus nyelvezetével.

A harmadik mű, Szüts Apor zongoraversenye, amelyben egy mindnyájunk által jól ismert francia gyermekdal, a Pál, Kata, Péter dallamára ír sziporkázó variáció sorozatot, s amelyben a szerző a karakterizálás minden eszközét kihasználja, legyen szó az önmaga számára írt, szinte eljátszhatatlan zongora szólamról, illetve a jól ismert, vagy szokatlan karakterekről.

Őrült, dilis, halálos szerelem – Megérthető zene 25-26/2

Schumann Dichterliebe – Egy költő szerelme című dalciklusa, melyet Heinrich Heine versciklusára írt, Schubert nagy dalciklusaihoz hasonló, a romantikus dalirodalom kiemelkedő pillanata.

A dalciklus egy nagy szerelem története. A tizenhat tételből némi jóakarattal az első öt, egy örömteli szerelemről szól, a további tizenegy tétel a szerelem reménytelenségét, gyötrelmeit fogalmazza meg egészen a szerelem temetéséig. Heine versszövege és ennek megfelelően Schumann zenéje is rendkívül képszerű és szélsőségesen változó érzelmi állapotokat jelenít meg, amely képszerűségben nemcsak az énekszólam vesz részt, hanem a dalciklusokban szokatlanul jelentős zongoraszólam is.

A haza szépsége – Megérthető zene 25-26/1

Bedřich Smetanának rendkívül nagy érdemei vannak abban, hogy a Monarchia és Bécs árnyékában megteremtette a cseh nemzeti zenét, hasonlóan Erkel Ferenchez, aki ugyanakkor a magyar nemzeti zenét teremtette meg. Smetana életművének csúcsa a Hazám ciklus, amely hat tételben mutatja meg a cseh történelem és a cseh természet legfontosabb pillanatait, képeit.

A hangversenyen a ciklus legkiemelkedőbb darabja, a Moldva mellett a cseh történelem egyik legfontosabb emlékének, a Huszita háborúnak szentelt két utolsó tételből a hatodik, Blaník tétel szólal meg. Ez a tétel a husziták harcának megjelenítése mellett a cseh történelem egyfajta megdicsőítése. A mű két jellegzetes témája, az első tételben megszólaló Vyšehrad-téma, és az ötödik tételben megjelenő huszita korál fogja keretbe szinte az összes tételt.

 

 

Dohnányi Akadémia karmesterkurzus – gálakoncert

A Dohnányi Akadémia immáron hatodik alkalommal szervezi meg karmesterkurzusát. Idén kilenc tehetséges karmester fejleszti magát a kurzus vezetője, Hollerung Gábor vezetésével és a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével. A három kontinens hat országából érkező karmesterek a mesterkurzust lezáró gálakoncerten közönség előtt is bemutathatják a kurzuson tanultakat.

Mozart Haffner-szimfóniája valójában szerenádként látott napvilágot. Mozart Siegmund Haffner felkérésére két szerenádot is írt. Az elsőt (a K 250-es Köchel jegyzékszámút) Elisabeth Haffner esküvőjére komponálta. A másodikat Haffner a saját nemesi rangra emelése ünneplésére rendelte. Ezt a művet Mozart a bemutató után visszakérte és jelentősen átdolgozta: kihagyta belőle a szerenád tételeket és egy menüettet is, majd Bécsben szimfóniaként mutatta be. Hogy mennyire elégedett volt az így újragondolt művel, azt apjához írt levele is bizonyítja: „Az új Haffner-szimfónia egészen meglepett, mivel abból egyetlen szóra sem emlékeztem már. Egészen hatásos darab lehet.”

A Des Knaben Wunderhorn („A fiú csodakürtje”) c. népköltészeti gyűjteményt 1805 és 1808 között adták ki. Ez a nagyhatású antológia a romantikus költőnemzedéknek az „egyszerű nép” iránt érzett nosztalgiáját testesítette meg. A fiatal Mahlert annyira megragadta a Csodakürt dalok közvetlen egyszerűsége, érzelmi mélysége és változatossága, hogy szinte egy teljes évtizedig semmilyen más szöveget nem zenésített meg. Először az 1880-as évek végén kezdett a gyűjteménnyel foglalkozni; a tizenkét zenekari dal 1892 és 1901 között keletkezett. Mai hangversenyünkön ebből a dalciklusból hallhatnak részleteket.

