Vajon milyen zenét írt volna Mozart, ha a romantika, a posztromantika, a neoklasszicizmus vagy az atonális zene időszakában születik? Nos, erre a kérdésre sohasem fogunk választ kapni, ám mai hangversenyünkön megmutatjuk, hogyan szólnak Mozart örökzöld, mindenki számára ismert dallamai egy másik korszak zenei köntösében. Azaz: variációk Mozart zenéjére. Hangversenyünket egy eredeti Mozart-művel, A Figaro házassága nyitányával indítjuk, amely sodró lendületű, játékos zene. Ezt követik a variációk. Elsőként Dubrovay After Mozart című művét hallhatják, amely A Figaro házassága „Non più andrai” áriájára írt rövid variációsorozat. A szerző eredeti ötletekkel építi tovább a dallamot: a tételek során különböző hangszercsoportokat von be, kihasználva azok sajátos lehetőségeit. Igazi 20. századi alkotás, különleges effektusokkal és hatalmas zenekari apparátussal.
A „La ci darem la mano” kezdetű duettre komponált variációsorozatot Chopin tizenhét évesen írta. Ez egy friss, fiatalos alkotás, amely megcsillantja Chopin zsenijét. Schumann a darabot meghallgatva így nyilatkozott fiatal zenésztársáról: „Uraim, le a kalappal, egy zseni áll önök előtt!” Clara Wieck, a kor zongoravirtuóza, később Schumann felesége, így vélekedett a darabról: „Chopin darabja, amelyet nyolc nap alatt tanultam meg, a legnehezebb mű, amelyet eddig játszottam. Ez az eredeti, briliáns kompozíció azért oly kevéssé ismert, mert a zongoristák és tanárok nagy része nem érti, és játszhatatlannak ítéli.” A darab valójában a zongorista jutalomjátéka, a zenekari kíséret marginális szerepet tölt be, olyannyira, hogy Chopin a későbbiekben szólóban játszotta, és ezt a lehetőséget a partitúrában is jelezte.
A következő variáció a késő romantika korszakába repít minket. Reger Mozart A-dúr zongoraszonátájának (KV 331) egyik témájára írt nyolc variációt és fúgát. A variációk során a téma különböző arcait ismerhetjük meg: megszólal dúrban és mollban, lágy dallamossággal és feszes ritmikával, drámai és játékos karakterrel. Hamisítatlan romantikus hangulatú alkotás, szép, pasztell színű és dús harmóniákkal, változatos zenekari textúrával, széles dallamokkal, kitűnő hangszereléssel, grandiózus befejezéssel.
Végezetül pedig ismét egy eredeti Mozart-alkotást, az Esz-dúr szimfóniát hallgathatják meg, amely Mozart három „nagy” szimfóniájának egyike a nagy g-moll (KV 550) és a Jupiter (KV 551) mellett. A három szimfóniát pár hét alatt vetette papírra 1788 nyarán, keletkezésük oka és célja máig ismeretlen; sokan úgy vélik, hogy a darabokat saját örömére írta. Bár Mozartot ebben az időszakban rengeteg gond nyomasztotta, az Esz-dúr szimfónia mégis életörömöt és a Mozart zenéjére jellemző harmóniát áraszt. Már maga a hangnem választása is erre utal, hiszen az Esz-dúr a fenségesség és magasztosság kifejezője.
