Amerikai fantázia – Dohnányi-bérlet 25-26/3

Mi jut eszükbe az amerikai zenéről? Jazz, blues, ragtime, indián dallamok, ír eredetű, vagy country zene? Tartson velünk ebbe a zenei-kulturális olvasztótégelybe, mely a századforduló és az 1920-as évekbeli Amerika titokzatos, egzotikus világát jellemezte.
Dohnányi az Ohio Egyetem felkérésre írta Amerikai rapszódia művét, melyhez amerikai dalokat, spirituálékat és country zenét gyűjtött csokorba, hogy azokat a rá jellemző szellemességgel, eleganciával és könnyedséggel, kivételes szakmai tudással forrassza össze.
Gershwin zongoraversenyében az amerikai születésű műfajokat vonultatja fel. A versenymű első tétele a jazz, a második a blues, a harmadik pedig a ragtime világába nyújt betekintést, élvezetes, virtuóz zongoraszólam segítségével, melyet Szüts Apor tolmácsolásában hallhatnak.
Dvořákot, mint ahogy sok más zeneszerzőt is, megihlette az amerikai földrész. IX. szimfóniájának megírásakor a szerző tudatosan törekedett arra, hogy a műnek amerikai jellege legyen. „…az amerikai őslakosok egyetlen dallamát sem használtam fel, de olyan témákat írtam, melyek az eredeti dalokat visszatükrözik, ezeket pedig a modern ritmika és a kontrapunk eszközeivel továbbfejlesztettem.” Az első tételben tetten érhetjük a Swing low, sweet chariot kezdetű spirituálé dallamát, a második és a harmadik tétel Logfellow indiánokról szól, ezeket a Hiawatha éneke c. költeménye ihlette.

 

 

Shakespeare-fesztivál – Dohnányi-bérlet 25-26/1

Gondolt már arra, hogy Shakespeare történeteit hogyan lehet zenével kifejezni? Rómeó és Júlia örökzöld történetét mindenki ismeri és szereti akár Csajkovszkij, akár Prokofjev tollából. De a nagy angol bárd többi története is megérdemli, hogy zenében elmeséljék. Legyen a vendégünk ezen a zenés utazáson, ahol belemerülünk Shakespeare hőseinek világába, ezer-és ezer hangulatot, karaktert idézünk meg; legyen ez az est a szentivánéji tündérvilág varázsa, Macbeth boszorkányokkal és rémekkel teli véres valósága, a Hamlet-film zseniális zenéje, a Sok hűhó mediterrán, pillekönnyed hangulata, a Falstaff örök bölcsessége, és persze nem utolsósorban a Rómeó és Júlia XX. századi, ízig-vérig latinos életérzése.

Budafoki hangversenyesték 25-26/6

 

 

 

Budafoki hangversenyesték 25-26/5

A mai este több különlegességgel is megajándékozza kedves közönségünket: három versenymű hangzik el, ezek közül az első, Orbán György II. Hegedűversenye, egy ősbemutató a zenekar koncertmestere, Gazda Bence tolmácsolásában. A koncert másik különlegessége, hogy a virtuóz versenyműveket nem külön erre felkért szólisták fogják játszani, hanem a zenekar művészei. Szüts Apor művében, a Moments musicaux-ban, mely a zenei stílusok széles skáláját mutatja meg a posztromantikától kezdve a jazzen át a zsidó népzenéig, Márfi Eszter játssza a fuvola szólót. Dvořák Csellóversenye a gordonkairodalom egyik leggyönyörűbb alkotása, melyben szenvedély, intimitás, szélsőséges érzelmi hullámzások szólalnak meg Balázs István előadásában. A zenekart ezen az estén Szüts Apor, a BDZ Kamaraműhely művészeti vezetője vezényli.

 

 

ÚJÉVI KONCERT BUDAFOKON – Budafoki hangversenyesték 25-26/4

A Budafoki Dohnányi Zenekar Újévi koncertje különleges vendégekkel és sok-sok zenei meglepetéssel, izgalmas zenei tréfával.

 

 

Budafoki hangversenyesték 25-26/3

Három korszak, három zeneszerző – ami mégis közös, az a lendület, szenvedély, ritmus és virtuozitás.
Brahms a Haydn-variációkat (hivatalos címén: Variációk egy Haydn-témára) 1873-ban a „Szent Antal-korál” témájára írta. Valójában a dallam nem Haydntól származik, hanem egy régebbi, valószínűleg Ignaz Pleyel által komponált fúvós-zenekari darabból, mégis ez a cím maradt meg az utókor számára. A „Szent Antal-korál” maga, egy nyolcütemes dallam, melyet azután nyolc variáció és egy finálé követ, különböző stílusokban és hangulatokban.
Mancusi kortárs Hegedűversenye virtuóz és szenvedélyes mű, amely a szólista és a zenekar szoros párbeszédére épül. A darabban a lírai, éneklő dallamok és a virtuóz technikai megoldások váltakoznak, miközben modern harmóniavilága friss hangzásával örvendeztet meg minket.
Beethoven 1812-ben írt VIII. szimfóniája a zeneszerző egyik legderűsebb, legszellemesebb alkotása. Rövidebb és könnyedebb, mint a többi szimfóniája, tele van humorral, játékos ritmusokkal és váratlan zenei fordulatokkal. A mű frissessége és vitalitása a hallgatót is magával ragadja, mintha Beethoven itt a komoly mondanivaló helyett az életörömöt és a zenei humor erejét akarta volna ünnepelni.
Ezen az estén Guido Mancusi, a Budafoki Dohnányi Zenekar első vendégkarmestere vezet be minket a zene dinamikus és színes világába e három lendületes mű segítségével.

