A 2018. szeptember 30-ai előadás közvetítése felvételről a Budafoki Dohnányi Zenekar Facebook- és YouTube csatornáján.
Wagner Trisztán és Izoldája egy igazi mérföldkő a zeneirodalomban. Ugyanis az európai zenében régóta a szomorúság jelképévé vált motívumhoz, a lefelé haladó kromatikához társítja Wagner a vágy (és erotika) jelképét, a felfelé haladó kromatikát. A kettőhöz mindjárt a mű elején az az akkord csatlakozik, amit a zenetörténet “Trisztán-akkordnak” hív. Ennek egyedisége abban rejlik, hogy miközben bizonyos szólamokat szabályosan vezet az oldás felé, más hangokkal továbbra is feszültséget teremt. Hogy mennyire rendkívüli volt valamikor ez a hatás, mi sem bizonyítja jobban, mint a francia César Franck egy zeneszerző-növendékének esete: az illető az Előjáték alatt rosszul lett a gyönyörűségtől és el is ájult…
A “Trisztán-akkordról” és egyéb izgalmakról is érdekesen, lenyűgözően beszél Hollerung Gábor, majd a szünet utáni, megszakítatlan előadásban “életem egyik legmegindítóbb koncertjét” követheti közönségünk. (Az idézet Hollerung Gábortól származik.)
Készítsenek zsebkendőt és nagyra nyitott szíveket! Egy csodálatos szerelemi történet megindító zenei interpretációjával várjuk önöket vasárnap délelőtt. Maradjanak otthon, merüljenek el velünk a zene csodás, megérthető világában!
A felvétel 2018. szeptember 30-án készült a Zeneakadémián, A megérthető zene sorozat részeként.