Bartók Béla a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezetőjének felkérésére írta a Concerto zenekarra című művét. A feladat erőt adott Bartóknak, így alig másfél hónap alatt megírta a Concertót. „A legmélyebb nyomorúságban írja legboldogabban, legátszellemültebben éneklő kompozícióit. Bartóknak Európától búcsúzó és Amerikában megfogant utolsó művei csak úgy árasztják a megbékítő és megbékülő harmóniát, a hazatalálás és felemelkedés boldogságát, a melodikus gazdagságot. Sohasem írt olyan dallamosan s oly közérthetően, mint ekkor, talán sohasem volt tele akkora emberszeretettel és részvéttel, mint ekkor, sohasem tudta úgy összefoglalni életének minden eredményét egy hatalmas szintézisbe, mint éppen ekkor. A nagyszabású művek azután még egyszer egyesítik a legnagyobb ellentéteket: a nagyzenekari Concerto a honvágy és az egyedüllét elégiáját a meghökkentő és groteszk epizódok meg egy kavargó népünnep csillogásával.‘ – írta a műről Szabolcsi Bence zenetörténész.

 

Pünkösdi koncert – Haydn: Nelson-mise

Joseph Haydn eredetileg Missa in Angustiis címen komponált műve II. Esterházy Miklós felesége, Maria Josepha Hermengilde Esterházy névnapjára készült 1798-ban. A mise szeptember 24-én hangzott el először a kismartoni Bergkirchében egy katolikus szentmise keretében. Az orgonánál maga Haydn ült; a hangszer még ma is megvan. A később elterjedt cím az egész Európát fenyegető napóleoni háborúkra utal, s e háborúk angol hadvezéréhez, Nelson admirálishoz kapcsolódik. 1800-ban az admirális Lady Hamiltonnal együtt Bécsben meglátogatta Haydnt, s a mester, híres vendége tiszteletére újra előadatta a hadvezér 1798-as abukiri győzelme idején komponált miséjét. Ettől kezdve nevezik a művet „Nelson-misé”-nek.

A koncertet nemrégiben elhunyt kolléganőnk, Drucker Zsuzsa emlékének szenteljük.

 

Sound of Music – A muzsika hangja

Sound of Music – A muzsika hangja. A Vecsésre tervezett hangverseny címválasztása nem véletlen: ezzel is szeretnénk rámutatni arra, hogy a zene milyen sokféle módon képes teljessé tenni az életünket, legyen szó táncról, mulatságról, szerelemről, bánatról vagy egy jó filmről.
A koncerten felcsendülő filmslágerek, táncdalok és tánczenék (pl. a La vie en Rose, Besame mucho, illetve a Rózsaszín párduc, a Keresztapa, a Harry Potter vagy a Jurassic park zenéje) átiratai és hangszerelése is Werner Gábor, illetve Szüts Apor tollából származnak.

Queen Symphony & Koncertshow

A látványos koncertshow a Queen legikonikusabb dalait mutatja be szimfonikus köntösben, Szüts Apor briliáns hangszerelésében, Magyarország kitűnő énekesei és a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában.

Carl Orff: Carmina Burana – A jövő hangjai – nyilvános főpróba

Carl Orff Carmina Burana-ja olyannyira  népszerű, hogy a hatalmas érdeklődésre való tekintettel megnyitottuk az esti előadás főpróbáját is az érdeklődők előtt!

Idén ünnepli negyvenedik jubileumát az Énekel az ország kezdeményezés, mely 1986-ban, akkori budapesti középiskolák összefogásával született. Bánhidi Brigitta, az Énekel az ország egyik lelkes tagja javaslatára Hollerung Gábor úgy gondolta, hogy valóban újra meg kell szólítani a középiskolás korosztályt, ezért életre hívta a Voices of Future – A jövő hangjai rendezvényt, ahol a fiatalok együtt élhetik át a közös éneklés örömét és erejét. Ahogy negyven évvel ezelőtt, most is Orff ikonikus művét, a Carmina Burana-t tűzzük műsorra, remek közreműködők részvételével.