Budafoki hangversenyesték 25-26/2

A mai estén zenei hangulatokban gazdag koncerttel ajándékozzuk meg kedves közönségünket.

Liszt Ferenc: Funérailles című zongorára írt gyászdarabja 1849-ben készült az 1848-as szabadságharc hőseinek állítva emléket. A mű monumentális gyászindulóként indul, sötét, harangzúgást idéző akkordokkal, melyet bensőséges, fájdalmas dallamok váltanak fel, majd a dicsőség és a remény hangjai csendülnek fel a mű végén. A zongoradarabot Farkas Ferenc hangszerelte zenekarra.

Ravel 1931-ben bemutatott G-dúr zongoraversenye ragyogó könnyedségével és szellemes virtuozitásával ejti rabul a közönséget. Egy sokszínű, játékos és mély érzelmekkel teli műről van szó. A nyitótétel energikus lendülete, a lassú középtétel nosztalgikus lírai hangulata és a finálé sziporkázó humora együtt alkotják a 20. századi zene egyik legkedveltebb remekét.

A második részt Delius Rómeó és Júlia c. operájának egy zenekari közjátéka, a Séta a Paradicsomban vezeti be. Delius ars poetica-ja ebben a művében is megmutatkozik: “Nem számít más, csak hogy áradjon a zene!”

Debussy 1905-ben komponált szimfonikus költeménye, A tenger az impresszionista zene egyik legnagyobb mesterműve. A három tétel a tenger különböző arcait mutatja meg: a hajnal békéjét, a hullámok játékosságát és a természet erőinek drámai összecsapását. A zenekar gazdag színei és finom részletei révén a hallgató szinte láthatja és érezheti a végtelen víztömeg örök mozgását.

Ennek az érzelmekben és hangulatokban bővelkedő estének Werner Gábor a karmestere.

Budafoki hangversenyesték 25-26/1

A Budafoki Hangversenyesték bérlet évadnyitó koncertjén egy virtuális kirándulásra hívjuk a koncertlátogatókat. Budapestről indulunk Derecskei András kortárs magyar zeneszerző segítségével, és a főváros hat történelmi hídját járjuk végig, megcsodálhatjuk az esti kivilágított Lánchidat, hallhatjuk a Petőfi-híd alatt felcsapó hullámokat, és érzékelhetjük a Margit-híd nyüzsgését.

Utunkat cseh tájakon folytatjuk, Smetana hat részből álló, Hazám című szimfonikus költeményének részleteivel. A Moldva folyó mentén haladunk a forrástól a cseh fővárosig, miközben különböző, a folyó partján zajló eseményeknek lehetünk részesei: egy erdei vadászatnak, egy vidéki lakodalomnak, és a tündérek táncának a holdfényben.

Maradunk a cseh földön Dvořák VII. szimfóniájával, mely szintén sok, a szláv dallamvilágra jellemző motívummal örvendeztet meg minket. S mindehhez az idegenvezetőnk Jiři Habart, cseh karmester lesz.

 

A filmzene atyja – Megérthető zene 25-26/5

 

 

 

Világok találkozása – Megérthető zene 25-26/4

A Zsoltárszimfónia a Serge Koussevitzky vezette Bostoni Szimfonikus Zenekar felkérésére született, 1930-ban. Stravinsky egy régebb óta dédelgetett tervét valósította meg, amikor kórusra-zenekarra komponált, s a bibliai zsoltárokat vette alapul. A Vulgata 38. zsoltárának utolsó, valamint a 39. zsoltár első sorait és a teljes 150. zsoltárt választotta.

„A három zsoltár egymás mellé helyezése nem véletlen- írja Stravinsky. – A bűnös könyörgése isteni irgalomért (prelúdium), az elnyert kegyelem köszönete (kettős fúga) és a dicsőítő himnusz a mű fokozati tervének alapjait szolgálják. A szövegeket életre keltő zene a maga szimfonikus törvényének engedelmeskedve bontakozik ki. A három tétel periodikus rendet követ, ebben az értelemben alkot »szimfóniát«, szemben a szvit minden rendszer nélkül egymás után következő darabjaival.”

Különleges adat, hogy 1963. május 8-án, utolsó (második világháború utáni egyetlen) budapesti látogatásán az Erkel Színházban Sztravinszkij éppen ezt a művet vezényelte el egy kivételes élményt adó koncerten.