A magyar lélek Európában – a Budafok-Tétényi Tavaszi Művészeti Fesztivál nyitókoncertje

A 18-19. századi cigányzenekaroknak köszönhetően egész Európa megismerhetett egy egzotikumnak számító zenei világot. A kontinens népei azóta is élvezettel merülnek el Beethoven, Haydn, Brahms, Johann Strauss, Delibes, Sarasate, Suppé, Berlioz, Monti, és persze az országhatáron kívül is alkotó, népszerű magyar szerzők: Liszt, Lehár, Kálmán magyar, de legalábbis „magyaros” dallamaiban. Ezekből szólaltat meg páratlanul sokszínű műfaji válogatást a Budafoki Dohnányi Zenekar Hollerung Gábor vezényletével.

Énekel az ország – esti koncert

Évről évre az ország minden tájáról, sőt határainkon túlról is több száz kórusénekes gyűlik össze, hogy hosszú felkészülést és egy intenzív kórushétvégét követően a zeneirodalom legjelentősebb alkotásait szólaltassák meg Hollerung Gábor vezetésével. A kezdeményezést az éneklés iránti szenvedély vezérli, mely olyan fontos szerepet tölt be az amatőr kórusok életében, hogy még a pandémia alatt is meg tudott valósulni. Idén negyven éves ez a kezdeményezés, az ünnepi alkalomból a már hagyományos Orff: Carmina Burana mellett Petrovics Emil Lysistrate című vígoperáját adjuk elő.

Petrovics: Lysistraté
Az egyfelvonásos, kb. 50 perces vígoperának három szereplője van: Lüszisztraté (szoprán), valamint a női kar és a férfi kar vezetője (koloratúrszoprán, illetve tenor). Athénban járunk, a peloponnészoszi háború idején. A férfiak szörnyű háborút indítottak, ami elsősorban az athéni nőket viseli meg. A nők esküt is tesznek, hogy addig nem élnek házaséletet férjükkel, amíg azok be nem fejezik a háborút. A férfiak ettől persze nagyon szenvednek, verekedés tör ki, majd a nők elfoglalják a fellegvárat. Később már a nők is érzik a férfiak hiányát, férfiért imádkoznak, s énekelnek egy kuplét a női nem természetéről. Végül megszületik a béke, s helyreáll a szerelem egysége is. Lüszisztraté, a „csatabontó”, diadalmasan vonul be, s az opera a szerelem magasztalásával ér véget.
A Lysistrate – az ókori görög dráma természetéből is adódóan – inkább drámai oratórium, mint hagyományos opera, központi szerepe van benne a kórusnak. A zene igen sokszínű: himnikus és szatirikus hangvétel, neoklasszikus, jazzes és musical jellegű részletek is találhatók benne.

Orff: Carmina Burana
Hangversenyünk második részében Carl Orff 1937-ben Frankfurtban bemutatott és máig töretlen népszerűségnek örvendő szcenikus kantátáját mutatjuk be. Izgalmas zenei barbarizmusával a Carmina Burana Stravinsky nyomdokán haladva kalauzolja a hallgatót a Benediktbeuren kolostorában a 19. században fellelt középkori német kódex carpe diem szellemiségű, hol moralizáló, hol gyengéd, hol tréfás, hol lírai, sokszor a trágárságig vaskos, egyenesen pajzán diákdalainak forgandó szerencsét és múló szerelmet hirdető világába.
Orff a bőséges anyagból mottóként a szerencse forgandóságáról szóló költeményt választotta (O Fortuna). A kantátaszerű kompozíció ezután a tavasz ébredéséről, és a tavaszi réten önfeledten játszó fiatalokról szóló versekkel folytatódik. A második rész alcíme: In taberna – A kocsmában. Megjelenik a képzeletbeli színpadon a részeg pap (a rövid tétel valóságos gregorián-paródia), majd mulatságos felsorolás kezdődik, kik, hogyan isznak (Weöres Sándor halhatatlan fordításában a záró sorok: „iszik száz és iszik ezer/ egész világ nyakal, vedel”). A harmadik rész a szerelemről szól, olykor pikáns, erotikus sorokkal. Végül visszatér a mottó, az „O Fortuna”.